Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-28 / 26. szám
2 2000. június 28. Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Névnapi „ajándék” Vélemény Az alagút vége világos. Már csak el kell mennünk Szlovákiába megnézni, hogyan kell bejutni az alagútba... Archív felvétel Felülnézet Jókai végnapjai Szűcs Béla _____________ Ki s hazánkban megint van egy kuriózum. Vladimír Meciar elhatározta, hogy közelgő névnapján „megajándékozza” a köztársasági elnököt a népszavazást követelő állítólag hétszázezer aláírást tartalmazó kötegekkel. Az „ajándékban”, csak az a vérlázító, hogy a cechet nem az ünnepelt fizeti, hanem az adófizetők. A HZDS-nek semmi se drága, miközben állandóan a szegénységet ragozza. A közvéleménykutatások szerint ugyan a lakosságnak több mint a fele még most sem támogatja az idő előtti választásokat, ám a petíció aláírói nyugtalan- kodnak, ezért Meciaréknak lépniük kell. Számukra nagy biztatás, hogy a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a HZDS Fico pártjával együtt 91 képviselőt gyűjthetne be, ami alkotmányos többséget jelentene, és ezt megtetézné a nemzetiek mintegy húsz mandátuma. Ráadásul az eredmények láttán a Migas-féle baloldal Törpék kötelessége és lehetősége Peter Tóth______________ A szlovák közjogi méltóságok és a kommunista Kína közti hivatalos találkozók mindig vihart kavarnak. Az egyik véglet szerint teljesen ignorálni kellene a kínai vezetőket, a másik szerint Szlovákia ne foglalkozzon Kína belügyeivel, csak a saját gazdasági érdekeit kövesse. FrantiSek Sebej, a DS alelnöke például Li Peng fogadását durva hibának minősítette, amely árt Szlovákia nevének a demokratikus világban. Ezzel a véleménynyel nem lehet egyetérteni. Francois Mitterrand sem ártott Franciaország jó hírének, amikor annak idején találkozott Gustáv Husák- kal, a kommunista Csehszlovákia elnökével. Igaz, a francia elnök találkozott Václav Havellel, Jirí Dienst- bierrel és más ellenzékiekis betársulhatna, ha befogadnák. Azt persze csak az elkövetkező hónapok mutatják meg, mennyire reálisak ezek a latolgatások. Meciar névnapi „ajándékának” ugyanis bizonytalan a jövője, mert ha a köztársasági elnök kiírja is a milliókat felemésztő népszavazást, a lakosság áthúzhatja Meciar számításait, ami alapjában rendítené meg pártját és politikusi pályafutását. Miközben a kormány az országot az európai struktúrák felé igyekszik terelni, a belpolitikai porondon naponta bukkannak fel újabb és újabb bizonytalansági tényezők. Az ország lassan elrugaszkodik a gazdasági mélypontról, azonban a pártpolitikai zűrzavarok bármikor felbomlaszthatják a koalíciót. Annak ellenére is, hogy a hangoskodó politikusok többsége látja, egy új választáson be sem jutna a parlamentbe. Dzurinda béka-egér harcnak csúfolta ezeket az ellentéteket, azonban úgy tűnik, lebecsüli a rövidzárlat veszélyét. kel is, s e2zel világosan tud- tul adta, hogy országa támogatja a totalitárius ország demokratikus erőit. Jozef Migas parlamenti elnök tavalyi kínai látogatásakor annyit sem mondott, hogy Szlovákia üdvözölné, ha a kínai rezsim tiszteletben tartaná azoknak a polgárainak az emberi és politikai jogait, akik nem értenek egyet a kormánypolitikával. Hasonlóan viselkedett Pozsonyban is. De Dzurinda kormányfő sem vette a bátorságot, hogy figyelmeztesse Li Penget: a szlovák kormány nem ért egyet a politikai ellenzék üldözésével és a foglyok kivégzésével. Másrészt minden országnak érdeke, hogy fejlessze kereskedelmi kapcsolatait Kínával. Az a nézet is helyeselhető, hogy Kína számára éppen a gazdaság liberalizálása hozza meg a szabadságot. A nagy gesztusoknak végső soron kevés az értei műk, ha törpéktől erednek. A szerző a Sme kommentátora. Soóky László Jelen év valamelyik kánikulával tobzódó hajnalán úgy döntöttem, hogy leveszem a kezem a szlovákiai magyarságról, és nem mentem meg, sem magától, sem mástól. Jó a szlovákiai magyarságnak így, ahogyan van, nagy valószínűséggel elérkezett a kánaán, s ebben a kánaánszerűségben már mindannyian benne vagyunk. A gondolat csírája akkor bökte fel bennem a nagy szlovákiai magyar ugar egyik hantját, amikor az idei Jókai-napok nyitóünnepségén számba vettem a jelenlevőket, ami az alábbi képet mutatja: ott volt Komárom polgármestere s az ő felesége, az alpolgármester, a Csemadok járási titkára, egy városi képviselőnő, egy nyugalmazott magyar-történelem szakos tanár, egy érdeklődő. A vidéket Marcelháza polgármestere, az ő felesége, valamint a marcel- házi alapiskola igazgatónője képviselte. A hatalom részéről a Csemadok egyik alelnöke és a nemzetiségi osztály vezérigazgatónője látogatott el nemzetiSzolgálni vagy uralkodni? Meggyőződésem, hogy az egyháznak is megvan a helye a modern demokratikus társadalomban. Sok jel mutat arra, hogy a posztkommunista országokban csak részben találta meg a helyét. A polgári társadalom elfogadja és támogatja az egyház közhasznú tevékenységét, viszont negatívan fogadja a hatalmi törekvéseit. Komoly szociológiai felmérésre és rengeteg tény kiértékelésére lenne szükség (mennyiségi és minőségi szempontból) ahhoz, hogy megalapozott feleleteket adjunk a felvetett kérdésekre. Minden felelet, amely ezt nélkülözi, a személyes vélemény kategóriába sorolható. Ha viszont sok személyes vélemény hangzik el, egymástól függetlenül, de hasonló tartalommal, akkor annak már súlya van. Ki vagy mi az egyház? Többféle felelet lehetséges. Az állam szempontjából az egyház az ségi kultúránk eme jelentős rendezvényére, a sajtót ketten képviselték. Az előadásokon Komárom város kultúrára szomjas közönségéből senki nem volt jelen, ugyanakkor a részt vevő csoportok sem nagyon nézték meg egymás előadásait, így aztán a játszók szép, üres széksoroknak mutathatták be egész éves munkájuk eredményét. A záróünnepség már sokkal fényesebbre sikerült, hiszen a fentieket kiegészítette a civilként megjelent miniszterelnök-helyettes, valamint a magyar követség képviselője. Azt hiszem, más nem. Úgy gondolom, hogy az események ilyetén felvázolása után a nyájas olvasó elfogadja fenti végleges és megmásíthatatlan döntésemet, és valaki másra bízza a szlovákiai magyarság megmentését, mert ilyen lehangolódott állapotomban^ esetleg a félrementés helyrehozhatatlan hibájába eshetnék. egyházakról szóló törvény által meghatározott jogi személy. Kelet-Közép-Európában általában a Jézus Krisztus tanítását követő keresztény egyházak összességét értjük az egyházon. Az egyes egyházak belső előírásaikban határozzák meg pontosabban magukat. Konkrét esetben konkrét utalás jelzi, hogy közülük melyikről van szó. A szolgálni vagy uralkodni kérdésre az egyház a történelem folyamán különböző tanításokkal és cselekedetekkel válaszolt. Volt, amikor inkább szolgált, máskor inkább uralkodott, néha önszántából, máskor kényszerből. A tudományos pontossággal megfogalmazott, a pártatlan igazságnak megfelelő bármely választ erre és a hasonló kérdésekre nehezen fogadják el mind a klerikálisok, mind a liberálisok. Mindkét csoport megfogalmazta és hangosan (harsányan) hangoztatja a csoportérdekét. A társadalom egészével összehasonlíUgyanakkor az utánam következő magyarságmegmentőnek szeretnék néhány kapaszkodót hagyni örökül, kerülve azt a látszatot, hogy hivatalomból menekülve mindent felperzselek magam után. Javaslom, hogy a Jókai-napokat ezentúl csakis és kizárólag a parlamenti választások évében rendezzék meg, mert az előző ciklusok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a parlamenti képviselőjelöltek, az ő sleppjük, egyszóval a tömeg a választások előtt előszeretettel látogat el a nép közé. Ameny- nyiben előrehozott választásokat írnának ki, abban az esetben évente akár több alkalommal is érdemes lenne megrendezni a Jókai-napokat, ezen belül a nyitó- és záróünnepséget ismétlésekkel, oly módon, hogy a színházi produkciókat és minden egyéb rendezvényt kiiktatnánk a műsorból azon megfontolás alapján, hogy tott létszámuk szerint kisebbséget alkotnak. Mit gondol a hallgatag többség? - ezt kellene kideríteni. Erre alkalmatlan mind a hivatalos egyházi, mind a hivatásos liberális sajtó. Aki odafigyel, az érzékelheti, hogy a standard klerikálisliberális ellentéten kívül még sok ellentét van a társadalom egyes rétegei és az egyház és annak rétegei között. Az egyházban is léteznek különböző áramlatok, a sokat hangoztatott ökumenizmus sem oldott meg minden problémát a felekezetek között. Akadnak problémák az egyháztagok és az egyház vezetői között is. Már az ókori görögök is tudták, hogy a problémamegoldás legjobb módszere a dialógus, azaz párbeszéd. Tegyük hozzá, a tárgyilagos, jóindulatú, higgadt párbeszéd. A felvázolt problémák egyáltalán nem egyházi belügyek. Nálunk, és több esetben külföldön is, az adófizetők adójából finanszírozza az állam az egyúgysem érdekel senkit. Azok nevét viszont, akik ne adj’ isten mégis előadást szeretnének nézni, felírjuk a szégyentáblára okulásul az utánunk következő generációk számára, valami ilyen megjegyzéssel: „Itt olvasható azon elvetemültek neve, akik a hatalom intelmei ellenére gálád módon megtekintették az országos színjátszófesztivál műsorait, sőt, megkoszorúzták Jókai Mór szobrát, ahol soviniszta és irredenta dalokat énekelt a kórus.” Úgy vágyom már egy kis diktatúrára, ami talán megmutatná a magunkhoz visszavezető utat! Jó lenne megint összebújva, titkon sutyorogni a kriptomagyar haverokkal. Ebben látom a szlovákiai magyarság megmentésének a lehetőségét, az ellenünk irányuló diktatúrában, s reménykedjünk, hogy hamarosan eljő. Addig viszont, a jelen demokratikus viszonyok között kénytelen lettem felfüggeszteni a magyarság megmentésére irányuló igyekezetemet. Ez nyilván az Űr akarata. házat. Mindenki, aki bemegy az üzletbe, s akár csak egy kiflit vagy egy kiló sót vesz, máris fizeti az általános forgalmi adót. Állampolgári jog véleményt mondani arról, hogy mire költi az állam az adót. Az egyházak és vallási közösségek finanszírozásáról nemzetközi konferencia tanácskozott Szencen 1997 őszén. 2000 tavaszán az egyházak képviselői, bár más nevet adtak neki, egyházi adó bevezetését kezdeményezték. A párbeszéd az egyházak érdeke is. Másképpen működtethető az, aminek a támogatására megnyerik az állampolgárokat, mint az, amit ugyan rájuk erőltetnek, de mindenki hátat fordít neki. Azt az állampolgári magatartást, hogy hátat fordítok annak, ami nem létezik (például ismét csökken a templomba járók száma), fel kell váltania annak, hogy véleményt mondok, javaslatot teszek, kezdeményezek. Sárközy Dénes, Pozsony Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vöx Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Jegyzet Olvasói levél
