Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-06-14 / 24. szám

2 2000. június 14. Vélemény A Sörivók Világszövetségének kongresszusát az ügyészség döntésééig felfüggesztem. Tűrhetetlen, hogy Józsi egy sörrel többet potyázott, mint az elnök... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Vörös és fekete Szűcs Béla Sokan csodálkoznak azon, hogy a baloldali párt első embere, aki elég hátul állha­tott a sorban, amikor az országvezetői tehetséget osz­togatták, hogyan könyökölte ki magának a parlamenti el­nöki posztot, háttérbe szorít­va tucatnyi intelligens, ráter­mett pártbeli társát. Jelenlegi népszerűsége olyan csekély, hogy a politikusok sorának a vége felé kullog. Ennek elle­nére tele vannak nevével a lapok. Egymás után durrog- tatja politikai vaktöltényeit, hogy ijesztgesse a kormányt, koalíciós partnereit és a köz­véleményt. Dzurinda leváltá­sára irányuló parlamenti sza­vazása után a kormányátala­kítási, miniszterleváltási „sor- tüze” sem járt eredménnyel, ezért most egyes pártok fel­számolására izzadt ki egy törvényjavaslatot. Migas elv­társ demokráciát megcsúfoló agyréme segítségével szeret­né kiütni a nyeregből a Dzurinda-kormányt, amely­nek minden ármánykodás el­lenére eddig sikerült meg­Rongyrázó tényezők D. Varga László _________ A minap mellbevágó hírt kö­zölt egyetlen kereskedelmi tévénk, a Markíza. Nálunk az alkotmányos tényezők nem járhatnak ám akármilyen jár­gányon - szólt a tudósítás. Indoklásként az egyik meg­kérdezett tényező azt hozta fel, hogy ők védett (ki el­len?) személyek. Míg a mostohatestvéri Cseh­országban a miniszter urak megelégszenek az éppen di­vatos Skoda Felíciával, a mi­eink jóval igényesebbek. Ók egyenesen (darabonként) hárommilliós exkluzív már­kára, esetleg Mercedesre (abból sem a múlt évi járat­ra) tartanak igényt. Ugyan­is egy szlovákiai alkotmá­nyos tényező nem járhat, akarom mondani, furikáz­hat egyszerű Skodán, hi­szen az rontaná országunk hírnevét, nemkülönben az alkotmányos tényező tekin­télyét. Ezért potom kilenc ­őriznie a kormánykoalíció képviselői csoportját. Még meg sem alakult az a párt, amely ellen hadjárat indult, még létre sem hozták struk­túráját, csupán egyes politi­kusok ígérték meg, hogy a következő választásokon en­nek a színeiben akarnak in­dulni, a hatalmát féltő Migas és hívei már most durrogtat- ják vaktöltényeiket, hogy megfélemlítsék a politikuso­kat, akik bejelentették, be­lépnek az SDKÚ-ba. Lényegé­ben még nem is létezik a ket­tős párttagság, csupán a szándék, azonban a baloldal beterjesztett törvényjavasla­ta máris betiltaná a pártokat. Egyetlen ország államhatal­mi szerveinek sincs joga be­leszólni abba, hogy állam­polgárai hány pártnak a tag­jai. Ez a polgárok szuverén joga. Ilyen tilalom csupán a diktatúrákban létezik. Migas úr azonban állampárti gya­korlata alapján szeretné Szlovákiát ilyen szégyentel­jes antidemokratikus pozíci­óba terelni. Érthető, hogy az ellenzék teljes támogatását élvezi. millió koronás kérelmet nyújtottak be a kormány­nak, hogy megvehessék a három alkotmányos tényező egy-egy gépkocsiját. Az is megeshet, hogy pályázatot írnak ki a márkatípus-vá- lasztás végleges eldöntésé­re, elkerülendő a „közben­járás” gyanúját. Eszerint le­het, hogy az igényelt kilenc­millió nem is lesz elég... Mi­közben a fizetésből és bér­ből lézengő, a munkanélkü­li és szociális segélyből ten­gődő polgár szívja az ujját vagy a fogát, hogy holnapra is jusson egy szelet kenyér­re. A kilencmillióból ponto­san ezerkétszáz munkanél­küli ezerhatszáz koronás se­gélyét lehetne kifizetni. Te­hát míg valaki a hárommil­liósban szállíttatja magát, más éljen (?) meg ezerhat- százból. Igaz az utóbbi csak „polgári tényező”. S míg lassan a polgár pucér fene­ke kilátszik a szegénységtől, az Állam még mindig a ron­gyot rázza. A szerző szabadúszó publicista. Fülöp Antal __________ Áloms zerű látni, hogy beindult a Nagyüzem... Fasizmus! Fasiz­mus! A tévéstúdiók magas hőfo­kon tartják a témát Budapesten, Pozsonyban és Bécsben. Fasiz­mus! Fasizmus! (Kizárólag feke­tében és barnában.) Dokumen­tumfilmek, játékfilmek, tévéjáté­kok, kabarék, poéngyártó ripa- csok szériában szállítják a szo­bánkba Hitlert. Garmadával a horogkeresztet. Konkrétan vagy áttételesen, estéről estére a szo­bánkban üvölt a fasizmus szelle­me (kizárólag feketében és bar­nában). Előkotornak Latin-Ame­rika valamely szurdokából egy elaggott, a vénségtől félvak ná­cit, és a tévéstúdiók diadalmasan bemutatják a világnak: az igaz­ságszolgáltatást egyetlen hábo­rús bűnös (vagy tömeggyilkos) sem kerülheti el! Ez eddig rendjén is volna - ép ésszel mást nem is kívánhatunk. Az igazságtétel apró szépséghi­bája, hogy a bemutatott (gyalá­Szerintem másképp történt Őseim származását kutattam, amikor egyik jó barátom Ipolyi Arnold Csallóközi uti-képek cí­mű könyvével kedveskedett, mivelhogy e mű szülőfalum, Dercsika község nevét is meg­említi. Ebben olvasható, hogy e kis falucskát 7 nemesi birtokos alapította, s köztük az őseim nevét az előkelő második he­lyen említi. Fiatalabbik húgom egy másik színvonalas könyvet nyújtott a kezembe Csallóköz neveiről címen, melynek szer­zője Püspöki Nagy Péter törté­nész. Az indokolásokkal és ma­gyarázatokkal gazdagított könyv olvasása közben úgy éreztem, a szerző talán téves megállapításra jutott, amikor a „Calokez”-ről című fejezetben a szlovéneket a tótokkal azonosít­ja (két helyen is), és a Tót csa­ládnevet a meghonosodott szlo­vén nevek közé sorolja. Ezzel a megállapítással nem tudok egyetérteni, mivelhogy ismere­teim szerint a tótok (szlovákok) nyugati és délnyugati szlávok, míg a délszlávokat, közöttük a szlovéneket „vendek” név alatt zat övezte) Alanyok közt sehol egy moszkovita Alanyovics. Se­hol a széles horizonton. Danilo Kis zsidó származású szerb író adatai szerint (lásd: A kételyek kora) a vörös fasizmus listáin tíz­millió Gulágra hur­colt áldozat neve szerepel. További százezrek tűntek el nyomtalanul a Lubljanka kazama­táiban. A Nagyüzemnek ez (ennyi?) nem elég. „Ezen már rég túl kellett volna lép­nünk! Örökké ez jön a szátokra!” Igen, de nem csak a „miénkre”. A tévében - a megfelelő állomáson - megszó­lal Bukovszkij (A KGB által „dili­házba” zárt Bukovszkij), és kide­rül: Lenin elvtárs és apostolai színrelépésétől a bolsevizmus összeomlásáig (?) az elpusztított áldozatok száma cirka hatvan- millió. Nagy részük békeidőben. Kiderül, hogy ha Hitler egy hó­ismerem. Azért sem akarok hin­ni a szememnek, s biztos va­gyok abban, hogy az ezt meg­előző lapok soraiban említett Bernolák Antal nem ezeket a „tótokat” (értsd szlovéneket) képviselte 1825-ben, amikor Budán kiadta az ötnyelvű „Tót, Cseh, Deák, Német és Magyar nyelvnek közönséges szótárjá”-t. A Tót (Tóth) családnév megho­nosodása szerintem más úton történt, vagyis észak-dél irányú vándorlás útján, nem pedig for­dítva, a török-tatár kiszorítást követően. A tisztelt szerkesztőséghez csu­pán azért fordulok segítségért ezen ügy tisztázása végett, mert eddigi igyekezetem összekötte­tésbe lépni a mű szerzőjével eredménytelennek bizonyult. Szeretném tudni, tévedek-e vagy sem. Az igazságtétel érde­kében pedig, ha tévedés történt e könyvben, kérném a szer­kesztőséget nyilvánosságra hozni a helyes tényállást, hogy e könyv (nagyon értékes mű) tulajdonában lévők tudjanak ott javítást eszközölni az utókor számára, minden elfogultság nélkül. A. Szemes mérnök, Pozsony nappal később támadja meg a Szovjetuniót, a Nagy Honvédő Háborút Hódító Vörös-fasiszta Háborúként tartaná számon a történelem, mert Sztálin megtá­madta volna Németországot. Umberto Ecónak még ez sem elég! Gondolhatnánk, hogy nem ismeri a helyzetet. Ez az, amit - kerek perec - nem hiszek el, egy­szerűen nem tu­dom elhinni. Umberto Eco (egy fülszöveg szerint) „tudós, regényíró, esszéista, publicista - guru, akinek minden szava szent, (...) neve egyet jelent a szellemi izgalommal”. Tegyük hozzá, a tehetséggel és tudással. Kár, hogy az arány- és igazságér­zékkel nem. Említi ugyan Szolzsenyicin nevét (Öt írás az erkölcsről), mégis elszántan ta­gadja a vörös és a fekete fasizmus azonosságát. Fő érve Lenin elv­Nem a népek voltak bűnösek Én csak egyszerű munkás va­gyok, alapfokú végzettséggel, de szeretnék hozzászólni Jozef Slabák mérnök, kandidátusnak, párkányi lakosnak Soóky László cikkére írt válaszához. Slabák úr azt kérdezi, mi legyen az 1918 előtti, magyarországi nem magyar nemzetekkel szemben elkövetett bűnökkel. Semmi, mert azok a bűnök ugyanúgy el voltak követve a magyar nemzet ellen is. Slabák úr továbbá azt kérdezi, hogy ezek a bűnök mind a csehek, szlovákok, ro­mánok, németek, szerbek, hor- vátok lelkén száradnak-e. A vá­lasz egyszerű és logikus: ezek a bűnök mind a felelődén politi­kusok és az urak lelkén szárad­nak, akik a szegény népet sem­mibe se vették, ugyanúgy, mint most. Slabák úr logikája szerint a jelenlegi munkanélküliség és szegénység a szlovákok bűne volna. Szerintem nem, mert most is ugyanúgy szenved a szlovákság, mint a kisebbségek, és ezt a tényt is a felelőtlen poli­tikusok és vállalkozók számlájá­ra írnám, nem a szlovákságéra. társ és apostolai fölmentésére így hangzik: „a fasizmust - mármint a feketét! - irracionalitás uralja, gondolkodni férfiatían, a kultúra gyanús, minél kritikusabb maga­tartást tanúsít, annál inkább”, stb. A magam részéről (sutba minden hamis tekintélyelvet!) ajánlanék guru Eco úrnak tíz évet a volt lenini-sztálini elvek Szovjetuniójában. Vagy legalább ötöt az ötvenhat előtti Magyaror­szágon. Hogy az Öt írás az er­kölcsről témába vágó traktátu­sait újra megírhassa. Továbbá ajánlhatnám Márai Sándor sora­it (Garrenek műve, bevezető): „A jelvény néha svasztika vagy sarló és kalapács, de mindig parancs­uralom, és fojtogatja a szabad emberi együttélést”. Ajánlhatnám, és ajánlom is e so­rokat, hogy a Nagyüzem köztu­datformáló klubjában, ahol idő­ről időre - nem akárkik! - Umberto Eco volumenű szelle­mek (és tabuszakértők) a klub­vezetők, a féloldalas történelmi tudat időnként helyrebillenjen. Slabák úr azt is írja, hogy min­den kolonista csakis vásárlással jutott földhöz. Ebben is van egy kis tévedés, mert én személye­sen egy tulajdonostól tudom, aki szlovák volt, hogy amikor megalakult az első szlovák ál­lam, ingyen kapott földet a ma­gyar határ mentén, és még pénzt is kapott az építkezésre. Abban az időben kormányprog­ram volt elszlovákosítani a ma­gyar határ mentét. Végezetül azt kívánom, hogy Szlovákiában az okos, képzett emberek, poli­tikusok ne a kisebbségekre pa­zarolják az energiájukat, hanem több munkahelyet teremtsenek, és a szociális biztonság elérésé­re törekedjenek. Kovács István, Losonc Helyreigazítás Június 7-i számunkban az első oldalon közölt Tria­non fintorai c. cikkemben nyolcvan év helyett téve­sen kilencven szerepelt Trianon évfordulójaként, amiért olvasóink szíves el­nézését kérem. Vojtek Katalin Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinak István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovára Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi meg­rendelések: PrNS ES Vyvoz tlaée, KoSická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Polta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480201. Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Migas vaktöltényei Jegyzet Olvasói levél

Next

/
Thumbnails
Contents