Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-19 / 3. szám
12 2000. január 19. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Henry Fool Negyvenöt áprilisának végén búcsút vett azoktól, akiket megmentett Az igazi Oskar Schindler Oskar Schindler 1964-ben, megmentett nőkkel Az amerikai független filmes rendezőnek, Hal Hartleynak valóságos rajongótábora van néhány országban. Ők biztosan nem fognak csalódni, akik pedig most ismerkednek Hartleyval, szinte előző munkái összegzését kapják. A film egyik erőssége a fura, extrém figurák kitűnő színészi megjelenítése, a szokatlan szituációk egészen meghökkentő megoldása. Az egyik főhős, Simon Grim (James Urbaniak) kukás, ám a néző első pillantásra megállapíthatja, hogy a fiatal férfi másra, többre hivatott. Simon csendes szenvedéssel éli mindennapjait családja - súlyosan depressziós anyja és szexuálisan túlfűtött húga - körében. A szürke kisvárosba egyszer csak megérkezik Henry Fool (Thomas Ray Ryan), a titokzatos jövevény. Simonék alagsorában bérel lakást. A magát zseninek teUma Thurman ismét kosztümös filmben vállalt szerepet. A Christopher Hampton által adaptált Az ország kosztümé Edith Wharton 1913-as regénye alapján készül, s ez lesz a szerző harmadik filmre vitt könyve Az ártatlanság kora és az Ethan Frome után. Mintha a Henry James- és Jane Austen-feldolgozások után most Wharton került volna sorra! A filmben Thurman vállalta el Undine Spragg, „az irodalom egyik legkegyetlenebb hősnője” szerepét, amely szerint legalább olyan szépnek kell lennie, mint amennyire gátlástalannak. kintő Henry arra ösztönzi Simont, kezdjen el írni. Afféle mester-tanítvány kapcsolat szövődik köztük. Henry már évek óta dolgozik főművén, a Vallomásokon. Amikon Simon elkészül epikus hosszúságú, szokatlan hangú költeményével, Henry máris arra biztatja, keressen kiadót. Lassan, sok nehézség árán Simon ünnepelt poétává lesz, míg a váteszi hajlamú Henryről kiderül, tehetségtelen. Útjaik már régen elváltak - Fool átvette Grim munkáját a kukásoknál, Simont pedig éppen Nobel-díjjal jutalmazzák -, amikor a két egykori barát ismét találkozik. Ez a találkozás barátságuk próbaköve lesz... Kopasz-Kiedrowska Csilla Steven Spielberg jól választott, amikor Oskar Schindler életének egy szakaszát filmre vitte. A Schindler listája világsikert és Oscar-díjat hozott neki. De milyen ember volt a film hőse a valóságban? Ki volt Oscar Schindler? Jómódú német katolikus családban született 1908. április 28-án, a morvaországi Svitavyban. Édesapjának kicsi, de jól menő gyára volt. A fiatalember a középiskola elvégzése után élte az aranyifjak gondtalan életét. Húszévesen motorkerékpáron száguldozott (akkoriban eseményszámba ment az ilyesmi!), Csehszlovákiát képviselte nemzetközi motorkerékpár-versenyeken. Sportkarrierjének a paJómódú német katolikus családban született. pa vetett véget radikálisan: megvonta fiacskájától az anyagi támogatást. A fiatalember megharagudott az apjára. Bosszút forralt. Megnősült. Az ifjú feleséget, Emíliát a papa rangon alulinak tartotta. Az ifjú félj megszakította a kapcsolatot apjával. Elszegődött sofőrnek. Sokszor megfordult Krakkóban. A harmincas években érdeklődni kezdett iránta az Abwehr (német katonai kémelhárítás), s ez azt jelentette, hogy a hírszolgálat kötelékében végzett munka mentesíti a katonaságtól. 1932-ben belépett az NSDAP-be. Apja közben csődbe ment, neki pedig megromlott a házassága. Harminckilencben, amikor Krakkóba ment (kihasználva a náci intézkedéseket, jól menő zománcgyárat arizált). Emíliát Csehországban hagyta. A gyárban a háború előtt is sok zsidó dolgozott, s a zsidóellenes intézkedéseket követően még többen. Negyvennégy őszén az ott alkalmazott 200 zsidó mellé további ezret hozott, akik a fegyveripar számára oly fontos részlegeken dolgoztak. Élete legszebb éveit Krakkóban töltötte. Az igazság kedvéért szögezzük le: Oskar Schindler nem azért ment oda, hogy zsidókat mentsen. A gyors meggazdagodás lehetősége vonzotta. Luxusautók, szép nők, pompás lovak, francia pezsgő és konyak... ki is élvezett minden földi jót, de néhány „kollégájától” eltérően, csak úgy mellékesen 1200 zsidót megmentett. Negyvennégy októberére már a leggazdagabb zsidóknak sem maradt semmijük, tehát nem haszonlesésből tette, amit tett. Schindler minden idejét a gyárban töltötte. Hajnali fél háromkor még, reggel hétkor már ott volt. Hogy bírja az iramot és a mulatozásokat, serkentőt szedett - alkohollal. A gyárban lehallgatóberendezéseket helyeztek el, s ő ennek köszönhetően elegendő információhoz jutott. Virágzott a megvesztegetés, s ez tette lehetővé, hogy a zsidók, a csehek, a lengyelek meghúzódjanak a gyárban. Akik ismerték őt, úgy emlékeznek rá, mint egy igazi, hódító világfira. Jól szabott öltönyökben járt, naponta háromszor is átöltözött. Nyáron csakis világos ruhát viselt, este viszont szmokingba bújt (gyakran még a gyárban is), a kezében cigaretta, az ujján briliáns gyűrű. Nemcsak magával törődött, hanem a munkatársaival is. Egyik titkárnőjének kosztümöt varratott, a másiknak kabátot, a harmadiknak - amikor gyereket szült - külön babakádat csináltatott. Tanúvallomások bizonyítják, hogy negyvennégy októberében, amikor a gyár zsidó altáborát likvidálták, s a haditermelés egy részét cseh területre telepítették, a nácikkal együtt vett részt a szelektálásban. Akik nem kerültek a „kiválasztottak” közé, tisztában voltak vele, mi vár rájuk: az Os'wiecimbe induló szerelvény. Akiket sikerült „kiválasztani”, megmenekültek. Szemtanúk elbeszélése szerint Schindler a háború utolsó napjaiban fegyvert osztott szét a rabok között, hogy szembeszállhassanak a visszavonuló, elkeseredett németekkel - vagy legalábbis védekezhessenek. Schindler legendává nőtt. Stella Müller Madej hálával emlékezik rá a könyvében. Háromszáz társával együtt egy Oswiecimbe tartó vonatról szedte le őt Schindler, azzal érvelve, hogy ezek a nők nélkülözhetetlen szakértők a fegyvergyártásban. Pontos adatok vannak róla, hogyan alakult a sorsa a háború után. Krakkóból egy nappal korábban távozott, mint ahogy a szovjet csapatok bevonultak. A protektorátusba ment, magával vitte néhány munkatársát, de ott döbbent rá, mekkora veszélyben van. A csehek szemében Oskar Schindler közönséges áruló volt (ráadásul olyan cseh állampolgár, aki 1932-ben belépett a náci pártba). Negyvenöt áprilisának végén búcsút vett azoktól, akiket megmentett. Németországba, majd Argentínába menekült a feleségével, Emíliával együtt. 1957-ben visszatért Frankfurtba, de a felesége nélkül. Ott halt meg 1974A csehek szemében Oskar Schindler közönséges áruló volt. ben. A holokausztot túlélő zsidók Jeruzsálemben temették el. Amikor a film Oscar-díjat kapott, az újságírók felkeresték Schindler özvegyét, az akkor nyolcvanhét éves, Argentínában élő Emília asszonyt. Arra a kérdésre, hogy hősnek tartja-e a férjét, azt válaszolta: „Oskar azt tette, amit tennie kellett, s aki csupán teljesíti a kötelességét, az nem tekinthető hősnek.” Férjére nem mindig emlékezik jó szívvel, de nagyon szerette. Ha majd a mennyországban találkozik vele, megkérdezi tőle, miért hagyta őt egyedül Argentínában... De addig is: a bőrönd, amely a közelmúltban előkerült, őt illeti. Bárhogy volt is, ő Oscar Schindler kilencvenhárom éves törvényes felesége... Heti hír Urna kosztümben Zita Gordon Gielgud riporteri, írói tehetségét a BBC-nél kamatoztatta, s közben színészként szerepelt hangjátékokban, és írt is Ha gyémánt volna, egy királynő homlokán ragyogna SZENTGYÖRGYI RlTA ____________ „Ha k ert volna, Kiotóban volna, ha gyémánt volna, egy királynő homlokán ragyogna, ha virág volna, szerényen nyüna egy alpesi völgyben, ha madár volna, Görögország, Szicília és a messzi, fényes Thule között repkedne. De ő csak egy kicsi lány..., pajkos, költői, mint Alice, és kaján, mint Lolita, díva ő, aki nem viselkedik úgy, mint egy díva, barát a szó igazi értelmében, melyet már sokan elfelejtettek; láng ő, nőies és lágy, okos és jó humorú, az élet értelme, mely mosolyban és nevetésben örökíti meg magát, és reménnyel tölti el az embert.” E dicsőítő mondatokat a balett- fenomén írta, Maurice Béjart, aki nyolcvanöt évesen balettmamává avatta a Lausanne-ban élő Zita Gordon Gielgudot. A Tip Toe Publishers és a Magyar Színház- történeti Intézet közös kiadásában immár magyarul is olvasható az ausztrál Noel Pelly lejegyzésében a Zita, Életem története című könyv. A huszadik századon átívelő, rendkívül kalandos, szórakoztató és lebilincselő élettörténet főszereplője Gyöngyösön született arisztokrata családban. Svájci, franciaországi és angliai intézetekben végezte tanulmányait. A sportokban, kiváltképp a gyephokiban jeleskedő úrilány szüleivel szembeszegülve megszökött hazulról, hogy színésznő lehessen. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanult Pesten, egy évig festőnövendék is volt Szőnyinél. Bárdos Artúr igazgató szerződtette a Belvárosi Színházba, ahol számos lányszerepet alakított Beregi Oszkár oldalán. A filmvásznon Perczel Zita partnereként debütált a Budai cukrászdában, majd főszerepeket játszott Az új földesúr és az Évforduló című filmekben. A 30-as évek végén a BBC Egy éjszaka Pesten című adásához angolul tudó fiatal színésznőt keresett. Zita így ismerkedett meg a legendás Gielgud „fiúkkal”. Sir John Gielgud, a világhírű színész Lewis nevű bátyja a Vöröskereszt Nemzeti Ligájának főtitkára volt. Egy reggel Zita két borítékot kapott: az egyik egy hollywoodi szerződést tartalmazott, a másik Lewis Gielgud leánykérő levelét. A budapesti társasági elitben jártas mozisztár az utóbbit választotta. Zita Gordon Gielgud életének kalandos epizódjaként élte meg világ körüli nászútját. Amikor a hajó Hongkongba ért, akkor tört ki a háború Kína és Japán között. Zita Az Est című lapot tudósította a helyszínről. „Női szemmel a világ körül” címmel riportkönyvet jelentetett meg. A második világháborút a brit hadsereg katonájaként szolgálta végig Franciaországban, Angliában és Egyiptomban. Egy ideig diplomatafeleségként élt Brüsszelben. Ekkor már megszületett lánya, Maina, aki nemzetközi hírű balerinává lett, majd az Ausztrál Balett és a Dán Királyi Balett művészeti vezetője. Zitát nagy döntés elé állította az a tény, hogy beleszeretett férje legjobb barátjába, Nigel Suttonba, a NATO akkori főtitkárába, s válása után feleségül ment hozzá. Második férje hirtelen halálát követően nehéz anyagi és egzisztenciális helyzet elé nézett. Az UNESCO alkalmazásába került, és teljesen lánya karrierjének szentelte magát. Ötvenévi szünet után Maurice Béjart ösztönzésére újra színpadra lépett. A verseny című Béjart-produkcióban idős balettmamát alakított imádott kutyu- sával. Tokiótól New Yorkig évekig hatalmas sikerrel turnézott az előadással. A nyolcvannyolc éves Zita Gordon Gielgud nemes eleganciával, belső szépséggel és humorral őrizte meg ragyogó egyéniségét.
