Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-04 / 27. szám
16 2000. július 4. Sport Szabálytalan impressziók a világ „multikulturális” őrületének belga-holland rendezésű európai bemutatójáról Csatát nyert a pozitív labdarúgás? Zinedine Zidane, Európa futball királya üdvözli alattvalóit, 11-esből belőtte az aranygólt. Tomi Vince ___________________ A focit vagy jól, vagy sehogy, de játszani kell - mondta egy híres író, aki a labdarúgás szerelmese. Játszották is becsületesen az Európa-bajnokságon, inkább jól, mint rosszul. Amikor e sorok íródtak (huszonkilenc meccs után), még hátravolt az egyik elődöntő (Hollandia-Olasz- ország) és a finálé. Nem adhatunk hát teljes képet a kontinensviadalról, de azért megemlítjük, hogy egyes csapatok bokáig voltak a pezsgőben, mások térdig a bánatban. így múlik el a világ dicsősége Nem vitás, a seregszemle nagy vesztesei a németek. Csapatuk eldőlt, mint a falhoz támasztott krumpliszsák. Hol vannak már azok az idők, amikor az ellenfelek úgy készítették fel játékosaikat, hogy a Nationalelf ellen kamikaze módra küzdjenek, mert csak az igazi férfiak tudják legyőzni Németországot! A németek szinte mindenkitől kaptak egy külön létrát, hogy szánjanak már le a magas lóról, lépjenek a földre; tizenhat év után nem jutottak tovább az alapcsoportból. A német iparosok csapata pánikba esett, ereje már nem volt arra, hogy ismét felszívja magát, nem maradt ötlete a játékra, s már csak mint egy Nuno Gomes, a kontinensviadal portugál felfedezettje nem túl felkészült falusi együttes játékosai, úgy rugdosták el kapujuk előteréből a labdát. Futballfesztiválon ilyen rosszul talán még sosem játszottak, semmi szervezettség nem volt futballozásukban, csak káosz mindenütt, elvesztették a hitüket is, ami az ő esetükben nagy szó, hiszen végső esetben mindig «zzel tudtak felülkerekedni ellenfelükön. El kell hát feledni az angol Lineker ama mondását, hogy a futball nagyon egyszerű játék, amely során huszonkét futballista áll egymással szemben, és a németek végül mindig nyernek. Hiába no, így múlik el a világ dicsősége. Kiket sajnáljunk? A németek mellett mások sem jutottak tovább az alapszakaszból, vagy később estek ki. Sajnáljuk a szintén iparos és nyers norvégokat? Nem, nem érdemlik meg. Passzívak voltak, hiányzott belőlük a kezdeményezőkészség, a véletlenre bízták magukat, ívelgették előre a labdát Andre Toré Flo felé, aki egyedül volt az ellenfél kapuja előtt, mintegy félreértésből; frusztrálták az ellenfelet, hogy aztán kihasználják a hibáját. Rúgtak is egy gólt a három meccsen. Szinte örültek, ha nem volt náluk a laszti, hogy ezzel is igazolják a róluk szóló legendát: ők a világ legjob futballistái - labda nélkül. A norvég gárda a szakmához mit sem ko- nyító kontárként - korántsem mesterként, pláne nem „iparművészként - múlatta az időt a tornán. Svédország válogatottja szinte fájóan leegyszerűsített, eléggé kezdetleges futballt produkált, játékosai csak rugdosták előre a labdát. Ehhez egy kapitány sem kell, nem pedig kettő. Lehet rokonszenvezni a kétmillió lakost képviselő szlovénokkal, akik hazafias lelkesedéssel játszottak, de behatárolt volt a tudásuk, két döntetlennél többre nem futotta erejükből. De hát ez is valami az abszolút újonctól. A jugoszlávok? Tipikusan balkáni csapatot alkottak: nagyon jól és nagyon rosszul is tudnak focizni. Ahogy a szlovénok ellen tízen játszva a padlóról, 0:3-ról felkeltek, az nem volt mindennapi. Az sem, ahogy az angolok kiestek. A portugálok ellen 2:0-ra, a románok ellen 2:l-re vezettek, mégis alulmaradtak. Kevin Keegan edző csapata szimpatikus volt, akárcsak a szlovén, de merev, konzervatív stílusa már meghaladott a nemzetközi porondon. Ahogy hetente láthatjuk a tévében is, az angolok eme játékfelfogása a szigetországban érdekes és izgalmas, hatásos is, ám a kontinensen hatástalan. Az a gond, hogy bár az utóbbi időben sokat javultak alkotókészségben, ez még mindig nem elegendő, ilyen tekintetben el vannak maradva a fejlett futballnemzetek mögött. Az offenzíva jegyében Ahogy az Európa-bajnokság előtt jósolták, a francia, holland, olasz és portugál labdarúgás jegyében zajlott le a fut- ballfesztivál. Mind a négy válogatott (talán az olaszt kivéve) és a 16-os mezőny többsége is offenzív felfogásban játszott. És ez biztató a sportág jövőjére nézve. A legjobbak között a pozitív futball dominált, ami azt jelentette, hogy a csapatok soraiban sok támadó szellemű, attraktívan játszó labdarúgó volt, ám ugyanakkor igen fegyelmezetten, a csapat érdekeit szem előtt tartva rakkoltak szinte valamennyien (persze kivéve két olyan világklasszist, mint Zidane és Figo). Náluk lehetett érezni, hogy a briliáns tudás, a futballművészet párosul a fegyelmezett, felkészült mestermunkával. Csaknem brazilos a játékintelligenciájuk, de sokkal szervezettebben, fegyelmezettebben küzdenek. Nem kapja el őket a hév, igazi profik. Technikájuk tökéletes, taktikailag jól felkészültek, többnyire jól védekeznek, sokszor sziporkázó megoldásokra is képesek, ugyanakkor ha szükséges, nagyon egyszerűen is tudnak játszani. Élvezet volt nézni a portugálok rengeteg mozgásra, egyéni képességre épülő játékát, minden pozícióban volt szabad emberük; szinte megdöbbentette az embert, hogy a hollandok hihetetlen erőnléte mennyire ötvöződött a tökéletes technikai tudással. A franciák? Vitathatatlan, modernül futballoztak, esztétikusán, gyorsan és inven- ciózusan, szellemesen. Nem csak a csatárokra gondolunk, hanem az egész csapat támadó fázisára, amelybe minden játékos bekapcsolódik. No és volt egy Zidane-juk, akiről azt mondták társai, hogy ha nem tudnak mit kezdeni a labdával, csak odaadják Zizou-nak, és rögtön kitalál valamit. Kis területen varázslatos cselekkel operál, a védők szorításából királyként kerül ki; némileg fura módon, a csuka talpával tologatja a lasztit, pillanatonként átlépi: kiszámíthatatlan mozdulatokkal szédíti ellenfeleit. No és micsoda szabadrúgásai, átadásai voltak! Az olaszok nem sokat támadtak, de amikor érezték a lehetőséget, villámgyorsan igyekeztek mattolni ellenfelüket. Talán senkinek sem volt annyira precízen kimunkált védő- és támadójátéka, mint éppen az azzurriknak. Kegyetlen, de szeretjük A finálé és az egyik elődöntő ismerete nélkül is elmondhatjuk: az előző futballfesztiválokhoz képest a mostani Európa-bajnokságon látványosabb volt a játék, a csapatok kevés kivételtől eltekintve nemcsak a védekezéssel törődtek, hanem inkább a gólszerzésre fektették a hangsúlyt. Láthattuk, milyen kiszámíthatatlan a labdarúgás, láthattuk, milyen kegyetlen a „hirtelen halál” (főleg ha a lles „kaszál”, mint a francia-portugál meccsen), amikor az egyik csapatnak nem engedtetik meg, hogy válaszolhasson a kapott gólra. Nyers, érthetetlen vég. De már ilyen a futball. Hogy mégis miért szeretjük, soha senki nem fejtette még meg. Hogy miért a különös, oly lényegtelen és mindennél fontosabb varázs, amely olyan sokat adhat, és annyira hiányozhat - egyszerűen rejtély. A gyors lábú francia Thierry Henry egyenlített a Portugália- Franciaország elődöntőn. TA SR-felvételek Futballkaleidoszkóp De Wilde két meccsen nem védhet Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) fegyelmi bizottsága két tétmérkőzéstől tiltotta el Filip de Wildét, a belga válogatott kapusát. A hálóőrt a Törökország elleni csoport- mérkőzésen a 85. percben állították ki, mert a tizenhatoson kívülre futva elütötte a kapura törő Arifot. Mivel a belga válogatott az Eb-n kiesett, de Wilde csapata első két világ- bajnoki selejtezőjét lesz kénytelen kihagyni. Lorenzo Staelens viszont lemondta a válogatottságot. A 36 éves védő 68-szor szerepelt a belga csapatban, és döntését azzal indokolta, hogy szeretné átadni helyét a fiataloknak. Kluivert vezeti a kívánságlistát Az olasz sajtó értesülése szerint a Juventus labdarúgócsapata a francia válogatott Dávid Trezeguet-t (AS Monaco) szeretné leigazolni, hogy a csapat jelenlegi leggyengébb pontját, a csatársort erősítse. A híresztelésnek az az alapja, hogy a monacói klub elnöke, Jean- Louis Campora megígérte: amikor aktuális lesz Trezeguet távozása, felveszi a kapcsolatot a Juventusszal, mivel igazgatójával, Luciano Moggival különösen jó barátságban van. A torinóiaknál felmerült a pillanatnyilag Barcelonában játszó holland Patrick Kluivert neve is, akiről szintén elterjedt: távozni készül a katalánoktól. Az erősítési hírekkel kapcsolatban a monte-carlói televízió közvélemény-kutatást tartott a Juve szurkolói körében, és a válaszolók többsége a holland csatárt szeretné a csapatban látni. Vonják vissza a vb-pályázatot! Tony Blair brit miniszterelnök szerint Angliának vissza kell lépnie a 2006-os labdarúgóvilágbajnokságért folyó versenytől. A politikus úgy véli, hogy a futballhuligánok miatt hazája nem méltó a vb-rende- zésre. „Abban a pillanatban elszálltak a rendezési esélyeink, amikor brit huligánok Charleroi-ban, az angolnémet Eb-csoportmérkőzés előtt székeket dobáltak ki egy kocsma ablakán - idézte a Mail on Sunday című lap a miniszterelnök nyilatkozatát. - Jelenleg annyi esélyünk van a 2006-os vb-re, mint egy hógolyónak a pokol tüzében. Szerencsésebb lenne, ha magunktól visszalépnénk, mint ha a FIFA szavazásán végeznénk az utolsó helyen.” A politikus kiemelte: Anglia csak akkor pályázhat világbajnokság rendezésére, ha sikerül megszüntetni a futball- huliganizmust. A FIFA végrehajtó bizottsága július 6-án Zürichben dönt a 2006-os világbajnokság színhelyéről. A rendezésre Anglián kívül Németország, a Dél-afrikai Köztársaság, Marokkó és Brazília pályázik. Maradona gólt lőtt a Penarolnak Ismét megszakította kubai ká- bítószer-elvonó kúráját Diego Maradona egykori argentin futballsztár. A 39 éves világbajnok Montevideóban a Penarol - Amerikai Csillagok találkozón lépett pályára, és gólt is lőtt. Az uruguayi válogatott Carlos Aguilera visszavonulása alkalmából rendezett gálamérkőzésen Maradona az Amerikai Csillagok csapatában szerepelt, és a 26. percben egy mesteri szabadrúgásból talált a kapuba. A búcsúmeccset az uruguayi bajnok Penarol nyerte 6:2-re. Maradona május végén is megszakította elvonókúráját: 26-án a német Lothar Mattháus müncheni búcsúmérkőzésén lépett pályára. Az 1986-os mexikói világbajnokságon aranyérmes játékos januárban érkezett kábítószerelvonó kúrára Kubába.
