Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-30 / 35. szám
2 2000. augusztus 30. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Lopakodó asszimiláció Kedves jobbágyom! Akkora megyének lehetsz az ura, amekkora járóföldet egy nap alatt körülmotorozol... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Valahol Európában Szűcs Béla ______________ Sz lovákiában törvények biztosítják a nemzetiségek jogait, így hivatalosan tilos az erőszakos elnemzetietlenítés. Ezt formálisan be is tartják, ám a túlbuzgó hazafiak folyton kiagyalnak valamit, hogy életben tartsák az asszimilációt. Minden pártban, minisztériumban, intézményben akadnak bölcsek, akik a magyarellenes tervekről szemrebbenés nélkül azt hirdetik, hogy államérdeket szolgáló szükség- szerűség. Itt van a politikusok, publicisták által abszurdnak, etnikai szélsőségnek kikiáltott javaslat, hogy a Csallóközből létesüljön egy magyar megye, Komárom székhellyel. Már ' előkerült az autonómia jól ismert kártyája is, pedig az MKP csupán azt javasolja, hogy egy évszázadok óta jól működő régiót ne szabdaljanak szét, az egy tömbben élő magyar lakosságot ne forgácsolják szét szlovák megyék között. Nem más ez a hadjárat, mint az asz- szimiláció rejtett módszere. Ma már nem lehet a magyarságot kitelepíteni, mint a háború után, ezért megpróbálják Véres játékok Molnár Iván A helyszín egy nyugat-szlovákiai kisváros. A szögesdróttal és biztonsági kamerákkal felszerelt kerítés mögött hatalmas telek rejtőzik, ahol a kacsalábon forgó palota mellett úszómedence várja a ház boldog tulajdonosát. A kapuban biztonsági őrök ellenőrzik az egymás után érkező luxuskocsik utasait. Ók a kiválasztottak, akik megtekinthetik a ház tulajdonosa, egyben a város vállalkozói és alvilági vezetője által rendezett kutyaviadalt. A kutyák és tulajdonosaik, akik szintén ismeretség útján jutottak el a véres versenyre, már korábban megérkeztek. Nagy pénzek forognak kockán, így mindenki igyekszik a lehető legtöbbet kihozni kutyájából. Karcsi a szomszéd faluból érkezett a Pici névre hallgató pitbull terrierjével, amelynek ez az első mérkőzése. Szerenszétszórni a szlovák megyékben, hátha gyorsabban beolvad. Sajnos, ezt az alattomos próbálkozást mindegyik szlovák párt támogatja. Érthető, hogy az MKP fontolgatja a kormányból való kilépést, elvégre ötszázezer magyar képviselőjeként nem bólogathat a kisebbségünk ellen kiagyalt tervekre. A kulturális miniszterből is előbújt a mélyszlovák; előkotorva a nyelvtörvényt, újra büntetéseket tervez a szlovák nyelv ellen vétőkkel szemben. Nem kétséges, hogy nem a vietnamiakat, hanem bennünket óhajtana megreguláz- ni. Miközben a kisebbségi nyelvek chartájának elfogadása egyre késik, az ellenünk tartó hadjáratban szerepet vállal a katolikus egyház is. A magyar híveknek még mindig nincs püspökük, és számos színmagyar faluba magyarul alig beszélő papokat küldenek, a magyarokat pedig szlovák környezetbe helyezik, így nem csodálkozhatunk, hogy az idei szeptemberben is kevesebb gyereket írattak a szülők a magyar iskolákba. Ez a lopakodó asszimüációnak a konkrét következménye. csétíenségére harcedzett kutyával kerül szembe rögtön az első körben. Pülanatok alatt vér borítja az arénát. Pici először csak az egyik fülét veszíti el, de az állatokat már lehetetlen megfékezni. Az ellenfél, egy hatalmas rotweiler, Pici oldalába mar, és egy hatalmas húscafattal együtt egy darabban húzza le Pici oldaláról a bőrt. Pici nyüszítve, vért fröcskölve biceg el. Karcsinak sikerül kimentenie a kutyáját, így Pici, megcsonkítva, de túlélte a mérkőzést. Egy nap azonban, amikor szokása szerint elkóborolt, egy négyéves kislány akadt az útjába. Közeledését támadásnak vélte, így újult hévvel támadt fel benne a harci kedv. Először a kislány állkapcsát harapta ki, letépte az arcizmait és a fülét. A gyerek a kezével próbálta meg védeni az arcát, a kutya azonban tőből a bal kezét is leszakította, ezzel futott haza boldogan a gazdájához, jelezve: a második kört megnyerte. Soóky László ______________ Ki tudja, hány fok meleg volt, és ki tudja, hány ember állt Kassán a Fő utca 67-es számú háza előtt, ahol a két fiatal miniszterelnök, Mikulás Dzu- rinda és Orbán Viktor megnyitották a kassai magyar főkonzulátust. Örül az ember szíve, hogy ilyen hirtelen olvad a jég a két nemzet között, hogy egyként dobbannak a szívek, és a Szent Korona országainak gyermekei megint és nagyon szeretik egymást. A mi Szent Istvánunk hovatovább a szlovákság Szent Istvánjává válik, és szegény árva Márai Sándor szavai már szinte közhelyként röpködnek a nagy szlovákiai magyar levegőben. Még szerencse, hogy akik mostanában őt idézik, mindannyian méltók arra, hogy ezt a jelentős esztétát a keblükre öleljék, és a szellemével pajtáskodjanak. Kellőképpen megorroltam rá, így aztán lesheti, hogy ebben a jegyzetben felidézzem őt. Meg ne bántsam a magyar miniszterelnököt, hiszen nem őrá gondoltam, amikor az idézge- tők sorát rendezgettem, hanem azokra a tömegben tapsikáló szép nagybajszú magyar emberekre, akik nagyon sokat tettek azért, hogy Márai tabuvá legyen ebben a városban, ebben a régióban, ebben a A kisiskolák védelmében Elfogytak a vakáció napjai. Nemcsak a gyerekek, hanem mi, pedagógusok is szívesen megtoldottuk volna a pihenést néhány nappal. Ebben talán az is közrejátszik, hogy évről évre kissé szorongva várjuk az évkezdést, hisz nem tudjuk, mi mindennel kell majd szembenéznünk. A magyar iskolák helyzete kissé javult, de továbbra is sok probléma vár megoldásra. Falunkban, Mátyócon hat éve sikerült újraindítani az oktatást. Bár a tanítás összevont osztályban történik, mégis nagyon sok pozitívumát lehetne felsorolni a központosított iskolákkal szemben. Igaz, helytálló az érvelés, hogy a kis elsős nem tanulhat rögtön idegen nyelveket, vagy esetleg nem látogathatja helyben a zeneiskolát. Mégis azt tartom, hogy minden erőnkkel múlt idejű hazában. Ömaf— mondaná Göre gábor bíró uram, de mi nem tehetünk így, mert jelen témánkat be kell fejeznünk. A témánk pedig a kassai magyar főkonzulátus, aminek a leglényegesebb része talán az, hogy ezek a betyár magyarok megint terjeszkednek. Nem elég nekik egy nagykövetség nyugaton, most még egy főkonzulátust is kibuliztak keleten. Egy idegen ország magyaridegen városában. Már olyan hangokat is hallottam, hogy azért, mert valahol a konzulátus épülete környékén alapítottak meg egy magyar museumnak álcázott újságot, hogy itt mutattak be egy jelentős színdarabot, aminek Bánk bán a címe, valamint hogy itt nyugszik egy Lengyelországból ideutazott fejedelem, akinek valamilyen kötődése van a magyarokhoz. Valószínűleg az, hogy sanyargatta a szlovák népet, ezért bosszúból ide temették őt. Azt hiszem, a történelemből elegendő okot összegereblyéztünk ahhoz, hogy megértsük a főkonzulátus létrehozásának a igyekezzünk megtartani ezeket az otthonos légkörű iskolákat. Állíthatom, hogy a belőlük kikerülő gyerekek ugyanúgy megállják a helyüket, mint azok, akik tanulmányaikat más iskolákban kezdték. A legfontosabb mégis az, hogy mi, kisebbségi sorban élő magyarok nem engedhetjük meg magunknak, hogy passzívan nézzük egy-egy intézményünk felszámolását. Mert vidékünkön a falusi iskolák diákjainak a száma csökken, s egy-egy szülő inkább vállalja a hatéves gyermeke (sőt már az óvodások) utaztatását, ahelyett, hogy a helyi iskolát (óvodát) választaná. Az olyan apró falvakban, mint a miénk is, már egyetlen elsős más iskolába íratása is az iskola létét veszélyezteti. Szeretném, ha a szülők elgondolkodnának azon, hogy egy-egy falu színvonalát mennyire emeli egy-egy jól működő iskola és óvoda. Vagy szükségességét. Némileg ellentmond fejtegetésünk pozitív irányú hangvételének az az elhanyagolható tény, hogy ebből a városból indult vitézlő útjára a kassai kormányprogram is, de az ilyen elhanyagolható semmiség csak a kákán csomót keresőknek tűnhet a szemébe. Szerintem a főkonzulátus feladata az lesz, hogy elintézze az ügyesbajos dolgokat. A legtöbb ügyesbajos dolga pedig akkor lesz, amikor majd napvilágot lát a státustörvény. A státustörvény ugyanis a jelenlegi állapotában ott tokott meg, hogy ki is az a magyar ember. Miután ma reggel a magyar rádióban egy jelentős magyar politikus definiálta, hogy ki a magyar, már majdnem biztos, hogy egyetlen szlovákiai magyar ember sem lehet magyar, hanem csak az lehet magyar, akiről a bizottság majd nagy bizonyossággal kijelenti, hogy magyar. Amikor aztán, mondjuk, Podtatransky Vladimír írásba kapja, hogy ó valójában Kárpátalján született Podtatranszky Vlagyimir Iljics, szépen elmehet a konzulátusra, ahol majd még jobban megelégszünk egy vendéglátó helyiséggel?! Kusnyír Eleonóra, Mátyóc Kakastej Dunaszerdahelyen Petőfi Sándor 1844 februárjában írta a Hírős város az Alföldön Kecskemét című versében: „A búzáját magyar embör vetötte, / Kakastéjjel szép menyecske sütötte.” Éltem a gyanúval, hogy ez nem a baromfi- udvar rettenthetetlen urának a terméke, mert a kakas ugye, nem ad tejet. A magyar nyelv értelmező szótára szerint a kakastej nem más, mint „friss tiszta víz, amellyel finom búzalisztből kenyeret vagy kalácsot dagasztottak, valamikor régen a magyar menyecskék”. Most, amikor már 2000-et írunk, a kakastej megjelent Dunaszerdahelyen is. Éz nem reklámfomegerősítik őt a hitében és magyarságában, hogy honosíttathasson. Ezért én csak üdvözölni tudom, az amerikai külügyminiszter asszony után szabadon, hogy megnyílt a főkonzulátus. Most már nem kell rettegniük Csurka Istvánéknak sem, hogy elfogy a magyar, pontosan fordítva: a magyarság száma születések nélkül is rohamosan emelkedik majd, mindenesetre szerencsés lesz az a konzul, aki ezt a megerőltető munkát bírja szufléval. írásomból azt hiszem, egyértelművé vált, hogy a népek közötti barátság és testvériség elkötelezett híve vagyok, nem protekciót keresek a konzulátuson, mégis örülnék majd, ha különböző kérvényeim elbírálásakor figyelembe vennék, hogy pozitív értelemben foglalkoztam a főkonzulátus ügyével. Természetesen felül kell bírálnom a Trianonról alkotott eddigi lesújtó véleményemet is, hiszen ez a magyar főkonzulátus soha nem jöhetett volna létre Trianon és a bécsi szerződés nélkül. Ebből is látható, hogy az ember soha nem lehet előre bölcs, különösen akkor nem, ha a publicisták rögös útját járja. Valahol mélyen azért mégiscsak skizofrén ez a helyzet, ugye? gás a turisták számára, hanem létező valóság. így hívják ugyanis az itteni emberek azt a folyadékot, amely a városunk szépen átépített utcáinak, tereinek zeg-zugaiból, mint egy folyam, kanyarog kifelé, sárgásfehér formában. A nyári melegben a bűze elárulja, nem olyan kakastejről van szó, amilyenről Petőfi írt. Ezzel nem lehetne sarat sem dagasztani, mert főleg frissítőkből és sörből származik, de eredhet más ételből és italból is. Mivel pedig városunkban kevés a nyilvános WC, a lakóházak lépcsőházait is elárasztja. Félő, ha ez így megy tovább, akkor a termálvízre idecsalogatott turisták is elriadnak. Az itt lakókat pedig kellemedenül érinti az ilyen „kakastej”. Most még nem nagy ügy, de idejében tenni kell azért, hogy ne váljon olyan ügy- gyé, aminek kellemetlen utóhatása lesz városunkra. Czajlik József mérnök, Dunaszerdahely Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik- kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-tel.: 582-38- 322, fax: 582-38-321, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapterjesztés, laprendelés: 582-38-324, tel./fax: 582-38-326 Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332, 582-38-262, 592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzerda@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisterjesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Jegyzet Olvasói levél
