Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-17 / 20. szám
16 2000. május 17. Sport p Jacques Rogge: „Mindenütt az önkéntesek alkotják a sportszervezetek gerincét” Hány pilléren áll az olimpiai mozgalom? Atlanta magyar olimpikonjai. Vajon bekerül-e valaki közülük sportolóként a NOB-ba? NOB Extráimét_______________ Jacques Rogge versenyzőként három ötkarikás játékon (1968, 1972, 1976) indult. Hatvannyolctól hetvenhatig a Belga Olimpiai Bizottság sportbizottságának tagja, hetvenkettő óta országa nemzeti olimpiai bizottságában tevékenykedik. Jelenleg ő az európai olimpiai bizottságok elnöke. Az ötkarikás mozgalommal kapcsolatos időszerű kérdésekre válaszolt. Miért vett fel újabb tizenöt sportolót soraiba a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, ha már olyan sok olimpikon a tagja? Valójában huszonöt NOB-tag indult valamelyik olimpián, közülük tizenhárom dobogós volt. A tizenegy tagú végrehajtó bizottságból hatan szintén olimpikonok. Szükségünk van azonban fiatalabb, még versenyző sportolókra. Az egyenlőség elve alapján kapnak bizalmat, ami nagyobb demokráciát teremt, jelenlétük felfrissíti a NOB-ot. A sportolói múlt egyben garantálja a jó sportvezetői tevékenységet is? Léteznek tekintélyes sportvezetők sportolói múlt nélkül. Ugyanakkor neves bajnokok sportvezetőként megbuktak, mert nem szereztek megfelelő szakképesítést, és többnyire csak az elmúlt évek fogságában éltek. Az igazi vezető mindenképpen merít sportmúltjából, de ezenkívül számos más tevékenységet is elsajátít; inkább bekapcsolódik a munkába, mint hogy összevesse magát valakivel, versenyezzen másokkal. A vezetőnek az általános megegyezés útjait, nem pedig az ellenfelet kell keresnie. lentétbe kerülnek a sportvezetőikkel, és olyan sztrájkokat szerveznek, amelyek tönkreteszik sportágukat. Esetenként - mint például a teniszben - a sportolók veszik kezükbe a versenyek bizonyos mértékű irányítását. Néhány sportágban erősödik az önálló szervezeti felépítés kialakítása, s a sportolók saját edzőik-. kel, orvosaikkal, menedzsereikkel lépnek szövetségre, kivonulva az állami szövetségek irányítási hatásköréből. Egyik modell sem kikezdhetetlen. Például a Nemzetközi Tenisz Szövetség értelmes párbeszédet kezdett az ATP és a WTA között. A sportolói' társulásokra és magáncsapatokra leselkedő legnagyobb veszély a kapzsiság és az önzés. A hagyományos modellben a vezetés által előteremtett pénz bizonyos hányada a nemzetközi vagy a nemzeti szövetségeken át visszafolyik az egyesületekbe, mégpedig a sportfejlesztés támogatására. A sportolók által ellenőrzött viadalokra ez nem jellemző, pedig a versenyzőknek nem szabadna elfelejteniük, hogy honnan indultak. Felelősek egykori bölcsőjükkel szemben is. Hogyan tartható fenn az olimpiai mozgalomban ez a hagyományos modell? A sportolók azért is alakítanak uniókat vagy magánszerveződéseket, mert attól félnek, hogy nem részesülnek kellő támogatásban a klubok és a nemzeti szövetségek részéről. A sportra napjainkban sokkal inkább jellemző a kifürkészhetetlenség és a professzionalizmus. A sportolók szinte teljes mértékben az edzések napszámosai, szerződéses alapon. A sportvezetők pedig inkább az önkéntes, tapasztalatlan, időhiányban szenvedő többség létszámának növelését szeretnék, sokukban erős az atyáskodási hajlam. Új párbeszédet kell nyitni a sportvezetők és a versenyzők között. Mindegyik szövetség fórumán jobb kapcsolat kiépítésére van szükség, s meg kell hallgatnunk a sportolókat. Egyúttal kívánatos a számukra nyújtott szolgáltatások színvonalának emelése és az önkéntesek - továbbra is nekik kell alkotniuk a sportszervezetek gerincét - képzésének alapvető javítása. Számos sportoló számára a versenyzés puszta kikapcsolódás, másoknak azonban foglalkozás, amelyhez szerződéses viszonyba lépnek a sportvezetőkkel. És a jövő? A sportolók és sportvezetők jogainak és kötelességeinek az Olimpiai Chartában is mind jobban nyomot kell hagyniuk. Napjainkban a mozgalmon belül elszaporodtak a sportolói szerveződések. Mintha a rendetlenség lenne úrrá. A NOB sportbizottsága az egyetlen demokratikusan megválasztott szerv, amely a versenyzők valódi érdekeit képviseli. Létezik az Olimpikonok Világszövetsége, amely az olimpiai résztvevőket tömöríti. Őket más célok vezérlik, de teret kell nyitnunk nekik. Ugyanakkor tevékenykedik az Olimpiai Bajnokok Világszövetsége, sőt egy további tömörülés az olimpikonokat és a mai versenyzőket társítja. Ez utóbbit nem demokratikus úton választották, így nem lehet a sportolók hivatalos szószólója. Mindenképpen hasznosabb lenne, ha ezek a szövetségek összeolvadnának, és egységesen lépnének fel az olimpikonok érdekében. A bírálók azt állítják, hogy a sportbizottságok munkáját visszafogja a sportolók elégtelen érdeklődése... Sok esetben igaz a meglátás, de többnyire azért, mert helytelenül viszonyulunk a dolgokhoz. Az edzések és a versenyek mellett a sportolóknak valóban kevés idejük marad, nem kénysze- ríthetjük őket hétköznapi rutinmunkába. Nagyon jól időzített találkozókat kell összehívni a versenyzők és a sportvezetők között, ha lehetséges, a verseny- idényen kívüli hetekben vagy szerencsésen megválasztott időpontokban. A sportbizottságokban olyan válogatottaknak is helyet kell szorítani, akik már befejezték a versenyzést, így Schmitt Pál is olimpikonként ült a NOB alelnöki székébe. több idejük akad, és legalább rövid időre képviselhetik a sportolók érdekeit. Ebben is az értekezés korszerű útjai (mint az Internet) időmegtakarítást jelentenek. A felelősségvállalás a képzettséggel jár együtt. A versenyzés és a sportirányítás közel állnak egymáshoz, de két különböző tevékenység. A sportvezetőnek értenie kell a menedzseléshez, a pénzügyekhez, a jogszabályokhoz, a dopping kérdéseihez, a médiával fenntartott kapcsolatokhoz. A fiatal sportolóknak maguktól nincsenek ilyen képességeik. Nekik nem a sportirányítás a feladatuk, hanem a szükségleteiknek és meglátásaiknak a tolmácsolása. Egyenrangú, de más felelősséget viselő bíró sporttársak. Ugyanis egész tevékenységünk alapvetően értük folyik. Hogy férhet meg egymás mellett a NOB-ban a tizenöt aktív sportoló és a sportbizottság? A sportolók tizenöt képviselője a NOB egyéni tagja lesz, pontosan ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel, mint a testület emberei. Egy közülük a végrehajtó bizottságba kerül, a többiek a NOB szakbizottságaiba. Nem szabadna azonban lobbizniuk. Véleményüket a sportszövetség tagjai tolmácsolnák. Mi a feladata a sportvezetőnek a hagyományos típusú sportszervezetben? A hagyományos modell demokratikus alapokon nyugszik, s jLasjfc a klubtagok, köztük “y a sportolók is, vezemff tőket választanak. Az ő voksaikkal lehet bejutni a nemzeti szövetségekbe, a nemzeti olimpiai bizottságokba és a nemzetközi sport- szövetségek bizottságaiba. A sportvezetők tehát képviselik a sportolókat is, élvezik a bizalmukat. Ezért számomra hihetetlen, hogy a sportolók válnának az olimpiai mozgalom negyedik, önálló pillérévé. Ők ugyanis a három létezőhöz (NOB, nemzeti olimpiai bizottságok, nemzetközi sportszövetségek) tartoznak. A sport rendkívül gyorsan változik, s nekünk állandóan érzékelnünk kell a versenyzők igényeit. Közvetlen színrelépésük segít a sportpolitika alakításában. Léteznek más sportszervezet-irányítási Martina Moravcová, a világklasszis pöstyéni modellek? úszónő Szlovákia hivatalos tagjelöltje a NOB Az amerikai profi spor- sportolói bizottságába. Rajta kívül negyven- tokban elterjedt a hárman találhatók a névsorban. játékosunió. Ám megKépek: Prikler László (2) és M. Nagy László (1) testesítői gyakran elA labdarúgó Európa-bajnokság résztvevői, A csoport PORTUGÁLIA, álló sor (balról): Ábel Xavier, Jorge Costa, Manuel Dimas, Fernando Couto, Vitor Baia, Rui Costa; guggolnak: Paulo Bento, Joao Pinto, Pauleta, Sa Pinto, Luis Figo ANGLIA, álló sor: Michael Gray, Sol Campbell, Alán Sheaer, Jonathan Woodgate, Dávid Seaman, Robié Fowler; guggolnak: Gareth Southgate, Dávid Batty, Phil Neville, Teddy Sheringham, Jamie Redknapp Archív felvételek
