Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-17 / 20. szám

16 2000. május 17. Sport p Jacques Rogge: „Mindenütt az önkéntesek alkotják a sportszervezetek gerincét” Hány pilléren áll az olimpiai mozgalom? Atlanta magyar olimpikonjai. Vajon bekerül-e valaki közülük sportolóként a NOB-ba? NOB Extráimét_______________ Jacques Rogge versenyzőként három ötkarikás játékon (1968, 1972, 1976) indult. Hatvan­nyolctól hetvenhatig a Belga Olimpiai Bizottság sportbizott­ságának tagja, hetvenkettő óta országa nemzeti olimpiai bizott­ságában tevékenykedik. Jelen­leg ő az európai olimpiai bizott­ságok elnöke. Az ötkarikás moz­galommal kapcsolatos időszerű kérdésekre válaszolt. Miért vett fel újabb tizenöt sportolót soraiba a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, ha már olyan sok olimpikon a tagja? Valójában huszonöt NOB-tag in­dult valamelyik olimpián, közü­lük tizenhárom dobogós volt. A tizenegy tagú végrehajtó bizott­ságból hatan szintén olimpiko­nok. Szükségünk van azonban fiatalabb, még versenyző spor­tolókra. Az egyenlőség elve alapján kapnak bizalmat, ami nagyobb demokráciát teremt, jelenlétük felfrissíti a NOB-ot. A sportolói múlt egyben garan­tálja a jó sportvezetői tevékeny­séget is? Léteznek tekintélyes sportveze­tők sportolói múlt nélkül. Ugyan­akkor neves bajnokok sportveze­tőként megbuktak, mert nem szereztek megfelelő szakképesí­tést, és többnyire csak az elmúlt évek fogságában éltek. Az igazi vezető mindenképpen merít sportmúltjából, de ezenkívül szá­mos más tevékenységet is elsajá­tít; inkább bekapcsolódik a mun­kába, mint hogy összevesse ma­gát valakivel, versenyezzen má­sokkal. A vezetőnek az általános megegyezés útjait, nem pedig az ellenfelet kell keresnie. lentétbe kerülnek a sportvezető­ikkel, és olyan sztrájkokat szer­veznek, amelyek tönkreteszik sportágukat. Esetenként - mint például a teniszben - a sportolók veszik kezükbe a versenyek bizo­nyos mértékű irányítását. Né­hány sportágban erősödik az önálló szervezeti felépítés kiala­kítása, s a sportolók saját edzőik-. kel, orvosaikkal, menedzsereik­kel lépnek szövetségre, kivonul­va az állami szövetségek irányí­tási hatásköréből. Egyik modell sem kikezdhetetlen. Például a Nemzetközi Tenisz Szövetség ér­telmes párbeszédet kezdett az ATP és a WTA között. A sportolói' társulásokra és magáncsapatok­ra leselkedő legnagyobb veszély a kapzsiság és az önzés. A ha­gyományos modellben a vezetés által előteremtett pénz bizonyos hányada a nemzetközi vagy a nemzeti szövetségeken át vissza­folyik az egyesületekbe, mégpe­dig a sportfejlesztés támogatásá­ra. A sportolók által ellenőrzött viadalokra ez nem jellemző, pe­dig a versenyzőknek nem sza­badna elfelejteniük, hogy hon­nan indultak. Felelősek egykori bölcsőjükkel szemben is. Hogyan tartható fenn az olimpi­ai mozgalomban ez a hagyomá­nyos modell? A sportolók azért is alakítanak uniókat vagy magánszervező­déseket, mert attól félnek, hogy nem részesülnek kellő támoga­tásban a klubok és a nemzeti szövetségek részéről. A sportra napjainkban sokkal inkább jel­lemző a kifürkészhetetlenség és a professzionalizmus. A sporto­lók szinte teljes mértékben az edzések napszámosai, szerző­déses alapon. A sportvezetők pedig inkább az önkéntes, ta­pasztalatlan, időhiányban szen­vedő többség létszámának nö­velését szeretnék, sokukban erős az atyáskodási hajlam. Új párbeszédet kell nyitni a sport­vezetők és a versenyzők között. Mindegyik szövetség fórumán jobb kapcsolat kiépítésére van szükség, s meg kell hallgatnunk a sportolókat. Egyúttal kívána­tos a számukra nyújtott szolgál­tatások színvonalának emelése és az önkéntesek - továbbra is nekik kell alkotniuk a sportszer­vezetek gerincét - képzésének alapvető javítása. Számos spor­toló számára a versenyzés pusz­ta kikapcsolódás, másoknak azonban foglalkozás, amelyhez szerződéses viszonyba lépnek a sportvezetőkkel. És a jövő? A sportolók és sportvezetők jogai­nak és kötelességeinek az Olim­piai Chartában is mind jobban nyomot kell hagyniuk. Napjainkban a mozgalmon be­lül elszaporodtak a sportolói szerveződések. Mintha a ren­detlenség lenne úrrá. A NOB sportbizottsága az egyet­len demokratikusan megválasz­tott szerv, amely a versenyzők valódi érdekeit képviseli. Létezik az Olimpikonok Világszövetsé­ge, amely az olimpiai résztvevő­ket tömöríti. Őket más célok ve­zérlik, de teret kell nyitnunk ne­kik. Ugyanakkor tevékenykedik az Olimpiai Bajnokok Világszö­vetsége, sőt egy további tömörü­lés az olimpikonokat és a mai versenyzőket társítja. Ez utóbbit nem demokratikus úton válasz­tották, így nem lehet a sportolók hivatalos szószólója. Minden­képpen hasznosabb lenne, ha ezek a szövetségek összeolvad­nának, és egységesen lépnének fel az olimpikonok érdekében. A bírálók azt állítják, hogy a sportbizottságok munkáját visszafogja a sportolók elégte­len érdeklődése... Sok esetben igaz a meglátás, de többnyire azért, mert helytele­nül viszonyulunk a dolgokhoz. Az edzések és a versenyek mel­lett a sportolóknak valóban ke­vés idejük marad, nem kénysze- ríthetjük őket hétköznapi rutin­munkába. Nagyon jól időzített találkozókat kell összehívni a versenyzők és a sportvezetők között, ha lehetséges, a verseny- idényen kívüli hetekben vagy szerencsésen megválasztott idő­pontokban. A sportbizottságok­ban olyan válogatottaknak is helyet kell szorítani, akik már befejezték a versenyzést, így Schmitt Pál is olimpikonként ült a NOB alelnöki székébe. több idejük akad, és legalább rö­vid időre képviselhetik a sporto­lók érdekeit. Ebben is az érteke­zés korszerű útjai (mint az Internet) időmegtakarítást je­lentenek. A felelősségvállalás a képzettséggel jár együtt. A ver­senyzés és a sportirányítás közel állnak egymáshoz, de két külön­böző tevékenység. A sportveze­tőnek értenie kell a menedzse­léshez, a pénzügyekhez, a jog­szabályokhoz, a dopping kérdé­seihez, a médiával fenntartott kapcsolatokhoz. A fiatal sporto­lóknak maguktól nincsenek ilyen képességeik. Nekik nem a sportirányítás a feladatuk, ha­nem a szükségleteiknek és meg­látásaiknak a tolmácsolása. Egyenrangú, de más felelőssé­get viselő bíró sporttársak. Ugyanis egész tevékenységünk alapvetően értük folyik. Hogy férhet meg egymás mel­lett a NOB-ban a tizenöt aktív sportoló és a sportbizottság? A sportolók tizenöt képviselője a NOB egyéni tagja lesz, ponto­san ugyanolyan jogokkal és kö­telességekkel, mint a testület emberei. Egy közülük a végre­hajtó bizottságba kerül, a többi­ek a NOB szakbizottságaiba. Nem szabadna azonban lobbiz­niuk. Véleményüket a sportszö­vetség tagjai tolmácsolnák. Mi a feladata a sportvezetőnek a hagyományos típu­sú sportszervezet­ben? A hagyományos mo­dell demokratikus alapokon nyugszik, s jLasjfc a klubtagok, köztük “y a sportolók is, veze­mff tőket választanak. Az ő voksaikkal lehet be­jutni a nemzeti szövet­ségekbe, a nemzeti olimpiai bizottságokba és a nemzetközi sport- szövetségek bizottságai­ba. A sportvezetők tehát képviselik a sportolókat is, élvezik a bizalmukat. Ezért számomra hihetet­len, hogy a sportolók vál­nának az olimpiai mozga­lom negyedik, önálló pillé­révé. Ők ugyanis a három létezőhöz (NOB, nemzeti olimpiai bizottságok, nemzetközi sportszövet­ségek) tartoznak. A sport rendkívül gyorsan válto­zik, s nekünk állandóan érzékelnünk kell a ver­senyzők igényeit. Köz­vetlen színrelépésük se­gít a sportpolitika ala­kításában. Léteznek más sport­szervezet-irányítási Martina Moravcová, a világklasszis pöstyéni modellek? úszónő Szlovákia hivatalos tagjelöltje a NOB Az amerikai profi spor- sportolói bizottságába. Rajta kívül negyven- tokban elterjedt a hárman találhatók a névsorban. játékosunió. Ám meg­Képek: Prikler László (2) és M. Nagy László (1) testesítői gyakran el­A labdarúgó Európa-bajnokság résztvevői, A csoport PORTUGÁLIA, álló sor (balról): Ábel Xavier, Jorge Costa, Manuel Dimas, Fernando Couto, Vitor Baia, Rui Costa; gug­golnak: Paulo Bento, Joao Pinto, Pauleta, Sa Pinto, Luis Figo ANGLIA, álló sor: Michael Gray, Sol Campbell, Alán Sheaer, Jonathan Woodgate, Dávid Seaman, Robié Fowler; gug­golnak: Gareth Southgate, Dávid Batty, Phil Neville, Teddy Sheringham, Jamie Redknapp Archív felvételek

Next

/
Thumbnails
Contents