Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-14 / 24. szám
2000. június 14. * 33. évfolyam 8 588001 690311 Szlovákiai magyar családi magazin Riport ________ Ka ssa, Luník IX. A lakótelep egyfajta egzotikus látványosságnak számít. 48 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. június 17-étől 23-áig Sport NOB-elnök lesz? Interjú Schmitt Pállal, Magyar- ország svájci -i /z nagykövetével. ÍO Miből fogunk élni? Egyre kevesebbet eszünk? A csallóközi eső Mészáros Károly__________ Évek óta beszélünk az elsi- vatagosodás veszélyéről. Nem hittem el, hogy ez lehetséges, de még néhány ilyen csapadékszegény év, s máris ott vagyunk a Szahara árnyékában. Ne kongassunk vészharangot, hiszen Dél-Szlovákia vízben gazdag, a csallóközi alvíz pedig az ország legjobb ivóvíztározója és -felszolgálója, ám el kell gondolkodni azon a pusztuláson, ami a Csallóközt sújtotta. Kora tavasztól májusig több ezer útmenti fa esett áldozatul az útkarbantartók fűrészeinek, egész ligetek és léniák tűntek el a határból az erdőgazdálkodás terveinek megfelelően. Kiszáradtak, elöregedtek - mondják. Gyanítom, hogy a fák kiszáradásának oka a tavalyi permetezés hiánya. Drága a permetanyag, a gyümölcsfákat meglepték a hernyók, tövig rágták még a diófák leveleit is. Tavasszal nem hajtottak ki, úgy álltak az út mentén, mint a meg- kopasztott varjak. Szinte kívánták a fűrészt! Mi lesz azonban, ha a hernyók tovább terjeszkednek, a vegyszerek egyre drágulnak, s egyre kevesebbet terem a föld? Egyre kevesebbet eszünk? Áprilisban, májusban oly kevés eső esett, hogy a terméskiesés már most hatvanszázalékos. A határban, legyen az a Dunaszerdahelyi, a Komáromi járásban, de a Mátyusföld sem kivétel, oly kevés az öntözőberendezés, hogy fél kézen meg lehet számolni. Újakra nem jut a mezőgazdasági üzemeknek, csak a régi, húszhuszonöt éves önjáró és dobos öntözőberendezésekkel találkozik az ember. Miből is jutna újra, amikor önmagukat is nehezen tartják el? Az Öntözésgazdálkodási Kutatóintézet felhívása nagy hangon hirdeti, hogy „az összes működőképes öntözőberendezést üzembe helyezve kell pótolni a csapadékot”. Mennyi az üzemképes berendezés? Mennyi az öntöznivaKorábban kellett volna a felhívásokhoz folyamodni. ló? „Különösen a kukoricát, a cukorrépát, a napraforgót, a lucernát és a zöldséget, valamint az almafákat és a szőlőt kell öntözni.” „A kalászosok esetében az öntözött parcellákon folytatni kell a csapadékpótlást!” Szinte sehol nem találkoztam olyan öntözőberendezéssel, amely a gabonára szórta volna a vizet. Talán csak a gútai és a lakszakállasi határban. Találkoztam viszont tíz centiméter magasságú, három centiméter kalásznagyságú búzával, amely június elején az érés határáig jutott. A gabona öntözése elkésett, sem a szárát, sem a fejnagyságát nem tudjuk növelni. Korábban kellett volna a felhívásokhoz folyamodni, s nem ártott volna akár május elején megvizsgálni a helyzetet, felkészülni a szárazságra. Támogatást is nyújtani öntözőberendezésekre, csökkenteni a víz árát. A válságstáb megállapította, hogy „akkor is jelentős károkra kell számítani, ha kedvezőbbre fordul az időjárás”. Az időjárás természetesen nem fordul kedvezőbbre. A bizottság tagjainak véleménye szerint „közvetlen veszélybe kerül az ország élelmiszer-biztonsága, és a kormánynak, valamint á parlamentnek sürgősen foglalkoznia kell a problémával”. Június közepén! Amikor a gabona a földeken sárgul, a szemek besültek, a kukorica közelebb a földhöz, mint amikor elvetették! Az ország gazdasága a mélyponton, a tömegek elszegényednek. Lehet vitázni politikai helyzetről, ám hogy milyen mérvű külföldi segítségre szorul majd az ország, arról nem beszélünk! Mert ahhoz, hogy ezt a segítséget megkapjuk, szavahihető kormányra, segítségre érdemes országra és arra érdemes országlakókra van szükség. Másképp megette a fene! Belesüppedhetünk a saját magunk készítette sivatagba, felakaszthatjuk magunkat a még ki nem vágott száraz fa ágára. Bár az idei kender oly sivár, hogy abból megfelelő kötelet sem lehet majd fonni! ' R Indonéz madonna. A felvétel Szumátrán készült, ahol áldozatokat szedett a múlt heti földrengés. tasR/EPA-feivétei Vezércikk Két választás után Kövesdi Károly ___________ Év ekig törtem a fejem, mire való egyáltalán a Magyarok Világ- szövetsége. Kérdeztem is olykor egy-két képviselőjét, akik többek közt bennünket (felvidéki magyarokat) képviseltek a szövetségben: „Ugyan mondjátok már meg!” Nem tudták megmondani. El-elméláztam: az ötvenes évek padlássöprője vagy az egykori estébés ugyan hogyan képviselhet engem, téged, minket? Milyen jogon? Ki delegálta oda? Ki kérdezett engem, a magyart? Aztán, amikor Csoóri Sándornak kitelt az ideje, s elkezdődött a nagy tülekedés az itatónál, kezdett megvilágosodni az elmém. S lett egyre világosabb, amint Patrubány Miklós megjelent Pozsonyban is kam- pányolni (miközben Duray Miklós be sem tette a lábát Székelyföldre, hogy támogatókat szerezzen; pedig Csoóri éppen az ő személyében látta a méltó utódot). Ekkor már sejteni lehetett, hogy furcsa dolgok történhetnek az MVSZ tisztújító közgyűlésén. Ilyen rémálomra azonban kevesen számítottak. Az elnökség fele kivonult, a közgyűlést folytatni kellene, hiszen a szövetség működésképtelen. Sajnos, várható, hogy az új elnök minden áron működésbe hozza, és tisztogatni fog. Ebben a helyzetben szinte mindegy, hogyan dönt az ügyészség, a Magyarok Világszövetségéből sikerült erkölcsi hullát csinálni. Aztán jött a másik, a Magyar Köztársaság elnökének megválasztása. Ez első pillantásra simább ügynek látszott, hiszen Mádl professzor - aki nemzetközileg is elismert szaktekintély- személyében mind a kormányon levő jobbközép, mind az ellenzéki bal és liberális társaság megegyezni látszott. Legalábbis úgy tett. Hogy a szavazás mégis szeplősre sikeredett, azt mindenki a maga szája íze szerint magyarázta. Az ellenzék a kormánypártokra mutogatott, hogy elkupeckedték a dolgot, a kormánypártok az ellenzékre: felrúgta az egyezséget, és különben is, tanuljon meg számolni. Normális ember számára egy pillanatra sem kétséges, hogy a szocialisták és eszdé- eszék szavaztak Mádl ellen az első és a második körben, s azt is sejteni lehet, miért. Az elnökjelölt néhány nappal a parlamenti ülés előtt olyan szellemben nyilatkozott a rádiónak, hogy Ausztriához Magyarországot hagyományos jó viszony fűzi, és nem feltétlenül felel meg a magyar érdekeknek rossz szomszédi viszonyba kerülni Ausztriával, s az ÉU kormányai felülvizsgálhatnák az osztrákokat diszkrimináló döntésüket. A nyilatkozó bölcsességére vall, hogy azért megjegyezte: Ausztrián is sok múlik. Sok ellenzéki kéz valószínűleg ennek hatására állt meg a levegőben, s csapott le a másik szavazógombra. Figyelmeztetésül és miheztartás végett. Megfelelőnek tartják ugyan Mádl személyét, de a professzor úr azért ne próbáljon meg szuverén államfőként viselkedni. (Nem egészen mellékes körülmény, de a dolog hátteréhez tartozik, hogy a közelmúltban Londonban tartott EDU-kongresszuson az európai konzervatív pártok hasonló szellemben nyilatkoztak, mondván, hogy az Ausztria elleni szankciók a szocialista kormányok elhamarkodott lépése volt. A európai szocialista kórus valahogy mégsem fakadt karénekre.) Szóval Magyarországnak van végre egy határozott köztársasági elnöke, és van egy igencsak autokrata beütésű világszövetségi elnöke. A kettő homlok- egyenest ellenkező tulajdonság. Míg Patrubányék száját (bár ő tagadta, hogy hallotta volna) szinte azonnal a trianoni bődület hagyta el, holott az a magyar kormány témája, Mádl Ferenc jelezte: nem áll be vakon a kődobálók közé, és a középeurópai realitások közepette is olyan magyar elnök akar lenni, aki élni fog Magyarország erkölcsi tőkéjével. Már a kezdet kezdetén elképzelhető, hogy ő sem a hazájában lesz próféta elsősorban. De a magyarságnak nem is prófétákra van szüksége. Mint ahogyan nem is politikai kalandorokra.
