Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-10-25 / 43. szám

2000. október 25. « 33. évfolyam 8 588001 690311 Szlovákiai magyar családi magazin 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. október 28-ától november 3-áig Riport A tulajdonviszonyok rendezetlenek, az erdőtulajdonosok nem juthatnak hozzá q saját területeikhez. O Sport Kiss László még a sydneyi játékokon úgy döntött, nyugdíjba vonul, de nem -I f" teszi le a stoppert. J-vy Veszélyesebb kalandorok igyekeznek célba Meciarék oldalvizén Bűnösök cirkusza Barak László A legfrissebb közvélemény-kuta­tási adatok szerint a HZDS (De­mokratikus Szlovákiáért Mozga­lom) választási preferenciái a szeptemberben mért adatokhoz képest 5,6 százalékkal csökken­tek. Érdekes tendencia. Főként azért, mert alig három héten be­lül kerül sor arra a népszavazás­ra, melyet épp Vladimír Meciar pártja kezdeményezett csatlósá­val, a SNS-szel (Szlovák Nemze­ti Párt) együtt. A politikai elem­zők túlnyomó többsége szerint leginkább azért, hogy az állam, vagyis az adófizetők pénzén kampányolhasson, tarthassa ál­landó „harci készültségben” fel­tétien hódolóit. Hódolókként, mégpedig Meciar személyes hódolóiként kell defi­niálnunk a HZDS szimpatizán­sait, hiszen egy zsákmányszerzés­re, nemzeti türelmetlenségre és egyetlen személy feltétel nélküli imádatára épített politikai moz­galom, tekintet nélkül vezetőinek szándékára, soha nem lehet képes civilizált, európai értékrendet val­ló, s nem utolsósorban, fegyel­mezett tagbázissal rendelkező po­litikai csoportosulásként működ­ni. Az efféle tömegbázist kizáró­lag bizonyos időközönként kipro­vokált és megrendezett cirku­szokkal lehet mozgósítani, főként ha préda hiányában a szabad rab­lás lehetőségével már lehetetlen kecsegtetni a tömeget. Sőt, a kivá­lasztottak szűkebb körének sem lehet immár vagyonokat ígérni és juttatni a kutyahűség és cinkos­ság fejében. így múlik el a vüág dicsősége - mondhatnék ám a legkevésbé sem lehet még tort ülni kalandor­típusú politikusok felett. Annál is kevésbé, mivel kifinomultabb, frissebb, ha úgy tetszik, fiatalo­sabb, következésképpen veszé­lyesebb kalandorok igyekeznek a célba Meciarék oldalvizén. Lásd a két politikailag és emberileg egy­ként kielégítetlen vezérpalántát, a pártalapító Róbert Ficót (Smer) s Ez lesz a sarokba szorított fenevad utolsó próbálkozása. Anna Malíkovát, aki nem is olyan régen az SNS-en belül még trón- követelőként, immár elnökként mutogatja Szlovákia folyamato­san szédelgő potenciális választó­inak a foga fehéijét. Ők ketten, hatalmat remélve, azortnal csatla­koztak a referendumhoz, amely- lyel kiötlői azt szeretnék kierősza­kolni, hogy az 1998-ban négyéves időtartamra választott parlamen­ti képviselők mandátuma idő előtt lejáijon, és 2002 helyett már jövőre parlamenti választásokon rendeződjenek át a politikai erőviszonyok. Magyarán: a szó­ban forgó triumvirátus azt reméli, hogy képes lesz leváltani a jelen­legi kormánykoalíciót, mégpedig sürgősen. Hogy hová sietnek te­hát, világos. Hogy miért sietnek ennyire, az is kézenfekvő. Köztu­dott, hogy a Szlovákiában jelen­leg országló széles körű - tizenkét politikai csoportosulást tömörítő - kormánykoalíció épp a tucatnyi érdek gyakori szembenállása mi­att számtalan választóknak tett ígéretét ez idáig képtelen volt be­váltani. S itt nem elsősorban az átlagbérek megduplázásáról van szó, hanem Meciarék szempont­jából arról, hogy az általuk elkö­vetett nyilvánvaló bűnök jogi úton történő számonkérése és megtor­lása is késik. Meciar elemi érdeke tehát, hogyne valósuljon meg. El­lenkező esetben ugyanis ő maga s a holdudvarában meghúzódó cin­kosai minden bizonnyal börtön­ben végeznék. Sem kevesebb, sem több az, amiről a november 11-i cirkusz, azaz a népszavazás szól. Ami lesz tehát, az a sarokba szorított fenevad utolsó próbál­kozásaként definiálható... Az ef­féle kontextusban az 1998-as kor­mányváltás óta az egyetlen pozi­tív hír, hogy a HZDS választási preferenciái csökkenést mutat­nak. Hogy mit lehet kezdeni Ficóval meg Malíkovával, akik legalább olyan kártékonyak lehetnek Szlo­vákiára nézve, mint Vladimír Meciar, az november 11-éig nem érdekes. Ha a potenciális válasz­tók túlnyomó többsége azon a na­pon messziről elkerüli a szavazó­helyiségeket, akkor a Meciarral vívott csatát megnyeri az ország. Nem beszélve arról, hogy prédá­ra éhes csatlósai is meggyengül­nek majd... Tízezer zsidó gyűlt össze a múlt héten New Yorkban, hogy támogatá­sáról biztosítsa fenyegetettségben élő hittestvéreit. tasr felvétel Vezércikk Szikla a fogaskerékben Malinak István Egy szóval sem említeném a dalai láma látogatását, ha nem gyötörne napok óta emésztő kíváncsiság: mi lett volna, ha a láma három évvel ezelőtt jön ide? A Meciar-Gasparovic duó is ignorálta volna, mint most a Dzurinda-Migas páros? Alig­ha, nekik lett volna annyi eszük, hogy legalább propa­gandacélokra kihasználják az alkalmat. Valójában a referen­dum kapcsán jutott ez eszem­be, amikor arról győzködnek, hogy akkor vagyok igazából demokrata, azzal mondok ne­met a Meciar-diktatúra vissza­térésére, ha nem megyek el szavazni. A kormány meg a Ház elnöke pedig attól demok­rata, hogy szóba sem áll a vi­lág egyik legtiszteltebb szemé­lyiségével. Hát, lelkűk rajta, a kőolaj ára tényleg nem ezen múlott, miként az izra­eli-palesztin rendezés sem - hogy csak a két legfontosabbat említsem lehetséges indokaik közül. Rendszeres időközön­ként, kéthavonta meg szoktam kérdezni az MKP valamely fő­emberétől, még mindig támo- gatják-e az egyre elvtelenebből taktizáló Dzurindát, s rendre az a válasz, hogy nincs nála jobb. Mert aki volna-lehetne, annak esélye sincs, hogy a töb­biek elfogadják. Nos, ez így igaz, egyetlen országot sem a legtehetségesebb, legrátermet­tebb emberek irányítanak, az ilyesmi mindig politikai alkuk, néha piszkos játékok eredmé­nye. Miért pont Szlovákia volna kivétel? Ami elszomorí­tó, az a lehetőségek beszűkülé­se: itt csak egy Meciar meg egy Dzurinda között lehet válasz­tani. Ha minden igaz, már nem sokáig, lesz még rosszabb is. A médiamérgezett szlovák átlagpolgár az utóbbi hetek­ben azt hihette, hogy tényleg a magyarok túlzott követelései, zsarolása miatt fog felrobban­ni ez a koalíció. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy egyre nyilvánvalóbb legyen: az MKP- nak az alkotmánymódosítást sem kell blokkolnia, a kor­mányból sem kell kilépnie ah­hoz, hogy a másik három leg­alább ötfelé szakadjon. Michal Sykora ZMOS-elnök mondta ki a lényeget, amikor azt kérdez­ték tőle, miért lenne olyan nagy baj egy magyar többségű megye kialakítása. Azt felelte, más lenne a helyzet, ha az MKP-nak ezt a követelését nem verik dobra, ha nem csi­nálnak belőle akkora politikai ügyet, mert most már egyik párt sem akar engedni, egyik sem akarja elveszíteni az ar­cát. Igen, ez a nevetséges: az ellenzék kiíratja a referendu­mot, de a koalíció viselkedik úgy, mintha már nyakunkon volnának a választások, és szavazatokat veszítenének, ha bratyiznak a magyarokkal. Ennél is nyilvánvalóbb sze­génységi bizonyítvány: egy maffiakapcsolatokkaí is gya­núsított médiaguru beszáll a pártpolitikába, s máris a koa­líciós erőviszonyok felborulá­sán siránkozik a szlovák sajtó. Pavol Ruskóról van szó, aki tulajdonosként annyit édeleg a Markízában, hogy piros­betűs ünnep, amikor lemarad a képernyőről, s aki az általa „megcsinált” Schuster pártjá­nak, az SOP-nak az alelnöke lesz. Egyelőre, mert nem so­káig viseli majd el, hogy Hamzík legyen a főnöke. Nos, az SOP megunta a legkisebb kormánypárt szerepét, saját képviselői klubjába csalogatná az eddig még SDK-s szocdeme- ket, a megszűnt liberálisok kettő darab maradékát, Budajt és Svecet, s kacsingat a zöldek felé is. A jóslatok egy új, erősö­dő középbal frakcióról szól­nak, meg a már papírkatoná­nak sem nevezhető SDK- frakció s vele együtt Dzurinda további gyengüléséről. Ha ez bekövetkezne, megnyitnák a koalíciós szerződést, újra akar­nák osztani a miniszteri posz­tokat. Az előzőekhez még hoz­zá kell számítani: pár hét múl­va alapító kongresszusát tartja Dzurinda SDKÚ-ja, s hírek sze­rint egy Ruskóval erősített SOP még a baloldal úgynevezett re­formszárnya előtt is vonzó le­het. Erről mondta a nagyreményű Hrusovsky, hogy a koalíciós pártok közötti „erőátcsoporto­sulás” nem befolyásolná a koa­líció egységét, mert továbbra is 91 képviselőjük lenne. Ugyan miért tett úgy, mintha nem is­merné azokat a pártokat, ame­lyekről beszél? Vagyis: a nyelvi charta meg az önálló kar csak homokszemek. Ők sziklákat dobálnak a koalí­ció fogaskerekébe.

Next

/
Thumbnails
Contents