Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-09-06 / 36. szám

Nagyvilág 2000. szeptember 6. 7 2115-ben a Föld lakosságának hetvenöt százaléka nagyvárosokban fog élni. Több metropolisnak negyvenmillió lakosa lesz Világvárosok múltja, jelene és jövője Archív felvételek A huszadik század elején még ke­vés város dicsekedhetett egymil­liónál több lakossal. Néhány évti­zed alatt azonban robbanásszerű migráció kezdődött: a városok a vidékről való beköltözéssel óriási ütemben kezdtek növekedni. 1950-ben már mintegy három- százmillió ember élt óriási han­gyabolyokban. Alig fél évszázad alatt ez a szám megtízszerező­dött: ma hozzávető­leg hárommilliárd ember él városon, ami a föld összlakos­ságának a felét teszi ki. Ebből kétmilliárd ember a fejlődő világ­ban, egymilliárd pe­dig az iparilag fejlett országokban. 1990- ben félmilliárd ember élt a világ száz legnagyobb tele­pülésén, s a tízmilliósnál na­gyobb városok száma elérte a húszat. Történelmi visszapillantás Őseink nomád életmódjának fo­kozatos megszűntével, Krisztus előtt 3500 körül kezdtek megje­lenni Mezopotámiában az első kisvárosok. Magas védfalak övez­ték őket, és ezeken túl terültek el a szántóföldek, amelyek a lakos­ság életszükségleteiről gondos­kodtak. A következő évezredben nőttek a terméshozamok, az em­berek gazdagodni kezdtek, új mesterségek alakultak ki, s ezzel együtt egyre több ember telepe­dett le a városokban. Krisztus után 100-ban Róma volt az első város, ahol több mint egymillió ember élt. A környező termékeny földek képesek lettek volna eltar­tani ennyi lakost, ám a rómaiak­nak előnyösebb volt a gyarmata­ikról, elsősorban Egyiptomból behozni az élelmiszert. Róma bukása után változik a helyzet. A sötét középkorban is­mét a falvak fejlődnek, míg a vá­rosok visszaesnek, s csak a tizen­harmadik században kezdenek újra fellendülni. A fémfeldolgo­zás és a mezőgazda­ság fejlődésével egye­nes arányban nő a je­lentőségük mind Eu­rópában, mind Ázsiá­ban; elsősorban a fontos kereskedelmi utak csomópontjain indulnak virágzás­nak. A politikai szer­kezet is kedvez a fej­lődésüknek: a kirá­lyok és más uralko­dók igyekeztek fényes udvartartással körülvenni magu­kat, de az emberek védelmét is szolgálták, vagy éppen szent he­lyeken alakultak ki. Híres városok A középkori világ és Európa leg­hatalmasabb központja Konstan­tinápoly, a mai Isztambul volt, amely Európa kapuját alkotta a Földközi-tenger keleti része, In­dia és Afrika felé. Konstantiná­poly kulcsszerepet játszott a kelet- nyugati kereskedelemben. Míg keletről drágakövet, fűszert, selymet és elefántcsontot, nyu­gatról keletre főleg gyapjút, va­sat, fémtermékeket szállítottak. Ebben a korszakban élte fényko­rát Velence is, köszönhetően ked­vező fekvésének, az Afrika és az akkori Perzsia közti tengeri áru- szállításnak. Kalkutta is a keleti árukkal való kereskedelemnek köszönheti ala­Tokiónak 24 millió lakosa van. pítását. A brit Kelet-indiai Társa­ságnak elemi érdeke volt, hogy az új nagyváros a Gangesz folyó mellett, a tengerhez közel épüljön meg. A várost ugyan mocsáron létesítették, ám több követel­ménynek megfelelt: ez volt a leg­távolabbi város a folyón, ahová felúszhattak a tengerjáró hajók. Ma Kalkuttának több mint tizen­ötmillió lakosa van, és a legna­gyobb városok közé tartozik. Szentpétervárnak, a Nagy Péter cár által alapított orosz főváros­nak teljesen abszurd volt a fekvé­se. Építése során sok ezer jobbágy pusztult el, s megépülte után a cár erőszakkal kényszerítette az embereket az itteni letelepedésre. Más nagyvárosoknak nem voltak ilyen gondjaik. London például, amelyet Kr. u. 50-ben alapítottak, lassan, de állandóan fejlődött. Ma megállapíthatjuk róla, hogy egészen különleges helyzetben van; teljesen koncepciótlanul épült, pusztán sznob indíttatások alapján fejlődött. Ezzel együtt a tizenkilencedik század elején a világ legnagyobb városának szá­mított. A többi fővárosok (első­sorban New York és Párizs) sze­rettek volna azonos rangra emel­kedni vele. A huszadik század A huszadik század harmincas éveiben Frank Lloyd Wright épí­tész azzal a kijelentéssel döbben­tette meg a világot, hogy a nagy­városok terebélyesedését limitál­ni kellene. Éppen ebben az idő­ben vált a világ legnagyobb váro­sává New York, lakossága meg­haladta a tízmilliót. Mintájára vi­lágszerte szaporodnak az óriás­városok. Ma Mexico City viszi el a pálmát, amelynek 25 millió la­kosa van; őt Tokió követi a maga 24 millió lakosával. Az óriásvárosok egy sor negatív tapasztalatot szültek: növekvő bűnözési arányt, óriási környe­zetszennyezést és elképesztő nyomort termeltek ki. Bombay- ben például 700 ezer a hajlékta­lan, és a lakosság hatvan százalé­ka a szegénynegyedek viskóiban tengődik. Az ezekben az óriásvá­rosokban felnövő gyermekek állí­tólag annyi környezeti szennye­ződést lélegeznek be, mintha na­ponta két doboz cigarettát szív­nának el. Amerikában és Európában lassan tudatosítani kezdik ezeket a ne­gatív jelenségeket. A legfejlet­tebb államokban fordított folya­mat vette kezdetét: a lakosság igyekszik vidékre költözni. A táv­* 1950-ben még csak Lon­donnak és New Yorknak volt nyolcmilliónál több lakosa. * 1970-ben csatlakozott hoz­zájuk Los Angeles, Tokió, Pá­rizs, Sanghaj, Mexikóváros, Buenos Aires, Peking és Sao Paulo. * Ma már több mint 29 vi­lágvárosnak van nyolcmillió­közlés (elsősorban az internet) fejlődésének köszönhetően egyre többen - elsősorban a nagy kon­szernek alkalmazottai - dolgoz­hatnak otthon. E téren Nagy-Bri- tannia vezet: ma már több mint egymillió angol dolgozik otthon, s ez a szám évente kétszázezerrel növekszik. Marco Golschmied, a brit építészek szövetségének el­nöke például meg van győződve arról, hogy az internet és a tech­nológiai fejlődés jelentősen meg­változtatja a mai nagyvárosok ar­culatát. Egyre több banki és ke­reskedelmi (beleértve a kiskeres­kedelmet is) tranzakció zajlik az internet segítségével. A brit far­merek is tartják a lépést a korral, s termékeiket az interneten ke­resztül kínálják, ami meggyorsít­ja, olcsóbbá és operatívvá teszi a kereskedelmet. A jövő városai Mai becslések szerint néhány év­tized múlva nem Európában nál több lakosa. * Hét évig tartott a politiku­soknak, hogy eldöntsék, hol épüljön meg az USA fővárosa, Washington. * Ausztrália államainak kilenc évig tartott a mérlegelés, hol álljon Canberra, az ország fő­városa. * Nigéria fővárosát, Abuját vagy az Egyesült Államokban lesznek a legnagyobb világváro­sok. Az elsőségért Mexikóváros és egy Hongkonghoz közel fekvő dél-kínai városka fog versenyez­ni. Sen-csen egykori halászfa­lucskának a nyolcvanas évek kö­zepén mindössze harmincezer lakosa volt. Napjainkban ebben a Gyöngy-folyó mentén fekvő, szinte ismeretlen városban (amelynek már most négymillió lakosa van) zajlik a legnagyobb ütemű építés a világon. Körülötte városok és városkák tömege épül, amelyek előbb-utóbb egye­sülnek, és egy óriási világvárost fognak képezni Sen-csennel, a becslések szerint 40 millió lakos­sal! Ezzel a tempóval egyedül Mexikóváros veheti fel a ver­senyt. A mexikói főváros lakossá­ga az 1900-tól 1990-ig terjedő szűk évszázad alatt 334 ezerről 25 millióra szaporodott. Ezzel a tömeggel világelső. Egyelőre. A Focus alapján: kv 1981-ben kezdték építeni. Ed­dig mindössze huszonöt szá­zaléka készült fel. * A pálmát mégis Brazília fővárosa, Brasilia viszi el: a brazil politikusok már 1789- ben felvetették, hogy szükség van egy belföldi fővárosra. Építéséhez azonban csak 1956-ban kezdtek hozzá. Sen-csen már most világváros a maga négymillió lakosával. Róma volt az első vá­ros, ahol több mint egymillió ember élt. Világvárosi legek Háborús dosszié A gyémánt vonzza a háborút? Ha valahol kirobban egy pol­gárháború, az emberek azon­nal etnikai feszültséget, vallási fanatizmust, szociális elégedet­lenséget emlegetnek. Ezek mind logikus következtetések, de olykor távol állnak az igaz­ságtól. Legalábbis ezt állítják Paul Collier és Anke Hoeffler, az oxfordi egyetem tanárai. A két közgazdász 1965 és 1995 között 152 országban lezajlott polgárháborút tanulmányozott, és elemzésük meglepő ered­ménnyel végződött. Azokat az országokat, amelyeknek léte az ún. elsődleges források (tehát nem késztermékek, hanem pél­dául kávé vagy nyersanyagok) kivitelétől függ, fokozottabban érinti a polgárháború veszélye. Azokban az országokban, ame­lyekben a primer termékek kivitele meghaladja a nemzeti össztermék 28%-át, a polgárhá­ború veszélye négyszer akkora, mint másutt. A kutatók szerint a gyémánt szinte baráti vi­szonyban áll a háború­zással. A felkelőknek és rebelliseknek ugyanis fi­zetniük kell a katonái­kat, akik nem végeznek hasznos munkát. Ha egy országban elég lelőhely van, s a kitermelés az ál­lam gazdaságának ge­rincétjelenti, a polgár- háborúnak ideálisak a feltételei. Nyugodtan le­het háborúzni anélkül, hogy az ország elszegé­nyedne. Aki kezében tartja a bányákat, annak megvannak az eszközei is a háborúzáshoz. Ezt mutatja Sierra Leone példája is, ahol a felkelők meg­kaparintották a gyémántlelőhe­lyeket, s a háború a végtelensé­gig elhúzódott. Talán meglepő következtetés, de azokban az országokban, amelyekben több etnikum él, kisebb a konfliktus­veszély. A háborús költségek ugyanis sokkal nagyobbak len­nének, mint az olyan országok­ban, ahol két-három etnikum harcol egymás ellen. Atipikus szőnyegminták Afganisztánban a szovjet meg­szállás rányomta bélyegét az élet olyan tradicionális terüle­teire is, mint például a sző­nyegkészítés. A nyolcvanas években ezrével-készültek az olyan szőnyegek, amelyeken a klasszikus mintákat kalasnyikovok, tankok, heli­kopterek, harci jelenetek vál­tották fel. Ezeket nem eladásra szánták, hanem a nemzeti ön­tudat fokozására a szent hábo­rú megnyeréséhez. Az új divat hamar elharapózott a soknem­zetiségű országban, ahol a balucsok, majd a türkmének és a pastunok is ilyen szőnyegeket készítettek. A szovjet csapatok 1989-ben történt távozása után a takácsok visszatértek a régi mintákhoz, s a „háborús sző­nyegek” csaknem feledésbe merültek. Manapság gyűjtők vadásznak rájuk, sőt München­ben nemrég kiállítást rendeztek egy harminckét darabos kollek­cióból az etnográfiai múzeum­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents