Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-30 / 35. szám
Politika 2000. augusztus 30. 3 Tisztelt Ház Várjuk a látogatókat Bugár Béla _________ A szlovák parlamentben szeptember elseje nem csupán az alkotmány ünnepe, hanem ekkor tartjuk az úgynevezett nyüt napot is. Ilyenkor az ország polgárainak módjukban áll, hogy csoportosan is kapcsolatba lépjenek az általuk választott vagy éppen általuk nem választott képviselőkkel, elmondják véleményüket az országban zajló eseményekről, a politika történéseiről, hogy kifejezzék elégedettségüket vagy éppen nemtetszésüket a parlament és a képviselők munkájával kapcsolatban. Ez a lehetőség is az ország demokratikus rendjének egyik megnyilvánulása, hiszen a közember e találkozások során számon kérheti a parlamenti képviselőktől, hogy mit végeztek, és mit nem, megfelelőképpen képvise- lik-e érdekeiket, méltóak-e a mandátumra, amelyet a választóiktól kaptak. Az effajta találkozások abban különböznek a megszokott falugyűlésektől vagy az olyan képviselői kiutazásoktól, mint az MKP járási napjai, hogy itt nagyon gyakran nem a képviselők és választóik tisztességes eszmecseréje zajlik. Azok, akik nem bennünket választottak, leginkább a durva monológok „meggyőző” eszköztárát használják. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a politikai légkör enyhülésével ritkul az ordítozok és verekedni akarók sora. Nekünk, képviselőknek sokfajta élményben volt részünk az elmúlt időszakban megrendezett nyílt napokon. A képviselők ilyenkor kénytelenek eltűrni a durvább és faragatlanabb megjegyzéseket, adott esetben a kultúrálatlan megnyilvánulásokat is. Ilyenkor természetesen felvértezzük magunkat leghatásosabb érveinkkel, bár tény, hogy adódnak olyan helyzetek is, amikor a legkevésbé sem használnak az észérvek. Gyakran voltunk tanúi és célpontjai indulatos kitöréseknek, volt rá példa, hogy a Dunán túlra küldtek bennünket. Négy éve, amikor a meciari koalíció a legvadabb támadásait intézte az akkori Magyar Koalíció ellen, a szervezetten, buszokkal érkezők előszeretettel látogatták az MK parlamenti klubját, hogy ott vezessék le indulataikat. Voltak, akik a mi parlamenti frakciónkba köpködni jártak, voltak köztük esernyős matrónák, akik a pofozkodástól sem riadtak vissza. Ám e negatív élményeinknek volt pozitív vetületűk is akkor, amikor demokratikusan gondolkodó szlovák képviselőtársaink utasították rendre a hangoskodókat. De módunk volt tartalmas beszélgetéseket is folytatni a polgárokkal. Sok értelmes tanácsot, használható ötletet kaptunk. A tavalyi nyílt napon már parlamenti alel- nökként sok gyermekes családot is fogadtam, s a gyerekeket nyalánkságokkal kínáltuk. Az MKP parlamenti képviselői - és alelnökként jómagam is - meglehetősen nyitottá tették a parlament épületét, elsősorban általános és középiskolás diákok számára, a nyüt napon túlmenően is. A diákcsoportok betekintést nyerhetnek a plénum munkájába, megtekinthetik az üléstermet, a bizottsági helyiségeket, beszélgetést folytathatnak a parlamenti képviselőkkel, akik elmagyarázzák a törvényhozás folyamatát, a törvényelőkészítés módját, a módosító indítványok benyújtásának módját, a bizottsági elnökök tevékenységét és így tovább. E látogatásokból számunkra kiderült, hogy az ifjúság körében igen nagy az érdeklődés a politika történései iránt, különösen az értelmiségi pályára készülők esetében, s ezt az érdeklődést kötelességünk táplálni bennük ilyenfajta találkozások megszervezésével is. A nyílt nap szeptember elsején tehát immár hagyománnyá vált. Reméljük, hogy ez a hagyomány valódi értékekkel is telítődik, és nem csak a bennünket támadni akarók találnak el parlamenti klubunk helyiségeibe, hanem a bennünket támogatni kívánó szimpatizánsok is. A Magyar Koalíció Pártjának képviselői minden alkalommal igen nagy számban vannak jelen a rendezvényen, és várják a parlamentbe látogatókat. A szerző a szlovák parlament alelnöke. Voltak, akik a mi parlamenti frakciónkba köpködni jártak. Teljes egyetértésben tárgyalt a palesztin államról és Jeruzsálem jövőjéről a múlt fiéten Jasszer Arafat palesztin elnök II. Abdalláh jor- dániai uralkodóval. Az utóbbi ezt követően Izraelbe látogatott. Egyes megfigyelők szerint a palesztin-izraeli tárgyalásokba mindenképpen be kell vonni Jordániát; ahol több mint másfél millió palesztin menekült él. TA SR/AP Süli János: „Az látszott a legjobb megoldásnak, hogy visszaadjuk a belvárost a kassai polgároknak” Este mindenütt világítanak az ablakok Archív felvétel Malinak István ____________ Kassa nem változik, szereti a maga útját járni. Miközben a sajtó a Meciarék által kezdeményezett, az idő előtti választásokat célzó népszavazással van tele, a kassaiak saját referendumukra készülnek. A magisztrátus úgy szeretne megszabadulni a nyomasztó, kétmilliárdos adósságtól, hogy eladná a város tulajdonában lévő, közel 20 ezer hektáros erdőt. Ezt a környezet- védők és más társadalmi szervezetek ellenzik, s azonnal bejelentették: népszavazást kezdeményeznek az ügyben. Süli Jánossal, aki már harmadik megbízatási idejét tölti Kassa-Óváros polgármestereként, arról beszélgettünk, hogyan látja ezt a város szívében elő polgár. Az a kassai polgár, akinek meghatározó szerepe van a város arculatának formálásában. Képes-e helyesen dönteni Ilyen kérdésben az átlagpolgár, aki nem szakértő, nem közgazdász, s csupán a városban terjedő különféle pletykákat ismeri? Ön egyetért a referendummal? Nemcsak az erdőt akarják eladni, hanem az erdővel gazdálkodó céget is, hivatalos nevén Városi Erdők Kft.-t. A referendumot pedig azért tartom reálisnak, mert ha nehéz döntést kell hozni, akkor ülik kikérni a polgár véleményét. Az erdő nem a főpolgármesteré, hanem mind a 240 ezer kassai polgáré. Az emberek megkérdezése azért is indokolt, nehogy esetleg megtörténjen, hogy az erdőnek csupán a legjobb részeit adják el, a satnyábbak pedig a város nyakán maradnak. Mert a maradékkal is éppúgy kell gazdálkodni, törődni, mint az egésszel, erre megvannak a törvények. Lenne vevő az egész erdőre? Nehéz rá válaszolni; én szkeptikus vagyok. Kinek van ma annyi pénze, hogy egy városi erdőért ki tudjon fizetni kétmilliárdot? Én nagyon óvatos lennék, tüzetesen szemügyre venném a jelentkezőt, megvizsgálnám, tiszta pénzről van-e szó. Mellesleg: én nem adnám el sem az erdőt, sem az említett kft.-t, amely az utolsó jól működő cégek egyike. Tud más megoldást? A város nyakig eladósodott, a városkerületek egy része Is; az Óvárosnak, ha jól tudom, nincs egy fillér adóssága sem. Ml lenne az ön receptje? Először is azt kell tisztázni, milyen változások szükségesek a közigazgatásban. Szerintem a városnak át kell vennie a vízműveket, mert az sok pénzt hozhat a konyhára. Az erdőt nem eladni kell, hanem fejleszteni az üzemet, nem gömbfát kell értékesíteni, hanem feldolgozott deszkaárut. Például a városban további tetőket kell felújítani, ez folyamatos munkát jelent, amiből következik, hogy folyamatosan szükség lesz faanyagra, és nem mindegy, hogy külföldről vágy idegen vállalkozóktól vesz- szük-e, vagy pedig saját fakitermelésünkből újítjuk fel a várost. A fafeldolgozáshoz szükséges fűrésztelep beindítása 7 milliós beruházásból megvalósítható. Hangsúlyozom: aki nyersanyagot ad el, nagyon ésszerűtlenül cselekszik. Tisztázzuk: a város adósságai Rudolf Schuster főpolgármestersége Idején halmozódtak fel? Igen. Sokkal nagyobb ambíciókkal végezte a felújítást, mint amüyen pénzügyi fedezete volt. Lehet, hogy a városnak óriási a vagyona, de mint az erdő példája is bizonyítja, szinte eladhatatlan. Érzek bizonyos ellentmondást. A felújított belváros gyönyörű, ezt a kassal lakosság, meg az ország Is Schusternek tulajdonítja. A város Irányitól viszont kárhoztatják őt, mert nekik kell nyögniük az adósságokat. Folyamatként kell látni a dolgokat, ’94 őszére, amikor ő megnyerte a választásokat, az épületek jelentős részét felújítottuk, illetve folytatódtak a munkálatok. Az ő nevéhez fűződik a szép, de drága útburkolat, a százéves közműhálózat kicserélése. A rendszerváltás után, már az első megbízatási időszakban megkezdtük az emberek visszatelepítését a belvárosba, ezt láttam az egyedüli megoldásnak, hiszen a Fő utcán is katasztrofális állapotban lévő épületek maradtak ránk. A restitúció keretében sokan visszakapták házukat, aki tudta, rendbe hozta, aki nem, eladta. A város tulajdonában maradt épületekről leltárt készítettünk, s meghirdettük: jelentkezzen, aki a belvárosban akar lakni. A feltétel az volt, hogy mi rendbe hozzuk a tetőt meg a homlokzatot, ő pedig bent, a romokból építsen magának lakást. Persze ezt a tehetősebbek engedhették meg maguknak, kellett hozzá némi pénz is, meg fantázia is. Kétszáznyolcvan lakás került így vissza a lakásalapba, s hozzátenném, nagyon érdekes a belvárosba visszatértek struktúrája. Tudatos volt a belváros visszajuttatása a kassai polgároknak, vagy pedig csak így sikerült? Túdatos volt, és ma már látjuk: nagyon jó, hogy laknak a belvárosban. Nagy nyugati városokban amikor véget ér a munkaidő, a központ, ahol csak bankok meg hivatalok vannak, szinte kihal. Kassán jó érzés este sétálni, mindenütt világítanak az ablakok. És említenék még egy szempontot: tudjuk, milyen gondot okoz a közbiztonság. A Fő utcán a földszinten mindenütt üzletek vannak. Napközben, amikor az emberek dolgoznak, az üzletek vigyáznak a lakásokra, este pedig a lakások az üzletekre. Még egyszer visszatérnék Schusterhez. Ön szerint miben hibázott? Most írt alá az Óváros a főpolgármesteri hivatallal egy megállapodást, amelynek értelmében csatlakozunk ahhoz a beruházáshoz, melynek célja a két éve felbontott Sas, Kovács és Harang utca kikövezése, Schusternek erre már nem volt ideje. E három utca eredetileg 49 millióba került volna, a Schuster által behozott drága olasz anyagból. Mi hazai, de legalább olyan jó minőségű kőből csináljuk, s kb. 7 millióból ki fogunk jönni. Schuster talán abban is tévedett, hogy mindent egyszerre akart rendbe hozni. Ha tudom, hogy egy tető élettartama 30 év, tudom, hogy száz rossz tetőm van, és tudom, hogy mennyi a pénzem, azt is ki tudom számolni, évente hány tetőt tudok felújítani anélkül, hogy adósságba verném a várost. De ha egyszerre csinálok mindent, amellett, hogy adósságba keveredem, kitolok az utódaimmal is: egyszerre megy majd minden tönkre, harminc év múlva is egyszerre kell majd mindent kijavítani. Vajdaság Az IMNT egy éve Egy évvel ezelőtt alakult meg a vajdasági Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács (IMNT), ám a délvidéki magyar közösség személyi elvű autonómiájának majdani legfőbb szerveként elképzelt testület nem váltotta be minden tagszervezet reményét. Az IMNT-t három párt hozta létre Szabadkán: a Kasza József szabadkai polgármester vezette Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ)^ a Páll Sándor nevével fémjelzett Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) és a Böröcz József vezette Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom (VMPM). A többi vajdasági magyar politikai szervezet nem lépett be a tanácsba. A szabadkai székhelyű IMNT- ben a VMSZ játszik főszerepet: a tanács elnöke Kasza József, alel- nökei pedig Józsa László VMSZ- alelnök és Páll Sándor. A tanács intézőbizottsága közleményben emlékeztetett rá, az elmúlt egy évben feltérképezte a magyar nyelvű és szellemiségű vajdasági tájékoztatás, oktatás, művelődés helyzetét, és meghatározta a további mozgási irányokat. A közlemény ezt a délvidéki magyar politikai élet utolsó évtizedében példa nélkül álló műhelymunkának nevezte. A tanács döntései egyelőre nem valósultak meg, nem találtak fogadókészségre a jugoszláviai vezetés részéről, amely nem vett tudomást az IMNT megalakulásáról és munkájáról sem. A jugoszláviai politikai élet szereplőinek többsége a tanács megalakulását is ellenségesen fogadta, mert az elkülönülés jelét látta benne. A közlemény megjegyezte: szerették volna, „ha az anyaországi kormányzat nagyobb érzékenységet, figyelmet tanúsít az IMNT iránt”. Élismerte azonban, hogy a vajdasági magyar fiatalok magyarországi továbbtanulási lehetőségeinek bővítésére tett javaslataikat elfogadták, és ez számos vajdasági magyar családnak jelentett megkönnye- bülést.
