Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-02 / 5. szám
Politika 2000. február 2. 3 Tisztelt Ház Parlamenti reformot! A. Nagy László 1977-ben olyan felfuvalkodott volt a szlovák parlament akkori vezetése, hogy megszüntette a parlamenti könyvtárat. Erről egy szlovák gépkocsivezető barátomtól értesültem, akinek az volt a feladata, hogy a „feleslegessé” vált könyveket a hulladékgyűjtő vállalat telepére hordja. Cigarettáért cserébe értékes könyveket szereztem tőle, többek között Révai Nagy Lexikona első tizennégy kötetét is. Akkoriban olyan idők jártak, hogy a képviselői munkához nem kellett a könyv, a könyvtár, a megfelelő szakmai háttér. A képviselők felszólalásait pártirodákban írták előre meghatározott forgatókönyv szerint. A könyvek csak megzavarták volna a képviselők fejét, ezért jobb volt azokat eltávolítani. A rendszerváltás után gyökeresen megváltozott a helyzet. A parlament új vezetése könyvtárat alapított, amely rövidesen Európa egyik legjobb parlamenti könyvtárává nőtte ki magát, a parlamenti könyvtárak világ- szervezetének részesévé vált, amely naprakész kapcsolatot jelent az egész világgal. 1990-ben lettem először képviselő. A parlamenti iroda munkatársai rémülten figyelték, hogy az üléseken igazi vita folyik. Még nagyobbá vált a rémületük, amikor kiderült, hogy vannak ellenszavazatok is - a törvényeket immáron nem egyhangúlag szavazza meg az ösz- szes képviselő. A törvényhozás tespedt életét azonban igazán az változtatta meg, amikor kiderült, hogy már nemcsak évente kétszer fog ülésezni, mint addig - ősszel három napig és tavasszal három napig -, hanem ha kell, kisebb megszakításokkal akár egész éven keresztül. Legutóbb, a múlt év végén, kilenc héten át üléseztünk, megszakítás nélkül. Utánanéztem: 1989 előtt a parlament évente 100-120 törvényt és törvénymódosítást fogadott el a mostani 400-500 törvénnyel szemben. Az igények az elkövetkező években csak növekedni fognak, hiszen egész jogrendszerünket az európai jogrendhez kell igazítanunk. Ha a törvényhozás meg akar felelni ennek a kihívásnak, alaposan meg kell reformálnia saját munkastílusát. Itt elsősorban nem a közvélemény által is olyan sokat és jogosan bírált munkaerkölcsre gondolok, hanem arra, hogy meg kell erősíteni a szakmai háttérmunkát. A fejlett demokratikus országok parlamentjében tapasztalhattam, hogy a képviselők mögött szakmai csoportok dolgoznak. Ott ritkán fordulhat elő, hogy egy képviselő blöfföl, mert szakmailag nincs megfelelően felkészülve. Az is ritka, mint a fehér holló, hogy egy parlament által jóváhagyott törvényt az alkotmánybíróság visszautasítson, mert az ütközik az alaptörvénnyel. Szlovákiában ez Me- ciar utolsó kormányzása alatt több mint hússzor megtörtént. Fontos volna az is, hogy a képviselőknek legyen saját választókerületük, saját képviselői irodájuk, és legyenek fogadónapjaik, hogy közelebb kerüljenek a választóikhoz, illetve választóik közvetlenül ellenőrizhessék képviselőjük munkáját. A reform alapvető követelményei közé tartozik az is, hogy a parlament ne csak törvényhozó munkát fejtsen ki, hanem ellenőrizze az államigazgatás, az önkormányzatok munkáját és a jog érvényesülését, a törvények megtartását is. Azonban nem titok, hogy az előbb felvázolt parlamenti reformfeladatok előtt Szlovákiában egy másik parlamenti reformot kell megvalósítani: a parlamenti viselkedés reformját. Az olvasót jó érzés töltheti el: a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselőinek munkaerkölcsét a parlament elnöke is dicséri. Szakmailag a magyar parlamenti képviselet az előző választási időszakhoz képest sokat fejlődött, és ma a legjobbak közé tartozik. Ha egyszer Szlovákiában megvalósulna a parlamenti viselkedés reformja, a tanárok a magyar képviselők közül kerülhetnének ki. A szerző a parlament emberjogi és nemzetiségi bizottságának elnöke. Meg kellene valósítani a parlamenti viselkedés reformját is. Mivel a horvátországi elnökválasztás január 24-i első fordulójában a kilenc induló közül egyik sem szerezte meg a szavazatoknak több mint a felét, február 7-én második fordulót kell tartani. Az újabb megmérettetésben már csak a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt vehet részt. Mindketten a tudjmani HDZ ellenzékének vezéralakjai - tehát teljes rendszerváltás készül Horvátországban is. Képünkön: az első forduló győztese, Stipe Mesic a lányával. TA SR/EPA Kvarda József: „Az év végén már a regionális önkormányzatokba történő választásokat is meg kellene tartani” Meg kell őrizni a természetes tájegységeket Malinak István __________ A kormánykoalíció egyik legfontosabb idei feladata a közigazgatási reform végrehajtása. A tennivalók sorolásakor ezt az MKP is első helyen említi: a szlovákiai magyarságnak létérdeke az önkormányzatiság erősítése. Kvarda Józsefet, az MKP közigazgatási szakértőjét, a parlament illetékes bizottságának tagját arról kérdeztük, milyen lesz az idén ez ügyben a „menetrend”. Ugyanis a reformmal, súlyának megfelelően, rendszeresen foglalkozni kívánunk lapunkban, összevetve a deklarált célokat a valósággal. Mi várható a következő hetekben? A kormány tavaly augusztusi döntése értelmében elkészült A közigazgatás decentralizációjának és korszerűsítésének koncepciója című dokumentum. Először a kormányhivatal köz- igazgatási tanácsadó testületé, utána a koalíciós tanács vitatja meg, s ha minden politikai kérdés lezárul, akkor kerül a kormány elé. Feltételezem, hogy mindez február 15-éig megtörténhet, ha nem merülnek fel különösebb politikai problémák. Tehát ezek a legközelebbi fontos lépések, amelyekkel a kormány- koalíció bizonyíthatja, hogy komolyan gondolja a közigazgatás átépítését. Eddig sem ment minden simán, és ezután? Vannak bizonytalansági tényezők. Az egyik: a kormány idei legiszlatív tervében csak mellékletként szerepel, hogy a reform megvalósításához szükséges törvényeket a kabinet júniusban megtárgyalja. Holott tudjuk, az évvégén már a regionális önkormányzatokba történő választásokat is meg kellene tartani. Vagyis sürget az idő, hiszen inkább novemberben lenne jó választani, nem karácsony előtt. Ősszel már kampányolni illenék, az augusztus pedig a nyári szabadságok ideje. Amint a kormány elfogadta a koncepciót, legiszlatív tervét ki kell egészíteni 12 törvény meghozatalával, illetve módosításával. Júniusban-júliusban legalább annak a törvénynek kellene megszületnie, amely meghatározza a regionális önkormányzatok területeit, illetve amely megszabja, milyen módon kell lebonyolítani a választásokat a regionális önkormányzatok szerveibe. Alapvetően e két törvényt kell elfogadtatni ahhoz, hogy legalább a választásokat meg lehessen tartani. Hangsúlyozom, amint a kormány igent mond a koncepcióra, a jogalkotók máris elkezdhetik a 12 törvény alapelveinek, illetve a paragrafizált változatoknak a kidolgozását. Sok a vita, szakmai és politikai érvek ütköznek, van, aki kerületeket, van, aki megyéket emleget. Tisztázódtak már a dolgok? E pillanatban sem lehet azt mondani, hogy egy konkrét koncepció győzött volna, az egyeztetések folytatódnak. Az MKP nem érthet egyet azzal az elképzeléssel, amely az 1996-os meciari reform járásait (79) megőrizné, és belőlük alakítaná ki a regionális önkormányzatok területét. Volt olyan koncepció, amely szerint 12+1 regionális önkormányzatot kell létrehozni, de már ez is módosult. Talán nem is az a lényeg, hogy számszerűen mennyi lesz. Az nyilvánvaló: amit a baloldal szorgalmaz, hogy visszatérjünk az 1990-ben megszüntetett 3+1-es kerületi rendszerhez, számunkra elfogadhatatlan, mert előrevetíti a visszatérést a valamikori 38 járáshoz, ez pedig a szocialista területi szervezés restaurációját jelentené. Az MKP két elvi határozatot is elfogadott, az egyik a járásokkal, a másik a regionális önkormányzatokkal kapcsolatos. Az MKP szerint a járások területét arányosan kell kialakítani; ez a lélekszámra is vonatkozik. Nem törődhetünk bele abba a ’96-os megoldásba, hogy Dél- Szlovákiában megmaradtak az óriási járások, másutt pedig visszatértek a kisjárásos rendszerhez, sőt egészen deformált módon 10-15 ezres lélekszámú járások is vannak. Tudjuk, hogy ezzel Meciar milyen célokat követett. A regionális önkormányzatokkal kapcsolatban pedig az MKP elvi álláspontja, hogy a természetes tájegységeket nem Somogyi Tibor felvétele szabad feldarabolni. Legjobb példa erre a Csallóköz vagy Mátyusföld, ezeket még az új elképzelések is eléggé felszabdalnák. Konkretizáljuk: az MKP hány új járást vagy járásmódosítást akarna, és hol? Szlovák szakemberek is gyakran mondják, a mai Szlovákia területe szerves fejlődésen ment keresztül, s ezt Csehszlovákiában 1923-ban, az első területi átszervezéssel szakították meg, nem respektáltak semmiféle korábban kialakult rendezőelvet. Most sok esetben a regionális önkormányzatokkal kapcsolatban is előkerülnek a történelmileg kialakult elnevezések, pl. Nógrád megye, Gömör-Kishont, Felső-Nyitra, Alsó-Nyitra stb. Mi ezzel egyet tudunk érteni, de azt mondjuk, ne csak északon legyen így, hanem az ország egész területén. És mint tudjuk, 1918 előtt voltak olyan járások a tisztán szlovák területeken is, amelyeket történelmi járásokként emlegetnek. Álláspontunk ugyanaz: nemcsak északon kell vagy lehet visszanyúlni a történelmi járásokhoz, hanem Dél- Szlovákiában is. Itt ilyen történelmijárás volt Somorja, Ógyal- la, Párkány, Ipolyság, Tornaija, Királyhelmec, Szepsi, Nagyka- pos. Az említett koncepció tényleg visszanyúl ezekhez a történelmi járásokhoz, illetve területi egységekhez? Sajnos, csak bizonyos megnevezéseknél. Ugyanakkor e koncepció, amely még nem tekinthető véglegesnek, a gyakorlati megoldások terén egyáltalán nem ezt az elvet követi, hiszen legutóbbi változata is elfogadná a ’96-ban létrehozott 79 járást. Fogalmazhatunk-e úgy, hogy Nyugat-Szlovákiában a magyarokat szeretnék néhány nagy járásba tömöríteni, lehetőleg úgy, hogy minden járás más kerülethez tartozzon? A lényeget illetően igen. Az MKP mindent megtesz azért, hogy ezen változtasson; a kormány- program is kimondja, hogy felül kell bírálni a a ’96-os meciari reformot. Még egy példa a koncepció fonákságára. Kelet- és Közép-Szlovákiában egy kerület területén két regionális önkormányzattal számol, de Nyugat- Szlovákiában egy kerületben egy regionális önkormányzat lenne. Talán az húzódik meg mögötte, hogy csak a Nyitrai és Nagyszombati kerületben haladja meg a magyarok aránya a 20 százalékot. Funar fenyegetőzik Politikai bányászjárás? Vlad Rosca román közigazgatási miniszter felfüggesztette tisztségéből a hírhedten magyargyűlölő Gheorghe Funar kolozsvári polgármestert, miután a fel- lebbviteli bíróság főügyésze úgy döntött, hogy hivatali hatalommal való visszaélés miatt a polgármesternek bíróság elé kell állnia. Funar 1997 ősze óta áll perben az Alimentara nevű társasággal, mert minden magyarázat nélkül visszavonta azt az engedélyt, melynek alapján a társaság egy szupermarketet tervezett építeni a városban. A kolozsvári bíróság még 1997- ben 900 millió lej kártérítésre ítélte a polgármesteri hivatalt. Funar ennek ellenére továbbra is megakadályozta az építkezést, s ezért az Alimentara vezetősége már 7,6 milliárd lej kártérítés megítélését kérte a bíróságtól. Funar a múlt szerdán fellebbezett, egyben felszólította Kolozsvár lakóit, hogy követeljék az őt felfüggesztő prefektus lemondását. A szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) - melynek Funar a főtitkára - hatalmas utcai tüntetéseket, „politikai bányászjárást” helyezett kilátásba. A nyilatkozat szerint „súlyos társadalmi zavargások kitörése várható az egész országban, elsősorban Erdélyben”. A nacionalista sajtó is kiáll Funar mellett, pl. a Cotidianul azzal riogat, hogy „Kolozsvár a polgárháború szélén áll”. Megfigyelők a múlt héten nem tartották valószínűnek, hogy Funaréknak sikerül sokezres tömegeket az utcára vinniük, de a provokációk lehetőségét senki sem zárta ki. Funar az első pillanattól kezdve azt hangoztatta, hogy politikai per folyik ellene, amelynek az a célja, hogy a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség „felszámolja a román közigazgatást Kolozsvárott”.
