Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-28 / 26. szám
Politika 2000. június 28. 3 Tisztelt Ház Építkezni pedig kell Hóka László Komótosan elhelyezkedem a fotelben, ledobom a zakómat, meglazítom a nyakkendőmet a rekke- nő hőségben. Megtehetem, mára véget ért az ülés, egyedül vagyok a parlamenti szálláson teljes törvényhozói magányomban. Nézem az esti híradó parlamenti beszámolóját, vajon mit tart fontosnak a sajtó a tisztelt Ház mai munkájáról. Néhány képbevágás az ülésteremből, hogy aktuális legyen a tudósítás a pénteki napról. Koalíciós pártelnök nyilatkozik arról, hogy most éppen melyik párt képviselőivel folytatnak csatlakozási tárgyalásokat. Ellenzék és koalíció, pro és kontra, csődtörvény igen-nem, nyugdíjemelés lesz-e, és ha igen, akkor milyen. A következő képsor már a mindennapi véres események egyikével próbálja borzolgatni a letargikus néző kedélyét. Kész, vége, ennyi. Ezek után nem csoda, ha a választópolgár véleménye nem túl hízelgő a képviselők munkájáról. Pedig a mai napon sok más gazdasági törvény mellett egy olyan törvény módosításáról is megkezdődött a vita, amely szinte mindannyiunkat érintett már, vagy érintem fog a jövőben. Az 50/1976-os terület- rendezési tervezési és építésügyi rendtartásról, ismertebb nevén építésügyi törvényről van szó. Kikapcsolom a tévét, hogy aztán eléggé el nem ítélhető és mazochista módon nekiveselkedjek a 70 oldalnyi anyagnak - ha már egyszer hozzá szeretnék szólni a vitábán a törvényjavaslathoz. A törvénymódosítás fő oka elsősorban az, hogy az építésügy legnagyobb részét nem maga a törvény, hanem végrehajtó rendeletek szabályozzák, és ez ellentétes a Szlovák Köztársaság alkotmányával. Jellemző ez elsősorban a természetes, illetve jogi személyek jogaira és kötelességeire, valamint az építésügyi hivatalok, államigazgatási szervek és önkormányzatok hatásköreire. Az alkotmány 1992- ben történt elfogadásától számítva volt ugyan néhány módosítás az érintett jogszabályokban, ennek ellenére mélyült a tárgyi, tartalmi feszültség az érvényes törvény és a végrehajtó rendeletek között. Az alkotmánnyal történő összehangolás mellett a törvénymódosítás - figyelembe véve több EU-s jogszabálya:-jelentős előrelépést jelent a jogharmonizáció terén is.' Jogi szempontból a törvénnyel kapcsolatban valószínűleg nem lesz komolyabb probléma, már ami az alkalmazást illeti. Jó a törvénymódosításban az is, hogy fokozottan ügyel a környezetvédelemre, mind a tervezés, mind a kivitelézés fázisában. Feltételezi, illetve kötelezi a törvény az egyes területi egységeket (kerületek, községek) területrendezéBizony gondok lesznek a törvény végrehajtásával. si tervek kidolgozására. A községek esetében ez azt jelenti, hogy minden településnek, amelynek lélekszáma meghaladja a 2000 főt, kell, hogy legyen területrendezési terve. (Csupán az érdekesség kedvéért: jelenleg 91 ilyen településnek - ebből 14 város - nincs.) A kerületek esetében a terveket már 1998-ban elfogadták. A községek anyagi helyzetét ismerve: bizony gondok lesznek a törvény végrehajtásával. Kedvenc választópolgárom, Olga néni mondaná: jó, jó, de mi közöm nekem ehhez? Hiszen az állampolgárnak általában nem sok köze van a területrendezési tervek kidolgozásához, legfeljebb ha véleményt mond róluk. A polgár elsősorban lakni szeretne, és mivel kevés a lakás, rendszerint építkezni szokott. A törvény módosításának tervezete megszabja, mi tekinthető egyszerű építménynek (pl. családi ház 300 m2 alapterületig), illetve apró építménynek (mellék- épületek, nyaralók 25 m2 alapterületig, de a garázsok pl. nem). Ezek az építmények továbbra is építhetők önerőből, viszont a tervdokumentáció kidolgozásához, illetve az építésfelügyelet ellátásához a továbbiakban elegendő, ha valaki építészeti középiskolát vagy főiskolát végzett, és 3 éves szakmai gyakorlata van. A törvényjavaslatnak ez a rendelkezése feltehetően komoly vitát fog kiváltani szakmai berkekben. Veszélyeztetheti egyes tervezőirodák létét, ugyanakkor csökkentheti az építkezés, elsősorban az építkezéshez szükséges tervdokumentáció költségeit. A szerző a parlament gazdasági, privatizációs és vállalkozási bizottságának tagja. Ritka érzelemnyilvánítás a mindig visszafogott volt NATO-főtitkár, Javier Soiana részéről, aki jelenleg az EU kül- és biztonságpolitikájának fő felelőse. Arról nincs hírünk, hogy az EU soros elnöki tisztéről épp leköszönő Portugália külügyminisztere, Jaime Gama viszonozta-e az ölelést, és arról sem, hogy min derültek ennyire a feirai csúcson. Az biztos, hogy a csatlakozásra váró országok nem örülnek a csúcs- találkozó eredményeinek, sokkal többre számítottak. TA SR/AP Gyurovszky László, az MKP alelnöke: az állam úgy segít a Devín Banknak, hogy nem kért semmilyen garanciát Az úri becsületszóhoz úriemberek kellenek Dömötör Ede felvétele Malinak István A Meciar-kormány idején Dzu- rindáék a Devín Bankot (DB) az orosz tőke közép-európai trójai falovának, piszkospénz-mosodá- nak tartották. A Dzurinda-kor- mány most elég fura húzással megmenti a bankot. Valószínűsíthető, hogy nem a lakosság, hanem saját politikai karrierje érdekében járt el így a kormányfő. A milliárdok az adófizető polgárok zsebére mennek, akiknek Dzurinda a korrupcióellenes programjáról mesél. A közvélemény egy része megütközéssel fogadta a kormánydöntést, amellyel az MKP sem értett egyet. Ön jól ismeri az ügyet. Jogos a gyanú? Nem árt emlékeztetni: a DB még Meciar idején kötött szerződést a pénzügyminisztériummal az egész orosz államadósság rendezéséről. A szerződésben szerepelt a feltétel, hogy ha a debloká- ciót nem bonyolítja le 1998. december 31-éig, akkor kifizeti az államnak az orosz adósság tíz százalékát, kb. 10 milliárd koronát. Ezt követeli most a pénzügyi tárca a banktól. Az erről szóló dokumentum már ’99 elején elkészült, de Schmögnerová pénzügyminiszter azóta fekteti. Viszont ugyanebből a szerződésből kifolyólag a DB is vezet egy 2,5 milliárdos követelést a minisztériummal szemben, amelyet a tárca nem ismer el. Ilyen helyzetben lett a Devín Bank felügyelőtanácsának volt elnöke, Stefan Kosovan a villamosművek vezér- igazgatója, aki fő feladatának azt tartotta, hogy a DB, valamint az Apis (a DB egyik részvényese) számára üzleteket csináljon a villamosműveknél. És, hogy a DB üzletet szerezzen, egy manipulált versenytárgyalást írtak tó a deblokáció megszerzésére. Ebben szerepet játszott Eudovít Cérnák akkori gazdasági miniszter, Ján Carnogursky, a KDH elnöke, és közismert, milyen jó viszonyban van a bank elnöke az SDE elnökével, Jozef Migassal. Az ő támogatásukkal szerezte meg ismét a DB a 450 millió dolláros deblokációs lehetőséget; de hozzáteszem: a másfél év alatt ebből a pénzből egyetlen centet sem deblokáltak. Hogyan halmozott föl hiányt a bank? Két válasz van. Fiktív nyereséget mutatott tó; az állammal szembeni 2,5 milliárdos követelésére nem képzett tartalékalapot. Ugyanis minden követelésre vagy hitelre, amelynek a visszatérülése kockázatos, minden banknak tartalékalapot kell képeznie, tehát a nyeresége rovására fel kell halmoznia bizonyos pénzösszeget. A DB más, kb. 2,5-3 milliárd koronás »rossz« hitelre sem képzett ilyen alapot. Tehát: azért került ilyen helyzetbe, mert rossz, politikailag motivált hiteleket nyújtott, a lakosság pénzét úgy fektette be, hogy annak csekély a visszatérülési esélye. Tudjuk, kik kaptak ilyen hiteleket? Ez banktitok, de közismert tény, hogy a Luna Televíziót a DB finanszírozta, s ez a tévé nem titkolta az SDE iránti szimpátiáját. A DB tisztességtelenül magas kamatokat is ígért. Valóban, ha egy bank túl magas kamatokat, túl nagy nyereséget ígér, az már eleve gyanús, normális körülmények között az ilyen pénzintézettől óvakodni kell. ígéreteivel a DB nagy meny- nyiségű lakossági betétet szerzett, s ezt használta fel a befektetéseihez. Ami önmagában nem volna baj, ha stabil hitelpolitikája volna, de a DB nem kezelte megfelelően a betétesek pénzét. Ebben a helyzetben fordultak a kormányhoz, mondván: ha az állam nem segít, akkor csődbe megy a bank. A veszély tényleg reális volt, viszont ez így egyszerűen zsarolás. És az előbb említett erők kényszerítették rá az SDKÚ-t, hogy egyezzen bele az állami segítségnyújtásba; ennek fejében valószínűleg azt ígérték, hogy nem fogják tovább erőltetni a kormány átalakítását. A megállapodás szerint a DB igazgatótanácsában egy embere, a felügyelőtanácsban pedig egyharmados képviselete lesz a kormánynak. így nemigen lehet befolyásolni a döntéseket. Valóban, ez nem több kozmetikai változásnál: az államnak semmilyen beleszólása nincs abba, hogy mi fog történni a beérkezett pénzzel. Amolyan úri becsületszóra adott segítség volt, de az úri becsületszóhoz úriemberek kellenek. A segítség lényege: a bank vállalta plusz 60 milliárd dollár deblokálását; ebből 20 % jutalékot kap, a többit pedig nála hagyja az állam kölcsönként. Tudjuk, milyen feltételekkel? Az állam egyszerűen otthagyja a DB-nél a pénzt anélkül, hogy bármilyen garanciát kapott volna. Ugyanakkor elég kétséges az egész, mert mint mondtam, a DB másfél év alatt egy fillért sem tudott az oroszoktól behajtani. Ha a 60 millióból sem tud semmit behajtani, akkor marad a csődhelyzet? Igen. További probléma: a feltételek között szerepel, hogy könyvvizsgálatot kell végezni a DB-nél, ennek nyomán nyilván elő fogják írni a banknak a tartalékalap képzését. De mivel a banknak nincs pénze, a részvényeseknek kellene ezt megtenniük. Ez kb. 5-6 milliárd korona, a lakossági betétek kb. 10 milliár- dot tesznek tó - vagy tettek tó akkor, amikor még a bankban voltak. Minderre a DB nem lesz képes, megismétlődik a mostani helyzet: a bank az állam segítségét fogja kérni. Csakhogy a kormánydöntést megelőző időszak- ban a DB gondjai az orosz részvényesek gondjai voltak, most pedig már az állam gondjai lettek. Szerintem a DB-nek az volt a fő célja, hogy az államot belevonja a saját problémaiba és így csikarjon tó tőle pénzt. A bank megmentése egyértelműen a baloldal, valamint a KDH érdeke. Ez volt az ára annak, hogy Dzurinda kormányfő maradhasson? Erre csak azt tudom mondani, hogy nem tudok üyen egyezségről, de ha ilyen egyezség létezne, akkor pontosan így cselekedtek volna. Az MKP milyen megoldást tudott volna támogatni? Két megoldás lehetett volna. Vagy rendbe hozzák a részvényesek a bankot, vagy a jegybanknak kellett volna eljárnia a DB-vel szemben. A lakossági betéteket ez utóbbi esetben sem fenyegette volna veszély, csak nem most kapták volna meg a pénzüket, hanem később. Milosevics lehetősége Tisztesen távozhat? Érdekes és érzékeny témát pendített meg nemrégiben a The New York Times, amit a heves cáfolatok is igazolnak. A lap szerint az USA, más NATO-tagál- lamok és Oroszország együtt keresnek egy olyan kompromisz- szumot, amelynek lényege, hogy lehetővé tegyék Milosevics jugoszláv elnök számára a tisztes távozást. A kirajzolódó, de testet még nem öltött terv szerint Milosevics biztosítékokat kapna személyes szabadságára és biztonságára nézve, s megtarthatná a vagyonát. Az amerikai lap az észak-atlanti szövetség magas rangú tisztségviselőire hivatkozva írta ezt, hozzátéve: az említett országok képviselői nem hivatalos tárgyalásokat folytatnak az ügyről a színfalak mögött. A titkolózás érthető, hiszen a jugoszláv elnököt háborús bűncselekményekkel vádolja a hágai Nemzetközi Törvényszék, ráadásul a hivatalos amerikai politika szerint szó sem lehet Milosevics büntetlenségéről. Ennek ellenére a nyilatkozó illetékesek nem zárták ki, hogy Washington hallgatólag elfogadna egy olyan kompromisz- szumot, amely lehetővé tenné, hogy Milosevics büntetlen maradjon, ha ezzel végre kikapcsolnák a politikai életből. A The New York Times cikkére azonnal reagált az orosz külügyminiszter és az amerikai külügyi szóvivő is - mindketten tagadták a titkos tárgyalásokat. Megszólalt a hágai Nemzetközi Törvényszék (TPI) főügyészhelyettese, Graham Blewitt is; leszögezte: Hága nem fogadná el, hogy Milosevics megússza a felelősségre vonást, fenntartják a vádemelést ellene, bárhogy távozzon is a hatalomból. „Minden országnak, amely kész befogadni Milosevicset, kötelessége, hogy letartóztassa, és átadja a Nemzetközi Törvényszéknek a jugoszláv elnököt.”
