Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-10-11 / 41. szám
Nagyvilág 2000. október 11. 7 A Fülöp-szigeteki múmiák a világörökség részét alkotják. A század elején szétlopkodták őket, magángyűjtőkhöz kerültek Ne háborgasd a holtak nyugalmát! Helyszín a Fülöp-szigeteki fővárostól, Manilától mintegy kétszáz kilométerre fekvő hegyvidék. Timbaku, Bangau és Baguito City települések lakói a régészek segítségével különös formájú koporsókat nyimak fel. A ceremóniát vallási rítus előzi meg, amelynek célja az istenek megbékítése a háborgatás miatt. Jelen vannak a helybéli papok is; a nők régi törzsi ruhákat viselnek. A rítus vörös sertés áldozásával kezdődik, amelynek egyetlen szőrszála sem lehet fehér, különben az istenek megharagudnának. Leölés után megvizsgálják az állat belsőségeit, különösen az epét. Ha az epe tiszta, az istenek elégedettek, ha zavaros, új áldozatot kell bemutatni. A sertést ezután feldarabolják a barlang előtt, s csak ezt követően kerülhet sor a holtak békéjének megzavarására: most már beléphetnek a szentélybe, ahol rituális lakoma kezdődik az elmaradhatatlan rizsborral, imákkal és meditációval. A Fülöp-szigeteken régi hagyománya van a mumifikálásnak. Orlando Abinion, a manilai Nemzeti Múzeum gondnoka szerint ezen a vidéken már a tizenkettedik században tökéletes múmiákat készítettek. A hagyomány a tizenhatodik században szakadt meg, amikor megjelentek a spanyol keresztény misszionáriusok. A halhatadanságnak ez a módja természetesen csak a törzsfőket, főpapokat illette meg, akiknek már életükben kiválasztották a sírhelyüket. A mumifikálás szertartása gyakran már a halál előtt megkezdődött, a haldokló tudtával: sós italokat itattak vele, hogy megtisztuljanak a belső szervei. A halál beállta után a legidősebb fiú dohányfüstöt fújt a halott nyitott szájába, hogy fertőtlenítse a szöveteket. A szakértők ezzel magyarázzák, hogy a legtöbb Fülöp-szigeteki múmiának nyitva van a szája. A halottat levetkőztették, hideg vízben megmosdatták, majd székre ültetve bepólyázták, miközben a szék alatt tűz égett, amelynek füstje lassan szárítani kezdte a holttestet. Az egyiptomiakkal ellentétben, akik a halottak belső szerveit eltávolították, a Fü- löp-szigetekiek az egész testet a lélek porhüvelyének tartották, és egészben hagyták. Amikor a holtat megszabadították a testnedvektől, kitették a napra száradni. Ezután a törzs vénei eltávolították a testről a bőr- és hámrétegeket, majd különféle gyógyfüvek oldatával bekenték. Érdekes módon hiába „húzták le” a halottról a bőrt, a tetoválások megmaradtak a testen. A nők testét általában különféle geometriai jelek borították, a férfiak tetoválása leggyakrabban merész vadászjeleneteket ábrázolt, amelyek az illető bátorságáról tanúskodtak. A koporsókat borókafenyőből készítették, leginkább túlméretezett dióhéjra hasonlítottak. A halottakat embrionális formában, kuporgó testtartásban préselték bele a koporsóba. A múmiákat rejtő barlangokra egészen véletlenül bukkant rá egy favágó 1972-ben. Természetesen nem ő volt az első felfedező, a szigetek északi részén már a huszadik század elején találtak ilyen barlangokat. Az ottani múmiákat azonban drága pénzért eladták magángyűjtőknek, így hollétük ma is ismeretlen. Egy sor múmiát egyszerűen elloptak. Erre a sorsra jutott a régészek között „nevető múmiaként” ismert ritkaság is. A Fülöp-szigeteki múmiákat és a holttesteket rejtő barlangokat 1973-ban nemzeti kinccsé minősítették, nem sokkal később az UNESCO is felvette őket a vüág kulturális és természeti örökségének listájára. Paradox módon megmentésüket a vallási hiedelem veszélyezteti. Korukat senki nem ismeri, mert a régészek kénytelenek tiszteletben tartani az ősi vallási szokást, amely tiltja, hogy akár egy csipetnyi szövetmintát is vegyenek belőlük. Egyesek öt évszázadosra becsülik, mások sokkal öregebbeknek tartják őket. A legismertebb múmia az Apó Anno nevet viseli. Tizenöt évig volt a Nemzeti Múzeumban, s Orlando Abinion régésznek ezalatt sem sikerült elintéznie, hogy engedélyt kapjon a megvizsgálására. Mi több, a dolog érdekes forA szájhagyomány szerint Apó Anno kétszázötven évig élt. dulatot vett: amikor a barlangokat megnyitották a látogatók előtt, Apó Annót vissza kellett tenni az eredeti sírjába, mert a helybeli lakosok így kívánták. Visszatérését a legrégibb ősnek kijáró vallási szertartás kísérte. Hogy ki volt valójában Apó Anno, arról élénk vita folyik. A helyi szájhagyomány szerint 250 éves korában hunyt el. A koporsót, amelyben eltemették, a hetvenes években ellopták, így új, szintén borókafenyőből készült koporsóba helyezték. Orlando Abinion szerint ez nagy hiba volt, mivel a koporsó nem volt eléggé kiszárítva, s néhány év alatt tönkremehet az értékes múmia. A múzeumnak annyit sikerült elérnie, hogy a helyi hatóságok beleegyezésével háromévente egy alkalommal megvizsgálhatják a múmia állapotát, s ha alapvető változást észlelnének, szükség esetén megvitatják, mi legyen a következő lépés. A Fülöp-szigeteki múmiák megmentésére tervet dolgoztak ki, amely érinti a meglevő és a még előkerülő múmiákat. Mert abban senki sem kételkedik, hogy még sok holttest fog előkerülni. A lakosságnak előadásokat tartanak, s kérik, hogy ha múmiára vagy sírhelyre bukkan, jelentse a hivataloknak. Az őslakosok egyébként meg vannak győződve róla, hogy mumifikált elődeik háborgatása az istenek haragját vonja maga után. Hiszik, hogy a holtak lelke tovább él, és kapcsolatban van az élőkkel. A halottaknak mágikus erejük van: képesek megölni az embert, betegséget, szárazságot, más katasztrófát előidézni. Amikor Apó Anno nyughelyét először szentségtele- nítették meg a tolvajok, a koporsó felnyitásakor fekete felhő terjengett a barlangban, s amikor a koporsót kivitték a napvilágra, hatalmas vihar kerekedett, a tolvajok egyike pedig szörnyethalt. Rengeteg legenda kering az Apó Anno nyugalmát megzavarók betegségeiről és haláláról. A bennszülöttek szerint mindez azt bizonyítja, hogy a holtak nyugalmát nem szabad megzavarni, még tudományos kutatással sem. Forrás: Focus Vasárnapi koktél Törvényes kuplerájok A holland parlament október elsejével eltörölte a nyilvános- házak fenntartásáról szóló törvényt. Igaz, a prostitúció sosem volt tilos a tulipánok országában, de az ősi szolgáltatás nyújtásához bordélyházat 1912-ig tilos volt fenntartani. A hollandok mindig is pragmatikus módon viszonyultak a társadalom legégetőbb problémáihoz, s fontosabbnak tartották a konszenzust, mint a törvény betűjét. Ez a hozzíáállás nyilvánul meg a könnyű drogok, az eutanázia és a prostitúció esetében is. Hivatalos becslések szerint Hollandiában mintegy 15-30 000 prostituált dolgozik, akiknek több mint 40 százaléka az Európai Unión kívüli országokból érkezett, azaz illegálisan tartózkodik az országban. A holland rendőrségnek az ülegá- lis tartózkodás büntetése kínálta az egyetlen lehetőséget, hogy fellépjen a tiltott prostitúcióval szemben. A kérdés elsősorban azért vált egyre kezelhetetlenebbé, mert az erotikus „ipar” egyre inkább a bűnözés és a maffiák, a nehézfiúk, az illegális bordély- és masszázsszalonok tulajdonosainak ellenőrzése alá került. A bordélyok megengedése a prostitúció legalizálását teszi lehetővé, és javít a lányok helyzetén. Ezen túl segít a bűnözés leépítésében, a fia- talkorúaknak a szexuális Zaklatással szembeni védelmében, a külföldi bűnözők kiebrudalásá- ban, a lánykereskedelem felszámolásában. A bordélyokban nem dolgozhatnak fiatalkorúak és olyan személyek, akiknek nincs tartózkodási engedélyük, vagy csak turistavízummal rendelkeznek. Az unión kívül élő polgárok szintén nem kaphatnak engedélyt bordély fenntartására. A piroslámpás házak új szabályainak megtartását a törvény a községekre ruházza. Ők szabják meg, milyen feltételeket kell teljesítenie a bordély kérelmezőjének, ki kaphat ilyen engedélyt, és milyen esetben vonhatják vissza azt. A tiltó törvény eltörlése főleg a határövezetben fekvő kisebb települések önkormányzatai körében okozott meglehetős pánikot, ahol az önkormányzatok zömmel a keresztény pártok kezében vannak. Ezek attól tartanak, hogy nem tudják meggátolni a bordélyok elbuijánzását a határ és az autópályák mentén. A községek ugyanakkor szabályozhatják a bordély kapacitását, nyitvatartási idejét, megszabhatják a látogatók életkorát, betilthatják a különösen agresszív reklámot, befolyással lehetnek arra is, hogy milyen „munkaruhát” viseljenek a lányok, hogyan viselkedjenek nyilvános helyen, vagyis sokkal nagyobb lesz az ellenőrzési lehetőségük, mint eddig. Azok a személyek, akik nem kapnak engedélyt nyüvánosház fenntartására, eladhatják azt a községnek vagy más társaságnak. Másik pozitívuma a törvénynek, hogy a kuncsaftok a kétes hírű illegális örömtanyákkal és klubokkal szemben előnyben fogják részesíteni a biztonságos, engedéllyel működő helyeket. A holland törvényhozás előtt a belgiumi Antwerpen és egynémely német városok riasztó példája lebegett, ahol egész szórakoztatónegyedek kerültek a külföldi maffiák kezébe, amelyek elsősorban az egykori Szovjetunióból és Albániából érkeztek. Az sem utolsó szempont persze, csak kevesebb szó esik róla, hogy a holland államkassza is jól jár, hiszen az ősi ipart űző hölgyek rendes adófizetőkké váltak október elsején. A NYERTESEK JEGYZÉKE A Postabank Rt. „ M 0 N E Y M 0 U S E ” 3. sorsolásának nyertesei. számlaszámok: 2. díj 3. díj 4. díj I. díj: 0 0 0 0 1 0 0 0 0 1 0 0 0 0 1 0 0 0 0 1 9-000 9-001 9-000 9-000 3 4 4 1 2 8 5 2 3 4 13 4 4 12 versenye 6 3 7 5 8 5 5 6 4 9 4 2 A©ERICSSON 320-as mobiltelefon WAP-pal 2., 3., 4. díj: féléves ingyenes internetcsatlakozás az EUROWEB-en keresztül V_______________________ POSTOVÁ BANKA www.pabk.sk J VKV-727
