Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-21 / 25. szám
Riport ____________ Au gusztusban színházi kulisszaként szolgálnak majd a megújuló deáki q templom freskói. O 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. június 24-étől 30-áig Sport____________ Ar cok a labdarúgó EB színpadáról: Thierry Henry, Zlatko Zahovic, -i r Pavel Nedvéd. XO Vasarnap 58800690311 Szlovákiai magyar családi magazin június 21. • 33. évfolyam Előfizetői tanácsadó Minden kedves előfizetőnknek szeretnénk újra hangsúlyozni, hogy megváltozott az Új Szó és a Vasárnap előfizetési díjának a befizetési módja. Az előfizetés kizárólag azzal a pénzesutalvánnyal lehetséges, amelyet mi küldünk Önöknek. Magánszemélyek számára a Vasárnapot a következő negyedévre az eddig alkalmazott inkasszón (SIPO) keresztül sem lehet megrendelni. Az esetleges változást természetesen idejében tudatjuk Önökkel. Ha nem kapnak tőlünk pénzesutalványt, kérjük, minél előbb szíveskedjenek jelezni az alábbi telefonszámok valamelyikén, vagy töltsék ki és küldjék el a lapjainkban megjelenő megrendelőlapot. Azokat a közületi előfizetőinket (vállalatok, intézmények), amelyek számla (faktúra) alapján fizetik az Új Szó és a Vasárnap előfizetési díját, arra kérjük, hogy lapjainkat mielőbb rendeljék meg újra, mivel az új számlák kiállításához szükségünk van pontos adataikra (név, cím, cégjegyzékszám - ICO, adónyilvántartási szám - DRC, bankszámlaszám). Szükség esetén hívja ingyenes (zöld-) számunkat: 0800 103-103 vagy a következő telefonszámokat: 07/582-38-326; 07/582-38- 307. Mit esznek majd télen, ha nyáron sincsen mit? Az Úr nyugdíjasai Dusza István ____________________ Bá r nem hiszek a ráolvasásokban, az esőcsinálásban legkevésbé, mégiscsak felháborító, ahogyan az egyes kereskedelmi tévéadók időjárás-jelentéssel foglalkozó „levelibékáknak” nevezett kisasszonyai a témát és a társadalmat kezelik. A kettő között semmi egyéb nincs. Azt ugyanis a kereskedelmi adót néző nyugdíjas is tudja, hogy az időjárás mélyen a zsebünkbe nyúl. Miért éppen a nyugdíjasok tudnák? Mert ők alkotják azt a társadalmi réteget, amely a leginkább ki van szolgáltatva élelmiszeráraknak. Amíg azonban az öntudatos nyugdíjas tudja, hogy a „strandidőként” elvigyorgott aszály mindenkit sújt, a társadalmi befolyásukra, nézettségükre büszke kereskedelmi tévéadók mintha azok ellen beszélnének, akikből élnek. Mondjuk úgy: mi vagyunk a nyugdíjasok, s ha nem is szó szerint, de szüléink, nagyszüleink révén érintettek vagyunk. A városokban élők között ők képviselik azt a réteget, amely nem szakadt el a piacoktól, táplálkozási szokásaiban, de életvitelében is kötődik az. emberi kapcsolatok formáit is kínáló vásárterekhez, -csarnokokhoz. Számukra a zöldség, a gyümölcs megvásárlása egészen mozgásképességük határáig a kapcsolattartás, a meghallgatott panasz esélyét adja. Aki jár városi piacokon, az találkozhat ezekkel az öregekkel. Figyelve őket, az is szembetűnő, hogy inkább a hasonló korú falusi őstermelőknél vásárolnak. Nem véletlenül. Az idős ember, aki még kénytelen faluból felutazni a bögrényi babjával, uborkájával, sárgadinnyéjével, az sem dicsekszik nyugdíja nagyságával. A talán szolidaritásból Az aszályos nyár a nyugdíjasokat sújtja leginkább. nála vásárló városi bácsika, néniké sem a magas bevételeiről ismert. Falun sem rózsás a helyzet, hiszen a betegségeikkel küszködő öregek is művelik kiskertjeiket, s nélkülük megnézhetnék magukat a fiatalok. Az aszályos nyár a nyugdíjasokat sújtja a leginkább. Ha magányosak, akkor a megtermelhető kiskerti zöldség, a gyümölcs táplálkozási, piaci hasznától esnek el. Ha közelben él a családjuk, a Dél-Szlovákiá- ban gyakori mezőgazdasági kényszervállalkozásban vagy a jövedelem kiegészítéseként akár önkizsákmányolásként is végzett kertészkedésben vesznek részt. De üyenkor, amikor a kisüzemi vállalkozások, a háztáji kertek zöldségeseit locsolni csak a vezetékes ivóvíz drága cseppjeiből lehet, igen kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk - mi, nyugdíjasok. Nem bolondultam meg. Ha tetszik, ha nem, mindannyian nyugdíjasok vagyunk. Az Úristen nyugdíjasai. Kiszolgáltatottak az időjárásnak, az áraknak. Azt ugyanis nem hihetjük, hogy a távoli behozatal olcsóbb lesz. A józanságunk ilyenkor a legfontosabb. Politikusainknak is elkelne egy kevés belőle. Talán nem licitálnának a nyugdíjasok bőrére. A parlament nyári szabadsága előtt a képviselők szinte eszelősen vitatkoztak a nyugdíjemelésekről. Tétovaságnak nyoma sincs a tisztelt házban. Magabiztosan törnek elő a jobbnál jobb gondolatok a nyugdíjemelés mikéntjéről. Lám, semmi sem drága, ha rólunk, nyugdíjasokról van szó. Majd csak lesz valami a dologból. De addig is, leshetjük az eget, küld-e az Úristen némi esőt, mert nincs a világnak az a parlamentje, amely annyi nyugdíjemelést tudna megszavazni szüléinknek és nagy szüléinknek, amelyből meg tudnák venni az idei zöldséget és gyümölcsöt, ha a sajátot elviszi az aszály. Vezércikk Mint hal a fűben Kövesdi Károly____________ Huszonéves vietnami sráccal beszélgetünk a tóparton. A nap hét ágra tűz, meguntuk a pecát. Unottan ejtőzünk, amikor hozzánk csapódik a vietnami. Közlékeny fiú, csacsog mindenféléről. Hogy a barátja szigonnyal lövi a halat. Kisvártatva látjuk is a csapatot: ketten a csónakban, egy előttük úszkál. Csak a pipa mered a víz fölé, olykor eltűnik, felbukkan, a derekán matat, ahol a szigonypuska van. A csónakosok lassan követik. Kérdem a srácot, igaz-e, hogy a minap tizenhét kilós amurt fogtak itt. Igen, mondja, azt is a barátja „fogta”. Azt mondja, húszkilós amur van a szigeten a fák alatt. Nem értjük, mit keresne ott. Később megtudjuk. Átevezünk, s valóban, ott fekszik a hatalmas busa a fűben, enyhén oszlásnak indulva. Oldalán lyuk. Még így, döglötten is lenyűgöző ez a horoggal szinte foghatatlan planktonevő, melynek szájából fekete lé szivárog. Az emberek jönnek, mennek, ki-kiúsznak a szigetre, szörnyülködve nézik a tetemet. A tóparton zene szól, zsivánype- csenyét, fagylaltot majszol a nép a kánikulában. A dög nem izgat senkit. Legkevésbé azokat, akiket kellene: a halőröket, a rendőröket, a várost magát, ahol a tó fekszik. Melynek partján amúgy is furcsa dolgok zajlanak. Kósza alakok tűnnek fel a Lexa-villa teraszán, állítólag oroszok. Az erődítményszerű nyaralóról hull a vakolat, előtte kidobált matracok, szemétkupac bűzölög. Egyre növekvő ellenszenvvel figyelem a szorgos orvhalászokat, akikből egyre több van mindenfelé. És egyre pofátlanabbul pusztítják a halat, szigonnyal, árammal, minden eszközzel. Egy szigonypuska cirka tízezerbe kerül, egy-két termetes harcsa megtéríti a befektetést. Csak azt nem tudom, mit csinálnak a rendőrök, a halőrök (ha vannak), mire fordítja a horgász- szövetség a pénzt, amiért a magamfajta az engedélyt ve'szi. Ismerősöm mondja, hogy tavaly a dunai ágvizekben rendőrt látott kerítőhálóval. Itt tartunk. A téma, mondhatná bárki, csak a horgászokat érinti (igaz, azok is sok ezren vannak). Meglehet. Csakhogy mint sok egyéb, ez is túlmutat önmagán, az országban uralkodó állapotokat tükrözi, ahol az adófizetők pénzét feneketlen kútba öntik, aztán aki kapja, marja. A becsületes horgász pedig végső elkeseredésében előbb-utóbb maga is megszegi a törvényt, eltesz egy-egy méret alatti pontyot, tilalmi időben fogott csukát. Ha másért nem, hogy befogja az asszony száját. Aztán az ember csak mosolyog a „gentlemanek”-en, amikor visszaengedik a kapitális halat a vízbe, és erre buzdítják a többieket is. Akik egyre keserűbben nézik az egyenlőtlen harcot a rablók és a természet között. iTilMi \ . T'f Fociőrület. A jugóknak brazil „idegenlégiósra” is telik? TASR/EPA-feivétei
