Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-10 / 19. szám
Politika 2000. május 10. 3 Tisztelt Ház Politikai abszurd Bárdos Gyula _____________ Szlovákiába n bármi előfordulhat, tehát ebből következik, hogy minden lehetséges. Jövőbe látó jós vagy modern próféta legyen a talpán, aki a jelenlegi belpolitikai dzsungelhelyzet nem szokványos jelenségeit, eseményeit, a váratlan kijelentéseket figyelembe véve s azokat elemezve előre látja a dolgok alakulását. Aki meg tudja jövendölni a magas tisztségeket betöltők alacsony szintű, gyakran komolytalan kijelentéseinek következményeit, s bizton megmondhatná, melyek lesznek a politikai hazárdjáték legalább kis időre „végleges” eredményei. A politikai színtér kialakulatlanságának, a kristályosodási folyamat nem természetes jelenségeinek, valamint a populizmus megnyilvánulásainak vagyunk nap mint nap tanúi és sokszor szenvedő alanyai. Mert mi másnak tudhatok be az utóbbi néhány hétben történtek, ha nem a politikai képlékenység, pontosabban fogalmazva: tisztázatlanság félreérthetetlen megnyilvánulásainak? Fejlett demokráciákban elképzelhetetlen dolgok történnek nálunk. Az egyik koalíciós párt elnöke, aki egyben a törvényhozás első embere (kellene, hogy legyen), megvonja a bizalmat saját kormányától, amelyben hat minisztere tölt be nem akármilyen ágazatvezetői tisztséget. Ezt követően pártjának vezetőNem szabad az ismert okból körülöttünk dúló pártcsatározásokba beavatkoznunk. sége hivatalosan elfogadja az elfogadhatatlan szavazás tényét, illetve a vezér sajátos, semmihez sem hasonlítható érvelését. Az, aki a politikai kultúráról legalább annyit tud, hogy eszik-e vagy isszák, már régen levonta volna' a következtetést saját maga számára. Ezzel ellentétben az illető pártfőnök látszólag megerősítette parlamenti elnöki pozícióját, éspedig olyannyira, hogy az ellenzék által korábban vehemensen követelt posztra vállalkozó „alkalmasabb” egyént még ők sem tudnának nagy hirtelen elképzelni. Emellett azt sem tekinthetjük mindennapos eseménynek, hogy az egyik - akár idegenlégiósnak is tekinthető - ideiglenes bársonyszék-tulajdonos nem éppen keresztény emberhez méltó módon megvádolja saját miniszterelnökét, hogy az előrehozott parlamenti választások felé kacsingat. Egy másik univerzális miniszter, aki más tárca élén is szívesen koptatná a bársonyszéket, az általa elképzelt bőséges kormányfőkínálatból a legnagyobb nézettségnek örvendő kereskedelmi médium legnépszerűbb műsorainak egyikében még meg is nevezi, hogy kit tartana a jelenlegi miniszterelnöknél - saját főnökénél - alkalmasabbnak e poszt betöltésére. Párttársa és hű elvbarátja nagy földhözragadtsá- gában azzal dicsekszik a nyilvánosság előtt, hogy nem hajlandó teljesíteni a jóváhagyott kormányprogram egyik pontját, mert azzal ő nem ért egyet. A kérdést azonban már nem teszi fel magának, hogy ezek után még mit keresnivalója van a kormánytagok között. Tisztelt Olvasók! Bár még nagyon sokáig folytathatnám az abszurd, a politikai élet írta történetek sorolását, mégsem teszem, mert a fentiekből is egyértelműen kiderül: nemcsak a „nemzetközi helyzet fokozódik”, hanem a belpolitikai csatározás is egyre intenzívebbé válik. Véleményem szerint nekünk nem kell elhamarkodottan reagálnunk, s nem szabad az ismert okból körülöttünk dúló pártcsatározásokba beavatkoznunk. Nekünk másra kell összpontosítanunk figyelmünket! Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a kormány- program teljesítéséért. Arra kell összpontosítanunk, hogy a velünk szembeni kihívásokra - legyenek azok bármilyen jellegűek - egységesen, olvashatóan és főleg őszintén tudjunk válaszolni. A szerző az MKP parlamenti frakciójának vezetője. A világ egyik legismertebb kismamáját Cherie Blairnek hívják. Cherie már a kilencedik hónapban van, bármely pillanatban bevihetik a szülészetre. Londonban hetek óta azt találgatják, a még ismertebb férj, Tony Blair brit miniszterelnök gyermekgondozási szabadságra vonul-e, vagy pedig az északír rendezéssel kapcsolatban ismét megindult tárgyalásokra fog összpontosítani. TA SR/EPA Orbán Viktor miniszterelnök: a magyar nemzeti érdekek szempontjából kedvező az Unió hivatalos álláspontja Helyes lenne a második bővítési kör Somogyi Tibor felvétele P. Vonyik Erzsébet ____________ A magyar kormányfő április végén vitaindító beszédet mondott a NATO jelenéről és távlatairól tartott pozsonyi nemzetközi konferencián. Orbán Viktor a tanácskozás szünetében magyar újságírókkal beszélgetett, s egyebek között válaszolt a Vasárnap kérdésére is. Miniszterelnök úr, előadásában az elmúlt tíz év legfontosabb eseményének a NATO bővítését nevezte. Miért? Bátor dolog az utóbbi tíz év eseményeit valamiféle sorrendbe állítani. Hogyan is lehetne igazán jó sorrendet felállítani a között, hogy országainkból hazamentek a megszálló katonák, demokratikus választásokat tartottak, és sorolhatnám. Hogy a magyarokról is beszéljek, a kisebbségek egy teljesen megváltozott, kedvezőbb jogi és politikai feltételrendszerbe kerültek. De ha azt nézzük, mi volt a nemzetközi politikát is újrarajzoló legjelentősebb esemény, akkor a NATO-bővítést bátran az első helyre tehetjük. Ez szigorúan Közép-Európához kötődik, e térség országait vették fel, tehát a nemzetközi változást a középeurópai országok idézték elő, vagy az ő érdekükben történt a lépés. Minden kérdés más dimenzióba került. Majd meglátjuk, hogy a magyarok élete szempontjából is ez volt-e a legfontosabb. Hogy nagyon fontos volt, abban majdnem bizonyos vagyok. A fejemben van egy kissé leegyszerűsített kép arról, hogyan fejlődik és hova tart Közép- Európa, azon belül Magyarország. Az az olvasatom a mögöttünk lévő esztendőkről és az előttünk állókról, hogy az első időszakban Lengyelországtól délre sikerült létrehozni a politikai szabadság övezetét. Olyan térségben, ahol korábban ötven évig nem így volt. Tehát az első, ami megtörtént, hogy a szabadság övezetéhez tartozunk. A NA- TO-bővítéssel a biztonság övezete is lettünk. A gazdasági fejlődés pedig azt mutatja, hogy a következő években a jólét övezete leszünk. Közép-Európa lépésenként - a szabadság, a biztonság és a jólét lépcsőfokain - jut el oda, hogy teljes értékű övezetként kapcsolódjon vissza a nyugati kultúrkörbe. Miben látja ön a pozsonyi NATO- fórum jelentőségét? E fórumnak nem az a dolga, hogy politikai döntéseket hozzon, hanem hogy nézeteket tisztázzon. De politikailag mégis fontos, mert jelen vannak döntéshozók is, akik a nemzetközi politika gondolati kereteit alakítják. Ez érdekes és intellektuálisan motiváló társaság. Magyar- ország NATO-tagsága nagyrészt ennek az Új Atlanti Kezdeményezés szervezetnek és a benne részt vevő, Magyarország tagságát támogató nem döntéshozóknak is köszönhető. Bevezető előadást tartottam, majd a minden égtáj felől idesereglő külpolitikai szakemberek kaptak szabad prédaként egy miniszterelnököt, akitől azt kérdeznek, amit akarnak, olyan tónusban, olyan kendőzetlenül, ahogy akarják, mert nincs bent a sajtó. Élveboncolásnak nevezném. Én például kifejezetten kedvelem. Inspirál, ha ilyen közegben a legbonyolultabb kérdések őszintén megbeszélhetek, miután senki nem azt válja, hogy döntéseket hozzak, hanem politikai döntéshozóként legyek partner a beszélgetésben. Szívesen állok kötélnek. E háttér ismeretében érthető meg a válaszom. A döntő kérdés a fórumon az volt, lesz-e második körös bővítése a NATO-nak, s mit gondolnak erről Amerikában, Európában, Magyarországon és a bővítésre váró országokban. Hogyan értelmezendő a második kör szempontjából mindaz, ami Koszovóban történt, hogyan befolyásolja a további bővítést Bosznia-Hercegovina, a szlovákiai változás milyen szerepet játszik, vajon segítik vagy hátráltatják az újabb bővítést a NATO belső vitái, és mit kell tenniük azoknak, akik hisznek a második körben. Én hiszek benne, hogy ez helyes lenne. Brüsszelből olyan hangok is hallatszanak, hogy mégis csoportosan fogják felvenni a felkészült tagországokat az Európai Unióba. Nem sértené ez a magyar nemzeti érdekeket? Hiszen Magyarország köztudottan a legfelkészültebb a belépésre várók közül. Az Unió hivatalos álláspontja a magyar nemzeti érdekek szempontjából kedvező: minden országot a saját teljesítménye alapján kell megítélni. Következésképpen a megítélés független más államok teljesítményétől. Ez eddig jó, ez eddig szép, nekünk, magyaroknak kedvező. Ha az Unió eddigi bővítését nézzük, nem találni olyan példát, amikor egyenként vettek volna föl országokat. Ez kissé aggasztja az embert. Mert amit hallunk, és ami elvileg helyes álláspont, az nincs összhangban azzal, ami eddig történt az Unióban. Ezért magam is tamáskodom, de majd meglátjuk. Ilyen bizonytalan helyzetben ha egy kormány komolyan gondolja, hogy hazájának érdeke a csatlakozás - márpedig a magyar kormány komolyan gondolja, hogy polgárainak ez az érdeke -, akkor mindent megtesz érté. Függetlenül attól, milyen bizonytalanságok mutatkoznak a másik térfélen. A kormányon belül minden minisztériumot arra sarkallok, haladjon az előírt ütemben a maga területének felkészítésében. Egy-két év múlva azt szeretném mondani jó lelkiismerettel a magyar választóknak, hogy Magyarország teljes egészében készen áll a belépésre, és bár a labda a másik térfélen van, a saját munkánkat elvégeztük. Magyarország az egész térség felemelkedését és integrációját szorgalmazza. Hogyan tükröződött ez a fórumon? Egy kérdés formájában kiváló le- hétőséget kaptam arra, hogy a kétoldalú kapcsolatrendszerünkről beszéljek. Bemutattam, hogy a kétoldalú kapcsolatainkat egy összefüggő, koherens Közép-Európa stabilitását szolgáló víziónak alárendelve alakítjuk. Tehát amikor szlovák-magyar kapcsolatrendszert alakítunk, nemcsak a kétoldalú kérdéseket látjuk, hanem úgy próbálunk építkezni, hogy ezek az egész térség stabilitását szolgálják. Ez a magyar külpolitika irányvonala. Komolyan hiszek abban, hogy Magyarországnak küldetése van. Azért vették fel a NATO-ba, hogy a közép-európai, különösen a délkelet-európai térségben külpolitikájával stabilizáló hatást fejtsen ki. Mi az esélye annak, hogy a magyar kormány őszre az országgyűlés elé terjeszti a státustörvényt, és azt az év végéig el is fogadják? Szeretném, ha így lenne, a munkálatok a külügyminisztériumban folynak. Arra nem tudok válaszolni, hogy éppen hol tartanak, de a legutolsó ezzel kapcsolatos konzultációkból az az emlék maradt meg bennem, hogy a magyar parlament az év végéig tető alá hozza a törvényt. Bízom abban, hogy a korábban nyilvánosságra hozott menetrendet tartani tudjuk. Árvíz van! Segíts! A pozsonypüspöki cserkészek és öregcserkészek humanitárius segítséget szerveznek a magyarországi árvízkárosultak részére. Kérünk minden jóindulatú embert, hogy segítsen. 2000. május 12-én (pénteken) délután 14 órától 20 óráig a Pozsonypüspöki Magyar Tannyelvű Alapiskolában és a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium épületében (Duna utca) gyűjtést rendezünk. A gyűjtés tárgya: a/ pénz a szállítási és vásárlási költségekre b/ tartós élelmiszer és tisztítószer Ruhát és lábbelit most nem gyűjtünk, de arra is sor kerül később. Ha valaki személyesen akar segíteni a gátak megerősítésében (lapátolás), kérjük a pontos cím és telefonszám bejelentését. A pénzbeli támogatást Pozsonypüspökiben Mészáros Mária, Lelkes Rozália és Wurster János öregcserkészeknél, Pozsonyban a Ferencesek templomában Matusek Mária elő- imádkozónak adhatják le, valamint gyűjtéskor az iskolákban. Nagyobb összeget a következő bankszámla- számra szíveskedjenek beküldeni: Tatra Banka, Kastielska 1/A, 821 05 Bratislava, Zváz skautov mad’, nár. c. B. úctu: 2669704009/1100.
