Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-06-14 / 24. szám

4 2000. június 14. Háttér - Hirdetés A nyugat-európai politikusok sem igazán értik, hogy miért kell mindenáron az Egyesült Államoknak az új védőpajzs Clinton magas labdája Putyinnak Malinak István _____________ Hellyel-k özzel elég fura hangula­ta volt a június 3-5-i orosz­amerikai csúcstalálkozónak. Az egyik oldalon a lényegében isme­retlen orosz elnökkel, senki sem tudja, mire lehet nála számítani, hiszen Nyugat-Európa és az USA még csak most tapogatja körbe Vlagyimir Putyint. A másik olda­lon állt a Fehér Ház távozófélben lévő lakója; külpolitikai elemzők nem is olyan régen az elnökvá­lasztás évét Amerikában a béna kacsa évének nevezték, mert ilyenkor az elnökök általában már a kampánnyal voltak elfog­lalva, nem hoztak lényeges, nemzetközi jelentőségű döntése­ket. Clintonnak is meg kellett most fontolnia, miben egyezik meg orosz partnerével, milyen kötelezettséget hagy utódjára - legyen akár demokrata, akár re­publikánus. A hadászati bizton­ság legfontosabb kérdéseiben te­hát nem is születhetett döntés, sőt az amerikai elnök - Putyin ri- posztjának tulajdoníthatóan - még kényes helyzetbe is hozta magát. Leszámítva a bennfenteseket, a külpolitikai szakértőket, a nagy- közönség részéről talán az emlí­tett okok miatt jóval lanyhább volt az érdeklődés, mint amekko­ra Moszkva és Washington leg­felsőbb szintű párbeszédeit kí­sérni szokta. A hidegháborús szembenállás éveit már ne is említsük, amikor egy-egy szov­jet-amerikai csúcs hónapokig té­ma volt a világsajtóban, s az átla­gos újságolvasó is kívülről fújta, hogy hány atomrobbanófej, hor­dozóeszköz miatt vitatkoznak a világhatalmak. Azelőtt tájainkon a kisemberek legnagyobb gond­jaként tálalták ezt a problémát, viszont ma már alig érdekel vala­kit az illetékeseken kívül. Ez így van rendjén, de esetenként nem árt tudatosítani: az őrült fegyver­kezési hajsza éveiben felhalmo­zott nukleáris pusztító erő nem semmisüli meg, létezik. Az 1993- ban aláírt, az orosz duma által nemrégiben ratifikált START-2 szerződést 2003-ig kell végrehaj­A kard és a pajzs egyensúlyának egy­szerű logikájára épült. tani, vagyis akkorra csökkentik 3500-ra az amerikai és 3000-re az orosz atomtöltetek számát. A START-tárgyalások előtt mind­két szuperhatalom több mint 10 ezer nukleáris töltettel rendelke­zett. Ezek - és főleg a hordozók - egy része elavult, vagy hamaro­san erre a sorsra jut, de megvan­nak, valamit kezdeni kell velük. Ráadásul szakértők szerint az orosz gazdaság jelenlegi állapo­tában Moszkva nem képes két­ezernél több robbanófej bizton­ságos fenntartására, ami önma­gában sürgetővé teszi a további kölcsönös csökkentést, a majda­ni START-3 szerződést. A mostani csúcstalálkozó után Clinton is, Putyin is arról beszélt, hogy fontos lépést tettek a hadá­szati egyensúly megőrzéséért. A felek megállapodtak abban, hogy megsemmisítik a fegyver- gyártásra szolgáló katonai plutó­nium egy részét, s emlékeztetőt írtak alá a rakétatámadások elő­rejelzésére szolgáló moszkvai központ létrehozásáról. A leg­fontosabb a hadászati stabilitás­ról szóló közös nyilatkozat, mert ez alapozza meg a további tár­gyalások - az ABM-szerződésről, illetve a START-3 szerződésről - kereteit. Természetesen a legna­gyobb figyelem az előbbit kísér­te, hiszen az USA hónapok óta próbálja rávenni Moszkvát az 1972-es szovjet- amerikai ABM-, vagyis a rakétaelhárító rendsze­rek korlátozásáról szóló szerző­dés módosítására, hogy kiépít­hesse új, nemzeti rakétaelhárító rakétarendszerét (NMD). Az USA ezzel megváltoztatná annak a filozófiának a lényegét, amely­re a hidegháborús időszakban a nukleáris egyensúly (biztonság) épült. A hatvanas évektől a két szuperhatalom között hihetet­len mértékben felgyorsult a fegyverkezési verseny, egyre tö­kéletesebb hordozóeszközöket és egyre nagyobb robbanóerőt képviselő atomfejeket állítottak rendszerbe; fennállt a veszélye annak, hogy e hajsza teljesen ki­csúszik az ellenőrzés alól. Az ABM gondolata a kard és a pajzs egyensúlyának egyszerű logiká­jára épült, a történelem folya­mán a támadófegyverek tökéle­tesedése automatikusan magá­val hozta a védekezést szolgáló fegyverek tökéletesítését. Az 1972-es ABM-szerződésben a felek rögzítették: mindketten csupán egyetlen, a támadó raké­ták megsemmisítésére képes rendszert, vagyis rakétaelharító rakétarendszert hoznak létre, a Szovjetunió ezt Moszkva védel­mére telepítette, az USA pedig nukleáris bázisát védte vele. Vagyis egyéb területeik védte­lenül maradtak, kölcsönös el­rettentő ereje volt anak a tu­datnak, hogy nem érdemes a másik fél ellen rakétatámadást Clinton beszédet mondott a Dumában. Zsirinovszkij a tőle megszo­kott hangerővel juttatta kifejezésre nemtetszését, az orosz érdekek megsértésével vádolta az amerikai elnököt. TA SR/EPA Próbáljuk ki, melyikünk kobakja keményebb... TA SR/AP felvétel indítani, mert a nukleáris vá­laszcsapás elől ő sem menekül­hetne. Tehát szovjet-amerikai viszonylatban az atombiztonsá­got valamiképpen a kölcsönös védtelenség garantálta. Ez most megváltozna, az USA a nemzeti rakétapajzs - elődjének akár Re­agan ún. csillagháborús prog­ramját is tekinthetjük - létreho­zásának szándékával egyértel­műen a védelmi képesség foko­Oroszország nem bírna el egy új fegy­verkezési versenyt. zását tekinti meghatározónak. De hogy Moszkva számára elfo- gadhatóbbá tegye, azzal érvel, nem Oroszország ellen irányul­na, hanem az ún. terrorista álla­moktól - Washington ilyennek tartja Irakot, Észak-Koreát stb. - kellene megvédenie Amerikát. Moszkvai látogatása előtt Clin­ton Európában tett körutat, s azt tapasztalhatta, hogy itteni part­nerei egyáltalán nem lelkesed­nek az NMD-ért. Hamisan cseng az az amerikai állítás, hogy az új rakétapajzs megakadályozná az atomfegyverek elterjedését, amikor az amerikai törvényho­zás nem szavazta meg az atom­kísérletek teljes betiltását. Nyu­gat-európai lapkommentárok ironikusan arra mutattak rá, hogy az USA által terroristának nevezett államok a fejlődő világ­ban vannak, s aligha hihető, hogy belátható időn belül el tud­nák érni Amerikát. Egyes orosz politikusok arról beszéltek, hogy az USA bambusznádra szerelt gyufásdobozoktól akarja magát megvédeni a méregdrága, mos­tani számítások szerint 60 milli­árd dolláros védőpajzzsal. A lé­nyeg: Nyugat-Európa sem iga­zán érti, miért kell mindenáron az amerikaiaknak az NMD, Schröder német kancellár Ber­linben arra figyelmeztette Clin­tont, hogy egy új rakétavédelmi rendszer felborítaná a fegyver­kezési egyensúlyt is, meg a NA­TO belső összetartó erejét is. Moszkva nem bírna el egy új fegyverkezési versenyt. Putyin visszapasszolta Clintonnak a labdát, azt mondta, rendben, hozzanak létre rakétapajzsot az ilyen „sötét szándékú” országok ellen, de közösen. Clinton előző­Sajtóvisszhang A „szürke csúcs” sikere Az alábbiakban válogatást adunk abból, hogyan értékelte a nemzetközi sajtó Bili Clinton oroszországi látogatását. Rzeczpospolita. A konzervatív lengyel lap szerint az amerikai­ak „azért mentek Moszkvába, hogy lássák, kivel van dolguk. Putyin alig ismert, s nem éppen a legjobb viszonyt örökölte a NATO iránt, ehhez jönnek még a bírálatok a csecsenföldi hábo­rú miatt, a rosszabb viszony az arab világgal, ugyancsak e miatt a háború miatt, a bizonytalan­ság a Japánhoz fűződő viszony­ban és a közép-európaival kap­csolatos önálló politika hiánya. Clinton ezért is volt óvatos, és nem sokat beszélt...” Corriere della Sera. A müánói újság ezt írta: „Külsőleg siker a moszkvai csúcs, lényegében azonban félig kudarc volt. Nem sikerült a két ország közötti alapvető ellentéteket megolda­ni, nem sikerült a két országnak a koszovói háború óta megkáro­sodott kapcsolatait javítani. Clinton és Putyin azonban meg­akadályozta, hogy törés követ­kezzék be. Mi több, letették egy intenzív és nehéz párbeszéd alapjait.” El Periodico de Catalunya. A Barcelonában megjelenő lap szerint Clinton védelmi doktrí­nájával mind az EU-ban, mind pedig Oroszországban jelentős fenntartásokba ütközött. Az USA azt akarja, hogy a NATO őrizze meg katonai fölényét, és a Pentagon parancsnoksága alatt maradjon; keresi az együtt­működést Oroszországgal, de alacsonyabb szinten. Vigyázó szemeit Kínára veti, és azt akar­ja, hogy az európaiak erőtel­jesebben vegyék ki részüket a katonai kiadásokból, de megta­gad tőlük minden autonómiát. E doktrína eredménye egy, az egész vüágon aggodalmat kivál­tó stratégiai bizonytalanság, amelyet a nemzeti rakétavéde­lemre vonatkozó amerikai ter­vek csak még fokoznak.” The New York Times. A fő ame­rikai célokat illetően nem hozott előrelépést Clinton és Putyin ta­lálkozója. Az USA enyhíteni akarta a Kreml ellenállását az amerikai rakétavédelmi tervvel szemben, de ezt nem sikerült el­érni. A lap felhívta a figyelmet: bár az oroszok is elismerték az újszerű fenyegetések létét, Putyin a közös sajtóértekezleten úgy fogalmazott, hogy a gyógy­szer nem lehet ártalmasabb ma­gánál a betegségnél. Nyezaviszlmaja Gazeta. A moszkvai lap szerint a csúcs a várakozásoknak megfelelően csak jelképes eredményeket ho­zott, elmaradt a szenzáció, a legfontosabb orosz-amerikai el­lentét megoldása az ABM- szerződés kérdéseiben. A hadá­szati stabilitás elveiről megfo­galmazott közös nyilatkozat „a kompromisszum iskolapéldája”, nem old meg a gyakorlatban semmit, nem kötelez senkit semmire, csak rögzíti a felek egymásnak gyakran teljesen el­lentmondó alapelveit ebben a kérdéskörben. Kommerszant Daily. A moszkvai gazdasági napilap szintén álta­lánosnak ítéli azt a véleményt, hogy a Clinton-vizit csekély eredménnyel járt. Az orosz és az amerikai elnök is elégedett lehet a csúccsal, csakhogy ezeknek az eredményeknek valójában nincs semmi közük a felek által dekla­rált célokhoz. Az amerikai el­nöknek szüksége volt a moszk­vai vizitre, hogy elősegítse A1 Gore alel nők győzelmét a no­vemberi választásokon. Pu­tyinnak fontos volt bizonyítania, hogy a csecsenprobléma és a sajtószabadság gondjai ellenére a Nyugat támogatja politikáját, így a két elnök érdekei egybees­tek, s biztosították a „szürke csúcs” sikerét. lég a nyugat-európai meg az orosz aggodalmak csökkentése végett arról beszélt, hogy ha az USA kifejleszti az új védelmi rendszer technológiáját, kész azt más államoknak is átadni. Lon­donnál és Párizsnál ez épp az el­lenkező hatást váltotta ki. Lon­don szerint ha az oroszok hozzá­jutnának az amerikai technoló­giához, a Trident rakétákkal fel­szerelt brit tengeralattjárók Moszkva elleni csapásképessége megszűnne. Brit stratégák ugyanis még mindig nagy ve­szélyforrásnak tartják az instabü Oroszországot. Párizs is a füg- geden francia nukleáris elretten­tő erőt félti az amerikai tervtől. Itt tart az ügy; nagy kérdés, lép-e valamilyen irányba Clin­ton, vagy pedig meghagyja a döntést utódjának. Az egész Clinton-látogatásnak volt egy sajnálatos hatása. Az amerikai elnöknek köszönhetően Putyin egy nukleáris világhatalom ve­zetőjének szerepében tetszeleg­hetett, szóba sem került, hogy felelős a csecsen háborúért, az emberi jogok sorozatos megsér­téséért. VEGKIARUS Vevőre várnak a júniusi üdülések utolsó szabad helyei TIP t r a v e 1 ITT AZ IDEJE a helyes döntéseknek A TIP travel és a TATRATOUR a két legnagyobb utazási iroda olyan ARAKAT KÍNÁL, AMILYENEKRŐL ÁLMODIK ! 10-25%-os ÁRENGEDMÉNY ÜDÜLÉS RESZLETFIZETESRE HORVÁTORSZÁG Isztria - Opatia - Dalmácia 7x etezálásdás szálodában, félpanzió, medence 4090,-Sk-tól(júnlszept) ,5095^Sk-tól(júl,aug) SPANYOLORSZÁG Mint sehol máshol-Callela. Lloreto. Tossa 7x szátoda, télpanzió, kSmat luxusautóbusz 5990,- Sk-tól (jún, szepl), 8615v Sk-tö (jut, aug) Egy út repülővel csak + 2000,- Sk MALLORCA Újdonság -10,13 napos ott-tartózkodás 9x szátoda, tépanzió, medence, szál. nepüsusl 13S90r Skti (júv sapt),15716*- Sk-to (ja aug) ahol eladhatja vagy üdülésre cserélheti VAGYONALAPI KÖTVÉNYÉT VKV-37

Next

/
Thumbnails
Contents