Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-10 / 19. szám
2 2000. május 10. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Izgató mozgalom Szűcs Béla _____________ Mió ta Meciar pártja kiszorult a hatalomból, egyre vadabb támadásokkal próbálja megbuktatni a kormányt. A Dzu- rinda-kabinet a meciarista képviselők szerint hazaáruló, terrorista, népellenes társaság. Minél vadabbul szitkozódnak azonban, annál sikertelenebbek az akcióik, hiszen a harmincszázaléknyi Meciar- imádó száma csak nem növekszik. Parlamenti kudarcaik után kénytelenek voltak rádöbbenni, hogy hiába folytatnak zugeszmecseréket a kormánypártok néhány képviselőjével, nem sikerül őket szembefordítani pártjukkal, egyelőre nem tudták megbontani a kormány ingatag egységét. A koalíció támogatja a kormányt, amely a legfrissebb statisztikai adatok szerint több gazdasági mutatóban elrugaszkodott a válságtól. Miközben a médiában naponta csámcsognak a Meciar előállítása körüli törvényességről, a sértődött HZDS bejelentette, hogy ig- norálja a parlamenti üléseket. Ha úri kedvük úgy tartja, megtehetik, hisz a törvények elfogadásához a kormánykoalíciónak megvan a szükséges parlamenti többsége, így legalább elmaradnak a vég nélküli ellenzéki cirkuszok. Me- ciarék döntése azt bizonyítja, hogy eszközeik tárháza kimerülőben van. Pechjükre még a május elsejére meghirdetett kormányellenes megmozdulásuk is kudarcba fulladt, mivel a szakszervezetek lemondták szokásos május el- seji felvonulásukat, hogy Meciar támogatásának látszatát elkerüljék. Az ellenzék joga küzdeni azért, hogy a következő választásokon megszerezze a hatalmat. Az előrehozott választások erőltetése azonban ritkán hoz sikert. Aláírásgyűjtési mozgalmukról is hallgatnak, a 700 ezer aláírással sem mernek nekivágni a nagy kalandnak. Tudják, a választók többsége nem akar kormányváltást, Meciar visz- szatérését. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nyugtalanságkeltés mozgalma ebbe belenyugszik. Holnap, holnapután új ötletekkel áll elő. Jegyzet Az SDE tűzrakása Róbert Kotian__________ Az SDE képviselői továbbra is vígan hordják a fát a koalíciós vita tüzére. Különösen Migas és Magvasi nekivesel- kedése lenyűgöző. Az SDE elnöke Róbert Ficóval, a Smer elnökével történt tárgyalása után ugyanis beleegyezett az alkotmánytörvény olyan megváltoztatásába, hogy a stratégiai üzemek privatizációjának jogköre a parlamentre szállna. Fico javaslatának elfogadására azonban minimális az esély, hiszen a HZDS, az SNS, a független képviselők és az SDE együtt is csak 81 szavazatot jelent. Az alkotmánytörvény megváltoztatásához pedig kétharmados többség kell. Ez a törvény megváltoztatná az állam legfelsőbb szerveinek illetékességi körét, és ellentmond a logikának. Képzelhető, milyen vita alakulna ki a 150 képviselő között, hogy vajon melyik külföldi befektető a legmegfelelőbb, mondjuk, a Transpetrol vagy a távközlési vállalat számára. Érdekesen viszonyul az alkotmánytörvényhez Magvasi szociális ügyi miniszter is, aki azt javasolta, hogy idén 460 koronával emeljék a nyugdíjakat, majd az egész összeget további 10 százalékkal. Ez további 5,3 milliárdot jelentene, amely nem áll az állami költségvetés rendelkezésére. A miniszter azonban erre is tud megoldást: mivel a távközlési vállalat privatizációja olyan előrehaladott állapotban van, hogy az alkotmánytörvényt csak utána fogadnák el, az eladásból a miniszter úr hárommilliár- dot szakítana terveire. Miután elérte, amit akart, a privatizáció akár le is állhat. A koalíciós partnereknek a Fico-féle javaslattal szembeni elutasító magatartása mindenesetre azt jelzi, hogy továbbra is érdekes időket élünk. A szerző a Sme jegyzetírója. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz daée, KoSická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Uraim, zseniális ötletem támadt! Ezentúl ha Lujza nem akar elengedni egy sörre, szólok a kommandósoknak... Rajz: MS-Rencín Felülnézet A kutya nem bűnös... Soóky László Amikor Széchenyi Zsigmond gróf Alaszkában vadászott, sátortábora szemétdombjára rászállt egy szarka. Olyan ez küllemre, mint a mienk, színre is, farokbillegetésre is - vélekedett Széchenyi gróf csak valahogy nem magyarul csörög. Ilyen és ehhez hasonlatos dolgok jutnak az eszembe nekem is, amikor esténként, lámpaoltás után belehallgatok a nagy és egyre sötétebb felvidéki magyar éjszakába. Megdöbbentő módon azt tapasztalom, hogy a felvidéki magyar portákon nem magyarul ugatnak a felvidéki magyar kutyák, de még csak nem is államnyelven, hanem kontinensidegenül: amerikaiul, négerül, eszkimóul, kínaiul, egyébül... Az utóbbi időben, amióta a magyar ember a magyar ugarról felkapaszkodott a nagy magyar uborkafára, külhoni kutyafajokat telepít a magyar udvarokba, úgymint magyar pitbullt, magyar rotweilert, magyar huskyt, magyar kínai palotapincsit meg hasonlókat. Az utóbbi többek állítása szerint kiválóan szolgálja a magyar delnőket (is), az előzőek pedig kitűnően irtják a magyar gyerekeket meg a magyar öregembereket. A gyerekeket és az öregeket a harci kutyáktól nem védi törvény, az ebeket viszont a gyerekektől, az öregektől és majdnem minden embertől védi az állatvédelmi törvény, így aztán a derék kutyák kiszemelt áldozatukat bármikor szabadon szétmarcangolhatják, a gyerekek és az öregemberek viszont semmilyen körülmények között nem marhatják halálra a harci kutyákat. A védtelen kutyákat, ha az ítészek egy parányit mégis vétkesnek ítélik, akkor végtelenül humánus módon elaltatják. A megmaradt vagy szétmarcangolt emberáldozatokat is elaltatják egy-egy műtét idejére. Hogyha ne adj’ Isten életben maradnak, és nyomorékokká lesznek, a kereskedelmi televíziók finom lelkű riporterei ezekkel a szerencsétlenekkel riogatják a tiszta vérvonalú harci kutyákat. Nem tudom, szabad-e még arról beszélni, hogy eléggé el nem ítélhető módon a mai napig fennmaradt néhány olyan kutyafaj, amelyeket a magunkénak tekinthetünk, mint például a magyar vizsla, a kuvasz, a komondor vagy a puli. Ezek a gazdájukhoz ragaszkodó állatok mindig és minden körülmények között azt tették, amit társuk elvárt tőlük: védték a nyájat, a gulyát, az udvart, farkastól, medvétől, gonosz embertől, ismerve gazdájuk minden rezdülését, szándékát, ami számukra mindig szent, s akiért elpusztulni mindig készek voltak. Ez volt az évezredes közös örökség. Az értők és önjelöltek váltig állítják, hogy a kutya soha nem bűnös. Majdnem biztos, hogy igazuk van. A maguk módján és a maguk érdeke szerint. Ugyanakkor nagyon sok esetben elfelejtik aláhúzni azt a tényt, hogy az emlegetett harci kutyákat idomítóik kizárólag gyilkolásra tanítják, s ezt a tulajdonságot örökítik át az utódokba. A kutyák nem tesznek mást, csak a tanított dolgukat: ölnek. Mindenkinek magánügye, ho^ az ő házába, az ő várába, várának udvarába milyen állatot telepít, s magánügy az is, hogy a kerítésen belül mire idomítja és mire használja a háziállatot, mint ahogy az is magánügye, hogy szellemi képességeihez mérten mire büszke. Ez filozofikus és talán lelkiismereti kérdés. Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy minden militarista védekezés ellenére egy-egy kan vagy nőstény eb, amikor eljön az ő ideje, bűnbe esik: valamelyik árokparton, a sövény tövében átörökíti a génjeit. Folyamatos tapasztalatunk az, hogy a honi vegyes házasságokból született gyerekek iskoláskorúvá fejlődve elvesznek a magyarság számára. A kutyák vegyes házasságából megszületett kölyköket úgy hívják, hogy korcs vagy basztard. Ez nem fajta, csak minősítés. Ugyanakkor öröklődik és terjed, mint a lepra. Olvasói levél Ad: Tanítónap előtt, után (Vasárnap, 14. szám) Sok éve pedagógus vagyok magam is, sőt pedagóguscsaládból származom, ezért jól ismerem a helyzetet. Csak gratulálni tudok Soóky Úrnak. Fején találta a szöget! Úgy méltatta pedagógusnap alkalmából a tisztelt gárdát, ahogyan azok megérdemelték. Úgy látom, jól belelát a dolgokba, hiszen minden szava erről tanúskodik. Az immár 10 éve tartó sikertelenségsorozat valóban e berkekben keresendő. Gyáva népnek nincs hazája! S ha még azt is a masszához keverjük, hogy az attól való félelem, hogy nem kapok jutalmat, illetve 1-2 száz koronával kevesebbet kapok elv is közrejátszik a becsületes kiállás mellett, mit mondjak?! Szégyellni való, hogy valaki pedagógusnak „becézi” magát. Szolgalelkülettel hogy lehet jellemet nevelni? Elfogadtatni magát a szülőkkel, a nyilvánossággal - képtelenség. Hiszen a szlovákiai magyar pedagógusok zöméről minden elmondható, csak az nem, hogy jellem vagy bátor. Saját árnyékán túllépni nem akaró, kicsinyes, felsőbb utasításra ugráló figura. Képes átgázolni embertársán (kollégáján) azért, hogy neki haja szála se görbüljön. Mindig készen áll az alkalomra, ha netán újabb rendszerváltás jönne, avagy régi igazgatója visszatérne. O ennek „őszintén” örülne, és menne minden a régi kerékvágásban. így néz ki egy hivatás lesilányí- tása, s nem más teszi, mint a pedagógus önmagával. Ha a tantestületben valaki bajba kerül (mert valami csoda folytán mégis meg mert mukkanni, vagy Uram bocsá’, volt saját véleménye!), úgy elkerüli a többi, mintha leprás volna. Ha előfordul olykor, hogy a folyosó valamelyik sarkában esetleg szót váltottak vele, elég, ha az igazgató (vagy valamelyik bizalmasa) feltűnik a láthatáron, máris huss, úgy elrepül onnan, mint a madár! Hiszen ő ezzel nem foglalkozik, nem törődik senkivel, nincs véleménye, jóformán nem is tud semmiről, elég a maga baja, dolga, gondja. Néhány éve előfordult olyan eset is, hogy állítólag magyar tanfelügyelő is előfordult a járási oktatási hivatalban, de ettől a magyar pedagógus helyzete nem javult, sőt, romlott. Az is megtörtént, hogy állásukból menesztettek pedagógusokat. Ez nagyon jó fegyvernek bizonyult a még nagyobb megfélemlítésre! Ezután a szívósabbja igyekezett más eszközökhöz, például bírósághoz folyamodni. Vagy pert nyert, vagy nem. Ha pert nyert, sem járt jobban, mintha nem nyert volna. De ha nem nyert, vége lett, örökre! Rajta köszörülte a nyelvét mindenki: tantestület, szülő, diák. A pedagógushivatásnál az említetteken kívül van még egy nagyra értékelendő szokás. Kormány- váltás, miniszterváltás, tanfelügyelő-váltás, igazgatóváltás alkalmával várakozási helyzetek szoktak eluralkodni! Nem mer senki semmivel komolyabban foglalkozni, mert ugye ki tudja, mit hoz a jövő? Ilyenkor a legtöbb dolog, a nevelés is, leáll egy időre. A központilag kidolgozott módszertanokat viszont nagyon szereti a pedagógus. Dacol a körülményekkel, „megpróbálja”! Ez azért is jó, mert nem igényel egyéni fantáziát. Éjjel nem kell gondolkodni, nincs többletmunka, hiszen úgy cselekszik, ahogy meg van írva! Baj nem lehet! Hogy minden gyerek más és más, nincs belőlük két egyforma, az nem baj! A nevelésben az egységesség elve van érvényben. (Tanultuk egykoron a szocialista pedagógiai intézményekben! De hogy meddig fogjuk ezt a valóságban alkalmazni, az rejtély!) Hiszen a pedagógus nagy gyermekbarát. Rohamléptekkel halad az idővel és a tantervvel. Fáradhatatlansága nem ismer határt! Pleváné Petrovics Éva Ipolyság
