Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-16 / 7. szám
2 2000. február 16. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Népszavazási lutri Szűcs Béla A levitézlett Meciar-párt egyre dühödtebben próbálja visszaszerezni a hatalmat. Minden fórumon szitkozódik, mentegeti gyanús oszlopos tagjait, miközben a közvélemény tudatába próbálja sulykolni a rémhírt, hogy az ország gazdasági helyzete katasztrofális, az összeomlás szélén áll. Ez sem gátolja azonban őket abban, hogy népszavazást szervezzenek, amely az előrehozott választásról döntene. Hogy ez a cirkusz mintegy százmillióval terhelné meg az adófizetőket, az nem érdekli a „haza megmentőit”. A népszavazás megtartása körül azonban rengeteg a kérdőjel. Miközben az alkotmányjogászok azon vitatkoznak, törvényes-e a népszavazás kiírása, további kérdés, hogy ha az ellenzék megszerezné is a szükséges 350 ezer aláírást, egyet- értene-e vele a parlamenti többség, és a köztársasági elnök áldását adná-e rá. Ha Meciaréknak sikerülne is elérni a választók megkérdezését, szinte biztos, hogy a népszavazásra jogosultak több mint fele nem venne részt rajta, ezért érvénytelen lenne. Meciarék ezzel is számolnak, de számukra nem is az eredmény, hanem a zűrzavarkeltés, a kormány zsákutcába kergetése a fontos. Politikai elemzők szerint, ha mégis sikerülne a lakosság több mint felének a félrevezetése, az ellenzéknek még akkor sem lenne nyert ügye, mivel a kormányzáshoz nem szerezne többséget. Igaz, a régi gárdától megszabadított HZDS-vezetés talán társra lelne Ficóban, Mjartanban, esetleg Migasékban, ez azonban egyelőre olyan találgatás, amely előtt még tucatnyi „de” tornyosul. Tovább folyik tehát a cirkusz, a lakosság megtévesztése. Egy azonban biztos: egyre többen döbbennek rá, mire akarják rászedni őket Meciarék. Megnyugtató az a tudat, hogy a magyar választók rendületlenül támogatják a kormányt, s ezzel példát mutatnak a demokratikus közvéleménynek. Jegyzet Mesemondó nagyapó Kövesdi Károly ________ Volt egy könyvem gyermekkoromban, amelynek Mesemondó nagyapó volt a címe. Ugyan egy sorára sem emlékszem, eszembe jut viszont róla egy mai modern, szlovákiai mese. Nagyapó napok óta lázban ég: Norvégiába készül, ahol az unokája énekel egy musicalben. Ot megy megnézni. Nagyapó nyugdíjas, s ha nem volna jószívű az unoka, nem engedhetné meg magának, hogy Norvégiába röpködjön, hiszen manapság egy szlovákiai nyugdíjasnak Uj Szót venni is luxus. Nagyapót az utolsó pillanatban figyelmeztetik: nem úgy van az, hogy az ember csak úgy felgallyaz egy repülőre! Vízum kell ahhoz, meg meghívólevél, millió papírt kell kitölteni (ki tartja el, meddig marad, hol száll fel, hol száll le, hol járt, hova készül, miért készül), ráadásul a szlovák fővárosban ezt nem intézik, Bécsben kell intézni, a bécsi hivatalban meg németül beszélnek. Egyszóval: csipkedd magad, nagyapó, ha hallani akarod az unokád énekét! Száguldozz és papírozz, kilincselj a hivatalokban, gyorsan tanulj meg németül, csak azért, mert Szlovákiában abnormális viszonyok vannak, hála néhány kútmérgezőnek, akik azon ügyködnek, hogy a moszkvai banditizmushoz közeledjünk, ne a fejlett világhoz. Mert nekik úgy lenne jó. Sőt az lenne a legjobb nekik, ha megint hatalmat szereznének, hogy mégjobban elcseszhessék ezt a szerencsétlen országot. De az már nemcsak nagyapónak, de másnak sem jut eszébe, hogy egyesek igencsak bizonygatták: a végére járnak, kik fizették a polgártársaink repülőjegyét. De hát hol van már a tavalyi hó? Rég elolvadt, az idei is fogyogat, de a tavalyi ígéret mese maradt. De hát olyan jó hinni a mesékben, hogy egyszer itt is normális világ lesz, s az adott szó kötelez. Vagy a belügyminisztérium és a titkosszolgálat is csupa kandalló mellett pöfékelő mesemondó nagyapókból áll? Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H, Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/HirdetésfelvéteL 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefbn: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Híriapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és híriaptetjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvo/. tlaée, Koiická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Poüta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Ez is úgy van, mint Meciarral: nálam a borovicska meg a sör a népszerűségi listát vezeti, a feleségemnél az ellenszenvlistát... Rajz: MS-Rencín Meciarék félrevezető petíciós akciójába az államfő is besegít Visszatérni mindenáron P. Vonyik Erzsébet Javában folyik Meciarék petíciós akciója, melynek keretében megkísérlik összegyűjteni az idő előtti választások kiírásához szükséges 350 ezer támogató aláírást. Jóllehet még bizonytalan az aláírásgyűjtés kimenetele, Rudolf Schuster máris „besegített” a DSZM-nek: véleménynyilvánítást kért a kezdeményezés alkotmányos voltát illetően, holott addig szóra sem lett volna szabad méltatnia az egészet, amíg le nem teszik asztalára a petíciós íveket. Sőt, az államfőnek addig foglalkoznia sem kellett volna az egészszel, míg meg nem vizsgálják, Q Alkotmányos kezdeményezés. Q Törvénysértő akció. hogy az ívek tartalma megfelel-e a törvényben előírtaknak. Szinte érthetetlen az államfő magatartása: hiszen jóformán akkor találkozik Vladimír Meciarral, amikor az egyet füttyent neki. Kedvéért még törvényáthágásra is vetemedik, s lépéseivel mintha egyengetné a preferenciatáblázatok élén tanyázó egykori kormányzó párt és az exkormányfő hatalomba való negyedszeri visszatérésének az útját. Ezt a polgárok akadályozhatják meg úgy, hogy lábbal szavaznak, vagyis nem mennek el voksolni. A kormánykoalíció pártjai is egyébként ezt ajánlják. Az alábbiakban azt igyekeztünk kideríteni, hogy az egyes pártok képviselői miként ítélik meg Meciar pártjának kezdeményezését. Fehér Miklós, MKP: a A kérdés megfogalmazása, ” természetesen, teljesen félrevezető abból fakadóan, hogy minden esetben új választásokat irányozna elő. Akkor is, ha pozitív, de abban az esetben is, ha negatív lenne a referendum eredménye. Ebből eredően alkotmányellenesnek tartom a megfogalmazott kérdést. Különböző problémák merülnek fel vele kapcsolatban. Például az, hogy ha a köztársasági elnök mégis kiírja a referendumot, akkor az milyen mértékben lesz kötelező a parlamentre nézve. A törvények és az alkotmány szerint semmilyen vonatkozásban nem kötelező érvényű, még ha a kérdés nem lesz is alkotmányba ütköző: a végrehajtásakor is kizárólag a parlamentre tartozik. Semmiképp sem tartom jogszerűnek azt, hogy Rudolf Schuster bizonyos előzetes konzultációkhoz köti ennek a kérdésnek a megválaszolását, hiszen neki csak arra van kompetenciája, hogy ha összegyűlt a szükséges mennyiségű aláírás, megítélje, ki kell-e írnia a referendumot vagy sem. Ilyen tekintetben egyéb kompetenciája nincs a köztársasági elnöknek. Meciar kezdeményezésével annak a bekövetkeztét akarja megakadályozni, hogy a gazdaság rosszabb két év után a hátralevő két esztendőben felmenő görbét mutasson. Peter Baco, DSZM: a Tárgyi szempontból egyet- v értek a feltett kérdéssel, jogi szempontból viszont nem foglalok állást. Vannak köztünk jogászok, egyebek között alkotmány- jogászok is, akik jó szakemberek, ezért ezt a területet inkább meghagynám nekik. Ők biztosítottak arról, hogy jogi szempontból a dolog rendben van. A kérdés tartalmával egyetértek. Az államfő már nyilatkozott olyan értelemben, hogy a választásokat nem tartaná megoldásnak a mostani helyzetben, de természetesen elismeri ezt az aktivitást, mivel alkotmányos. Gábriel Palacka, SZDK: a Nem vagyok jogász, így ^ nem bátorkodom megítélni a kérdés alkotmányos vagy alkotmányellenes voltát. Mindenesetre úgy gondolom, a petíció megmutatja, hogy a polgárok egyáltalán akarnak-e erre a kérdésre felelni. Ha elegendő támogató aláírás gyűlik össze, akkor a köz- társasági elnökre tartozik annak eldöntése, hogy kiírja-e a népszavazást az idő előtti választásokról. De úgy gondolom, hogy a végső cél, a soron kívüli választások ezzel nem lesznek elérhetőek, mert a polgárok többsége nem óhajtja a rendkívüli parlamenti választásokat. Jirko Malchárek, Polgári Egyetértés Pártja: a Mindenképpen az a meg- ** győződésem, hogy ez nem őszinte kezdeményezés, és semmijóval nem kecsegtet Szlovákia polgáraira nézve. A kérdés jogi vonatkozását illetően nyilvánvalóan van saját véleményem, amely jogász szakértők véleményére támaszkodik, s ennek ismeretében a kérdést legalábbis félrevezetőnek és inkorrektnek tartom, ha már nem is kifejezetten alkotmányellenesnek. Erről megalapozott véleményt csak az alkotmánybíróság mondhat, felkérésre . Ki kell várnunk, hogy a petíciós akció és a referendum kezdeményezőinek sikerül-e elegendő támogató aláírást össze- gyűjteniük, meglátjuk, miként dönt az államfő. Bízom abban, hogy a józanul gondolkodók közül ma senki nem óhajtja, hogy rendkívüli választások legyenek. Be kell fejeznünk a megkezdett munkát, a szabályos négyéves megbízatásukat ki kell tölte- nünk. Olvasói levél Magyarország a bűnbak szerepében A bűnbak fogalma a Bibliát olvasó ember számára nem ismeretlen. Az ókori zsidók úgy akartak megszabadulni bűneiktől, hogy egy bakkecskére rátették a kezüket, elsorolták vétkeiket, majd a bakot kikergették a pusztába. Úgy gondolták hogy ezzel, messzire űzték bűneik felelősségét. Valami hasonló játszódott le Európában a II. világháború után. A több mint 50 000 000 áldozatot követelő világégésnek a háborút kirobbantó náci Németországon kívül csupán egyetlen felelőse volt: Magyarország. A párizsi béketárgyalásokon felszólaló csehszlovák, román, jugoszláv delegáció előadása szerint mindegyiknek az országa áldozatul esett a magyar agressziónak. A nagyhatalmak (USA, Anglia, Franciaország) rábólintottak e valótlanságokra. A szovjet delegációt nem sorolom ide, mert a kommunisták igazságérzete közismert. Egyértelműen megállapítható, hogy az utódállamok a nácik oldalán való saját szégyenletes szerepvállalásukat kívánták leplezni. Romániában a Vasgárda oly kegyetlenséggel irtotta a zsidóságot, hogy még az SS-ka- tonák is megborzadtak tőle. Nem is beszélve arról, hogy pl. 1942- ben a keleti fronton 32 román hadosztály harcolt az oroszok ellen, ezzel szemben a magyar haderő 12 megszálló hadosztály volt. A Tiso vezette fasiszta Szlovákiáról Hitler úgy nyilatkozott, hogy a legmegbízhatóbb szövetségese. A horvát usztasák és a szerb partizánok egymást öldöklése minden képzeletet felülmúlt, hozzájött még a közel 40 ezer délvidéki magyar elpusztítása. Az igazságos bíró szerepében tetszelgő Szovjetunió mélyen hallgatott arról, hogy a Ribbentrop-Molotov paktum értelmében a németekkel együtt lerohanta Lengyelországot. Magyarországot a kényszer sodorta a háborúba, s mindent megtett, hogy kikerüljön belőle. Nem sikerült, mert a nagyhatalmak koncnak szánták kis szövetségeseik részére, akik állati dühvei vetették rá magukat, annál is inkább, mert saját erejükből még összefogva sem tudták legyőzni. Magyarország nagypolitikai érdekekből lett a vesztes oldalra kényszerítve. Bárdossy László ezt mondta a miniszterelnöki székben őt követő Kállay Miklósnak: Jutsz majd az angolok után, de te sem nyered meg őket, ahogy Bethlennek és Telekinek sem sikerült, mert ők lekötelezettjei a cseheknek és az oroszoknak.” Magyarország sorsa eldőlt már Trianonban. S valóban, 1947. február 10-én aláíratták Magyar- országgal a párizsi békeszerződés néven ismert diktátumot, s a trianoni határokat még a magyarok kárára szűkítve, kiszolgáltatták népünket szomszédai kénye- kedvére. A sors azonban úgy hozta, hogy mára Magyarország a közép-európai politika meghatározó tényezőjévé vált, mert Orbán Viktor miniszterelnök szavai szerint: „A nemzet nemzet maradt, ha az országot feldarabolták is.” Sárközi János Szentpéter
