Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-07 / 23. szám
10 2000. június 7. Gondolkodom, tehát... z I V A T A R F S G r u s 0 B D E I 0 s 0 z G E A O Ó N R E Y M V K B O I G G R G A ó s s K 0 A 0 • E A R E S Z K E T D K R A r E V F A Á N ö Ó R T r E z I s A N D Á s N K E S Z K E N ö R S Z r E K A S K E D D Húzd ki az ábrából a megadott szavakat! A kimaradt betűkből három foglalkozás nevét olvashatod össze. Megfejtésként ezeket küldd be szerkesztőségünkbe. A levelezőlapon tüntesd fel a Kópé jeligét. adó kínos sátor adós név szék baba ragyog szív kasza reszket tenger kedd réz zivatar keres ringat zúzmara keszkenő róka zsebkendő Tudod-e? Állati legek A leggyorsabb A leggyorsabb mozgású élőlény a vándorsólyom. A 30, illetve 45 fokos szögben lecsapó vándorsólyom 270 km/h, illetve 350 km/h sebességet ért el. A leglassúbb A Neptunus palagines fajhoz tartozó egyik ráknak, amelyet a Vörös-tengerben jelöltek meg, 29 évébe került, hogy a Szuezi-csatornán keresztül a Földközi-tengerig 163 kilométert megtegyen; azaz 5,6 km/év átlagsebességgel haladt. A legnagyobb különbségek Gyakori a két nem közötti méretkülönbség. A tengeri giliszta hímje és nősténye azonban mintha nem is egyazon faj volna. A nőstény 10-100 cm, míg a hím mindössze 1-3 cm hosszú, és a súlya csupán egymilliomod része a párjáénak. A legaluszékonyabbak Bizonyos övesállatfajok, valamint az oposszumok és a laj- hárok életük 80%-át képesek alvással és szunyókálással eltölteni. A legerősebb szagú A világ legbüdösebb állata az afrikai zorilla. A végbélmi- rigyeiből kibocsátott nedveket 1,6 km-es körzetben lehet érezni. Feljegyezték, hogy egy zorilla bűzével több órán át tartott távol magától kilenc jól megtermett oroszlánt, hogy egy zebratetemet zavartalanul birtokolhasson. ________Kópé_________________ A szegény kőtörő Élt egyszer egy szegény ember, aki minden áldott nap kijárt a sziklás hegyek közé, ahol csákánnyal fejtette a követ, szállította a városba az embereknek, hogy házat építsenek belőle. Nem volt ember a falujában, aki nála ügyesebben tudott volna követ fejtem; szívesen is vették tőle a városiak, s ő úgy- ahogy, szegényesen megélt a mesterségéből. így élt sorsával megelégedetten a szegény ember, nem irigyelte mások gazdagságát, eszébe se jutott, hogy az ő élete is folyhatna másként. Élt abban az időben egy szellem a hegyek között, s mit gondolt, mit nem, nem tudom, odatelepedett a sziklára, ahol a kőfejtő dolgozott, s elkezdett beszélgetni vele. Összevissza beszélt mindenfélét, hogy ő megsegíti varázslattal, olyan gazdaggá teszi, amilyenné csak akarja. Csóválta az ember a fejét, mert nem tetszett neki a dolog, s otthagyta a szellemet. Ment a városba, vitte a követ egy gazdag embernek. Amint ott bemegy a szobába, lát olyan sok szép dolgot, amilyent álmában sem látott. Ettől fogva olyan nehéznek tűnt fel a sorsa, hogy örökösen békédenke- dett magában. Egyszer felsóhajtott:- O, bárcsak gazdag ember lehetnék, s aludhatnék olyan ágyban, amelynek ezüstös függönye van, aranyrojtok lógnak le róla! Egy hang szólalt meg a feje felett:- Meghallgattam a kívánságodat, ezentúl gazdag ember leszel! Nézett a szegény ember, vajon ki szól hozzá, de senkit sem látott. Gondolta, hogy talán csak képzelődött, fogta a csákányát, s indult hazafelé. Hát amint hazatért, sze- me-szája elállott a csudálko- zástól: a fakunyhó helyett ragyogó, tündöklő palota állott! Benyit a fényes palotába, ott meg olyan ezüstös-aranyos ágy állott, amilyenre vágyakozott. A szegény ember rögtön belé is feküdött, jól aludt, s reggelre még azt is elfelejtette, hogy valaha valamit dolgozott is. Henyélt egész nap, sétált egyik szobából a másikba, nézegetett ki az ablakon, s úgy töltötte el a napját. Unalmas volt biz ez, mert nem tudta eldönteni, hogy szokták tölteni az idejüket a gazdagok. Egyszer forróság volt, sütötte a palotát a nap, hogy majd megsült benne a szegény ember. Kidugta a fejét az ablakon, hátha egy kis szellőcske fújna arrafelé, s ím, éppen akkor robogott arra a herceg kocsija nagy büszkén, s a herceg feje felett egy aranyos napernyő tartott árnyékot.- O, bár én is herceg lehetnék - sóhajtott fel a kőtörő -, s lenne egy ilyen gyönyörű fogatom meg ilyen aranyos napernyőm!- Kívánságodat meghallgattam, s teljesítem is - hangzott ismét a hang -, légy ezentúl herceg! Úgy is lett, ahogy a szellem akarta: herceg lett a szegény kőtörőbői, skar- látpiros ruhás, aranysuj- tásos szolgák állottak sorfalat előtte, s mikor gyönyörű fogatával s az arany napernyővel kocsizni indult, a nép csak úgy tolongott utána, hogy megbámulja a gazdagságát. Büszke volt a kőtörő a hercegségére, de amint így kocsikázott keresz- tül-kasul a városon, hiába tartotta maga fölé az aranyos napernyőt, mégiscsak keresztültörtek azon is a napsugarak, s napról napra feketébb lett az arca. Mérgelődött a szegény ember, hogy a nap mégiscsak nagyobb úr őnála, s így sóhajtott fel:- A nap mégiscsak hatalmasabb, mint én, ó, bárcsak én is az lehetnék! A hegy szelleme ismét megszólalt felette:- Meghallgattam a kívánságodat, te léssz ezután a nap! Úgy is lett, s a kőtörő boldogan küldte le égető sugarait a földre, perzselte forróságával a füvet, repesztette a földet, feketére sütötte a hercegek s a szegény emberek arcát. Boldog volt, mert úgy érezte, most már igazán ő a leghatalmasabb a világon. De egyszer csak egy felhő húzódott eléje, s ő nem látott többé semmit, nem küldhette le a sugarait a földre.- Hát ez a rongyos felhő hatalmasabb, mint én? - kiáltott fel dühösen. - Nos, akkor felhő akarok lenni! Wü %- Kívánságodat teljesítem - hangzott ismét a szellem hangja. Rögtön felhővé változott a kőtörő, s ezentúl ott lebegett a nap és a föld között. Öntötte a vizet magából, s boldogan látta, hogy a hatalma mekkora: hogy a földön ismét virágzik és zöldellik minden a nagy forróság után. Öntötte a vizet napokon, heteken át, a patakok kiáradtak, elöntötték a vetéseket, elvitték a falvakat, s a felhő boldogan látta, hogy az ő hatalma elől semmi sem menekül meg. De egyszer csak a sziklára pillantott, amelyen azelőtt oly szorgalmasan dolgozott, az állott szilárdan. Csodálkozva kiáltott fel a felhő:- Hát a szikla erősebb, mint én? Ó, bárcsak azzá lehetnék! Ismét hallatszott a szikla szellemének szava:- Teljesítem kívánságodat, légy szikla! Boldog volt a szegény ember, nap sütése, eső esése őt meg nem zavarhatta, úgy érezte, most igazán ő a leghatalmasabb a világon. Ám egy reggelen nagy ütéseket érzett a fején; odapillant, hát egy ember vágja a követ a csákányával, s szakadnak le egymás után a kődarabok. Roppant félelem reszketett át minden részén, s szomorúan mondta:- Hát egy földi emberke hatalmasabb lehet, mint én? Ó, bárcsak még egyszer én is az lehetnék!- Légy hát emberré, ha úgy kívánod! - szólt ismét a szikla szelleme. Azzá is lett egy szempillantás alatt, s boldogan kezdte ismét fejteni a köveket a szikláról. Soha többé nem gondolt arra, hogy hatalmasabb legyen annál, ami; szorgalmasan dolgozott, kemény ágyon aludt, fakunyhóban lakott, s mégis elégedett, boldog volt mindig. (Japán mese) A magyar történelem nagy alakjai Batthyány Lajos (1806-1849) 1806-ban Pozsonyban született arisztokrata családban. Édesapját korán elveszítette, könnyelmű anyja pedig nem foglalkozott vele. Tizenhat éves korában belépett a hadseregbe, s ott huszárhadnagy lett. 1831- ben fejezte be katonai pályafutását; ekkor szerezte meg anyjától peres úton a birtokait, melyeken később korszerű gazdálkodást folytatott. Wesselényi és Széchenyi hatására bekapcsolódott az országos politikai életbe. Az 1839-40-es és az 1843-44-es országgyűlésen mint a főrendi ellenzék vezetője lépett fel. 1847-ben az Ellenzéki Párt elnökévé választották. 1848. március 15-én a felirati javaslatot Bécsbe vivő küldöttség tagja volt, majd V. Ferdinánd őt nevezte ki miniszterelnöknek. Batthyány haladéktalanul kihirdette a jobbágyfelszabadítást, hozzálátott a kormány megszervezéséhez és a forradalmi átalakulás törvényes úton történő véghezviteléhez. Amikor a békés kibontakozás terve meghiúsult, Batthyány 1848 szeptemberében lemondott miniszterelnöki tisztéről, de a nádor újra felkérte a poszt betöltésére. Amikor Jelacicot a bécsi kormány Magyarország ellen fordította, a miniszterelnök végképp lemondott. 1849 januárjában még részt vett a Windischgrátz elé járuló békeküldöttségben, de vele nem tárgyalt az osztrák kapitány. Néhány nappal később letartóztatták, hadbíróság elé állították, és Olmützben halálra ítélték. Haynau kötél általi halált rótt ki rá. Batthyány a börtönben egy becsempészett tőrrel súlyosan megsebesítette a nyakát, ezért október 6-án golyóval végeztek vele. Verssarok Jean-Luc Moreau A mókus Egy platánfa mély odvábán senkitől sem látott ház van. Küszöbén egy mókus ül, egymagában, egyedül. Cseresznyézik eleget, s mindenfélét kötöget. Amíg eszi a diót, köt közben egy szép trikót; mogyorót is ropogtat, kesztyűt köt meg zoknikat. Tőlejöhet a hideg! Az se baj, hajön a tél! Napszálltáig kötöget, a küszöbön üldögél, pulóvert köt ügyesen, s nem fog fázni sohasem!
