Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-26 / 4. szám

Sport 2000. január 26. Nymburkban kaptuk vonalvégre Pogány Mihályt, a világjáró dunaszerdahelyi atlétaedzőt Csak legyen egészség... J. Mészáros Károly _________ Ör ökmozgó lény. Minden meg­nyilvánulásában. Talán a leg­többet utazó szlovákiai magyar edző. Járja a világot, hogy ott le­gyen, ahol tanítványainak ép­pen szükségük van rá. Kisuj­jában van az atlétika rengeteg ugrófortélya, hisz rendszeresen ott sürög-forog a világnagysá­gok közelében. Lassan már ő is azzá válik. Vagy az edzőt nem il­letheti meg ilyen megkülönböz­tetés? Pogány Mihály, pontosabban (ahogy sokan szólítják) Misi dunaszerdahelyi, de az eszten­dő nagy részét máshol tölti. A világszínvonalú atlétika esemé­nyei nem a Csallóközben tör­ténnek, még a versenyekre való felkészülés sem mindig itt zaj­lik. Sokszor távoli tájakon, rit­kábban nálunk. Némi szeren­csém volt, hogy múlt héten vi­szonylag közel, a Prága mellet­ti nymburki edzőtáborban ér­tem el telefonon a bohém szak­embert. Decemberben Szlovákiában a szakma őt választotta az év ifjú­sági edzőjének, s az összes tré­ner rangsorolásában is az előke­lő harmadik helyen végzett. „Már idehaza is szeretnek?” - kérdeztem a honi el­ismerés kapcsán. „Eddig is szerettek, csak féltékenyek rám, tanítványaim eredményeire, felké­szülési lehetőségeire. Nehéz megemészteni az üyet. Mert véden­ceim valóban oda jár­hatnak edzőtáborba, ahol kínálkozik rá le­hetőség. Rengeteget segítenek a szülők és a támoga­tók, nélkülük nem menne. Szlo­vákiában még mindig nem tud­ják felfogni, hogy itteni edző hogyan viheti ilyen sokra. Elő­ször bántott, mikor tapasztal­tam, otthon nem becsülnek kel­lőképpen. Most már lehetnék a századik is a hazai rangsorban, az sem izgatna. Elárulom: két­ezer koronát adnak a legjobb ifiedzőnek. Tudod mit, én azt át sem veszem, annyira lealacso- nyítónak tartom. Tanítványom, Medgyes Reni ezüstérmet hozott az ifjúsági vüágbajnokságról, s a következő idényre való felkészü­lésére egyetlen fillért sem kapott a szövetségtől. Pedig már jó ide­je dolgozunk.” Kéthetes edzőtáborozással a Csorba-tónál kezdte az alapo­zást a Pogány-csoport, amelybe már hagyományosan a duna­szerdahelyi AC ugrói tartoznak. Jelenleg a cseh női hármasugró klasszis, Sárka Kaspárková, to­vábbá honfitársnői, Hlavonová és Dolezalová társa­ságában hat dél­szlovákiai atléta (Medgyes Renáta, Szmuda Áron, Far­kas Zsuzsa, Sidó Nyina, Mácsodi Gá­bor, Molinek Ádám) alkotja. A Magas- Tátra után egy hét otthon, majd Sierra Nevada következett, újra két hétig. Utána - nem az egész csoport - Auszt­ráliában is készültek, s a január nagy részét hat versenyző Nymburkban töltötte. „Tapasz­talatból adagolom így az edzé­seket. Legutóbb a technika, a robbanékonyság és gyorsaság mellett a maximális erő is elő­térbe került. Nyakunkon a fe­dett pályás idény, fokozatosan következnek a versenyek.” Visszakanyarodunk még Ausztrá­liához. Hónapokkal a sydneyi olimpia előtt minden észrevétel érdekes lehet, főleg ha szakem­ber szájából hangzik el. „Egy hó­napot töltöttünk az ötödik földré­szen. Már az utazás szokatlanul hosszú, az átszállásokkal együtt harminchat óra volt. Ilyen mesz­szire ritkán utazunk, ezért jó elő­re kipróbálni. Amúgy is a terep­szemle, a környezetismeret érde­kelt a legjobban. Kilencvenkilenc nemzetiség lakik az országban, s van az ottani életnek egyfajta va­rázsa. Aki Ausztráliában él, az ál­lítja, van náluk valami, ami más­hol hiányzik. Belekóstoltunk eb­be a sajátos világba, ismerked­tünk vele. Mindenesetre két hét­tel a játékok kezdete előtt már ki­utazunk, Brisbane-ben lesz a fő­hadiszállásunk. Az olimpiai falu­ba csak a női hármasugrás selej­tezői előtt érkezünk. Sydneyben nagyon változékony az időjárás, így könnyen előfordulhat, hogy este csak tizenkét fokos hőmér­séklet lesz. Sári versenyét, a női hármasugrást pedig este nyolcra tűzték műsorra. Hát ezzel is számolnunk kell.” Mit vár védenceitől ebben az évben? Ké­pességeiknek megfe­lelően, testre szabott elvárásokat sorol. „Kaspárková hár­mas-, Hlavonová magasugrásban ére­mért utazhat a genti fedett pályás Eb-re, majd szeptemberben az olimpi­ára. A húszévesek között tavaly a világon legjobb Dolezalová (14,19 méter) szintén meg­birkózhat a legjobb hármasug- ró-tejesítményénél egyetlen centivel több cseh olimpiai ki­küldetési szinttel. Medgyes egyelőre marad a magasugrás­nál, bár hármasban és távolban is tehetséges. Egyéni csúcsát (188 cm) kell beállítania, hogy kijusson a genti Eb-re, tapasz­talatszerzésnek jó lenne. Nála az olimpiával még nem számo­lunk, inkább az októberi chilei junior-vb-n kellene helytállnia. Szeretném, ha Farkas Zsuzsa is kikerülne erre a világbajnok­ságra, s mindketten a legjobb hat közé ékelődnének. Meglát­juk, hogyan birkóznak meg a túlságosan magas kiküldetési szintekkel. Szmuda Áron is a szinteket célozza meg: férfi tá­volban Gentbe 770, Sydneybe 790 cm teljesítésével utazhat.” Mikor azt kérdezem tőle: mi az idei legnagyobb vá­gya, azt válaszolja: „Hogy egészséges legyen a csoportom és a családom. A többi már az én dol­gom, annak elvég­zésétől nem félek. Nem véletlenül gon­dolok erre, mert versenyzőim fejlő­dése, jelene és jövő­je van a kezemben. Egész vitaminprogramjuk, táp­lálkozásuk, edzésadagolásuk, ami manapság elég bonyolult kérdés. Ha valamikor befejezik a versenyzést, nem szeretném azt hallani tőlük, hogy tönkre­tettem őket.” Mindeneset- re két héttel a játékok kezdete előtt már kiuta­zunk. Nem szeret­ném azt hallani tő- lük, hogy tönkretet­tem őket. Portré Világrekorder futballista Tomi Vince _________________ Első a ranyérmét az 1980-as olaszországi Európa-bajnok- ságról vitte haza. Akkori játé­kostársai már régen edzők vagy menedzserek, LOTHAR MATTHÁUS (1961. március 21-én született Erlangenben; magassága 174 cm, súlya 71 kg), viszont tovább rúgja a labdát, karrierjének vége még jócskán odább van. Az elmúlt nyáron az év játékosá­nak választották. Nem volt abban semmi szentimentaliz- mus, semmi olyan igyekezet, hogy „életműve” elismeréséül hadd kapjon az „öreg” még egy titulust. Nem. A németek nem szoktak ilyesmit csinál­ni. Egyszerűen akkori formá­ját méltatták a kitüntetéssel. Tavaly novemberben a norvé­gok elleni találkozón beállítot­ta a svéd kapus, Ravelli világ­csúcsát: 143 válogatott mérkő­zés! Lehetne sokkal több is, ha Berti Vogts szövetségi kapitány a 94-es vb-fiaskó után nem mondja ki: az idő megállítha­tatlan, keresni kell Mattháus utódját. Elképzelése csaknem négy évig volt „érvényben”, és mivel vezetésével a németek Európa-bajnoki címet szerez­tek, nem kellett szégyenkeznie kijelentése miatt. Csakhogy Sammer megsérült, a liberó posztjára állítottak hullámzó teljesítményt nyújtottak, így hát a 98-as vb előtt a leírt vete­rán visszatért. Ötödik világbaj­noksága volt a franciaországi (előtte háromszor szerepelt a döntőben, és 90-ben csapatka­pitányként „a világ tetejére” vezette a Nationalelfet). Leg­utóbb a negyeddöntőben ért véget a németek útja, de Mattháusnak semmit sem le­het a szemére verni. Négy évig futballozott az Interben, 1991-ben UEFA Ku­pát nyert a milánói csapattal. Húszéves karrierjének döntő része azonban összeforrt a Bayernnel, ahová 1984-ben került Mönchengladbachból; az olasz kitérő után 1992-ben visszatért a bajorokhoz, öt­ször lett bajnok, egyszer UEFA Kupa-győztes. És tavaly hihetetlen körülmények kö­zött elúszott a BL-győzelem. Amikor az MU elleni döntő­ben holtfáradtan elhagyta a barcelonai Nou Camp stadion pályáját, a Bayern l:0-ra ve­zetett. Aztán csak tehetetle­nül nézte a cserepadról az utolsó másodpercek minden­kit sokkoló fordulatát. Joggal állítják róla, hogy Fritz Walter és Franz Beckenbauer mellett a német labdarúgás egyik legnagyobb alakja. Egy vb-arany és két ezüstérem tulajdonosa, Euró- pa-bajnok, a szövetségi kapi­tányok kétszer választották a világ legjobb játékosának. Univerzális futballista, képes irányítani, védekezni, embert fogni, s azt mondják róla, ha a kapuba állna, ott sem valla- na szégyent. Kifogyhatatlan az energiája, liberót játszik, de gyakran tör előre, és lövi a gólokat. Január végén az USA-ba kel­lene mennie, hogy a március­ban induló bajnokságban a New York Metró Starst erősít­se. Mostanság azonban mint­ha alábbhagyott volna távo­zási kedve. Pedig már óriási felhajtást csináltak neki a Nagy Víz túlsó oldalán, a rek­lámokban Mattháusszal hir­detik a Miami Fusion elleni összecsapást, amely az egész Egyesült Állmokban közvetí­teni fognak. Nem vitás, Mattháus az Államokban ha­sonló karriert csinálhat, mint annak idején Pelé, Beckenbauer és mások. Továbbpasszoljuk Agassi titkos házassága Andre Agassinak elege van ab­ból, hogy az újságírók örökké macerálják, és a Stefi Gráffal való viszonyáról faggatják. Legutóbb azt kérdezték tőle, valóban igaz-e az a hír, ame­lyet a német sajtó terjeszt, vagyis hogy titokban már össze is házasodott Gráffal. „Hát hogyne volna igaz?! Hatal­mas ünnepség volt, amelyre két­százötven közeli barátunkat hív­tuk meg. Rajtuk kívül ott volt még az ATP és a WTA által invi­tált húsz újságíró, kizárólag azok, akiket a két szervezet ve­zetői a legintelligensebbnek, a szakmájuk pedig a legjobbnak tart. Hajói emlékszem, önök nem voltak jelen” - kérkedett Agassi. Természetesen Gráf is cáfolta a titkos esküvőről az egyik német hetilapban megje­lent hírt, és szóvivőjén keresztül közölte, hogy az újság informá­ciói enyhén szólva félreve- zetőek. Verekedett az orosz szövetség elnöke Kilencezer finn márka (közel 1560 dollár) megfizetésére kö­telezte a finn fővárosi bíróság Alekszandr Szteblint, az Orosz Jégkorong Szövetség elnökét, aki még novemberben követett el rendbontást. Szteblin a Karja- la Kupa miatt tartózkodott Fin­nországban, s a helsinki repülő­téren egy helybéli személy - nem közölt okok miatt - provo­kálta őt. Az elnök válaszul meg­ütötte a férfit. Nézeteltérésük­nek a rendőrök próbáltak véget vetni, de Szteblin velük is össze­veszett. Egyénre szabott doppingprogramok? Jan Gisbers szerint a kerékpár­sportban minden országúti csa­patnál rendszeresen doppingol­ják a versenyzőket. A már nem létező holland PDM egykori ve­zetője úgy véli, hogy az orvo­sok a versenyzőkkel közösen készítik el az egyénre szabott „doppingprogramot”, amiről a csapatvezetők is tudnak. „Az orvosok nem mondanak el minden részletet a vezetőknek, de ezek nagyjából azért tudják, milyen szereket szednek a spor­tolók. Jacques van Rossum, az utrechti antidopping-labo- ratórium vezetője mellékállás­ban a kerékpárosaimnak adott tanácsokat: milyen adagolás­ban vegyék be a doppingszere­ket, hogy ne bukjanak le a vizs­gálatokon. A De Limburger cí­mű lap arról írt, hogy a PDM 1992-ben azért lépett vissza a Tour de France-tól, mert van Rossum egy új módszert pró­bált ki, és a versenyzők szerve­zetéből a doppingszerek nem ürültek ki a rajtig. A hivatalos indoklás akkor úgy hangzott, hogy a csapat tagjai romlott ételt ettek, és gyomorfertőzés miatt nem tudták vállalni a részvételt a Tour-on. - Nagyon kellemetlen helyzet volt. Sajtó- tájékoztatót hívtunk össze, és itt az újságíróknak a szemükbe hazudtam, miközben pontosan tudtam, mi történt” - jelentette ki Gisbers. Fújhatnak a túlkoros játékvezetők Egy amszterdami bíróság dönté­se értelmében a jövőben nem kötik felső korhatárhoz a játék­vezetők ténykedését. A bíróság - amely három túlkoros bíró kere­sete miatt foglalkozott az üggyel - döntése értelmében a 47 éves­nél idősebb játékvezetők és a 49 éven felüli asszisztensek nyu­godtan közreműködhetnek a professzionális összecsapáso­kon. A Holland Labdarúgó Szö­vetség (KNVB) tiszteletben tart­ja a határozatot. Úgy véli, a nemzetközileg elfogadott korha­tárokat nem köteles saját baj­nokságában megtartani, mivel más módszerek is léteznek egy játékvezető erőnlétének és al­kalmasságának felmérésére. Már unja az osztrák sikereket Kisebb megdöbbenést keltett Gianffanco Kaspernek, a Nem­zetközi Sí Szövetség svájci el­nökének egyik nyilatkozata, amelyben úgy vélekedett, hogy az osztrákok hegemóniája mi­att kezd egy kicsit unalmassá válni a Világ Kupa-sorozat. „Túl sok osztrák versenyző van az élen, és ez nem tesz jót a televí­ziós nézettségnek” - magyaráz­ta Gianfranco Kasper. (sz) „Eddig is szerettek, csak féltékenyek rám." Prikler László felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents