Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-12 / 28. szám
2 2000. július 12. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasarnap 66 sor Választást erőitetők Szűcs Béla ______________ A demokratikus koalíció kormányzásának félidejében egyre több szó esik az előrehozott választásokról. Az ellenzék mind agresszívebben követeli, és a sebtiben összeeszkábált árnyékkormány vezetője, az idősebb generáció bálványa, Meciar készen áll a népszavazást követelő aláírások átadására, amelytől a HZDS előrehozott választásokat remél. A tényeket mindig látványosan kiforgató Meciar ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, mert híveinek kijelentette, hogy pártja speciális közvélemény-kutatása szerint a lakosság többsége elmegy a népszavazásra, és természetesen támogatja az előrehozott választásokat. Ha mégis sikerülne kiprovokálni a választásokat, a legújabb nyilatkozatok szerint már erősen sántít az a feltételezés, miszerint a HZDS és a Smer alkotmányos többséget szerezne a választásokon. Fico legutóbb kijelentette, hogy Meciarékkal nem óhajt koalíciót. Az ellenzéki mesterkedéseknél azonban Fogytán az energiánk D. Varga László __________ Ár amszolgáltatóink játékszabályai fordítottan érvényesek. Aki többet fogyaszt, azaz nagyfogyasztó (üzem, állami intézmény, kórház, iskola, vasút stb.), azt alacsonyabb tarifasávba sorolják, hiszen úgyis többet fizet (feltéve, hogy fizet), mint a kisfogyasztó. Az energiatermelő múltbeli hatalmas adóssága (ötvennégymilli- árd korona) viszont épp abból származik, hogy a felsoroltak a mai napig vonszolják maguk után, az állam pedig görgeti maga előtt a csökkenni nem akaró, tovább terebélyesedő adóssághalmazt. Arról nem is beszélve, hogy számos kisebb cég, vállalat, melyek időközben tönkrementek (miközben élvezték a nagy- fogyasztói előnyöket), hátrahagyták kiegyenlítetlen számláikat. Maradt mindez nekünk, kisfogyasztóknak, veszélyesebb a koalíció züált- sága. Eddig ugyan sikerült parlamenti csoportját együtt tartani, azonban az újabb miniszteri posztok után sóvárgó pártocskák politikusai fúrják, csépelik Dzurindát és szerveződő pártját, az SDKU-t. Azt szajkózzák, hogy a miniszter- elnök már az előrehozott választásokat készíti elő, mivel nem hajlandó figyelembe venni a parlamenti küszöb alá csúszott pártok ambícióit. Hiába ismételgeti Dzurinda: mindent megtesz azért, hogy a kormány kibírja a további két évet, az egyes koalíciós pártok gáncsoskodása egybeesik az ellenzék igyekezetével. Jelenleg a pártok támogatottsága alapján csupán az SDKU és a magyar koalíció kerülne be a parlamentbe. Kérdés, mihez kezdenének kb. harminc százalékukkal. Egyelőre megvan a kormány fennmaradásának lehetősége, azonban jó lenne, ha a választást erőltető ellenzék csendestársává váló, koalíciót bomlasztó pártok megfontolnák, hogy a vesztükbe rohanásuk mit old meg Szlovákiában. akik ha nem akarjuk, hogy lekapcsoljanak a hálózatról (mert velünk ezt is megtehetik), fizetünk, mint a katonatiszt. Tehát míg amazok élvezik (-ték) az előnyöket, mi nyeljük le a békát. Ki érti ezt? Mint ahogy azt se nagyon, hogy a múlt év elejével hatályba lépett pénzügyminisztériumi rendelet, amely megszabta ugyan a háztartásbeli áramfogyasztás díjának alsó és felső határát az 1999-es évre (4000 kW-ig 1,20/kWh, 4000 kW évi fogyasztás fölött 1,40/kWh), miért maradt papíron. Tudniillik az áramszolgáltató kétszeri ármódosítást hajtott végre, tájékoztatása szerint a minisztérium utasítására. Eszerint ma nem 1,20, hanem 2,40 korona egy kilowattóra áramfogyasztás díja (ez is csupán négyezer kilowattig, ezen felül 3 korona), ami ugye nem harminc-, hanem százszázalékos áremelést jelent a vékony pénztár- cájú lakosság számára. És állítólag ez még nem az utolsó lakossági ár(amütés). Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modem élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szeikesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES Vyvoz tlaée, KoSická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Eg áldja, szomszéd! Azt hallottam, egészségügyi minisztert keresnek Pozsonyban. Megyek szerencsét próbálni. Rajz: MS-Rencín Felülnézet A láthatón innen... Fülöp Antal Nem tudom, jó-e vagy kevésbé jó, ha egy műsorról egy másik műsor jut eszembe; míg egyiket nézem, a másikon jár az eszem. Filmíró cseveg egy költővel a magyar tévében, a Láthatón innen és túl, hajói emlékszem, ez a műsoruk címe. Ha jól emlékszem, mert az önvédelmi reflex négy-öt percenként hatperces felejtésre késztet. Exkluzív szellemi lakoma, messze a „szórakoztató” műsorok, a „Dáridó- Lajcsi”, a „Dőzsölő-Nádas” kender-szirupjától, messze a „Heti hét ripacs” és fénymásolata, a „Hét vitriolos tündér” nívója fölött, bár a vitriol itt inkább kotyvasztott lúgkő, a mosókonyhából; ha expirál, mondják, viszketegséget okoz. Ha látod az alig raccsoló humoristát, a kitűnő Macskaházit, „Echre van észak, ahra meg dél!”, az alig dadogó Szárnyas Veréb Pistát (szárnyát tekintve egy dongó is lehet szárnyas!), a kettős szalonnagyárat, Dudut és Düdüt, ciklámenre - lilára? - fújatott koponyával, gondolj arra kedves, tévét bámuló mártírtársam, hogy a kultúra felavatott papjai és papnői most készítenek föl Téged az új európaiságra, türelemre és toleranciára. Légy tehát türelmes, fogadd méltósággal: a tévéből „showbusi- ness” néven európai szellem árad. (Vitriolos Zsuzsu a képernyőn - látod - heréit vakarja.) Nincs, nem is lesz többé előítélet (ezért a képernyőn, s nem föltét- len otthon), bár a fürdetővízzel talán (talán?!) az ítélőképesség is csatornába kerül. Az élet csupa kockázat! Köszönd meg szépen. Kikapcsolódni tanítanak, szórakozva felejteni. Lehetőleg mindent, ami még homályos és felhígult emlékezetedben istenről, emberről, apádról, anyácffól, kultúrádról és önmagadról agymosó évtizedek után ünnepnapokon fölsejlett. Ha víziód támad - szegény Márai, ha élne, Alaszkáig futna ettől az „európaiságtól”, névtábláját előbb sürgősen leszerelve egyik-másik „európai” intézmény faláról -, ne csüggedj! A nemzet épülésére (és átépülésé- re!) itt a szellemi lakoma! Az asztal, a gondolat tisztul- tabb, magaslati levegőjében két személyre terítve, bár később bejön egy nő is, dicséretére legyen mondva, hogy ő még nem Arnold Schwarzenegger néven mutatkozik be. A téma a boldogság. Az egy kör, mondja a filmíró. Felüt egy könyvet, és valóban: a lapon ott van egy kör. Vigyázat, nem a boldogság jele, amely, esetleg, közmegegyezés alapján, akár a legboldogtalanabb pillanataidban is a boldogságot jelöli, mint mondjuk zéró a nullát. Nem, az ott, a filmíró szerint, az emberi boldogság. Hát érdemes akár kis- ujjad mozdítani érte? Ha már kaptál levegőt, lélegezz még egyet! A „körből” még ki sem derült (halk utalás 'supán), hogy Vörösmarty Mihály pressziós volt, már József A fekszik a boncasztalon. Téma: féltékenység. Látlelet (a költő olvassa fel): „Hagyja a dagadt ruhát másra / Engem vigyen fel a padlásra.” Diagnózis: súlyos skizofrénia (nem tudom, elhangzott-e, hogy közveszélyes). Á hatperces felejtés alatt Torontóban járok. G., az urbanisztika idős, kedves-bölcs professzora mondja: A nemzet? Töröld ki az emlékezetéből a történelmét, tedd nevetségessé nagyjait, és azt teszel a nemzettel, amit akarsz. Drága jó filmíró, H., kedves jó költőnk, Gy., mennyit fizetnek ezért percenként a magyar televízióban? Olvasói levél Ad: Újkori humanisták (Vasárnap, Olvasói levél, 20. szám) Tisztelt Slabák Úr! A Győztes hatalmak egyedül a németekkel szemben fogadták el a kollektív bűnösség elvének alkalmazhatóságát, a magyarokkal szemben nem, bár Benesék ezt is szerették volna, s ki is használták a Szovjetunió ez irányú hajlandóságát a nyomásgyakorlásra a többi győztes hatalomnál, szerencsére sikertelenül; így az Ön érvelése fölöttébb sántít. Lehet, hogy a konfiskált földek mennyisége állami szempontból apróságnak tűnik, de az érintettek szempontjából családi tragédia volt. Számukra nem 2, hanem 100 százalékos vagyonvesztést jelentett. Nem tudok egyetérteni azzal a kijelentésével, hogy a megbocsátás feltételekhez köthető; amiről Ön beszél, az nem valódi megbocsátás, hanem politikai adok-kapok. A megbocsátás egy erkölcsi tartást kifejező aktus, a lélek nagyságának mércéje, nem pedig csereüzlet. Ad: Szerintem másképp történt (Vasárnap, olvasói levél, 24. szám) Tisztelt Szemes úr! A történelmi Magyarországon nem csupán a szlovákság neve volt a tót népnév, hanem eredetileg az összes itt élő szláv népeké. A Glatz Ferenc által szerkesztett Magyarok krónikája c. könyvben olvasható, a zágrábi püspökség alapításával kapcsolatban: „Valószínűbb azonban, hogy 1091 előtt került sor az alapításra. A területet, amelyre az új egyházmegye kiterjedt, a későbbi középkorban Szlavóniának nevezték, s a Drávától délre egészen a Kapela- hegységig terjedt. (A mai Szlovénia a történeti Szlavóniától nyugatra fekszik, s Krajna néven a Német-római Birodalom egyik tartománya volt a középkorban.) Szlavónia lakói a 7. század óta szlávok - régi magyar nevükön: a tótok - közül kerültek ki, így Szlavóniát magyarul Tótországnak is mondták.” Mi, kései utódok valószínűleg azért ismerjük a tót népnevet csupán a szlovák nép megnevezéseként, mivel a történelmi Magyarország területén a szlávok közül utolsóként indult be náluk a nemzetté válás a múlt század közepén. Ács Zoltán , Nemzetiségek a történelmi Magyarországon c. könyvének 115. oldalán így ír a szlovénekről: „A hazai szlovéneket közkeletű magyar nevükön vendeknek nevezték. A vend szó a venedi-vinidi népnévből származik, amely általában szlávot jelent. Ebből származik a német fordítás is: wendisch-windisch. Az ún Vendvidék a Lendva folyó mentén, a történeti Vas és Zala megye délnyugati részén terült el. A régi magyar szóhasználatban Tótföldnek, tótságnak is nevezték ezt a területet.” Tehát a Tótország, tótföld mind a mai Horvátország északi felére, mind Szlovénia északi részére vonatkoztatva létezett a történelmi Magyarországon, s az ott élő szlávokat tótoknak nevezték. Szabó István, Galánta „Osztályon felüli” jogok Pozsony utcáin megjelentek a városi kulturális központ által kiadott ízléses plakátok, amelyeken a szlovák mellett még öt (5) nyelven köszöntik az ide érkezőket. Az üdvözlet még kínaiul is oda van pingálva. Csak éppen magyarul nincs rajtuk egy szó sem. Miért vajon? Talán ez volna azoknak a sokat emlegetett „osztályon felüli” jogoknak az egyike? Hiányoltam a magyar üdvözletét legalábbis akkor, amikor Pozsonyba vártuk a budapesti színészeket a Bánk bánnal. Vagy talán éppen ezért hiányozott? M. Németh, Pozsony
