Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-24 / 21. szám
2000. május 24. * 33. évfolyam Vasárnap 588001 690311 Szlovákiai magyar családi magazin Sport ___________ Ki jut Sydneybe a Radolsky-legénység? Az utánpótlás labdarúgó Eb olimpiai selejtező is. Riport____________ A város felsőoktatási intézményeinek sora az Academia Istropolitanáig q vezethető vissza. O 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. május 27-étől júnis 2-áig Tessék tippelni, miért tűrik az igazgatót a helyén? Simeki uborkásüveg Vojtek Katalin _______________ A Dunaszerdahelyi Gépipari Szakmunkásképző intézet belülről uborkásüveghez hasonló épülete a mai szlovákiai valóság kicsiben. Megtalálható benne mindaz, ami ezt az országot nyomorgatja, és lehetetlenné teszi, hogy kettőről háromra jusson. Pedig ugyan mi kell egy iskolának, amelyet azért mégiscsak könnyebb eligazgatni, mint egy országot? Egy jó vezető, aki tudja, hogy mit akar, honnan hová kívánja juttatni azokat, akik rábízattak, és akiknek a sorsáért felelős. Egy szaktudással, felelősségtudattal és vezetői képességekkel rendelkező igazgató csodákat képes művelni egy iskolával még a mai ínséges időkben is, amikor sok helyen krétára sem futja. A dunaszerdahelyi intézet nem szenved pénzhiányban, különben aligha dicsekedhetne Miroslav Simek igazgató azzal, hogy 30 millió koronát kapott az épület rekonstrukciójára. Ahol ott van Simek, van pénz - és problémák is a pénz körül. Már 1992- ben, funkcióba lépésének évében panasszal fordultak a beosztottak a szakmunkásképző intézet fölöt- tes szervéhez, a gazdasági minisztériumhoz, mivel az igazgató semmibe vette az oktatási minisztérium 1992. május 1-jén hatályba lépett, a pedagógusbérek emelésére vonatkozó rendeletét, nem vette figyelembe sem a ledolgozott évek, sem a túlórák számát, sem a helyettesítéseket, törvényellenesen pénzbüntetéseket rótt ki a pedagógusokra, és bár (a rossz anyagi helyzetre hivatkozva) a tanoncok nem kaptak bért, irodájában a csaknem új bútorokat vadonatújakra cseréltette. Simek olyan munkakörülményeket és elviselhetetlen légkört teremtett, hogy regnálása első 4 hónapja alatt 12 pedagógus távozott az iskolából. A háromoldalas panaszlevélre, amelynek a fent felsoroltak csak elenyésző részét alkották, a minisztérium úgy reagált, hogy azonnali elbocsátással fenyegette meg az év végi bizoAz iskolában már csak a magyar nyelv és irodalom oktatása folyik magyarul. nyítványok kiírásának megtagadásával tiltakozó pedagógusokat, és hagyta az igazgatót tovább ténykedni. 1993-ban ismét levélben fordultak szülők és pedagógusok a minisztériumhoz. Megírták: kinevezése óta Simek folyamatosan hibát hibára halmoz, pedagógiai, szervezési, gazdasági téren egyaránt, amit az iskola érdekei és az oktatás színvonala sínylenek meg. A minisztérium érdemben erre sem reagált. Az 1995-ös panaszlevélre sem, amely már nem hibákról, hanem törvénysértések sorozatáról szólt. Simek közben megváltoztatta az iskola magyar osztályainak oktatási nyelvét, s noha a masszív szülői tiltakozástól megijedve szóban visszavonta rendeletét, később' megvalósította azt. Az iskolában, ahol a tanulók több mint 80 százaléka magyar anyanyelvű, ma már csak a magyar nyelv és irodalom oktatása folyik magyarul. 1997- ben kétnyelvű bizonyítványa miatt nem vett fel egy sikeresen felvételizett magyar diákot, holott előzőleg saját aláírásával igazolta felvételét. A kerületi bíróság döntésé a tanuló felvételére kötelezte, de Simek erre is fittyet hányt. Legújabban (ismét törvényt sértve) akadályozta az iskolatanács megalakulását, hogy az ne tudja kezdeményezni leváltását. Tette ezt többek között úgy, hogy mondvacsinált ürügygyei azonnali hatállyal elbocsátotta a tanács elnökévé választott pedagógust. A 35 tagú tantestületből erre 27 pedagógus kijelentette: betelt a pohár, addig tiltakozik, amíg Simeket le nem váltják. A minisztérium pedig, amely kormányoktól függetlenül érezhetően folyton ott tartja védő kezét a sorozatos törvénysértő fölött, ismét a jól bevált módszert, a megfélemlítést alkalmazza - az iskola megszüntetésével riogatja a pedagógusokat. Egy törvénysértő igazgató, aki miatt 8 év alatt csaknem 50 beosztottja hagyta el az iskolát, minisztériumi védelmet élvez. Tessék tippelni: vajon miért? Míg nálunk szárazság van, Manilában bőkezűek az égiek TASR/AP-feivétei gr Vezércikk Esőisten kegyei Kövesdi Károly ___________ Fu rcsa fintora a sorsnak, hogy vízből egyszerre lehet sok és kevés. A közelmúltban Magyarországon az évszázad árvizével vívták a csatát, viszont a hetek óta tartó szárazság és a májusban szokatlan hőség miatt könnyen megeshet, hogy a mezőgazdaságban dolgozók nagyon sovány termést fognak az idén aratni. A gabo- naneműek kalásza most fejlődik ki, s ha nem történik csoda, megeshet, hogy szalmát fognak csépelni búza helyett. Óvatos becslések szerint Szlovákiában a mezőgazdasági szektort már eddig mintegy kétmilliárdos kár érte. A múlt héten aztán, hosszas totojázás után, végre Koncos miniszter úr is úgy találta jónak, hogy válságstábot hoz létre a földművelési minisztériumban, amely feltérképezi az eddigi károkat. Jobb későn, mint soha - gonoszkodhatnánk, hiszen ha más forrásból nem is, legalább a meteorológiai előrejelzésekből sejthető volt, hogy rossz vége lesz a késlekedésnek, és hogy nem elég Esőisten kegyeit várni, hanem meg kell előzni a katasztrófát. A kárfeltérképezés helyett valószínűleg tanácsosabb lett volna állandóan figyelemmel kísérni a helyzetet. Magyarán: a politikai viták helyett oda kellett volna figyelni arra is, amiből a minisztérium él. A meteorológiai intézet ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy a pártállamban szorosan együttműködött a minisztériummal, és állandó helyzetjelentéssel szolgált az időjárás alakulásáról, ma ugyanezt a szolgáltatást pénzért teszi. Jobban mondva nem teszi, mert pénzből a földművelési minisztériumban is kevés van, így évek óta nem rendeli meg ezt a szolgáltatást. Ezek után csak találgatni lehet, vajon mi tartotta vissza a miniszter urat attól, hogy tárcája a helyzet magaslatán álljon, s ha már a oly szívósan ragaszkodik például a nevesí- tetlen földekhez, miért nem viseli a szívén azok sorsát is. Ebben a helyzetben is evidenciának tűnik, hogy az állam a legrosszabb gazda. Hiszen a szétlopkodott, tíz éve nem újított és nagyrészt tönkrement öntözőberendezések kérdése is szorosan összefügg a tulajdonviszonnyal. Ha egy gazda sorsa állandóan az állami támogatástól függ, s az állami támogatás úgy történik, ahogyan nálunk, akkor nem lehet csodálkozni, hogy a végén öntözőberendezésre sem futja, nemcsak gázolajra és vetőmagra. S amíg a felvásárlási árak olyanok, amilyenek, a paraszt boldog lehet, ha a betevőt meg tudja termelni, nem pedig fejlesztésre gondolni. Jelzésértékű a minisztérium furcsa, enyhén szólva sértő hangnemű bejelentése is, hogy bár (az utolsó pillanatban) végre dotálni óhajtja az öntözést, a nyújtott támogatás felhasználását keményen ellenőrzi. Mintha eleve feltételezné, hogy tolvajokkal van dolga, és nem biztos benne, hová teszi a pénzét. Mintha a kiszáradt földet keserű szájízzel néző termelő arra várna, hogy a kapott támogatást nyaralóra, luxusautóra vagy amerikai nyaralásra költse, és nem arra, amiből él, amitől a sorsa függ. De hát ez már csak így megy nálunk; mindenki maga szerint ítél. Mindazonáltal az ilyen kiélezett helyzetben mutatkozik meg a maga legpőrébb valóságában, hogy ki hogyan viszonyul a tulajdonához. Meglehet, hogy az idei aratás, az ország idei és jövő évi kenyere visszatükrözi majd azokat az áldatlan állapotokat, amelyek évek óta uralkodnak például Dél-Szlovákiában, ahol már alig találni jól működő szövetkezetét, de annál több elkótyavetyélt szántóföld ezer meg ezer hektárait. S ha már a baloldal olyannyira forszírozza a kormány átalakítását, talán ott kellene kezdeni a „tisztogatást”, ahol a miniszter nem áll a helyzet magaslatán.
