Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-02 / 5. szám
2000. február 2. 4 Háttér - Hirdetés A magyar delegáció Párizsban meglehetősen rideg fogadtatásban részesült. A tényeknek már nem volt semmilyen jelentőségük Méltánytalanság, érzéketlen cinizmus Az Apponyi Albert vezette delegáció elutazása előtt a pályaudvaron. 1920. január 5. Popély Gyula _____________ Nyo lcvan- év távlatából szemlélve nagy történelmi drámánkat, lelkileg még mindig feldolgozatlan élményanyag számunkra az az eseménysor, amelyet az 1920. esztendő első felében végig kellett szenvednie minden magyarnak, mind a megcsonkított maradék hazában, mind pedig a román, szerb és cseh csapatok által megszállt országrészekben élőknek. Az 1920. esztendő januárjától egészen a június 4-én bekövetkezett drámai pillanatig apadó reményekkel és egyre fokozódó aggodalommal tapasztalhatta meg nemzetünk a győztesek rideg cinizmusát, amely kizárta a magyar érvek mérlegre tételét, illetve azok esetleges ésszerű méltánylását. A békekonferencia csak diktálni volt képes. Rombolt múltat és jövőt egy el- hibázottan kialakított területi és hatalmi fait accompli végett. Az így reánk kényszerített békediktátumból fakadó trauma azóta is nemzeti közérzetünk leginkább meghatározó sajátossága, és az is marad mindaddig, amíg a történelem vaslogikája nem hozza helyre a rajtunk nyolcvan évvel ezelőtt elkövetett méltánytalanságot, illetve mindaddig, amíg csak végleg ki nem vész belőlünk nemzeti önbecsülésünknek az utolsó szikrája is. Tertium non datur. Most azonban gondolatban térjünk vissza a nyolcvan évvel ezelőtti Párizsba, és idézzük fel az oda éppen megérkező magyar békedelegáció néhány napját. A béke- konferencia Legfelsőbb Tanácsa 1919 decemberében felszólította a magyar kormányt, hogy meghatalmazottait küldje el Párizsba. A kormány eleget tett a felszólításnak, és az Apponyi Albert gróf vezette magyar delegáció 1920. január 7- én meg is érkezett Párizsba, ott azonban meglehetősen rideg fogadtatásban részesült. Tartózkodási helyét a francia hatóságok Párizs egyik külvárosában, Neuillyben, a Chateau de Madrid szállodában jelölték ki. A franciák nyomatékosan felhívták a magyarok figyelmét arra, hogy bár Neuillyben szabadon mozoghatnak, előzetes bejelentés nélkül tartózkodási helyüket nem hagyhatják el. Párizsba is csak külön engedéllyel és kísérettel utazhatnak. Újságírókat csak Clemen- ceau francia miniszterelnöknek, a békekonferencia elnökének engedélyével fogadhatnak. „Ez azt jelentette, hogy Neuillybe internáltak” - jellemezte később Apponyi Albert gróf ezt az állapotot. A magyar békedelegáció több terjedelmes memorandumot, statisztikai kimutatást és egyéb dokumentumot vitt magával, ugyanis minden felmerülő vitás kérdésre kimerítő és meggyőző érvekkel kívánt válaszolni. Persze ekkor még azt hitték, hogy Párizsban a tényeknek is lesz va- lamüyen jelentőségük. A tényanyag összeállítását gróf Teleki Pál vezetésével egy szakértői csoport már 1918 őszén megkezdte. A magyar békedelegáció 1920. január 14-én került először hivatalos érintkezésbe a békekonferencia politikusaival. Apponyi gróf kihasználva ezt az alkalmat, mindjárt nyolc előzetes jegyzéket terjesztett be a békekonferencia illetékesei elé, amelyek az ezeréves Magyarország területi és gazdasági integritásának tiszteletben tartása mellett érveltek. A jegyzékek közül a 2-es számú volt a legjelentősebb, mintegy összegezte a magyar békedelegáció elvi álláspontjait. Az ország önkényes feldarabolásába - mutatott rá a 2-es számújegyzék - a magyarság soha nem fog beletörődni, csupán egyetlen erkölcsi erő van, amely az ország integritása mellett felhozott érveknél is erősebb, „amely előtt készek volnánk meghajolni”, ez pedig nem lehet egyéb, mint az elcsatolandó területek lakosságának szabad akarata. Döntsön tehát az érintett területek lakossága arról, hogy továbbra is Magyar- ország keretében akar-e maradni, vagy a szomszédos utódállamok felé gravitál. „Minden megoldás, amely az ő beleegyezésük nélkül hozatna meg, magán viselné az önkényesség bélyegét” - hangsúlyozta a magyar békedelegáció idézett jegyzéke. „Erőszakkal teremtve, erőszakkal zúzatnék szét, amint a viszonyok változnának (...)” A magyar jegyzék az önrendelkezési elv egyedüli szabad megnyilvánulási formájának a népszavazást tartotta, és annak alkalmazását határozottan követelte. „Kérjük a népszavazást Magyarország minden területén, amelyet tőlünk el akarnak szakítani, kérjük ezt olyan feltételek mellett, amelyek az akaratnyilvánítás szabadságát biztosítják. Mi kijelentjük, hogy ennek eredményét elfogadjuk, bármilyen legyen is az. És ha ellenfeleink visszautasítják az érdekelt népek szabad akaratnyilvánításának ezt az egyedül biztos próbáját, ez az ő ügyük ellen ítélne az emberiség lelkiismeretének törvényszéke előtt (...).” Másnap, 1920. január 15-én a magyar békedelegáció megjelenhetett a békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa előtt, ahol átvehette a nagyon súlyos feltételeket tartalmazó békeszerződés-tervezetet. Egyúttal itt közölték Apponyi gróffal, hogy január 16-án szóban is kifejtheti véleményét az átvett tervezettel kapcsolatban, és megteheti észrevételeit. Magától értetődően a területi rendezés problémája alkotta Apponyi beszédének központi és legterjedelmesebb részét. Megütközve konstatálta: annak ellenére, hogy a háború valamennyi vesztes államával aláíratott békeszerződés rendkívüli mértékben szigorú, „közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére lényeges, oly területi változásokat, mint azok, amelyeket velünk elfogadtatni akarnak”. Apponyi ismételten szót emelt a népszavazás elvének alkalmazása mellett a Magyarországtól elcsatolandó területek összességére vonatkozóan. A wilsoni önrendelkezési elvre való hivatkozással kijelentette: „Ennek a nagy eszmének nevében, amely különben az erkölcsi alapon nyugvó egészséges emberi felfogásnak egy axiómája, követeljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozólag, amelyet tőlünk most elszakítani akarnak. Kijelentem, hogy előre is alávetjük magunkat e népszavazás eredményének, bármi legyen is az. Természetesen követeljük, hogy a népszavazás olyan körülmények között tartassák meg, hogy annak szabadsága biztosítva legyen.” Óva intette a győztes nagyhatalmak képviselőit a közép-európai helyzet elmérgesítésétől. „Olyan mesterkélt rendelkezésekkel, mint amilyeneket a békeszerződés tartalmaz, Európának ebben, az általános béke szempontjából oly fontos és sokat szenvedett részében alig lehetséges békés politikai helyzetet teremteni.” Apponyi gróf angol, francia és olasz nyelven előadott beszéde a maga nemében kész remekmű volt, és a vártnál nagyobb érdeklődéssel hallgatták. Bár e beszédnek gyakorlati kihatása már nem lehetett - elvégre ekkorra a békekonferencia már minden Magyarországgal kapcsolatos kérdésben meghozta döntését, sőt az utódállamok Magyarország rovására támasztott területi igényei már a békekonferencia megnyitása előtt kielégítést nyertek Lloyd George angol miniszterelnök Apponyi gróf meghallgatása után elismerően megjegyezte: „Nagyon ékesszólóan beszélt.” Erre Apponyi frappánsan a következőt válaszolta: „Ha szavaim ékesszóló- ak voltak, úgy ez nem az én érdemem: maguk a tények beszélnek ékesszólóan.” Az utódállamok kormányai - biztos, ami biztos - még ilyen körülmények között is azonnal tiltakozó jegyzékkel fordultak a békekonferenciához: egységesen visszautasították az esetleges népszavazás elvét. Magyarországgal szemben támasztott túlméretezett területi követeléseiket újból és újból különböző stratégiai szempontokkal indokolták. Románia például arra hivatkozott, hogy a Szovjet- Oroszország ellen kialakítandó ún. cordon sanitaire-nek csak úgy lehet szilárd bástyája, ha nyugati határai a már megállapított vonalon húzódnak. Csehszlovákia viszont a német veszélyre és Németország ellen- súlyozására való hivatkozással próbálta megindokolni az ország határainak szerintük szükségesnek vélt déli és keleti ki- terjesztését Magyar- ország rovására. A békeszerződés-tervezet átvétele után a magyar delegáció többsége 1920. január 18-án Apponyi gróffal együtt hazautazott Budapestre, hogy a békefeltételekre adandó választ otthon szakértők bevonásával elkészíthesse. Történelmi, néprajzi, gazdasági, jogi, kulturális és politikai érvek felsorakoztatásával kívánta a győztes nagyhatalmak elé tárni a békeszerződés-tervezet rendelkezéseinek abszurditásait, amelyek valójában nemcsak a magyarság tönkretételét célozzák, hanem idővel balka- nizálják az egész közép-európai térséget, miután a nemzeti villongások örök újragerjesz- tőivé válnak. Tüntetés a trianoni szerződés ellen Budapesten, 1920. Reprodukciók A magyarok krónikája c. kiadványból. A békekonferencia csak diktálni volt képes. Rombolt múltat és jövőt. Apponyi szót emelt a népszavazás elvének alkalmazása mellett. Ha felhívja a képen látható telefonszámot, Önnek lehetősége van: ■ hirdetést feladni, ekkor kap egy belépőkódot, amellyel hozzáférhet a saját postaládájához,- meghallgatni a legújabb hirdetéseket, melyekre azonnal válaszolhat,- meghallgathatja a saját diszkrét postaládájában levő üzeneteket. Kellemes Ismerkedést kívánunk! LEJE PÁR, > > Bankról fölvállalja a csőd szélér jutott cégek vezetését, Önök helyett felvállalja csődeljárást .® e s 3 S. fl^eTeTZSJimini 07/54 77 64 40, 0903/460 921. A KONZULTÁCIÓ INGYENÉ www.bankrot.sk Válaszaikat a jeligés apróhirdetésekre a hirdetőiroda címére küldjék (Vox Nova, a. s., Hirdetőiroda Prievozská 14/A, 824 88 Bratislava). A borítékra írják rá a hirdetés jeligéjét és számá hogy leveleiket a megfelelő címre továbbítani tudjuk. el. , Amerikai szakértők igyekeznek megfejteni a jövendő orosz elnök titkát Putyin, a nagy talány A nyugati szakértők nemigen tudják eldönteni, hogy Oroszország új vezetője, Vlagyimir Putyin igazi demokrata lesz-e, avagy visszatér a szovjet korszak tekintélyuralmi stílusához. A közelmúltban a washingtoni liberális és konzervatív kutató- központok szakértői erről a kérdésről vitatkoztak, de csak két dologban tudtak egyetérteni: abban, hogy Putyint március 26-án minden bizonnyal elnökké választják, s egy ideig ő fogja vezetni Oroszországot - és abban, hogy Putyin továbbra is rejtély. „Ugyanúgy talány az oroszoknak, mint nekünk” - vélekedett Thomas Graham, a Carnegie Alapítvány kutatója. Szerinte Putyinról már kitűnt, hogy jól ismeri a Nyugatot, de egyes jelek arra utalnak, hogy talán nem ismeri ugyanolyan jól Oroszország működési módját. „Komoly jelzés lehet, hogy milyen erélyesen lép fel a korrupMaguk az oroszok sem nagyon ismerik emberüket. ció ellen, ha majd megválasztják” - fűzte hozzá. Elismerte azonban, hogy ha Putyin túl keményen cselekszik e téren, azt egyesek a hatalommal való antidemokratikus visszaélésnek fogják tekinteni. Ariéi Cohen, a tanácskozást kezdeményező Heritage Alapítvány szakértője hangoztatta, hogy Putyin bebizonyította a csapatoknál tett jó hangulatú látogatásával: közel áll a katonákhoz, és noha személyesen Borisz Jelcin választotta ki utódának, kifejezésre juttatta azt is, hogy távolságot tart az előd elnökségétől. Cohen kifejtette: Putyin talán nem az a reformer, akinek az amerikai hivatalosságok tekintik, de valószínűleg nem lesz olyan diktátor sem, mint amilyentől egyesek tartanak. Az elemző szerint áz amerikai kormányzatnak el kellene döntenie, hogy mit akar vagy mit vár Oroszországtól annak bel- és külpolitikájában. „A fő kérdés az, vajon lehetséges-e kidolgozni egy olyan forgatókönyvet, amelyben Oroszország, az Egyesült Államok és Európa kapcsolatai javulnak” - szögezte le. (MTI)
