Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-19 / 3. szám

Kultúra 2000. január 19.. 13 Szabó Magda drámát ír Vörösmarty születésének kétszázadik évfordulójára Talpig nehéz hűségben Szabó Magda drámát ír. A költő utolsó, hiteles fényképe Száz esztendővel ezelőtt, Vörös­marty Mihály születésének cen­tenáriumán az iskolában kötele­ző volt megtanulni két versét, a Szózatot meg a Szép Ilonkát. Is­mét eltelt egy évszázad, és 2000. december elsején Szabó Magda drámával tiszteleg a költő emlé­ke előtt Székesfehérváron, a róla elnevezett színházban. Ötödik éve megbabonázottan olvassa, elemzi és újraértékeli Szabó Magda a Vörösmarty-életművet, készülő drámájában mintegy összegzi mindazt, amit olvasmá­nyai során felfedezett. Évek óta ismételgeti: Vörösmartyt rosszul tanították évtizedeken át, így aztán nemzedékek sora sajátítot­ta el a róla kialakult téves érték­ítéleteket. A nemzeti triász két tagjának irodalmi munkásságá­val régóta szoros „barátságot” tart fent: Aranyt apjaként tisztel­te, Petőfit előbb fivérként, utóbb fiaként és zseniális unokaként. Vörösmarty évtizedekig zárt aranygomb volt számára, meg­fejthetetlen idegenség. Csak né­hány éve indult el ben­ne az a folyamat, melynek eredménye­ként a néhány évvel ezelőtt megjelent ta­nulmánykötet után most drámát ír.- Nemcsak egyik leg­nagyobb lírikusunk volt, de korát messze meghaladta. Művé­szetével közelebb áll Picassóhoz vagy Chagallhoz, mint Mun- kácsyhoz, a zenében Bartókhoz és Kodályhoz, mint a bécsi mu­zsikusokhoz. Tökéletes magyar és világbíró tehetség volt. Más­fél századnak kellett eltelnie ah­hoz, hogy képlátásához kicsit is hasonlót hozzon létre a poszt­modern. Valamennyiünk har­monikus vagy disszonáns „épít­kezési lehetőségét” Vörösmarty szabta meg - tartja Szabó Mag­da.- írói munkássága idejére nagy­jából kialakultak az irodalmi ká­nonok, mit, hogy illik, milyen ta­golású egy epikai költemény, a hosszúvers... Ez az ember sem­mit nem tartott meg belőle. Ha volt valaha formabontó, szuve­rén alkotó, akkor ő az - folytatja az írónő, aki Vörösmarty Mihály- ról beszél, nem a születőiéiben levő drámáról, ám az új Szabó Magda-mű mégis körvonalazódik előttünk. Vörösmarty akcióprogramot ad - a Himnusz után má­sodjára -, a Szózatot alaposan elemezve rájövünk, bármely politikai párt prog­ramszerűen használ­hatta volna, amit le­írt. Mert a régi dicső­ségnél nincs ugyan szebb, de a döntő küzdelemnél számolni kell a halál lehetőségé­vel. Felelősnek érezte magát, nem csak az apa nélkül maradt családja iránt, jogásznak készülő egyetemista fiúként ráébredt a törvénykezés felelősségére is, ké­sőbb a megye ügyeivel foglalkoz­va a megyéért is felelősnek érez­te magát, a reformkorban az or­szággyűlés tagjainak (az utolsó pillanatig részt vett a munkában) felelősségét hangsúlyozta. Vö­rösmartyt is váteszként emlege­tik, ahogy Petőfit. Vörösmarty nemcsak a közelgő forradalmat, annak koraiságát és szükségsze­rű bukását látta, de a XX. század számos szörnyűségét is előre megjósolta.- Azóta sem született hozzá ha­sonlítható költői életmű. A mai líra azonban - a maga bontott- ságában - részleteiben elindult efelé, s a részletek egyszer majd összeállnak. Azért voltam és vagyok mindig a fiatalok mellett - akár a saját korosztá­lyommal szembeszegülve -, mert nem tudni, mit hoz az új generáció. Elindult a változás, a fiatal tehetségeknek sajátsá­gos az ízlésük. Végre olyan nemzedékünk van, amelyik nem keres magának mestere­ket, hanem azt mondja, »én ta­lán tudom, amit tudnom kell«, és ezzel közel áll ahhoz a Vö- rösmartyhoz, akinek nem volt szüksége mesterekre életműve létrehozásához.- A kritika sokáig szá­mon kérte rajta a sza­badságharc bukása utáni állandó pesszi­mizmusát, de ez nem lehetett másképp. Hogyan tudott volna a fülébe csengő disz- szonanciával - a mé­szárlások emlékével, a meggya­lázott asszonyok és felakasztott tábornokok képével - másként és mást alkotni? Hazudni pedig nagy költő képtelen. Ezért mondja a táncolni vágyó lányok­nak a családban: ne akarjatok táncolni leányok, a Föld meg­őszült! - A Vörösmarty után fel­nőtt új generáció nem tud mit kezdeni a mester kétségbeesett kiáltásaival, a kritikusok sem ta­lálják illendőnek. így eshet meg, hogy A vén cigánnyal házalnia kell, míg végre leközlik. Azután Vörösmarty és Petőfi kapcsolatára terelődik a szó: - Vörösmarty újraolvasójának eszébe jut, hol volt, hol nem, volt egyszer egy leszakadt csizmatal­pú, fázó, fiatal ember, Petőfi Sán­dor, aki ott állt a költőkirály Vö­rösmarty előtt. Három verset mutatott meg neki, és Vörösmar­ty tudta: ő az utóda. Tudta, hogy népszerűbb lesz, mint ő valaha, mert az a fiatalember olyan, mint egy forrás. Más, mint ő, mégis szereti, és vállalja a fiatal te­hetség támogatását. És számtalanszor megbocsát neki, noha Petőfi semmivel sem viszonozza segítségét. De a költészetét na­gyon becsüli. Szabó Magda millenniumi kíván­sága csak annyi: szülessen újból egy Vörösmartyhoz hasonló gé­niusz, aki mind formában, mind gondolatban, mind útmutatás­ban és céltudatosságban, írói tisztességben messze meghalad­ja korát. (M. N.) Vörösmarty évtizedekig zárt arany­gomb volt számára... Ne akarjatok táncolni, a Föld meg­őszült! Heti kultúra Könyvespolc Képünk A Szlovákiai Magyar Képző­művészek Társasága novem­ber 26-án ünnepelte alaku­lásának tizedik évforduló­ját. Ebből az alkalomból látott napvilágot a Képünk című album, melynek összeállító­ja Kubicka Kucsera Klára művészettörténész, tervező­je pedig Kopócs Tibor. A Társaság tagjainak, illetve volt tagjainak munkáiból ízelítőt adó színes oldala­kon kívül a képzőművészek pályájáról is fontos információkat nyújt, lehetővé téve, hogy galéria- tulajdonosok, kiadók, kép­kereskedők vagy potenciális vásárlók is felvehessék a kapcsolatot az alkotókkal. (AB-ART, 1999) Vasárnap Kisgaléria Helena Sisková: Fénytörés Regény A szpim, felkuporodva a bakra, kezébe vette a hajtószárat. - Vigyáz­zon, fiatalúr - hajtot­ta meg a fejét a kocsis a herceg barátja előtt -, néha megbokro­sodnak, és akkor nagyon kemé­nyen kell tartani a gyeplőt.- Vigyázni fogok - bólogatott Aszpim. Egy idő után megnyugodott a kocsis, amikor látta, hogy jó ke­zekben van a hajtószár.- Mondd csak, kocsis, magas kerítés veszi körül a hercegi pa­lotát?- Ah, nem, fiatal úr. A megbol­dogult felséges király nem sze­rette a magas palánkot, mert amikor hazaérkezett, mindig a kerítés tetején ugratott be. Fia­talkori szokása volt, amit meg­tartott aggkoráig, és ez lett a veszte.- Hogyhogy ez lett a veszte? - érdeklődött Aszpim. A kocsis meghúzta a vállát, az­tán elgondolkodva folytatta:- Az első házasságából egy le­ány született, akinek az édes­anyját még lánya hajadon korá­ban elvesztette. Aztán, amikor a lánya férjhez ment, ő is megnő­sült. Csodák csodájára az új ki­rálynénak és a hercegnőnek ugyanaznap fia született. Nem nyerte meg a királyi hercegnő tetszését, de tudomásul vette, hogy fia lecsúszott a trónról. Sőt, a felséges unoka még ked­A fekete hegedű Lakatos Menyhért 12. rész veskedni is akart a királyi nagy­papának, hogy amikor egy hosszabb országjárásról vissza­tér, virágoskert övezze a palánk szélét. Virágok ugyan még nem voltak, mire a fenség hazatért, de a szorgalmas kertész már ki­ásta a lyukakat. És mikor az öreg király átugratta a palán­kot, elég volt egy kiásott virág­hely, hogy a ló eltörje a lábát, és a felség nyakát szegje. Aszpimnak a hollók hírei jutot­tak az eszébe.- Azóta sincs ott virág - fejezte be a kocsis történetét a királyi tragédiának. Aszpim, amikor a királyi palota kapuja elé ért, hátraszólt a her­cegnek.- Uram, most úgy érkezünk ha­za, ahogyan egykoron megbol­dogult apád tette. - Azzal Aszpim elfordította a lovakat, a kocsirúddal bedöntötte a kerí­tést, és a díszes kapu mellett behajtott a palota elé. A herceg mosolygott Aszpim bravúros cselekedetén, azt gon­dolván, hogy valóban megbol­dogult apja szokásával kíván neki kedveskedni. Aztán, ami­kor Aszpim a vacsoránál kira­gadta a szakács kezéből a leve- sestálat, és esetlenül feléjük in­dult, már előre látta a tragédi­át; és amikor Aszpim a palota kövezetén elterült a leveses tál­lal, sajnálkozva próbálta vigasz­talni. Aszpim úgy tett, mintha sajnál­ná, ami történt, de nagyon bol­dog volt, mert már kétszer megmentette a herceg életét. Nagy vigassággal töltötték el az éjszakát; a herceg és a herceg­nő fáradtan tértek nyugovóra, amikor Aszpim a hóna alatt egy lópokróccal bekísérte őket a há­lószobába.- Herceg - mondta -, engedd meg, hogy házasságotok első éjszakáján én készítsem el a nászágyatokat, és népednek szokása szerint első éjszaka egy lópokróc legyen a takarótok, amire egész életetekben emlé­kezni fogtok. zzal Aszpim a lepedő­vel együtt összefogta az ágyneműt, és ki­dobta az ablakon. Jól megrázva a lepedőt, mint po­roláskor a szobalány szokta, aztán becsukva az ablakot, fonákával fordítva a lepedőt, megvetette nekik az ágyat.- Jó éjszakát, felség, legyen termékeny az éjszakád. Becsukta rájuk az ajtót, és el­hevert az ajtó előtt, mint egy hűséges eb. Reggel mindhár­man fáradtan ébredtek. A her­ceg különösen morcos volt, és amikor a szolgák jelentették, hogy unokatestvérüket halva találták a hálószobája ablaka alatt, a kidobott ágyneműje alá temetve, maga elé rendelte Aszpimot.- Magyarázatot kérek a haza­érkezésünk óta véghezvitt cse­lekedeteidről, vagy hagyd el a palotát, és ne lássalak többé. A hercegnő megpróbálta kien­gesztelni a herceget, de ő hajt­hatatlan volt.- Követelem - mondta a her­ceg hogy tetteiről számot adjon!- Jól van - mondta szomorúan Aszpim -, de menjünk ki a virá­goskertedbe, ami az ablakod előtt terül el, hogy ne csak hall­jad, hanem majd lásd is szám­adásomnak következményét. A herceg és a hercegnő lekísér­te Aszpimot a palota kertjébe, aki álla alá téve hegedűjét be­szélni kezdett.- Emlékszel tegnapra - kezdte beszédét -, amikor édes ál­modból ébresztve útra sürget­telek?- Igen - mondta a herceg -, nem volt ínyemre a nagy kap­kodás.- Tudom, herceg. De előzőleg kihallgattam három holló be­szélgetését, akik hírt vittek egymásnak. Azt mondta az egyik holló: »Szép ez az ifjú hercegi pár, de vesztükre tör a gonoszság. Unokatestvére már elkészítette nekik a csapdát, és ahogy begördül a hintó a palo­ta kapuján, egy hatalmas ve­rembe zuhannak, ahol kihe­gyezett vasnyársakban találják halálukat. De aki ezt hallja, és másnak elmondja, térdig kővé váljon.« Ezért hajtottam be a kapu mellett, herceg. Aszpim térdig kővé vált. A herceg és a hercegnő a csoda láttán könyörögni kezdett, de a fiú már nem tudott engedni a könyörgésüknek.- Megszólalt a második holló - folytatta Aszpim. »Ha valami­féle csoda folytán mégis meg­szabadulna a haláltól, akkor az esti lakomán halálos mérget tesz testvére a herceg levesébe, és ha száz lelke lenne, akkor is szörnyethalna tőle. Aki ezt hall­ja, és másnak elmondja, deré­kig kővé váljon.« Aszpim derékig kővé vált. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents