Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-28 / 26. szám
Vasárnap 58800 690311 Szlovákiai magyar családi magazin . június 28. • 33. évfolyam Riport ____________ Sz ínes gömbök a kassai égen. Sehol másutt nem látható egyszerre huszonegy hőlégballon. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. július 1-jétől 7-éig Sport____________ A c soportmérkőzések főszereplői voltak: Dennis Bergkamp, Zinedine Zidane,-i Hakan Sükür. JLO Előfizetői tanácsadó Minden kedves előfizetőnknek szeretnénk újra hangsúlyozni, hogy megváltozott az Új Szó és a Vasárnap előfizetési díjának a befizetési módja. Az előfizetés kizárólag azzal a pénzesutalvánnyal lehetséges, amelyet mi küldünk Önöknek. Magánszemélyek számára a Vasárnapot a következő negyedévre az eddig alkalmazott inkasszón (SIPO) keresztül sem lehet megrendelni. Az esetleges változást természetesen idejében tudatjuk Önökkel. Ha nem kapnak tőlünk pénzesutalványt, kérjük, minél előbb szíveskedjenek jelezni az alábbi telefonszámok valamelyikén, vagy töltsék ki és küldjék el a lapjainkban megjelenő megrendelőlapot. Azokat a közületi előfizetőinket (vállalatok, intézmények), amelyek számla (faktúra) alapján fizetik az Új Szó és a Vasárnap előfizetési díját, arra kérjük, hogy lapjainkat mielőbb rendeljék meg újra, mivel az új számlák kiállításához szükségünk van pontos adataikra (név, cím, cégjegyzékszám - ICO, adónyilvántartási szám - DRC, bankszámlaszám). Szükség esetén hívja ingyenes (zöld-) számunkat: 0800 103-103 vagy a következő telefonszámokat: 07/582-38-326; 07/582-38- 307. Az emberi viszonyokról, de nem csak azokról Egy csepp étolaj Bodnár Gyula_____________ Kol légám hív telefonon, készül keletre, mennék-e vele. Szívesen, válaszolom, mire megkérdi, nem zavar-e, hogy a kocsiban útitársunk lesz egy régi közös barátunk, s mondja az illető nevét. Örülök neki. Vagyis azt akarta megtudni a kolléga, nem állunk-e haragban az illetővel vice versa. Első hallásra furcsálltám kérdését, noha azonnal kapcsolhattam volna, hiszen nyolcvankilenctől évtizedes baráti közösségek robbantak szét, kapcsolatok szakadtak meg. Olyanok váltak egymás vetély- társaivá, sőt ellenségeivé, politikai, gazdasági érdekcsoportokba is tömörülve, akik korábban azonos lelki-érzelmi-gondolati hullámhosszon mozogva éltek, cselekedtek, és ha úgy hozta kedvük, söröztek, boroztak, politizáltak végig ezer és egy éjszakát együtt. Ennyit tapintatos, körültekintő kollégám tapogatózásának forrásvidékéről. Az emberi viszonyokról. Kedvenc kirándulóhelyemen, az állatok világában más a helyzet, tisztább, egyértelműbb. Ha a kutyának ugatni van kedve, ugat, a tengeri csikókat nem nevezik aberránsnak és nem közösítik ki őket csak azért, mert a fogantatás a hímnél történik, a nőstény a párja táskájába rakja petéit, majd holdfénytáncot lejtenek. Az ő dolguk. Igaz, az állatok világában nincs pénz, amely Már egy nyomorult lakat sem lehet a szabadság jelképe. beszél és beszéltet, vagy éppen elhallgattat, tartsd a szád - szólásszabadság ide, szólásszabadság oda. Persze ha így megy tovább, nekünk sem lesz pénzünk, sőt már most nincs, bárhová kukkant be az ember a hétköznapi létezés tartományaiban járva, sehol egy fillér. Ebben az országban különben is minden eltűnik. Hová lett az a sok öntözőberendezés, mely a rendszerváltás előtt országos hálózatot alkotott a termőföldek fölött? Hogy a biciklimet ne is említsem! Törvény, illetve olyan ember híján, aki érvényt szerezne a törvénynek, már egy nyomorult lakat sem lehet itt a szabadság jelképe. Leverik. Hozzá kell szoknunk, ehhez is, mint a munkásnak az új találmányhoz, hogy fizetés nélkül is lehet élni. A mercedeszesbéemvés menedzsment szabadságra küldi a melóst, vagy hatvan százalékát adja csak a fizetésének, amíg lesz újra munka, ha lesz, vagy odalök neki egy-két ezer koronát, a többit majd legközelebb, ha lesz legközelebb, vagy két- három hónapig egyetlen koronát nem lát a szerencsétlen. Hogy miből fizeti ki csak a lakás rezsijét, az senkit nem érdekel. Mert a számlák ugyanakkor jönnek, a törvény az törvény. Három éve nyikorog egy pozsonyi kórház bejárati ajtaja, de lehet, hogy tíz esztendeje. És nincs ember, aki legalább étolajat csöppentene a csuklópántokra. Csoda? A druidákra emlékezve, az angliai Stonehenge megalitjánál többezres tömeg várta a napfelkeltét június 21-én, a nyári napfordulón. TA SR/EPA-felvétel Vezércikk Mint a wimbledoni fű SZILVÁSSY JÓZSEF Egyre gyakrabban gondolok Fábry Zoltánra. 1968 tavaszán kérdezte tőle egy újságíró, mi a véleménye a hazai demokratizálási folyamatokról. Fábry méltatlankodva visszakérdezett: Demokráciát építeni demokraták nélkül? Látlelete több mint három évtized múltán is döbbenetesen időszerű. Vessünk egy pillantást a pozsonyi törvényhozásba, ahol szlovák nacionalistából még ma is több van, mint európai gondolkodású honatyából. A minap újabb bizonyítékkal csapták arcul a már-már saját támogatottságát, politikai és erkölcsi tartását is kockáztató MKP-t. Kormánypárti uraimék egy része olyan közigazgatási egységek létrehozásán mesterkedik, amelyekben a mainál is kisebb lenne a magyarság aránya. Valaha a törvényhozás mai épületéhez közel, az egykori Szamárhegyen végezték ki a szabadságharc pozsonyi hőseit, Mednyánszky Lászlót, Gruber Fülöpöt és Rázgha Pált. Ha ezt a soviniszta tervezetet megszavazzák, másfél évszázad múltán szinte ugyanott a szlovákiai magyarság nyaka köré csavarják a kötelet. Különben ami a pozsonyi parlamentben történik, arra legszívesebben le- gyintene az ember, ha nem a saját bőrén csattanna valamennyi következmény. Ezért hát újra meg újra az agyába tódul a vér. Például amikor még a kormánypártiak többsége sem átall csökkenő népszerűségének növeléséért a nyugdíj- emeléssel seftelni, ha éppen akad partnere, ugyanis a parla-> ment egyre gyakrabban határozatképtelen, mert a képviselők zöme vagy vállalkozásait intézi, vagy kampányol az SDE és a KDH tisztújító közgyűlései előtt. Vagy tiltakozásul marad távol, mint legutóbb a HZDS gyászvitézei. A sárdobálás és az érdekcsoportok vi- askodása miatt késnek a társadalmi reformok, vontatottan halad a magánosítás. Ezért nem jut pénz az összeomlás előtt álló egészségügynek, szociális biztosítónak, oktatásügynek sem. Zátonyra futhatnak a kedvező makrogazdasági folyamatok, amelyekből ugyan ma még a saját pénztárcánkon semmit sem érzünk, de mégis reménysugarat jelentenek, hogy egyszer mégiscsak enyhülhetnek megélhetési gondjaink. Ám mindez délibábbá silányulhat, hiszen a közérdek hangsúlyozása a legtöbb politikusnak, nagyvállalkozónak csak arra szolgál, hogy saját harácsolását álcázza. Nem csoda, hogy a nehezen behajtható banki hitelek aránya már meghaladja az éves nemzeti jövedelem 23 százalékát. Jancosek és Hodorovsky uraknak - akik a komáromi hajógyár fő részvényeseiként milliárdos adósságokat halmoztak fel, az ottani vagyont zsolnai, alsókubini leányvállalataikba síbolták át - és a hasonszőrűeknek pedig a hajuk szála sem görbül. Nyilván azért sem, mert a burjánzó szlovákiai korrupcióban az egyik legkorruptabb éppen a bíróság. Na meg a rendőri szervek és a minisztériumok, melyek futni hagyták Gavorní- kot. Rezes Sanihoz és Karol Martinkához hasonlóan nyilván ő sem szenved hiányt semmiben, Londonban jut neki is abból a kétszázmilliárd koronából, amit a HZDS fővezérei 1998 őszén állítólag Nyugatra menekítettek. S mindannyian a visszatérésre készülődnek. Ki az országba, ki a kormányrúdhoz. Meglovagolva a társadalmi elégedetlenséget, melyet ők idéztek elő. S részben a vi- szálykodó kormánykoalíció. Alig akadnak demokraták, jel- lemes közéleti személyiségek az országban, amely a vesztébe rohanhat - summázom aggodalmaimat svájci barátomnak, miután felsoroltam neki az elmúlt néhány nap hordalékát. Biztatni próbál, hogy a demokrácia olyan, akár a wimbledoni fű. Évekig kell óvni, locsolni, amíg megerősödik. Csakhogy ezt a mi szlovákiai füvünket bűnösen kevesen gondozzák, és egyre többen tapossák. És eltaposnák - felelem. Válasz helyett mély sóhajt hallok.
