Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-14 / 24. szám
Politika 2000. június 14. 3 Tisztelt Ház f Uj európai charta kell Bugár Béla Az Európai Népcsoportok Föderalisztikus Uniója rendkívül fontos és hatékony tevékenységet fejt ki az európai népcsoportjogok biztosításáért, a népcsoportok érdekvédelme, azonosságtudatának megőrzése végett. Az ET tanácsadó testületéként a FUEN komoly befolyással van az ET emberi jogi, valamint kisebbségi ajánlásainak megfogalmazására. Ezek az ajánlások olyan hivatkozási alapot teremtenek a kisebbségben élő közösségek jogainak biztosításához, amely valamennyi ország számára ha nem is mindig kötelező érvényű, de mindenesetre egyfajta teljesítendő erkölcsi feladatként jelenik meg. Az FUEN szerepköre kibővült az ún. keleti blokk országainak az ET-hez való csatlakozásával, hiszen ezek elé az országok elé a csatlakozás egyik komoly feltételéül tűzték ki az ún. kisebbségi kérdés megnyugtató megoldását. Úgy vélem, az Európa Tanács kisebbségi kérdéskörben felállított ajánlásainak megtar- tatása nagyobb következetességet kívánna az európai szervezetek részéről. Az adott országban számbeli kisebbségben élő népcsoportok ugyanis nem rendelkeznek kényszerítő erővel ezeknek a ajánlásoknak a meg- tartatására. A legnagyobb problémát az ajánlások értelmezhetőségének és alkalmazhatóságának sokféleségében látom. Gyakran elhangzik Szlovákiában, elsősorban a szlovák nemzeti orientáltságú politikai szervezetek részéről, az a vád a szlovákiai népcsoportokkal, elsősorban a magyarokkal és érdekképviseletükkel szemben, hogy mi az európai standardot felülmúló jogokat követelünk magunknak. Nos, valóban kérdéses, mit tekinthetünk mi európai standardnak. A nyelv- használati jogok biztosítása terén nagy segítséget nyújt számunkra és valamennyi kelet- közép-európai, azaz volt szocialista állam népcsoportjai számára a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Ez a dokumentum differenciáltan kezeli az egyes európai regionális és kisebbségi nyelveket, bár tesz egy olyan engedményt, amely szerint az adott ország kormánya választhatja ki, hogy a területén élő és használt nyelvek mely nyelvi kategóriába sorolhatók, s ennek alapján szabhatja meg a nyelv használhatóságának körülményeit. Ez lehetőséget ad arra, hogy egy nyelvet területi kiterjedtsége, homogenitása, kommunikációs fejlettsége ellenére alacsonyabb kategóriába soroljanak azzal a céllal, hogy az államnyelv használata - úgymond - ne szenvedjen csorbát. Az említett hiányosságoktól eltekintve az európai nyelvi charta elfogadására vonatkozó igyekezet jó irányban befolyásolja a nyelv- használati jogok kiszélesítését a Kötelező lenne valamennyi európai ország számára. keleti blokk országaiban. E nyelvi charta pozitív hatása indított a gondolatra: újra fel kellene vetni egy olyan európai charta elfogadását, amely széles körűen szabályozná az egyes nemzeti kisebbségek jogait. Fontosnak tartanám egy átfogó tanulmány elkészítését az európai kisebbségekről, különös tekintettel területi kiterjedtségükre, szervezettségükre, nyelvi fejlettségükre, társadalmi helyzetükre. Egy ilyen elemzés választ kereshetne a kisebbségek égető problémáira, az asszimilációra, az identitástudat fokozatos lényegtelenné válására, a nyelvi romlásra, az értelmiségi réteg és az általános műveltségű középréteg szűkülésére. Példaértékűnek tartom a dél-tiroli német ajkúak és ladinok, valamint a finnországi svédek életkörülményeit. E népcsoportok fejlődését minden esetben a pozitív diszkriminációval, a többletjogok biztosításával és az önkormányzatiság vagy az autonómia megteremtésével érték el. E jogok biztosítása azonban részben politikai szándék kérdése, részben a közvélemény elfogadó-támogató magatartásának következménye. Nyilvánvaló: a történelmi sérelmektől átitatott köztudat rendkívül negatívan befolyásolja egy adott népcsoport országon belüli megítélését, éppen ezért szükség van a széles körű nevelőmunkára, az objektív történelemszemléletre és a másság elfogadásának ösztönzésére. Mindenképpen szükség van egy irányadó dokumentum elfogadására, amelynek megtartása, tehát a törvényi feltételek és a jogi szabályozás kialakítása kötelező érvényű lenne valamennyi európai ország számára. A szerző az MKP elnöke, a szlovák parlament alelnöke. Az újonnan választott, a háttérben pedig a távozó államfő. Nagy meglepetésre Mádl Ferencet sem az első, sem a második, hanem csak a harmadik fordulóban választotta meg az Országgyűlés június 6-án a Magyar Köztársaság elnökévé. Mádl megválasztása utáni beszédében rendkívül meleg szavakkal köszönte meg és méltatta Göncz Árpád tízesztendei munkásságát, akitől augusztus 4-én veszi át hivatalosan is az államfői teendőket. TA SR/EPA Cséfalvay Zoltán: Az állam csak társfinanszírozó, az üzleti kockázat a vállalkozóké és a régióké A Széchenyi-terv válasz a kihívásokra P. Vonyik Erzsébet ________ Az első hallásra is könnyen megjegyezhető Széchenyi-terv nevet kapta Magyarországon az az eredetileg nem túl hangzatos nemzeti fejlesztési tervre keresztelt program, amelyet Orbán Viktor kabinetje indító kormányzati ajánlásnak szán az üzleti szférának és a régióknak. Az immár teljes mértékben az európai uniós programozásnak megfelelően készülő nagyszabású terv egyik kidolgozóját, Cséfalvay Zoltánt, a gazdasági minisztérium helyettes államtitkárát kérdeztük a részletekről. Miért épp e jól csengő név mellett döntöttek? Sokat gondolkodtunk a program elnevezésén. Széchenyi neve jelzi a szándékot, hogy országépítésről, konkrét programokról van szó, de azt is, hogy szeretnénk megmaradni a makrogazdasági egyensúlyok és a liberális gazdaság keretei között, hiszen Széchenyi liberális gondolkodó volt. Ennek a névnek Magyarországon van olyan mozgósító ereje, amely egy ilyen gyakorlatias jellegű programhoz szükséges. Miért volt szükség a kormányzati ciklus közepén a terv meghirdetésére? A Széchenyi-terv megszületésének hátterében az áll, hogy Magyarország nagyon jelentős gazdasági korszakváltáson esik át. Kimerültek az elmúlt tíz évet jellemző gazdaságfejlődési modell tartalékai. Ez az olcsó munkaerőre, a külső tőkebeáramlásra és az évtized második felében megindult gazdasági növekedésre épült. Mostanság e modell tartalékai kimerülőben vannak, és új modellre van szükség, amely a szakképzett munkaerőre, az innovációra épül, s az ebből fakadó gazdasági növekedésre. Másfelől az elmúlt tíz évben Magyarországon kialakult egy duális gazdaság, vagyis az egyik oldalon egy viszonylag szűk multinacionális vállalatcsoport, ez állítja elő a magyar GDP jelentős részét, a magyar export túlnyomó hányadát. A másik oldalon van közel hétszázezer hazai kis- és középvállalkozás; viszonylag kicsi a gazdasági súlyuk, de nagy a szerepük a foglalkoztatásban. Ezért szükséges e két szektor közelítése. A Széchenyi-terv ezekre a kihívásokra próbál választ adni. Milyen területeket ölel fel a terv? Hét fontos prioritást fogalmaztunk meg. Olyan területeket emeltünk ki, amelyeken viszonylag jelentős a magyar gazdaság elmaradása az Európai Uniótól, illetve amelyek kitörési lehetőséggel kecsegtetnek. Elsősorban az autópálya-építésre, a lakásépítésre gondolok, de olyan programokra is, ahol viszonylag gyorsan jelentős sikerek érhetők el a lehetőségek jobb kihasználásával. Ilyen a gyógyturizmus, amelyhez nálunk rendkívül jó adottságok vannak. Szerepel benne beszállítói, kis- és középvállalkozásokat támogató program, regionális gazdaságfejlesztési program, innovációs kutatás- és tudományfejlesztési program. Milyen a terv futamideje, Illetve honnan teremthető elő az egymilliárd dolláros állami támogatás, hiszen a kormány ilyen nagyságrendű befektetésekkel számol? Hosszabb időszakra szóló, középtávú fejlesztési programról van szó. Egyes programelemei 5-6 évre, mások hosszabb időre szólnak. Költségvetési szempontból a következő két évre tudjuk magunkat elkötelezni, az állami költségvetésből évi egymilliárd dollárnyi támogatással számolhatunk. A program lényege az állami társfinanszírozás, miközben az üzleti szektorra és a régiókra támaszkodunk, mert ők lesznek a befektetők. A terv régiókra lebontva készült? Nem régiós lebontásban készült. A tervbe foglalt elképzelés lényege az, hogy az állam jelzi, mely prioritásokat tart Somogyi Tibor felvétele fontosaknak, s ezeken a területeken a gazdaság fejlesztéséhez társfinanszírozóként anyagilag is hajlandó hozzájárulni. E területek fejlesztése azonban az üzleti szféra feladata, kockázata, amihez az állam bizonyos segítséget nyújt. Tehát a Szé- chenyi-terv nem grandiózus állami fejlesztésére vonatkozik. Például aki a gyógyturizmus területén kíván vállalkozni, fürdőt vagy szállodát építeni, az az ő üzleti vállalkozása. De az állam társfinanszírozóként beléphet, például úgy, hogy segíti az infrastruktúra kiépítését, vagy bizonyos hitelkeretig támogatóként jelenik meg. De nem az állam épít és vállalkozik! Nem szeretnénk visszasírni azt a gyakorlatot, hogy az állam vállalkozóként jelenik meg, mert ez az üzleti szektor és a régiók dolga. A régiók is dolgozhatnak ki helyi fejlesztési programokat, s az üzleti szektoréhoz az állam is hozzáad bizonyos forrásokat. Ily módon az egymilliárd dollárnyi állami támogatás jóval több beruházást indukál az üzleti szektor oldaláról. Számol-e a terv a határokon átnyúló együttműködéssel? Közvetlen módon nem. Természetesen a határ menti régiókban megvalósuló projektek vagy az onnan jövő kezdeményezések támogatást élvezhetnek, de versenyeznek más térségek projektjével. Ám ha a határ menti régiókban életképes és jó tervek születnek, s ezekhez az üzleti szektorból találnak finanszírozót, akkor ehhez a Széchenyi-program keretében is lehet forrásokat biztosítani. Minden régió megfogalmazta saját fejlesztési programját, most várjuk azokat- az elemeket, amelyek beépíthetők a Széchenyi-tervbe. Ez nyitott tervezési folyamat, mert nem hiszem, hogy bárki olyan bölcs volna Magyarországon, hogy egymaga eldönthetné, melyek a valódi prioritások. Ezért is bocsátottuk vitára a tervet, amely valószínűleg bővül egy prioritással: ez a gazdaság informatizálása, az elektronikus kereskedelem. E javaslatokat június folyamán beépítjük. Az idei a Széchenyi-terv nulladik éve, amelyben a program kikristályosodik; szeptemberre lesz egy bővebb változata, részletesebb programokkal, az egyes programokra fordítható összegekkel, a pályázati rendszer ismertetésével. 2001-től pedig pedig beindul a Széchenyi-terv első éve. Románia Csángó konferencia A múlt héten első ízben rendeztek csángó oktatási konferenciát Romániában. A tanácskozást a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSSZ) kezdeményezésére a magyar oktatási tárca támogatásával a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezte meg. Csicsó Antal, az MCSSZ elnöke elmondta: 1990 / után történt előrelépés a csángók oktatása terén, sokan végeztek felsőfokú tanulmányokat Magyar- országon és Erdélyben, s jelenleg is több csángó fiatal tanul erdélyi egyetemeken. „Szükségük van a segítségre, mert magukon már nem tudnak segíteni” - mondta, hozzátéve: létre kellene hozni a Moldvai Csángómagyar Oktatási Intézetet. Kötő József, a román oktatási tárca államtitkára a moldvai csángók oktatási stratégiájának kidolgozásáról beszélt. Helységnévjegyzéket, térképeket készítettek azokról a településekről, ahol oktatási intézményeket lehet létrehozni a csángók számára. Vannak helységek, ahol óvodákat, 1-4. osztályos általános iskolákat lehet alapítani, de vannak olyanok is, ahol csak egy-egy óra erejéig lehet tanítani a magyar nyelvet. Egyetlen olyan község sincs, ahol középiskolai szinten lehetne megoldani az oktatást. Kötő szerint a moldvai csángómagyarok anyanyelven történő oktatására a törvényes keret adott,, több településen is adtak be a szülők e célból kéréseket. De arra is van példa, hogy a magyar nyelvű oktatást a helyi szervek megfélemlítéssel vagy adminisztratív úton próbálták megakadályozni. Kötő tájékoztatatta a jelenlévőket: az oktatási minisztérium ellenőrző küldöttsége Bákóban tájékozódik, és ha bizonyítható, hogy léteznek szülői kérések a magyar nyelvű oktatásra, akkor ősztől Pusztinán és Klézsén a magyar nyelv bevezethető kötelező tantárgyként a helyi iskolákban.
