Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-08-30 / 35. szám

8 588001 690311 Szlovákiai magyar családi magazin . augusztus 30. • 33. évfolyam Sport ______________ Ve reckei Ákos tudta, vállalnia kell a szenvedést, ha a kajakozásra teszi fel az életét. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. szeptember 2-ától 8-áig Riport Nagymegyer lassan a köztéri szobrok városa lesz. Szent István szobrát augusztus 20-án avatták. Ne üljünk fel azonnal a „bírságolóknak” Elvesztett bizalom Dusza István________________ Talán az átlagosnál nagyobb mértékben buzog bennem a pol­gári öntudat, ezért is nehezen vi­selem el, ha valakik be akarnak csapni. Leginkább a hivatalok, a hatóságok, a magántulajdonban lévő lakásomat egyre magasabb összegért kezelni akaró cégek és a kevéske pénzemet minden­áron forgatni akaró ilyen-olyan befektetési alapok erősítik ben­nem folyamatosan ezt a bizo­nyos öntudatot. Ezzel együtt igencsak fogyatkozik a beléjük vetett bizalmam. Azt meg már meg sem említem, hogy újabban hány szolgáltató cég zaklat nem óhajtott telefonhívásaival. Per­sze még örülhetek is, mert a há­zalók egyelőre megkíméltek a világon a legeslegjobb lábasok­tól, fogyasztószerektől és vitami­noktól. Egész tisztességes hosszúságú glosszasorozatot írhatnék példá­ul némely közlekedési rendőrök­ről. Ami közös bennük, az nem más, mint hogy az ország külön­böző helyein, más-más időben akarják fülön csípni a gyorshajtó- kat. Nem tartozom az utóbbiak közé, ezért immár többször is hi­tetlenkedve fogadtam, amikor némely sebességmérést végző rendőrök bár a a lakott területen kötelező hatvan kilométer per órás sebességhatárt nem léptem át, arról akartak meggyőzni, hogy igenis átléptem. Nem vol­tam egyedül, akinek a gyorshajtó szerepét szánták. A többiek hely­ben fizették ki a bírságot. Csak­hogy én valamiféle reflexszerű beidegződés következtében az előírt sebességhatárt nemcsak érzéseimre, hanem a sebesség- mérőre hagyatkozva tartom be. így amikor hasukra ütve be­mondják az állítólagos sebessé­get, újabban nem megyek bele a helyszíni bírság kifizetésébe. Mondván: előszeretettel nézege­tek az autómról és magamról ké­szített digitális fényképeket. Elhi- hetik, még egyet sem láttam ezek közül. Illetve öt esztendeje egyet, de abban sem volt köszönet. Az általam vezetett gépkocsiról ké­Nem voltam egyedül, akinek a gyorshajtó szerepét szánták. szült felvételhez gemkapoccsal tűzték az adatokat az állítólagos sebességről. Mindez egy mikro­filmen volt rögzítve, amit a rend­őrségi mikrofilm-kivetítőn nézve sem tartottam hitelesnek. A fele­lős rendőr nem is titkolt dühében széttépte a „bizonyítékot”, és ki­tessékelt a hivatal ajtaján. Tavaly ősszel, majd idén nyáron rendeltem ismét - egy-egy ezer koronás ár kockázatával - ilyen fotókat. Mindkét esetben más­képpen ítéltük meg ugyanazt a sebességet. Egyelőre nem kap­tam értesítést, hogy a közleke­désrendészeten átvehetem a ké­peket. A legutóbbi esetben az egyenruhások számára kínos vol­na a dolog, mert az egyik rendőr azzal fenyegetett meg, hogy a la­kóhelyemtől száz kilométerre lé­vő rendőrparancsnokságra kell elutaznom a felvétel árát kifizet­ni. Egyelőre nincs kép, bár nem kizárt, hogy mivel az érintett rendőr olvashatja a Vasárnapot, most már igen gyorsan átvehe­tem az eddig nélkülözött fotog­ráfiát. Egy baj van: azzal indo­kolta a várható eljárást, hogy ne­kem ismerőseim lehetnek a lakó­helyem szerint illetékes közleke­désrendészeti hatóságnál. így az­tán miután felróttam neki az alaptalan gyanúsítgatás tényét, talán azóta is gondolkodik: ki a korrupt, én vagy az ismeretlen rendőrhivatalnok? Netán azóta is töpreng a „ki mint él, úgy ítél” népi bölcsesség fölött. A minap viszont valamiféle gáz­szerelők szerettek volna behatol­ni a lakásomba. Kételkedhettek önmagukban, mert kérés nélkül igazolták személyazonosságukat. Egy sokszorosított, fekete-fehér igazolványképpel ellátott papír­lapocskát nézhettem volna meg, ha kezembe adják, és nyüvánvaló bizalmatlanságomat látva, nem kotródnak el gyors tempóban. Hi­ába hívtam vissza őket, a liftajtó­ban állva kijelentették: ha nem akarom, akkor ők nem ellenőrzik a gázvezetéket. Azóta is azon töp­rengek, hogy a szomszéd laká­sokba miért nem csöngettek be. Talán előre tudták, hogy a szem­ben lakó két nyugdíjas bizalmat­lanságát azonnal felkeltem, ha fi­gyelmeztetem őket a lelkes gáz­szerelők bizonytalan személy- azonosságára? Kenya nemzeti napjának megnyitója az Expo 2000 kiállításon. Hogy a hannoveriek is lássák, milyen tüzes a feketék tánca. EPA-feivétei Vezércikk Játékosok és szurkolók Kövesdi Károly ___________ Egyre kevésbé értem a ma­gyarországi olajügyet. Élek a gyanúperrel, hogy igazából csak azok értik, akik érintettek benne, s azok, akik Pallag László, illetőleg Nógrádi Zsolt (az egyetlen koronatanú) mö­gött állnak; akik kitalálták az egész cirkusz forgatókönyvét. Csúnya, szövevényes, botrá­nyos a dolog, s a múlt heti par­lamenti vita után szégyenletes is, hiszen a magyar honatyák a rendkívüli ülésen olyan kije­lentésekre ragadtatták magu­kat, amik megerősítették az embert a hitében, hogy mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál. Az előre megírt, sa­ját produkcióként előadott fideszes népmese könnyes in­terpretációja legalább olyan visszatetsző volt, amilyen Horn Gyula magánszáma, aki, szaknyelven szólva, alkoholos befolyás alatt torgyánpubizott és rombolta le talán maradék hitelét. Az anyázás és pubizás mögött persze sejthető, hogy a székes- fővárosban már a következő parlamenti választások előre­hozott kampánya zajlik, előre­vetítve a „lábtól fekvés” és a debolsevizálás válogatatlan eszköztárát. Szóval a hatalom körüli harc. Melyet szemlélve szomorúan konstatálhattuk, hogy az anyaország házában is elérték az északi szomszéd szellemi szintjét, melyet mó­dunk van ismerni egynémely SNS-es honanya és -atya jóvol­tából. Még szerencse, hogy az utána következő Rosenborg-Dunaferr foci­meccs némileg feledtette ve­lünk ezt a siralmas komédiát, végre igazán örülhettünk és szurkolhattunk a teljesítmény­nek. Még ha megkeserítette is a szánk ízét némileg a cseh bí­ró viselkedése, akinek - régi jó szokás szerint - a nagyobb ne­vű klub felé hajlott a keze. A Dunaferr alulmaradt, de be­csülettel és emelt fővel. Még­sem vagyunk kutyaütők, mi, magyarok. Vagy mégis? Az ősz közeledté­vel egyre nyilvánvalóbbá vá­lik, hogy a Szlovákia új köz- igazgatási felosztása, a Komá­rom megye körüli vita ha nem éri is el az anyázás és a pubi­zás magaslatait, a mi egyetlen magyar pártunk sportszerű vereségének árnyékát vetíti előre. Mást nem is várhatunk, hiszen az egész szlovák politi­kai paletta, beleértve az ellen­zéket és a kormánypártokat, egyetlen, jól felkészített csa­patként hajt azért, hogy fel­darabolja a Csallóközt, hogy betetézze a kis népek imperia­lizmusa néven megfogalma­zott folyamatot. Nincs okunk feltételezni sanda rosszindu­latot a szlovák demokraták részéről, ám az aljanép iránti „lábtólfekvés”-kényszer abba a zsákutcába hajtja őket, amely politikai törekvéseik lé­nyegét, a demokrata jelzőt vonja kétségbe. Egyszerűen nem merik megkockáztatni, hogy nemet mondjanak a ba­los, a HZDS-es és a nemzeti zsarolásnak. Nem szeretnék az MKP bőré­ben lenni, amikor a mérkőzés lefújása előtt el kell majd dön­teniük, lejönnek-e a pályáról, vagy maradnak, miközben a szurkolók felállnak, és kivo­nulnak a lelátóról. Az a hatszázezer sportrajon­gó, akivel megfizettették az árát ennek a meccsnek, sem birkanyáj. Lehet, hogy elhang­zik majd egy-két pubizás, anyázás, lehet, hogy nem es­nek nagy szavak, hisz sport­szerű nép vagyunk, de hogy a tét nagyobb, mintsem svájci frankokban ki lehetne fejezni, az biztos. Sok-sok kompro­misszum és hátrálás után be­rogyhat a tűrési küszöb a tisz­telt ház előtt. A sportkedvelőknek legalább megvan az a helyzeti előnyük, hogy kiábrándulva az egész­ből, egyszerűen átkapcsolnak az olimpiára, és inkább szur­kolnak a kajakosoknak és a párbajtőrözőknek. Lehet, hogy más csapat után néznek, vagy sportágat váltanak. De mi lesz a többiekkel? Míg az olajügy csak politikai balhé, a csallóközi tömbmagyarság szórvánnyá degradálása kissé több ennél. Sportzsargonnal szólva: ha ezt a meccset elve­szítjük, nem lesz több kiírás, sem az UEFA Kupába való át­sorolás.

Next

/
Thumbnails
Contents