Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-24 / 21. szám
2 2000. május 24. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor így megy ez... Barak László ___________ Ha valaki azt gondolja, hogy magyar ember Szlovákiában korlátlanul nem érvényesülhet, téved. Vagy szenvedni akar, esetleg az ilyen nézetekkel kívánja biztosítani megélhetését. Vannak sokan, nem is akármilyen politikusi és humán értelmiségi körökben, akik immár egy évtizede abból élnek, hogy magyarok. Adódik majd alkalom, amikor mindez kiderül... Ez azonban egy másik történet. A legaktuálisabb arról szól, hogy a Rezes família micsoda elképesztő karriert csinált itt Európa, ahogy mondani szokás, a „szláv tenger” közepén. Napok kérdése, és eldől, a US Steel által amerikai tulajdonba kerül-e a kassai vasmű. A több mint huszonötezer embert alkalmazó, valaha szebb időket megélt gyáróriásért a felszín alatt ádáz gazdasági háború dúl. Megjegyzendő, okkal, hiszen egyáltalán nem mindegy, amerikai vagy orosz érdekszférává válik-e Szlovákia. A többségi tulajdonlásért százmilliók röpködnek, amelyekből az államkasszába sajnos, tulajdonképpen egy fi- tying sem kerül. Annál többet, az egyszerű halandó számára csillagászati léptékű összegeket zsebel majd be egy magyar ember, akit kelet-szlovákiai szülőfalujában csak Sanyinak hívnak. Szlovákia legnagyobb állami cégét ugyanis annak idején ő kapta „ajándékba” Meciartól, akire ugye, fölösleges bármely jelzőt vesztegetni. Nem lehetett valami nemzetiségileg diszkriminált hülye tehát ez a Rezes, mint ahogy az apja sem volt az, aki a kommunizmus alatt téeszelnökségig vitte. Akkori léptékkel mérve olyan pozíciója volt, mint fiának és unokájának jelenleg. Akiknek történetesen mindenki, aki a vasművet akarja, fizet mint a köles, mivel más választása nincs is... Más kérdés, hogy ez a tündérmesékbe korántsem illő hős vagyonát a legkevésbé sem áldozza majd a „szenvedő magyarokra”. Mint ahogyan azoknak sem volt soha és nem is lesz szokásuk a „nemzeti közösségük” oltárán áldozni. így megy ez... Jegyzet Pártok csetepatéi Szűcs Béla ____________ Ki s országunk 101 politikai pártja közül tucatnyi politizál aktívan, és a koalíciós kormányt tizenegyen tákolták össze. Sajnos, másfél éves ténykedésük után mindennaposakká váltak csetepatéik, amelyek több síkon is bolon- dítják a választót. Nem elég az ellenzék egyre vadabb hadjárata - tüntetésekkel, szociális uszításokkal próbálkozik -, a koalíciós pártok között is egyre ízléstelenebb a vádaskodás. Az újságokat böngészve úgy tűnik, hogy a kormány minden tagja tehetségtelen, alkalmatlan, legtöbbjüket le kellene váltani, és olyan zseniket kellene kinevezni, akik egykettőre rendbe tennék a gazdaságot. Ilyen demagógiával próbálják félrevezetni a választókat, mivel egyre fogy a támogatottságuk. Érthető, hogy ez a torzsalkodás biztatást jelent az ellenzéknek. A szóváltások közepette ugyan akadnak józan hangok is, amelyek azt követelik, hogy a vitás kérdéseket diszkréten oldják meg, és ne hecceljék a felajzott közvéleményt. Úgy tűnik, a higgadtság óhaja pusztába kiáltott szó, és noha a koalíciós politikusok erősködnek, hogy a négyéves választási ciklust kibírják mindegyik kiszemelt egy-két minisztert a többi pártból, akik helyében szívesen látnák a saját emberüket. Elemzők szerint a baloldal által követelt kormány- átalakítás nem oldana meg semmit, még jobban eltávolí- taná egymástól a koalíciós partnereket. A politikai csatározásokban a biztonság és a józanság szigete az MKP. A köztársasági elnök a Pravdában megjelent nyilatkozatában leszögezte: „Pillanatnyilag a legstabilabb párt az MKP. A többi párt mintha mindent elkövetne azért, hogy ne maradjon hatalmon négy évig.” Bár sokan viszo- lyognak tőle, kénytelenek elismerni, hogy példát mutatnak a magyarok. Főszerkesztő: Grendel Ágota (S82-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szeikesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefbn: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. A minisztérium leirata szerint a nevesítetlen disznókat elsejéig mind egy szálig anyakönyveztetni kell... Rajz: MS-Renéín Felülnézet Reformkor - rafinériával Soóky László ________ Itt, Európában a korábban kelő reformerek nagyjából kétszáz évvel ezelőtt elrendezték belső és külső reformjaikat. Meghúzták az egyáltalán nem jelképes határaikat, felállították a filozofikus tételeiket, nemzetiekké lettek valamiféle korademokratikus körítéssel, aztán hagyták, hogy a megreformált Európa némi forradalmakkal fűszerezve működjön. Nekünk, magyaroknak az lett a feladatunk a reformok forgató- könyvei szerint, hogy állandó és önmarcangoló bűntudatban éljünk, egyben tudatosítsuk azt a végképp nem epizódfunkciót, hogy mi vagyunk Európa s a világ megrontói. Azokban a ritka pillanatokban, amikor valamiféle lerészegedés kapcsán megfeledkeztünk kiosztott szerepünkről, jöttek a kozák, az orosz, a francia vagy az ántánt humanistái, s az orrunkra koppintottak, mondván: nem oda Buda!, vagy ha oda is van, mi majd teszünk arról, hogy valóban oda is legyen. Most abban a helyzetben vagyunk, hogy a forradalmak elzúgtak. Úgy gondolom, lelkiis- meret-furdalás nélkül leszögezhetjük, hogy az utóbbi kétszáz év forradalmait mi, magyarok rendre megnyertük - valakinek. Ez annyit jelent, hogy saját győzelmes eszméink áldozataivá lettünk. A később ocsúdó reformerek ügykö- dési idejüket a huszadik század végére időzítették, tudván, hogy a kései magyar reformerek eléggé el nem ítélhető módon majd megreformálják a bezápult Kelet-Kö- zép-Éurópa határait, s így, ezen a jelentős méretű szemétdombon minden elnyomott, de elég korán és elég hangosan kukorító kakas találhat magának gyémánt félkrajcár helyett egy-egy országot. Ilyen reformhajtása Európának Szlovákia is, ahol a szlovákok jelentős huszárvágással, okulva a csehszlovák haza nagy fiának, Vladi- I mír Clementisnek a sikeres demagógiájából, országhoz jutottak. Azt, hogy Magyarország és a szlovákiai magyarság akkori vezetői ebben a honfoglalásban milyen szerepet vállaltak, talán egy másik adódó alkalommal elemezném. Most kizárólag a reformokkal szeretnék foglalkozni. Reform volt, reform van, és reform lesz Szlovákiában, babám! Mégpedig közigazgatási reform. E reform alapvető célkitűzése az, hogy látszólag testközelbe kerülhessen a polgár a bürokráciához, és ott intézhesse el kis és nagy dolgait, ahol az arra legrátermettebb emberek ülnek. Ez a látszat. A valódi törekvés pedig ugyanaz, mint az előző köz- igazgatási reform idején is volt: úgy megosztani a magyarlakta sáv közigazgatását, és olyan székhelyűvé tenni, hogy a revizionista szlovákiai magyarnak örökre elmenjen a kedve saját ügyei intézésétől. Igaz, a szlovákiai magyar képviselők is tettek javalatokat a közigazgatás megreformálására, mely javaslatok közelebb állnak a szlovákiai magyarság érdekeihez, mint a szlovákjavaslat, de hát nem azért vagyunk mi kormányon, hogy ebbéli hatalmunkkal és lehetőségünkkel éljünk. A mi parlamenti képviselőinknek maximum arra futja, hogy majd tartózkodnak a másik, majd elfogadásra kerülő javaslat megszavazásától. A szlovák reformjavaslat pedig nem más, mint a szlovákiai magyarság lelki és nyelvi asszimilálásá- nak az alapvetője, sokkal rafináltabb és kifinomultabb, mint a Meciar-kormányé volt. Most tehát a szlovákiai magyarság legfontosabb feladata az, hogy lenyelje a reformbékát, majd átadva magát a boldog emésztésnek, megújult erővel, harag és dac nélkül támogassa azt a szlovák kormányt, amely ingyen adja nekünk azt a rózsaszín szemüveget, amelyen keresztül élvezhetjük a szappanoperát, melyben mi vagyunk a díszlet. Olvasói levél A nagy felfedező A közelmúltban nagy meglepetést keltett Hofbauer képviselő világraszóló felfedezése, hogy Irak fővárosa nem Bagdad, hanem Damaszkusz. Amikor tüzetesen elolvastam a nevezett felfedezőnek a Slovenská repub- likában megjelent írását, nem akartam hinni a szememnek. Már az írás első soraiban vádat emelt az amerikai és angol imperialisták ellen, akik piszkos, olajtól bűzlő céljaikért bombázni merték Irak fővárosát, eme történelmi jelentőségű várost. Közben nem feledkezett meg hivatkozni olyan személyiségekre sem, mint Ábrahám, Jézus Krisztus, Pál apostol vagy Mohamed, akik úgyszólván szent hellyé tették Damaszkuszi. A bevezetőn túlmenően szerzőnk írásában még három alkalommal említette Damasz- kusznak mint Irak fővárosának a bombázását, ezzel is bizonyítandó, hogy részéről s egyszersmind a szerkesztőség részéről is a tévedés kizárt. A bombázás kapcsán megkapta a magáét Bili Clinton elnök és exbarátnője, Monica kisasz- szony, valamint Kenneth Star, továbbá Tony Blair angol miniszterelnök, Butler, a CIA hírszerzője, mi több, még Adolf Hitler is, akiket írásában többször említett. A korszakos írás elolvasása után sokáig vártam, abban a reményben, hátha megjelenik valami helyreigazítás, netán önkritika, de várakozásom hiábavalónak bizonyult. Bár kora ifjúságom, egész pontosan az Irakkal és Szíriával foglalkozó földrajzórák óta egészen máig úgy gondoltam, hogy Irak fővárosa Bagdad, rá kellett jönnöm, hogy Hofbauer úr esetében világraszóló felfedezésről van szó, ami különös figyelmet érdemel. Elhatároztam, hogy az új elmélet közkinccsé tétele végett néhány javaslatot teszek bizonyos nemzetközi szervezeteknek. Javaslom az ENSZ illetékes bizottságának, hogy a világon fellelhető valamennyi tankönyvet azonnali hatállyal semmisítse meg. Kötelezze az ügyben érintetteket új tankönyvek kiadására, melyekben Irak új fővárosaként Damaszkusz szerepel. Az említett cikk szerzőjét pedig Nobel-díjra javasolnám. Mivel azonban a javaslat érvényességéhez legalább két személy beadványára van szükség, felkérem az olvasókat, segítsenek, hogy javaslatunk érvényes legyen. Remélem - ha Allah is úgy akarja -, fáradozásunkat siker koronázza, s így feltehetően hozzájárulunk hazánk első Nobel-díjasának kitüntetéséhez. Végül nem tartom kizártnak azt sem, hogy az írás szerzője valamilyen prófétai ihlet által már ma feltételezi, hogy Irak fővárosa a közeljövőben Damaszkusz lesz, mivel nagyobb történelmi jelentőségű Bagdadnál. Addig azonban tekintsük csak Bagdadot Irak fővárosának, amely olyan messze van Damaszkusztól, mint Makó Jeruzsálemtől. Kohán István, Kassa Mindent a vevőért? Még az év elején történt. Mivel olyan világot élünk, hogy ahány üzlet, annyi ár, ezért ha kifogyott a tűzhely mellett a gázpalack, ahol olcsóbb, ott szoktam kicserélni. Megtudtam, hogy a szomszéd faluban is van gázlerakat; úgy döntöttem, ott fogom kicserélni a palackot. A lerakatban szívesen fogadtak, a néni betessékelt egy kamraszerű épületbe, ahol a két előttem levő palackot ki is emeltem. Eszembe jutott, le kell ellenőriznem, mert csak olyan palackot tehetek be a konyhába, amely jól zár. Nézem az egyiket, enged. Nézem a másikat, az is. Szóltam a néninek, erre ő kiabálni kezdett, hogy mit gondolok én, a palack csak „szusz- szánt”. Adjam vissza a palackot, ő visszaadja a pénzt, és soha többé ne lásson az udvarában. Egyébként is, sok a dolga, ne zavarjam. A néni valószínűleg tisztában volt vele, hogy a palackok engednek, csak rá akarta sózni valakire. De hol itt a szívélyesség, az intelligencia, a „Mindent a vevőért”? Remélem, a néni magára ismer, és legközelebb szívélyesebb lesz a vevőkkel szemben. B. Ilona, Zalaba
