Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-10-25 / 43. szám
2 2000. október 25. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár 150 milliós kötélhúzás Már hetek óta álmatlanul forgók, de nem tudom eldönteni: a csehek a globalizációt szeretik jobban, vagy lecsukni a rebellis magyarokat... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Segély - megszakadásig Szűcs Béla November 11-én vizsgázik a koalíciós kormány. A hataloméhes ellenzék által kikénysze- rített népszavazáson kiderül, sikerül-e a meciaristáknak és az őket támogató erőknek ellene hangolni a közvélemény többségét s elérni, hogy közelebb kerüljenek az előrehozott választásokhoz. Bár még egy sikeres népszavazás esetén sem lenne nyert ügyük, mivel a választások kiírását a parlamentnek is jóvá kellene hagynia, ahol a kormánynak biztos többsége van. Az ellenzék mindent elkövet a kabinet lejáratására. Fő érve a munka- nélküliség, a gazdasági helyzet és az életszínvonal romlása. A közvélemény-kutatók eddig azt bizonygatták, hogy a lakosság többsége nem megy el szavazni. Úgy tűnik, az ellenzéki propaganda túlharsogja a koalíciót, és egyre több embert tesz bizonytalanná. Mintha a kormánypártok elernyedtek volna, és túl bizSzlovák demokraták Kövesdi Károly ___________ Na pokig ragozta a szlovák sajtó a dalai láma nemrégi szlovákiai látogatását és a szlovák politikusok általi mellőzését. Nem fogadta az elnök, a miniszterelnök, a parlament, a kormány - testületileg bujkált az egész társaság, annyi fáradságot sem véve, hogy kibúvót keressen, vagy kifejtse, miért nem óhajt találkozni a buddhista főpappal. Szó esett róla, hogy a kínai gazdasági kapcsolatok iránti aggodalom feküdte meg a szlovák politikusok gyomrát. Még hangsúlyosabban, hogy a belpolitikai helyzet (a közelgő referendum) riasztotta el a politikai elitet a „kompromittáló” találkozótól. Ebben a vonatkozásban fel sem merült, milyen nemes gesztus lett volna, ha mondjuk, a katolikus főpapság tesz egy bátor lépést, és a sokat emlegetett ökumenizmus eszméjétől sarkallva keblére öleli Buddha száműzetésben élő tosak volnának a dolgukban. Kérdés, nem túl korai-e ez a magabiztosság, és nem lepik-e meg Dzurindáékat a polgárok. A spekulációk közül csak egyet említsünk: az MVK legutóbbi közvélemény-kutatása szerint a lakosság 29,6 százaléka Meciar, 9 százaléka Malíková, 14,9 százaléka pedig Fico'pártjára szavazna, , ami együtt 53,5 százalékot tesz ki. A baloldal és a kisebb pártok támogatói s a bizonytalanok között is akadhat jó néhány szavazó. A pártok támogatottsága még nem jelenti automatikusan a népszavazáson való részvételt, azonban nem kicsi a valószínűsége. Ez pedig azt jelenti, hogy az ötvenszázalékos részvétel egyáltalán nem lehetetlen. Szlovákia demokratikus erői már csak abban bízhatnak, hogy az emberek többsége nem óhajt kormányváltást, és nem szívesen látná a hatalom berkeiben újra azokat, akiket a legutóbbi választásokon megbuktatott. inkarnációját. Hiszen a hímek, legyen az keresztény, buddhista vagy bármilyen, nincsenek előjelei. Ezt a kapcsolatot ráadásul nem terheli egyházszakadás vagy püspökségért folyó harc. Isten báránya fölött, sajnos, győztek a világ bűnei. És itt bújik ki a szög a zsákból: egy nagyhatalom által bekebelezett nemzet vallási vezetőjével (aki egyben politikai karizmaként is értelmezhető, hiszen a Kína által annektált Ti- betnek értelemszerűen nincs miniszterelnöke, elnöke) már csak nem kvaterkázhat egy kis- hatalom vezetése, amely szintén a bekebelezés és az asszi- milálás fáradságos, lelkiismeretet terhelő művén munkálkodik. Még szerencse, hogy a magyar miniszterelnök-helyettesben volt annyi empátia és diplomáciai érzék, hogy megpróbálta menteni a helyzetet, különben őszentsége szlovákiai látogatása (mert megnyerő ugyan a galériafelavatás és a díszdoktori cím) teljességgel folklórszintre süllyedt volna. E botrányos eset mindenesetre sokat elárult a szlovák demokraták demokrata mivoltáról. Fülöp Antal _________________ Mi történt Prágában? Cikkek, kommentárok a hazai szlovák és magyar sajtóban, tévelygő kamaszokról írnak, akik fel sem fogják a globalizáció üdvözítő voltát, a fejükben narkóval doppingolt zavaros ideákkal vonultak volna a prágai Kongresszusi Központhoz, arra szólítva fel a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank ülésező képviselőit, hogy a két - nagyra becsült - intézmény ott, helyben oszlassa fel magát... Szó se róla, ez így valóban naiv, sőt anarchista elképzelésnek tűnik, s mert a prágai közrendészet is annak találta, este a tévében parázs akciófilmet láthattunk, natúr szereplőkkel. Nem panaszkodhattunk, még tűz is volt (ha már az Amerikából behurcolt tévéerőszak rászoktatott bennünket), ráadásnak kaptunk némi horrort: vörös és fekete zászlókat, s a torzonborz világboldogító szabadkőműves Marx papát (immár gradáló hastáji borzongással). Egyébként pedig a félelmetes Kommunista Kiáltványt is páholybéli illuminátusok fogalmazták, köztük a tüntetés napján Prágában ülésező bankárok számos - ugyancsak bankár - felmenőjével; Marx és Engels a szöveget csak formába öntötték, a két fogalmazvány szinte szó szerint egyezik egymással. Hogy aztán a témát taglaló, mára kiterjedt irodalom szerint, tehát nem a politikai ponyva lapjairól származó Nem mehet mindenki kukázni 34 év becsületes ledolgozása után a mai demokrácia halálra ítélt. Mert ha az ember túl van az ötvenen, és gyenge lábon áll az egészsége, lehetetlen, hogy munkát találjon, senki sem alkalmazza, még ha a lelkét is kiteszi az ember. így gyorsan lejár az a 24 hónap, amíg „egész” szociális segélyt kap. Ezután csak a fele jár a törvény szerint, amit vagy a lakbér kifizetésére adok, és a lakásban pusztulok éhen, vagy nem fizetem a lakbért, ami azzal jár, hogy előbb-utóbb kitesznek az utcára, és úgy fejezem be, mint az árva gyermek az anyja sírján. Hiába, hogy eddig becsületesen dolgozott és dolgozna most is az ember, ha volna hol, mit. A törvény besorolt a romák és a dolgozni nem akaró csavargók közé. Tudom, hogy a nyugdíjasok helyzete is nehéz, de a 6-7 évvel a nyugdíj előtt levők helyzete elviselhetetadatok alapján, ugyanezek a bankárkörök habozás nélkül támogassák Lenin forradalmát, csekély 20 millió (akkori!) dollárral, majd éveken át a Szovjetunió talpon tartását és ugyanakkor, gátlás nélkül, a háborúra készülő Hitlert is finanszírozzák. A német „nagytőke”, amely a tankönyvek szerint hatalomra segítette Hitlert, inkább csak németül beszélő nagytőke volt, azaz: németül is beszélt, amikor Max Wartburg az összevont Rothschild- és Ro- ckefeller-bankházak képviseletében éppen Hitlerrel is tárgyalt... Ez számunkra, negyven év agymosás, majd tíz év süketre hazudott demokrácia után több mint hihetetlen, bár a Vatikán, az amerikai püspöki kar és más, a témában kompetensnek mondható gondolkodó szerint a keresztény Európa, pontosabban az európai keresztény eszmekor elpusztítására irányult. így volt, vagy sem, ez nagy részben sikerült; a keresztény eszmekor intenzív lejáratása a mai napig is folyik. Ugyanez az egyesült bankárklán (és famulusai) alapították meg 1944 júliusában, Bretton Woodsban a két pénzügyi intézményt, mely mára neves amerikai, ausztrál, nyugat-európai len, ha munkanélküliek, és egyedül élnek. Szerintem nem lett volna szabad ilyen gyatra törvényt hozni! Ebbe jó páran belepusztulnak. Nem tud mindenki lesüllyedni a kukáig. Inkább meghal. Panaszkodhatnék még, de elég. Minek keserítsem tovább amúgy is keserű életem. Eddig járattam a Vasárnapot. Minden keddi nap is ünnep volt egy kicsit, mert megjött az újság. Most visszaküldöm a csekket, mert nem tudok fizetni. Ingyen meg ne küldjék. Nehéz jól és szépen írni - sósvízen keresztül. Elnézést. Ennyi. Papp József Felszabadítók és felszabadítottak Sokat olvastam és hallottam a felszabadításról. Köszönésként is használták sokáig. Sajnos, sokszor még a magyar televízió és rádió is felszabadításnak nevezi az 1945-ös évet ma is. Mit is jepénzügyi, gazdasági és jogi szakértők állítása szerint, egyetlen pontját sem tartja meg az alapítóokmányában rögzített és 44 ország által ratifikált működési szabályzatnak. ,Áldásos” hitelnyújtási stratégiájuknak köszönhetően (amely minden esetben gazdasági tanácsadáshoz köti a kiutalt hiteleket) egy sor ország gazdasága omlott össze, az érintett társadalmak reménytelen szegénységbe süllyedtek. S ha már a kamatos kamatok kamatát sem képesek fizetni, a két intézmény további hitelkeret nyit számukra, az érintett ország gazdasági életébe való még nagyobb beleszólási joggal. Az eredmény a felsőfokú tanácsadás ellenére: még nagyobb elszegényedés, majd a legvégén - ez sztereotip ismétlődik! - egy ajánlat: a tartozást nemzeti vagyonnal - in natura - is törleszthetik. * A „harmadik világ” országai ezen a sikamlós lejtőn elképesztő mélységekbe jutottak. Bovard, a Wall Streeet Journal szakírója szerint helyzetük szinte kilátástalan. Ezeknek a kormányoknak az IMF és a Világbank segített (így Boward): „nemzetgazdaságuk tönkretételében, környezetük marcangolásában és népük elnyomásában.” A Világbank felelent a szabadság szó? Az Egyetemes Lexikon szerint: „Kényszertől és gyámkodástól való függetlenség, általában az embernek önmagáról való rendelkezésnek lehetősége...” Akik ezt biztosították, azok a felszabadítók. Rossz nyelvek szerint a Belg- rádot felszabadítók kitüntetési érmére „oszvobogyitel” volt írva, de Budapesten csak Budapest elfoglalásáért kaptak emlékérmet a hősök. Lehetséges, hogy Sztálin és a szovjet vezetés akkor még nem tudta, hogy ők a felszabadítók? Hogy várhat egy ország a felszabadítókra úgy, hogy az utolsó percig harcol a felszabadítás ellen? Talán 1848-ban is felszabadítottak bennünket a Habsburgok cári segédlettel? Ha már felszabadítottak, utána miért nem mentek haza? Miért kellett az országnak 300 milliót fizetni a felszabadításért? Miért vitték el a felszabadítók a civil lakosság egy részét, férfiakat és nőket, akik nem is voltak katonák, „málenkij robotra”? Még a lőüen hitelnyújtásaira mint „gazdasági őrültek házára” éppen Magyarországot hozza fel példának, a Kádár-rezsimnek nyújtott kölcsönöket említve. No, igen: az első tétel: 1,3 milliárd dollár mára 40 milliárd dollárra emelkedett (az országban pedig sehol semmi nyoma!), az új, ’90-ben megválasztott demokratikus kormány pedig, minden jogfolytonosság és jogkötelezettség nélkül, Soros György szintén Wall Street-i messiás hathatós közreműködésével, az egészet átvállalta, majd a korrekt bal-liberális kormány, hogy az „ország” IMF- es megbízhatóságát bizonyítsa, Bokros Lajos szép nagy csomagjával megtoldotta. „Törlesztünk, ha beleszakadunk is!” Szerintem ez az ország nagyobbik felének szépecskén sikerült, bár az alapokmányban nyoma sincs „megszakadásnak”. Épp ellenkezőleg: józan belátásra alapozott segély- nyújtásnak. Kik hát ezek a bankárok, a két illusztris intézmény képviselői? Mert ez a hazai szlovák és magyar kommentárokból valahogy kimosódott. Egy mottó Endre Antal Disznófejű nagyúr című könyvéből: „Ezeknek a pénzembereknek egyetlen célja a világuralom megszerzése, kifizethetetlen adósságok által.” Semmi bajom a mottóval, bár fájlalom, hogy nem egy neomarxista-anarchista- szocialista benarkózott suhanc mondta. Hanem személyesen: Henry Ford... duplán felszabadított szlovák és ruszin területről is? Hogyan hurcolhattak el sok ezer szlovákiai magyar családot, mikor a Csehországba való kitelepítést már leállították? Ezek felszabadított emberek voltak, nem pedig rabszolgák. Ha már egyszer felszabadítottak, szükség esetén miért lettünk kollektív bűnösök és Hitler utolsó csaüósai? Igen, kint volt a magyar hadsereg a Donnál, de a szlovákok is Bakunál. A hivatalos szlovák elnök kitüntette azokat a német katonákat, akik jó eredményeket értek el a partizánok likvidálásában, a kormány fizetett a németeknek a zsidóság elhurcolásáért. A cseh légionáriusok is kitüntették magukat az ellenforradalomban a Szovjetunióban. A katonák mikor hazajöttek, földet és falukat kaptak a szolgálataikért. Lehet, mindezt és sok egyebet csak éri nem tudom megérteni. Vagy talán más sem? Nem kellene átgondolni ezt a „felszabadítást”? Zdeno Obuvnik, Rimaszombat Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -,tel.: 582-38- 322, fax: 582-38-321, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapterjesztés, laprendelés: 582-38-324, tel./fax: 582-38-326 Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332,582-38-262,592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzerda@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisterjesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 724/92. Index: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Jegyzet Olvasói levél
