Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-21 / 25. szám
2 2000. június 21. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Elherdált népszerűség Szűcs Béla Kényes dolog a politikai népszerűség. Néha gyorsan elpárolog, máskor fokozatosan tűnik el. A közvélemény barométerének állását az utóbbi időben egyre rendszeresebben kémlelik a közvéleménykutatások. Vannak, akik legyintenek, és nem veszik komolyan, a tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy érdemes odafigyelni rájuk, mert a választások félidejében is figyelmeztető értékűek. Szlovákiában a legtöbb párt és politikus népszerűsége rohamosan csökken. Csupán Meciar pártjának elvakult hívei tartják a harmincszázalékos támogatottságot. Sajnos, a kormánykoalíció tagjai látványosan elherdálják a választások előtt szerzett népszerűségüket. A kormányzás közel két éve alatt nem sikerült kialakítani olyan együttműködést, amely megkönnyítené a problémák megoldását. A baloldal piszkálódása nem akar szűnni, miközben a koalíciós pártok többségének népszerűsége a parlamenti küszöb alá zsugorodik, politikusaik pedig néhány százalékon vegetálnak. Egy előrehozott választás számukra katasztrófa lenne. Szerencsére a HZDS az aláírásait még mindig „érleli”, és november végére ígéri a népszavazást, amelyet a lakosság többsége továbbra sem támogat. Úgy tűnik, lohadó- ban a meciarista anyókák lelkesedése is. A legnépszerűbb politikus továbbra is Róbert Fico, aki legutóbbi nyilatkozataiban már nyíltan pártja várható kormányzási szerepéről beszéi. Jobbra-balra bírál, semmivel sem elégedett, csak éppen arról nem nyilatkozik, hogyan tudná megoldani a tömegeket sújtó legégetőbb problémákat. Képviselőként számos javaslatot tehetne, de erre állítólag akkor kerül majd sor, ha eljön az ő ideje. A választásokig még sok idő van. Elegendő arra is, hogy a Dzurinda-kormány az elherdált népszerűségét visszaszerezze, és a megkezdődött gazdasági stabilizálódásnak megmutatkozzanak az egyszerű állampolgárok számára is érzékelhető eredményei. Jegyzet Boldogság mostanában Vojtek Katalin Manapság a lányos szülők vállalkozó vőről álmodoznak. Hogy a fiús szülők mit kívánnak, azt a barátnőmtől tudom, aki elmondta Z.- ék esetét. Z. fia apja főnökének, a cégtulajdonosnak a lányába habarodott bele. Nagy és kölcsönös volt a szerelem. A két család ösz- szejárt, Z-nek kivételezett pozíciója és magasabb fizetése lett a cégnél, teljes volt a boldogság. Z. már igazgatónak álmodta magát leendő nászánál, amikor beütött a ménkű. Gábor fia otthagyta a menyasszonyjelöltet, más lánynak kezdett udvarolni, és ripsz-ropsz el is vette feleségül. A menyecske munkanélküli, pénze nincs, csak két testvére, akiket üggyel-bajjal taníttatnak a szülők. Az ő kis lakásukban nem lakhattak a fiatalok, így Z.-ékhez költöztek. Z. a cégnél nem volt többé kedvezményezett helyzetben, sőt. Ezért-e vagy másért, rá sem tudott nézni a menyére anélkül, hogy valami hibát ne talált volna benne. Ha új ruhát látott rajta, megjegyezte: „Majd akkor lehet flancolni, ha már a többi megvan. Először lakásotok legyen!” Ha a fia kölcsönkérte az autóját, Z. nem adta, és nem felejtette el hozzátenni: „Ha Lindát vetted volna el, már saját kocsid volna!” A menyecske gyakran panaszkodott Gábornak apósa pisz- kálódásai miatt. Az hol neki, hol apjának adott igazat, a mama pedig hol a fiának, hol a férjének. Egyszóval Z.- éknél zajlott az élet. Amikor kiderült, hogy a fiatalasszony anyai örömök elé néz, Z. jelenetet rendezett. Felelőtlen alaknak nevezte Gábort, a feleségét pedig koldusszaporító koldusfajzatnak. A fiatalok erre elköltöztek a másik szülőkhöz. Furcsa módon ott sem boldogok. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Tudom, hogy rossz poén volt, de honnan sejthettem volna, hogy Meciar demokrata nyugdíjasaival van teli a busz? Rajz: MS-Rencín Felülnézet Ez itt a reklám helye Soóky László Az utóbbi időben többen is rám szóltak: „Ne politizálj.” Jó, nem politizálok, a mindennapi élettel foglalkozom, a kisember gondjával-bajával, ha van neki. Különféle puhatolózások és közvélemény-formáló közvélemény-kutatások majdnem egyértelműen arra utalnak, hogy kis országunk lakosainak a helyzete globálisan jó és nem teljesen reménytelen. így aztán nem véletlen, hogy a multinacionális cégek reklámjai is minket, kisembereket céloznak meg ajánlásaikkal. Vegyünk például egy teljesen szokványos reklámklipet valamelyik kereskedelmi televízió szösszenéseiből, lefjetőleg olyat, amelyik majd minden 12 és 50 év közötti embert érint. Legyen ez például a szárnyas intimbetét. A veretes magyar szöveg, amely akár a Kazinczy- emlékérmet is megpályázhatná mívességével, megközelítőleg a következőket tárja elénk: bátran sídeszkázhatsz, munji jumpingolhatsz, ejtőernyőzhetsz a nehéz napokban is, persze, csak ha van kedved. Ha viszont nincs, akkor nyugodtan megehetsz egy vájdling pattogatott kukoricát, a szárnyas betét biztonságot nyújt. Ha akadna olyan tájékozatlan, aki esetleg nem tudná, hogy mi az a munji jumpingolás, az ő kedvéért elmagyarázom ennek a régi magyar kifejezésnek a lényegét: a bátor ember - jelen esetben asz- szony - odaáll egy magas valamire, ami lehet híd, oszlop vagy toronydaru, és egy, a testére erősített ruganyos kötéllel leugrik a mélybe, de mielőtt meghalna, a kötél visszarántja őt, mire ő boldogan sikoltozik. Abban az esetben, ha a kötél nem rántja vissza, akkor a nézőközönség sikoltozik. Mivel nagyon félénk természetű vagyok, soha eszembe sem jutott, hogy munji jumpingol- jak. Nem úgy a nők, azokban a nehéz napokban, akik egyre azon törik a fejüket, hogy hogyanjuthatnának hozzá egy kis munji jumpingoláshoz. Mondhatom, eszi a fene őket érte. Különösen mostanában, hogy a szakemberek felfedezték a bombabiztos intimbetétet, nők milliói kapaszkodnak Vlagyivosztoktól Asig mindkét irányban a toronydaruk csúcsaira, hogy munji jumpingolhas- sanak a nehéz napokban. Mindennek tudatában már én, oktondi is tudom, hogy mitől olyan világrengető felfedezés a szárnyas betét. Ha asszonyaink ezt használják, egyetlen napnak sem kell elmúlnia munji jumpingolás nélkül. Az már szinte említésre sem méltó, hogy akad néhány olyan elvetemült nő is, aki mostanában az említettek ellenére sem munji jumpingol, hanem azokban a nehéz napokban, mondjuk, tanít, elárusít vagy uborkát kacsoz. Persze ők a ritka kivételek, s a reklám természetesen nem is őket célozza meg. A reklám a túlnyomó többséghez szól, akik tehetősek, mi több, gazdag polgárai ennek az országnak, és naponta vásárolnak egy-egy munjijumping-fel- szerelést kizárólag arra az esetre, hogy ha a szakadék széléről, ahol - persze csak elvben - ez az ország állhat, ha egy lépéssel tovább mennének, rajtuk legyen a ruganyos mentőöv. A kérdés csupán az, hogy mi legyen a kisebbséggel azokban a nehéz napokban, mondjuk, az olyanokkal, akiknek pattogatott kukoricára sem nagyon telik. Esetleg egy nem ruganyos kötél? Gyanítom, hogy reklámügyekben, mint annyi más mindenben, átestünk egy marha nagy ló túlsó oldalára. Most lehetünk a zuhanás fele útján, a legperverzebb kalandok reményteljes beteljesülése előtt. Olvasói levél Ahol a hatalom, ott az igazság? A múltkoriban az STV-ben a futball szünetében megnéztem azt is, milyen sok fát lopnak nálunk az állami erdőkből. Szóból ért az ember. Elővettem a lexikon 1996-os kiadását, és kikerestem, mit is jelent a lopás: „Más tulajdonát képező ingó dolog jogellenes eltulajdonítása, minden jog büntetni rendeli, ez a vagyon elleni bűncselekmények egyik alaptípusa.” Mikor ennyivel okosabb lettem, elővettem régebbi levelezésemet, ahol ezeket olvashattam: 1991. X. 30. - Az érvényes rendeletek értelmében kértem a rimaszombati erdészeti hivatalt, adja ki a saját erdőmet. Mellékelve a tulajdonomat igazoló írások. 1991. XI. 18. - Az erdészet igazolta, hogy kérelmemet 92. sorszám alatt vezeti. 1993. VI. 17. - Kérték a vázrajzot; rögtön el is küldtem. 1994. VIII. 17. - Nem adom-e bérbe? Ők fizetik az adót, de mivel ez nem rentábilis nekik, bérleti díj nincs. Kértem a kiadást. 1995. XI. 2Í. - Meghívtak tárgyalásra. A tárgyaláson úgy éreztem magam, mint amikor az efsz-be agitáltak. Vagy bérbe adom nekik ingyen, vagy alakítsunk valami erdészeti közösséget, másképpen nem adják ki. Kértem a kimérést, nem közösködök senkivel. 1998. XII. 22. - Tárgyalás a járási hivatalban. Vagy adjam bérbe díjtalanul, vagy alakítsak erdészeti társulást a törvény előírta módon. Kértem a kimérést. 1999. II. 5. - Megkaptam a hivatalos jegyzőkönyvet. 1999. IV. 23. - Hivatalosan megkaptam a határozatot, hogy a 100/77-es sz. törvény értelmében kisebb erdőterületet nem adhatnak ki. Fellebbeztem a kerületre, elutasítottak. Az alkotmányra hivatkoztam, ahol a második rész 20. cikke szerint mindenkinek joga van a magántulajdonhoz. A kilencedik rész 152. cikkelye szerint csak azok a törvények és rendeletek érvényesek, amelyek nem ellenkeznek az alkotmánynyal. Azok a törvények, amelyek 1977-ben voltak kiadva, a szocializmust voltak hivatva építeni, az alkotmány is más volt. Hogy lehet ezekre hivatkozni, hisz azóta már egy forradalom is volt, igaz csak bársonyos. Azok az elvtárs-urak, akik most is ítélkeznek, ezt az apróságot észre sem vették. Jog szerint és telekkönyvileg én vagyok a tulajdonos, írásban megtiltottam, hogy az erdőmbe menjenek, az idén viszont a kivágását tervezik. Az állam fog lopni? Mennyivel egyszerűbben voltak a régi kommunista törvények! ■ Nem kerestek semmit, nem kellett tíz évig forgatni a törvényeket. Kiadták a rendeletet, és állami lett minden. Igaz, sok esetben a tulajdonos neve hallgass! (Most is.) A nagyapám 1918-ban vásárolt huszonöt hold földet. Megvan az adásvételi szerződés és a járásbíróság mint telekkönyvi hatóság 1886/1918-as számú végzése, amely elrendeli, hogy a telekkönyvi iroda jegyezze be a nagyapám nevére a vásárolt ingatlant. Ez meg is történt. E terület közül legelőnek használtak egy részt (nem volt úrbéri). Mivel ezzel a területtel a nagyapám esetében nem volt semmi mozgás az évek alatt, és a telekkönyvben új számokat kaptak a parcellák, ez a föld elveszett. Úgy vezetik, mint senki földjét, sehol nincs nyilvántartás a régi számozásról. Az anyám után örököltem még egy közösen használt parcellát. Ezt a nevemre írták. Mivel ezek a földek a falu közepén voltak, ide építették a művelődési házat, iskolát, üzletet, erdészházat és így tovább. De amikor az épületek privatizálásra kerültek, senkinek nem számított, hogy az épületek alatt levő földnek telekkönyvi tulajdonosa is van. Furcsán értelmezik néha az igazságot. Vagy ahol a hatalom, ott az igazság is? Varga Zoltán, Rimaszombat
