Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-06 / 36. szám
2000. szeptember 6. Egy mesebeli bűvészmutatvány előkészületei, avagy impressziók az Eötvös Cirkuszban Egy legenda utóélete Dusza István Egy póniló legelészett a lakókocsik között. A délután csendtől volt feszült. Fejemből kijelentő mondatokban és izzadságcseppekben kezdtek csordogálni a verőfényes impressziók. Nem véletlenül. Egy cirkusz magától értetődő természetességgel kínálta föl titkait. Mintha ez a titokzatosnak és varázslatosnak tetsző szervezet - emberekből és tárgyakból alkotott univerzum- nyi teljesség - tudatában volna kiis- merhetetlenségének. Akkor persze még nem tudtam, hogy a sátor művészbejárójának terében az éppen preparálás alatt álló színes ládák, dobozok, kalitkák egy mesebeli bűvészmutatvány előkészületei voltak. A fekete póni sem csupán füvet harapó páratlan ujjú patás volt. Később, a cirkuszi sátor alatt derült ki, hogy egy matematikai zseni reinkarnációja. Mert itt minden lényegileg más, mint ami a maga valójában lehet. A gyerekeket pónin lovagoltató fiú zseniális tehetségű zsonglőr. Az ásványvízzel kínáló gyönyörű nő pedig állatidomár, hulahoppkarika-varázs- lónő és nem is mellesleg a cirkuszigazgató leánya. Bizony, irigyeltem a kutyusokat és cicákat, akiket magához szorított. A léggömböt árusító bohóc arca meg nem is viselője kicsinységétől szomorú, hanem a munkától fáradt, amiből aztán, a porondon látva őt, a nézőben csak a nevetés emléke marad meg. Nem is tudom már, mi lehetett abban meglepő, amikor megtudtam, hogy Eötvös Tibor cirkuszigazgató a műsorban istállómesterként, konferansziéként is felügyeli a porond történéseit?- Hárman vagyunk testvérek, akik a papa, Eötvös Gábor, a vüághírű zenebohóc nyomában járunk. A nővérem már régóta kiszállt, de a bátyám benne van a szakmában. Ő az, aki a papa »Van másik!« címen ismert, világhírű produkcióját viszi tovább, és jelenleg Svájcban vendégszerepei. Jómagam pedig az Eötvös nevet a cirkusszal együtt őrzöm, s talán erősítem is. Artistaként sokáig együtt léptünk fel a papával, hiszen magam is artistaképzőt végeztem. Testvéreimmel és feleségünkkel egy rúddobó produkcióval diadalmaskodtunk a monte- carló-i cirkuszfesztiválon. 1978- ban a dél-amerikai turnénk során gerincsérülést szenvedtem, s akkor kellett váltanom. Utána kezdtem el a szakma, majd a család adminisztrálásával, mai nyelven szólva menedzselésével foglalkozni. Sokáig a Magyar Cirkusz és Varieté igazgatóhelyettese voltam. A balesetem után hosszasan vívódtam, visszatérjek-e a porondra. Sajnos, minden próbálkozásom ellenére is eltiltottak az artistahivatástól. Ha túlerőltetem magamat, a mai napig gondjaim vannak. Boldogan mondhatom azonban, hogy kislányom immár a műsorunk sztárja. Bár artistaképzőt végzett, de - gondolom - a legjobb, legalaposabb képzést édesapámtól, a nagypapájától kapta. Neki is nagy akaratereje van, hogy ezt folytassa. Erre szüksége van, mert az ő feladata lesz az Eötvös Cirkusz további éltetése. Szabadon járva-kelve az Eötvös Cirkusz 1200 személyes, hatalmas sátra körül és lakókocsijai között, elsősorban a rend, a szinte a levegőben feszülő készenléti állapot nyűgözött le. Ez később zavarmentesen került át a porondra is, ahol Eötvös Tibor igazi istállómesterként vezényelte le az előadást. Aligha tévedek, ha Magyarországnak a Nemzeti Nagycirkusz mellett a má-. sik legjobb cirkuszában a siker egyik felére éppen a sátrak mögött bukkantam rá. Kockázatvállalás nélkül ugyan, de megállapíthattam: minden mozzanat, emberi reagálás és gesztus, tárgyi forma, térbeli meghatározottság, szó és mosoly a porondon látható produkció jegyében született meg, és azt is szolgálta. A közönség, lehetett lezser és fegyelmezetlen, a cirkusz artistái, látható vagy láthatatlan alkalmazottai - a műsor előtti mutatványos vagy vendéglátói dolgoktól kezdve a gyors testi szükségletekig - mindennel szolgálatára siettek. Ha mindez nem alapfeltétele is, de járulékos része a jó cirkusznak. Mert a közönség, anélkül, hogy igazából tudatosítaná, már a bejáratnál találkozik az igazgatóval, aki a legelsőket személyesen üdvözli. Eötvös Gábor bölcsen gondolkodik és cselekszik.- Tagadhatatlan, hogy mind Nyugaton, mind Keleten, a televízió a cirkuszművészetnek is nagy konkurenciát jelent. Kényelmet ad ugyan, de már vannak országok, elsősorban a sokat irigyelt gazdag Skandináviában, ahol tudják: az élő show-nál jobb nincs. A cirkusznál egy a biztos: a kiadás. A bevétel soha. Mivel a mi régiónkban, gondolom önöknél is, a legnépesebb középréteg elszegényedett, egyre csökken azoknak a száma, akik tudnak a szórakozásra, a gyerekeik élményszerzésére családi méretekben áldozni. Márpedig cirkuszba jönni ma is igazi családi időtöltésnek számít. Ennek következtében igencsak nehéz a közönséget becsalogatni és megtartani. Mi igen nagy társulattal, ötvenöt fővel utazunk. Kocsiparkunkat ha egymás után állítanánk, akkor négyszázötven méter hosszú volna. Ezt három-négy naponta mozgatni, igencsak költséges és munkaigényes feladat. Emelkedik az üzemanyagár, az energiaköltség, de jegyáraEötvös Tibor: „Hárman vagyunk testvérek, akik a papa, Eötvös Gábor, a világhírű zenebohóc nyomában járunk.” kát nem célszerű emelni. Mindennek ellenére a többiekhez viszonyítva mi vagyunk a legolcsóbbak, mert az ENSZ nemzetközi gyermeksegélyező szervezete, az UNICEF is támogat minket. Gazdag karitatív tevékenységet végzünk, hiszen Magyarországon nincs olyan város, ahol ne támogatnánk valamilyen módon az ott lakó gyerekeket. Kenyeret és cirkuszt! - szólt a rómaiak oly sokszor félreértett, a negatív emberi hatalom által sokszor ki is használt jelszava. Csak hát az a cirkusz a vér cirkusza volt. Hitek és ideológiák ütköztek meg azóta is ennek a pusztításnak és pusztulásnak ajegyében. A középkorban a vásártereken fokozatosan kialakultak a testi ügyességre, az artisták különleges képességeire, az állatok bemutatására, majd idomításra alapozott piactéri mutatványosok, csepűrágók seregletei. Ezekből születtek a műit századi és huszadik századi virágzó vándorcirkuszok. Bár az Eötvös Cirkusz létezése, működése is a pénz, a piac, a show üzleti világának függvényében zajlik, mégiscsak eredendően meghatározza a porondon látható produkciók sora. Eötvös Tibor szerint változtak-e ezek az időben?- Változtak, és mindig változnak. Jó példa erre az állatidomítás. Gyerekkorunkban az idomítás mottója szerint az ember az erejével legyőzi a fenevadakat. Korbáccsal, doronggal hadonászva bejöttek a porondon felállított ketrecbe, de ha az állat akarta volna, mégis nekik támad. Rájöttek, hogy a türelemmel, a pavlovi reflexek kihasználásával sokkal eredményesebbek lehetnek. Annak idején a csehszlovákiai híres Malek- dinasztia is átállt az új gyakorlatra. A humor - a cirkusztól elválaszthatatlan, s ennek megfelelően mi is erre alapozzuk a teljes műsorunkat - szintén változott. Régen volt az erős smink, a vörös haj, a krumpliorr és a nagy cipő. A bohócok ütötték-verték egymást, s a nézők azon nevettek. Következett a pantomimes jellegű, beszéd nélküli bohócshow. Jelenleg azonban a klasszikus bohócok térnek vissza a porondra, igaz, már nem verekednek, hanem talán a kettő keverékét, az ötletet, a furfangot, a humor változatosságát és az akrobatika elemeit vegyítik. Emellett az akrobaták, vagyis a légtornászok, zsonglőrök, kötéltáncosok, egyensúlyozok előadásmódja is változott. Régen megcsináltak egy trükköt - szaltót, ugrást és efféléket -, majd kiálltak, és várták a tapsot. Akik fejlődni akarnak, már zenére alkotott komoly szerkezetű koreográfiára mutatják be a produkcióikat. Vannak trendek a világban, amelyeket sokan követnek, de ezek többnyire utánérzések. Mi a teljes produkciósorban a kedves humort, a közvetlen élményt, a családias hangulatot és az emberi léptéket követjük. Eötvös Tibor mindvégig humorról beszélt, nem bohócokról, nem clownokról. Látva az előadást, értettem meg ennek a viszonynak a lényegét. Édesapja, Eötvös Gábor vüághírű zenebohócként ugyanezt az elvet valósította meg a porondon. Bár ő már nem lép porondra, ma is mint tanácsadó közreműködik a repertoár formálásában, amelyet bizonyítottan a humor, a szeretetteljes hangulat fog egybe. Az ő humora az, melyben a kisember lényegül át a világ minden gonoszkodásával szembefordulni képes clownná. Felejthetetlenül. Aki alkalmat talál rá, s megnézi az Eötvös Cirkuszt, nem csupán cirkuszt lát. Ha képes nyitott szemmel, füllel, de mindenekelőtt nyitott lélekkel beülni a sátor bármelyik helyére, meggyőződésem, hogy az eddigi cirkuszélményeitől teljesen különböző, más dimenziójú dolgokat fedez fel, mindenekelőtt önmagában. Olyan dolgokat, amelyek csak a szeretet dimenzióiban születhetnek meg. Közönségre várva a nyári verőfényben „Anyúúú.. .lesznek krokodilok is?” Voltak krokodilok is... és az egyiknek emberi fej került a szájába, de
