Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-08-16 / 33. szám

10 2000. augusztus 16. Tudod-e? Színházi legek A legrégibb színház Az európai színház abban a görög drámai játékban ta­lálja meg gyökereit, amelyet valamelyik isten, rendsze­rint Dionüszosz tiszteletére adtak. A legrégibb amfiteát­rumok a Kr. e. 5. századból valók. Az első kőszínház Ró­mában Kr. e. 55-ben épült 40 ezer néző befogadására. A legrégibb fedett színház A világ legrégibb fedett színháza a Teatro Olimpico Vi- cenzában (Olaszország). Andrea di Pietro, alias Palladio (1508-80) tervezte román stílusban, építését halála után tanítványa, Vincenzo Scamozzi (1552-1616) fejez­te be 1583-ban. Eredeti formájában maradt fenn. A legnagyobb A világ legnagyobb, színházként használt épülete a Né­pek Nemzeti Kongresszusának Palotája a pekingi Tien- anmen tér mellett. 1959-ben fejezték be, 5,2 hektár te­rületet foglal el. A színházi ülőhelyek száma 10 ezer. A legkisebb A világ legkisebb hivatásos színháza, a „Piccolo” Ham­burgban, a Julius-strassén található. 1970-ben alapítot­ták maximálisan 30 ülőhellyel. A legnagyobb amfiteátrum A valaha épített legnagyobb amfiteátrum a Colosseum Rómában. Építését Kr. u. 80-ban fejezték be. Területe 2 hektár, befogadóképessége 87 ezer fő. Gondolkodom, tehát... JL m n y J Q í R A C K t J 1 Csupa ötbetűs szó első négy betűjét látod az p A L Q J ábrában. Keresd meg a megfelelő ötödiket, i J J E 1 amellyel értelmes szót kapsz! n A L 0 l Ha megtaláltad, és beír­tad a helyére, a beírt p ö L ti 1 betűkből összeálló osz­lopban Benedek Elek L A b 1 1 egyik meséjének címét olvashatod. sí A P c 1 K A D ( J |n A J K 1 [k A M A l jp. ú T T J Kópé Jacqueline Held Volt egyszer egy ember, aki sohasem söpörte ki kocsijából a szemetet. Ez az ember igen szerette a kutyákat. Vala­hányszor beült az autóba, há­rom kedvenc kutyát mindig maga mögé ültetett, a kocsi párnáira, mégpedig: egy fo- xit, azaz rókavadászkutyust, egy tacskót meg egy agarat, így a kocsi állandóan tele volt a kutyák hulló szőrével.- Nem nagy baj! - nyugtat­gatta magát a kocsiját-soha- . ki-nem-söprő-ember -, hiszen a kutyáim egészségesek. És a kutyaszőr valószínűleg nem árt az emberi szervezetnek. És a barátai cipője csupa sár volt, pláne ha esős volt az ősz.- Szállj csak be, kedves bará­tom! Ne kéresd magad! - un­szolta egy-egy barátját a ko- csiját-soha-ki-nem-söprő- ember. Emiatt a kocsija tele volt kutyaszőrrel és sárral.- Nem nagy baj! - vigasztalta magát a kocsiját-soha-ki-nem- söprő-ember -, hiszen én sze­retem a földet, a természetet, a falusi életet, a sár- és iszap­fürdőket pedig egyenesen ajánlják az orvosok. Ha hősünk megállt fürdeni, fürdőruháját hátul az ülésen szárította meg. Fürdőtrikó­jából rázni lehetett a homo­kot. Tehát a kocsija tele volt kutyaszőrrel, sárral és ho­mokkal.- Nem nagy baj! - állapította meg a kocsiját-soha-ki-nem- söprő-ember. A homok tisztí­tószer is, súrolni lehet vele, utána csak úgy ragyognak az edények! A kocsi ablakai nem voltak becsukva, a szél kis kósza ma­gokat röpített be az autóba, amik a homok-sár-kutyaszőr keveréken kötöttek ki. Az au­tó homok-sár-kutyaszőr egy­velegében gyom kezdett virí­tani.- Nem nagy baj! - legyintett a ember a zsendülo búza a tavaszt juttatja eszembe. De a szél a gyomok közé egy majomkenyérfa-magot is be­röpített. A majomkenyérfa nőtt, nőtt, rövidesen akkora lett, mint egy vadrózsabokor. Egy nap már nem is volt ele­gendő hely számára a hátsó ülésen.- Nem nagy baj! - vakarta meg a kobakját a kocsiját- soha-ki-nem-söprő-ember-, sőt kényelmes, hiszen árnyat ad a kutyáimnak, a melegben hűsölhetnek alatta. A majomkenyérfa csak nőtt, akkora lett, mint egy cseresz­nyefa. És ezen a napon hő­sünk a kocsi tetejébe egy nagy lyukat vágott, hogy ki tudja dugni rajta a fejét a majomke­nyérfa.- Nem nagy baj! - kiáltott fel a kocsiját-soha-ki-nem-söprő- ember, sőt érdekes! - Milyen furcsa is az élet! Eddig soha nem jutott eszembe, hogy egy kinyitható tetejű autót vásá­roljak! És most itt van! Természetesen ezentúl nem tudott akárhol parkolni, úgy­hogy le kellett bontania a ga­rázsáról a tetőt, hogy az autó­ja beféljen.- Mit ér egy garázs, ha nincs teteje? - kérdezték tőle.- Az autónak a garázsban a helye - magyarázgatta a kocsiját-soha-ki-nem-söprő- ember. Amikor átbújt az autó tetején, a majomkenyérfa akkor sem hagyta abba a növekedését! A tacskónak érdekes öüete tá­madt. Fölkapaszkodott a ma- jomkenyérfára, és föltolt ma­gának az orrával egy cölöpök­re szerelt házikót, amely vala­mikor egy aranyhörcsög ket­recéül szolgált.- Ej, de furcsa! - vakkantott egyet a nagyon-kicsi-tacskó - hiszen fölülről nézve gyönyö­rű a világ! Sosem hittem vol­na, hogy olyan nagy a kü­lönbség a kettő között: ha alulról vagy ha fölülről nézi valaki, mint például egy ma­gamfajta kutyus! Most aztán seki sem tudta volna kiverni a fejéből, hogy ő nem született zsiráf! Azt hiszem, ez az autó azóta is megy, megállás nél­kül, szüntelenül, és benne van mindaz, amit eddig elso­roltam: a kocsiját-soha-ki­nem-söprő-ember, a tacskó, a rókavadászkutyus, az agár, a homok, a sár, a magok, a gyo­mok és természetesen a ma­jomkenyérfa. Már nagyon ré­gen nem láttam őket, fogal­mam sincs, mekkora lehet a majomkenyérfa. Lehet, hogy egy nap, amikor a nagykör­úton sétálsz, találkozol a ma- jomkenyérfa-autóval. Azon­nal fölismered. Mert a tacskó ott ül fönt, a majomkenyérfa tetejében, ahová fölkapaszko­dott, úgyhogy már jó messzi­ről észre lehet venni őt. A tacskó kedvesen ugat, szája elé tartva egy hangszórót, eb­be beszél bele, így aztán egy­ben szócsöve is önmagának, és amit mond, emberi hanggá alakul át:- Mentőautó balra! Tűzoltó­kocsi jobbról! - kiabálja, mert rendkívül okos és értelmes tacskó őkelme. És hősünk, aki eddig még sohasem karam­bolozott, nagyon nyugodtan ül, és büszkén, a majomke- nyérfa-autójában! Hiszen amióta ilyen, a közlekedésről emberi hangon tájékoztató kutyája van, nem érheti őt semmiféle baleset! A majomkenyérfa-autó kocsiját-soha-ki-nem söprő­Magyar atomocska 6. Lánc, lánc, eszterlánc... Ozogány Ernő Szilárd Leó a budapesti Mű­egyetem hallgatójaként vett részt az 1918-19-es diákmoz­galmakban, ezért Horthy uralomra jutása után jobbnak látta külföldre menekülni. Tanulmányait Berlinben feje­zi be, majd doktorátusát kö­vetően a Vilmos Császár Inté­zetben kezd dolgozni. Itt ke­rül személyes kapcsolatba Al­bert Einsteinnel, aki tudomá­nyos tevékenysége mellett az intézet igazgatója. Kapcsola­tuk első eredménye egy moz­gó alkatrészek nélküli, tehát hibamentesen működő hűtő­gép szabadalma volt, amelyet az atomenergetikában ma is használnak. A továbbiakban az atomkutatásban várt rájuk gyümölcsöző együttműkö­dés. Kapcsolatba került egy másik intézeti igazgatóval, a cambridge-i Cavendish Labo­ratórium vezetőjével, Ernest Rutherforddal is. Ez a talál­kozás már korántsem mond­ható barátinak. 1934-ben az atommag-átalakítás nagy öregje előadást tartott a Kirá­lyi Társaságban az atomener­gia felhasználhatóságáról. Ér­demes tudni, Rutherford már 1902-ben felvetette: a radioaktív sugárzás annak következménye, hogy az atommag alkotóelemeire esik szét, sőt az első mesterséges elemátalakítást is ő végezte el 1919-ben. 1920-ban munka­társának, Chadwicknek felve­ti, hogy a pozitív protonok mellett kell lennie az atom­magban egy semleges ré­szecskének is (tizenkét évi keresés után találják meg). Az említett előadáson egy hallgató felveti, hogy ezzel a módszerrel energiát lehetne előállítani. Rutherford, tudva, hogy az atom méreté­nek a magé mintegy tízezred része, tehát alig van esély ar­ra, hogy folyamatosan el le­hessen találni, kijelenti: csak a holdkóros hisz abban, hogy üyen módon energia nyerhe­tő. Szilárd felkerekedik, hogy meggyőzze az atomfizika nagy öregjét tévedéséről. A legenda szerint Rutherford az izgága magyar tudóst ki­hajítja az irodájából. Honfi­társunk nem adja fel: elhatá­rozza, bebizonyítja igazát. Ál­lítólag London utcáit róva hasított belé a felismerés, épp amikor a Southampton Road egyik kereszteződésé­ben arra várakozott, hogy a forgalmi lámpa zöldre vált­son: ha találunk egy elemet, amelyet neutronnal úgy ha­sítunk ketté, hogy az elnyelt egy neutron helyett kettő lö- kődik ki a magból, megfelelő anyagmennyiség mellett a folyamat önfenntartóvá vá­lik, láncreakció jön létre. A történet olyan szép, hogy igaz is lehet. Az ismerősök nem hittek benne, mivel tud­ták, hogy Szilárdot a zebrán való átkelésben a piros lám­pa soha nem akadályozta meg. Szerencsére másokat nem tudott veszélyeztetni, ugyanis a fizika egyik legna­gyobb alakjának nem volt jo­gosítványa. Felfedezése pá­nikszerű félelmet váltott ki nála: tudta, hogy a világ leg­jobb fizikusai Németország­ban vannak, és ha Hitler fel­ismeri az új bombában rejlő lehetőségeket, uralma alá hajtja a világot. Ezért szaba­dalmi kérelmet nyújtott be az angol hadügyminisztéri­umnak azzal a feltétellel, hogy hét lakat alatt őrizzék meg maguknak. Legnagyobb megdöbbenésére visszauta­sítják. Háborgó lelkét a ten­gerészeti minisztérium, az Admiralitás nyugtatja meg, ők hajlandók eleget tenni követelésének. Viszont szűk­markúságuknak bizonyíté­kát is adják: nem hajlandók a Szilárd által kért néhány ezer fontos összeget arra ál­dozni, hogy kísérletekkel igazolja a szabadalomban felvetetteket. Az 1934-es sza­badalmat Szilárd Leó tizenöt évvel később - amikor a szovjetek is felrobbantják bombájukat - feloldja a titok alól. Szilárd nemcsak mate­matikus és fizikus volt, de elsőrendű politikai szimata is volt. 1930-ban megpró­bálja rávenni Einsteint, hagyja el az országot, mivel Hitler győzni fog. Angliai tartózkodása idején barátjá­val, Polányi Mihállyal közli: egy évvel azelőtt távozik Eu­rópából, hogy Hitler kirob­bantja a háborút. A távozásra 1938 januárjában került sor. Ezt követően a New York-i Columbia Egyete­men helyezkedik el. Lukács Zsolt és Rácz Noémi illusztrációja

Next

/
Thumbnails
Contents