Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-09-20 / 38. szám

10 2000. szeptember 20. Kópé Verssarok Tompa Mihály Virágversek Nefelejcs A nefelejcs lakhelyet választ a bús patak felett. Nem tud ő felejteni... Kék szemének könnyei a gyorsan futó patak hullámába omlanak. A rózsa S ki oly feltűnő színre, bájra: leginkább a rózsát csudálja; és álmában is, napfelköltig csak a rózsával tépelődik. Szarkaláb A virágok nemsokára ráösmernek szarkalábra; akármit beszél nekik: rá se néznek, nevetik. A bajnokfű Nevéről nagyszerű virágnak kell lenni; a híres bajnokfű, e törpe, rossz káka! Levele s gallya sincs, nemhogy vón virága! Gondolkodom, tehát... 1. Spanyolország 4. Jugoszlávia 2. Románia 5. Jamaica 3. Svájc 6. Anglia Világjáró Induljunk egy kis utazásra. Vegyél elő egy térképet vagy egy földgömböt. Persze hajó a földrajztudásod, ezekre nincs szükséged. Elég annyit tenned, hogy a felsorolt or­szágok fővárosának nevét a számozás sorrendjében be­írod a hálóba. Ha sikerült, a színnel megjelölt függőle­ges oszlopban egy újabb főváros nevét kapod. Tudod, melyik országét? Orosz mese Nyuszikönnyek Élt egyszer az erdőben egy Vaszja nevű fehér nyuszi. Egy fenyőfa tövében épített magá­nak kunyhót. Befödte fenyőfa- kéreggei, a háztetőre nyírfa­kéreg kakast ültetett dísznek. Arra járt a késes-köszörűs ró­ka. Észrevette a füstöt: a nyu­szi éppen befűtött a kemencé­be. Bekopogott:- Ki az? - kérdezte a nyuszi.- Ó, ó, ohohó! Én vagyok az, a késes-köszörűs. Messzi útról jövök, késeket fentem, bőrig áztam. Engedj be, barátom, hogy megmelegedjem, far­kam megszárítsam!- Gyere be, melegedj meg! - hívta a nyuszi. Be is ment a róka Vaszja nyu­szi kunyhójába. Letelepedett a padkára, a farkát meg úgy vé­gigterítette a kunyhóban, hogy a nyuszi moccanni se tu­dott. A róka nála töltötte az éj­szakát, és nem ment el más­nap se. Vaszja nyuszi reggel be akarta gyújtani a kemen­cét, de a róka rámordult:- Jaj, még nézni is rossz, ahogy itt lábatlankodsz! Na­gyon elszaporodtatok ti, nyu- lak az erdőben! Hordd el ma­gad, amíg szépen mondom! Kioldalgott a nyuszi a kunyhó­ból, s eleredtek a könnyei. Bandukolt az erdőben, sírt ke­servesen. Összetalálkozott a vén Polkán kutyával.- Szervusz, Vaszja! Miért sírsz olyan keservesen?- Hogyne sírnék, Polkanuska! Egy zöld fenyő tövében áll az én kunyhócskám. Éldegéltem, senkit se zavartam. Arra jött a késes-köszörűs róka, beké­redzkedett hozzám megszárít- kozni, aztán kiűzött a kuny­hómból.- Ne sírj, ne keseregj, Vaszenyka! - vigasztalta őt Polkán. - Segítek én kiűzni a kunyhódból a ravasz rókát! Visszamentek a kunyhóhoz. Polkán fölkapaszkodott egy dombra, onnan kiáltotta: -Vau-vau-vau! Takarodj a kunyhóból, te róka! A róka a farkas hangját utá­nozva felelt ki neki:- Uuú! Ha kimegyek, meg is eszlek! « Megijedt Polkán.- Úgy látszik, Vaszja, nem fó­ka, hanem szürke farkas tele­pedett a kunyhódba! Öregek már a fogaim, nem tudnék el­bánni vele. Ne haragudj meg rám, ha most elmegyek.- Hogy is haragudnék! Azt is köszönöm, amit tettél! - bú­csúzott a nyuszi. Polkán ment a maga útján, a nyuszi pedig leült egy fatuskó- ra, és ismét keserves sírásra fakadt. Arra ment a bárány.- Miért sírsz, Vaszja?- Hogyne sírnék, kedves bá­rány barátom, hogyne kese­regnék! - szipogta a nyuszi. - Egy zöld fenyő tövében áll az én kunyhócskám. Beenged­tem a rókát, de az kiűzött a kunyhómból!- Ez nem olyan nagy baj! - derült föl a bárány. - Segítek én kiűzni a rókát! - Fölkere­kedtek, visszamentek a kuny­hóhoz. Fölállt a bárány a lép­csőre, onnan kiáltotta:- Be-e-e! Be-e-e! Takarodj a kunyhóból, te róka! A róka újból a farkas hangját utánozta:- Uuú! Ha kimegyek, meg is eszlek! - Megijedt a bárány:- Úgy látszik, a szürke farkas lakik a kunyhódban! Vele nem tudnék elbánni. Ne haragudj, Vaszja, megyek a dolgomra.- Hogyan haragudnék! Ezt is köszönöm! - búcsúzott tőle a nyuszi. A bárány eltűnt az er­dőben, a nyuszi meg letelepe­dett a tisztáson egy bokor tö­vében, és újból keserves sírás­ra fakadt. Éppen a tisztáson kapirgált Peti kakas. Meglátta a nyuszit. - Miért sírsz olyan keservesen?- Jaj, Peti kakas, hogyne sír­nék! Egy zöld fenyő tövében áll a kunyhócskám. Beenged­tem a rókát, hogy megmele­gedjen. Most aztán nagy az én bánatom: kiűzött a róka a sa­ját kunyhómból.- Elűzöm én azt a rókát! - rik­kantotta a kakas. - Vezess a kunyhódhoz! Odamentek a kunyhóhoz. A kakas fölszállt a háztetőre, csapkodott a szárnyaival, s közben hangos énekbe fogott: Kukurikú-ú-ú! Fölkelt a nap, nézd, hogy ragyog! Kelj föl, vadász, jó Mikitov! Puskádat is vigyed, nohát, puffantsd le a róka komát! Kukurikúúú! Ahogy a róka meghallotta Mikitov vadász nevét, leugrott a kemencéről, azzal uzsgyi, kirohant a kunyhóból, futtá­ban majdnem feldöntötte a szegény nyuszit. Vaszja nyuszi pedig behívta a kunyhójába a kakast. Jóltar­totta étellel, itallal, el se engedte többé. Még ma is jó barátságban élnek, ha meg nem haltak. Magyar atomocska 11. A legnagyobb Jancsi Ozogány Ernő A Fasori Evangélikus Gimná­ziumba járó Wigner Jenőnek Íróságától kezdve barátja volt Neumann János. Az el­lentétek vonzzák egymást: Jenő olyan szerény volt, hogy még a családja is bu- gyutának tartotta; vele szem­ben a kis Jancsi ugyan a taní­tás alatt kissé visszafogott volt, délutánonként azonban nagy élvezettel tartotta szó­val osztálytársait. Órákon ke­resztül beszélt nekik mate­matikai elméletekről (!), aminek rendszerint verés lett a vége. Zsenialitása már gye­rekkorában megmutatko­zott: nyolcévesen fejben szor­zott és osztott hatjegyű szá­mokat (!), alig tizenkettő, amikor matematikatanára, a híres Rátz László beajánlja a kor legismertebb matemati­kusához, Fejér Lipóthoz, hogy fejlessze rendkívüli te­hetségét. Érettségije idején Neumann már elismert ma­tematikus, Fejér atyai ked­veskedéssel nevezi el őt „ha­zánk legnagyobb Jancsijá­nak”. Matematikus szeretne lenni, de apja rábeszéli, hogy inkább vegyészmérnöknek menjen, ugyanis ebben az időben az egész országban csak három elméleti mate­matikusi állás volt az egyete­men. Neumannak persze nem okozott nehézséget, hogy mérnöki tanulmányai mellett rendszeresen hallgas­sa a legnagyobb berlini fizi­kusok, köztük Einstein elő­adásait. Ők ketten bő évtized múltán az Újvilágban lesz­nek munkatársak. Neumann 1929-ben kap állást az ame­rikai princetoni egyetemről. Hamarosan a jó barát Wigner Jenőt is meghívják. Néhány év múltán, Hitler ha­talomra jutása után Einstein is elhagyja Németországot, rövid nyugat-európai tartóz­kodás után Princetonban te­lepedik le. Ekkor még nem sejtik, hogy ők hárman dön­tő szerepet játszanak az atomkutatásban. Démok­ritosz azért próbálta megis­merni az atomokat, hogy megtudja, miből áll a vüág- egyetem, és hogyan műkö­dik. Századunk harmincas éveire kiderült, hogy az ato­mokból összeragasztott anyag kisebb részeire is szét­szedhető. Közben az alkotó­részek közötti energia felsza­badul, és ez a folyamat iszo­nyatos erőt képes kifejtem. Az a lehetőség is felmerült, hogy szabályozott körülmé­nyek között akár energia is termelhető ilyen módon. Szó, ami szó, Neumann fény­évekre került vegyészmérnö­ki hivatásától. De hát mi vár­ható el egy zsenitől, aki hu­szonhárom éves korában ját­szi könnyedséggel szerzi meg mérnöki oklevelét a zürichi egyetemen, hogy néhány héttel később Fejér Lipótnál doktorátust szerezhessen matematikából? Nem akár­mivel: a halmazelméletet összefoglaló úttörő munká­val. Heisenbergnél két évvel volt fiatalabb. Csoda hát, hogy amikor látja fizikus kol­légái küzdelmét a hagyomá­nyos matematikával, a fiatal nemzedék segítségére siet azzal, hogy kidolgozza az új­fajta matematikát? A később ronggyá olvasott, 1932-ben megjelent kézikönyvéről, amely a misztikusnak hang­zó operátorelméletet tartal­mazza, Wigner Jenő a követ­kezőket írja: „Neumann szá­mára kiemelkedő helyet biz­tosít a jelen fizikájában”. Neumann nélkül minden bi­zonnyal a tudósok nehezen lettek volna képesek az ato­mi részecskék pontos leírásá­ra. Már ezzel a művével is beírta nevét az atomkutatás aranykönyvébe. Élete legter­mékenyebb szakasza azonban ezután következett. A mai típusú, programokkal működő számítógépet ő al­kotta meg, emlékére a hálás utókor Neumann-típusú gép­nek nevezi ezt. Kevesebben tudják, hogy a háború alatt ő is részt vett az atombomba kifejlesztésében. Sokáig iga­zoltnak látszott Ruther-ford véleménye: a láncreakció nem fog működni. Neumann azonban kiderítette, hogy mekkora hőmérsékletet és nyomást kell elérni a láncre­akció megindításához. Mivel erre a hagyományos robba­nóanyag kevésnek mutatko­zott, javasolta, helyezzék egy szüárd fémtölcsérbe az urán­töltetet, és ebbe robbantsa­nak. A rálövéses módszer iga­zolta számításait: a lökéshul­lámok kialakították a lánc­reakcióhoz szükséges nyo­mást és hőmérsékletet. Neu­mann bekapcsolódott a penn­sylvaniai egyetemen folyó számítógép-építés munkála­taiba. Az ő hatékony segítsé­gével készült első számítógép harminc tonnát nyomott, há­rom helyiséget töltött meg. Azzal tesztelték le, hogy a be­programozott matematikai feladványt lezárt borítékban Neumannak is átadták. Egy­szerre kezdtek számolni, és Neumann bizonyult gyor­sabbnak! Neumann még egy alkalommal kapcsolatba ke­rült az „atommal”: besegített a vüág első atomerőművének tervezésébe. Nem véletlenül. A tudóscsoport vezetője nem más volt, mint az isko­latárs, jó barát-Wigner Jenő. Lukács Zsolt és Rácz Noémi illusztrációja

Next

/
Thumbnails
Contents