Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-03 / 18. szám
12 2000. május 3. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Kiruccanok „Hallomásból tudom, hogy a szakemberek szerint a családok 97 százaléka »diszfunkcionális«. Erről két dolog jut az eszembe. A diszfunkcionális szó értelmetlen, mivel látszólag minden élőlénynek velejárója. A másik: kik azok a torzszülöttek, akik a három százaléknyi »funkcionális« családot alkotják? Válságos helyzetekben a legtöbbünk a ; családhoz fordul segítségért. A család olyan emberek csoportja, akik genetikai okok folytán kötnek bennünket az élethez - mégis néha azt éreztetik velünk, hogy a földön hozzájuk van a legkevesebb közünk.” Greg Mottola ezekkel a szavakkal ajánlja figyelmünkbe első rendezését, a Kiruccanókat. Jegyezzük meg a nevét, mert aki ilyen meleg humorú, szeretettel és megértéssel teli filmet tud forgatni egy látszólag banális történetből, az más csodákra is képes. A film egy úgynevezett átlagos, középosztálybeli - New York valamelyik elővárosában élő - család egyetlen napját követi. Eliza, az idősebbik lánygyerek takarítás közben a férjének szóló szerelmes levelet talál. Hazarohan a szülői házba. Erős akaratú, uralkodói hajlamú anyja, halk szavú apja, húga, annak barátja megvitatják a levél tartalmát, és úgy döntenek, Elizának tisztázni kell a helyzetet férjével. Felkerekednek megkeresni a Manhattanben dolgozó Louist, aki mindig egy lépéssel előttük jár. E nem éppen homéroszi léptékű odisszea során a néző előtt feltárul a családtagok között feszülő valamennyi ap- róbb-nagyobb ellentét, útjukon csodabogarak sorával akadnak össze. Ám a film végére nemcsak az derül ki, hogy kicsoda a szerelmes levelet aláíró, titokzatos Sandy, hanem az is, hogy ez a bolondos família nagyon is „funkcionális”. Oktatásügy, közművelődés, sajtó. Három fejezet egy nemrég megjelent könyvből Hazai „védekezéstörténet” Kocur László ______________ Ez eket a témaköröket öleli fel A (cseh) szlovákiai magyar művelődés történetének második része. Terjedelme az előzőnek majd’ kétszerese, 430 oldal. Ne szégyelljük kimondani - ez is a kul- túrtörténet-írás hátterének alaposabb megismeréséhez visz közelebb -, az egyes kötetek oldalszámának, sajnos, anyagi vonza- ta van. Miután átolvastam ezt a részt is, sokszor úgy éreztem, nem is nemzetiségi művelődéstörténet, hanem egyfajta nemzetiségi „védekezéstörténet” bomlik ki lapjain, de ítélje ezt meg az olvasó. A kötet szerzői: Popély Gyula, László Béla, Molnár Imre, Tóth László, Filep Tamás Gusztáv és Lacza Tihamér. A csehszlovákiai magyar iskoNemzetiségtörténel- münknek leginkább ez a hat év a fehér foltja... laügy helyzetét Popély Gyula és László Béla ismerteti. Popély a második világháborúig követi figyelemmel oktatásügyünk kálváriáját, mert leginkább ekképp lehet minősíteni annak viszonyait a tárgyalt időszakban. Különösen értékesnek tartom a fasiszta Szlovák Köztársaság oktatáspolitikáját elemző fejezetet, hisz nemzetiségtörténelmünknek leginkább ez a hat év a fehér foltja, a bécsi döntés, a területek visszacsatolása nyomán bekövetkező eufória hatása alatt ui. a történetírás hajlamos megfeledkezni az ittrekedt 67 000 főnyi kisebbségről. László Béla az 1945 utáni időktől napjainkig kíséri figyelemmel iskoláinkat, oktatásunk állapotát. Remények és csalódások - ez az első fejezet címe, melynek nyomán beleérezhetünk a világháború utáni zavaros, kusza periódusba, annak nyitányába, a Kassai Kormányprogramnak, Benes dekrétumainak világába. (Egy ország politikai kultúráját minősíti, hogy ezek eltörlése még vita tárgyát képezheti.) László kutatásait az oktatási rendszer valamennyi szintjére kiterjeszti, az óvodáktól a felsőoktatásig. A befejező részben elemzi a pedagógusképzés helyzetét. Ez azért fontos, mert - különböző okokból - értelmiséSzabó Ottó: Jöjjön el a te országod... günk jelentős hányadát a pedagógusok teszik ki. Attól tartok azonban, László túl idilli képet fest. A valóság az ott leírtaknál durvább, de ezt csak azok tudják, akik a saját bőrükön érzik. Molnár Imre és Tóth László a közművelődés intézményes kereteit vizsgálja, Molnár 1945-ig, Tóth 1945-től napjainkig. Az 1945-ig tartó rész aprólékosan bemutatja a Csemadok indulásakor annak dogmatikus vezetőitől „naponta” oktalanul bírált Szlovenszkói Magyar Kulturális Egyesületnek a működését, a helyi kezdeményezéseket, azok kulturális helyiértékét. A két világháború közötti öntevékeny csoportok működése napjainkban is példaértékű lehetne. Röviden ismerteti a cserkészmozgalom tevékenységét, valamint a könyvtári életet, annak működését és korlátáit. Tóth László Közművelődés-történet címmel 300 oldalas - nem túlzás - kultúrtörténeti szintézist jelentetett meg; egyik oszlopa az e kötetben is szereplő tanulmány, melynek alcíme: Szempontok és adatok... Tóth tehát sajátos szempontjai szerint szelektál, de miért ne tehetné?! E száz oldalon egyes kézikönyveket megszégyenítő tényanyagot sorakoztat fel a Csema- dokkal, a klubmozgalommal, az olvasáskultúrával, énekkarokkal, táncegyüttesekkel, zenekarokkal kapcsolatban. A fejezetet lezáró „félhangos töprengéseit” mindenkinek érdemes átgondolni, aki úgy érzi, tud és akar valamit tenni nemzetiségünk kultúrájáért. Filep Tamás Gusztáv és az újabban tudománytörténettel is foglalkozó Lacza Tihamér sajtótörténeti kutatásai zárják a könyvet. Filep a Szlovák Állam végnapjaiig követi figyelemmel a sajtót. Bámulatos az a könnyedség, amivel - igaz „csak” ismeretterjesztő szinten - 40 oldalba képes bepréselni eszmetörténetet, tipológiát, jogtörténetet úgy, hogy közben értékeli is, esetleg felülírva régebbi kutatók avítt megállapításait. Már Filep fejezetében szerepel Lacza, két írásával, melyekben a magyar nyelvű rádiózás történetét foglalja össze. Erről előtte nem nagyon olvashattunk, a bibliográfiából is kiderül, ő is kéziratos forrásból dolgozott. A kötetet lezáró fejezetben pedig a sajtó 1945 utáni állapotát ismerteti, olykor elemzi. Sajnos, a Gyepű Hangját, és az Észak Szavát csak megemlíti; pedig e szamiz- dat kiadványok összegyűjtése és közreadása sürgető feladata volna sajtótörténetünknek. Lacza A rendszerváltozás utáni sajtót bemutató írás a Meciar- korszak alatt íródott. hiteles, tehát könyörtelen helyzetképet fest a sajtónak a kommunista diktatúra alatti lehetőségeiről. Aki a sorok között is olvas, észreveszi, próbál rámutatni az újságírókra nehezedő nyomásra, mindennapi kis megalkuvásaikra, melyeket azonban szükségképpen meg kellett tenniük. A rendszerváltozás utáni sajtót bemutató írásra erőteljesen rányomja bélyegét, hogy a Meciar- korszak alatt íródott, mikor is a sajtó... de erre talán még emlékszünk. A lapok seregszemléje után ír a regionális sajtó lehetőségeiről, valamint a rádiózás és televíziózás esélyeiről. Végkövetkeztetésként megállapítja: a jövő a magyar nyelvű regionális televíziózásé és rádiózásé (lehetne). Mindig makulátlan a külseje, vonzó a mosolya. George Clooney hamarosan egy Frank Sinatra ihlette show-sztárt kelt életre Vészhelyzet nincs, Ross doki már végérvényesen a múlté SZENTGYÖRGYI RlTA Mindig makuláüan a külseje, vonzó a mosolya, és sokszor többet árul el magáról testbeszédével, bal keze mutatóujjának lendítésével, mint a hangjával. Ó George Clooney, aki egyre inkább eltávolodik a Vészheíyzet Ross dokijának szerepétől. Hamarosan egy Frank Sinatra ihlette show-sztárt kelt életre. Berlinben, az 50. filmfesztiválon eddig ismereden oldaláról mutatkozott be. Egy furcsa háború furcsa küldetésének vezetőjeként láthatjuk Dávid O. Russeí legújabb fümjében, a Háromkirályokban. (A magyar mozik Sivatagi cápák címmel játsszák.) Archie Gates kapitány cinikus ember, akit már sem a háború, sem a civil élet nem vonz igazán. Miután harci támaszpontjukat felszámolták, három beosztottjával izgalmas kalandba kezd: megpróbálják felkutatni a Szaddám Húszéin által a kuvaitiaktól elrabolt aranyruda- kat. Ennél jóval érdekesebb, ahogy a háború és egy ország ellentmondásaival szembesülnek. Clooney a Berlinale sajtótájékoztatóján liberális, háborúellenes nézeteivel vonta magára leginkább a figyelmet. „Hogy mi jelentett nagyobb nehézséget a film forgatása során, a fizikai vagy a szellemi igénybevétel? A kettő elválaszthatatlan. Az arizonai sivatagban zajlott a forgatás, rengeteg port, hideget »nyeltünk« sokat szitkozódtunk, de viccelődtünk is. Mindezt abban a hitben tettük, hogy fontos küldetést teljesítünk. A háború nem gyerekjáték. Amikor egy M16-ost vagy ÁK 47-est tartasz a kezedben, hirtelen eluralkodik rajtad a hatalom érzete. Ezért fontos, hogy a fegyverek ellenőrzés alatt legyenek. A forgatás idején olyan hírek kaptak szárnyra, hogy szakítottam a Vészhelyzettel. Emögött az állhat, hogy a sorozat utolsó epizódjait a Sivatagi cápákkal párhuzamosan forgattam. Dávid O. Russel, a film rendezője megkereste Eastwoodot, Gibsont, Cage-ot, de mindegyikük nemet mondott a szerepre. Ekkor jött el az én időm. Bevallom, kevés ehhez mérhető forgatókönyvvel találkoztam pályafutásom során. Mindenekelőtt az lelkesített benne, hogy szembesítsük az amerikaiakat ezzel az irreális háborúval. A háborút a filmeken vagy túlheroizálják, vagy elbagatellizálják, de többnyire torzan ábrázolják. Tudatosítani kell végre a nézőkben, hogy az iraki háború nem olyan volt, mint ahogyan elhitették velünk. Nem okozott eufóriát senkinek. Nem volt dicsőséges háború. A film is erre van kiélezve. Miközben a leszerelt katonák a puszta haszon- szerzés céljával elindulnak arany- rudakért, a saját emberségük kerül mérlegre. Én szerencsére nem voltam katona. Ez tizennyolc évesen esedeg jó brahi, ebben a korban talán még készek a srácok akár arra is, hogy otthagyják a fogukat. A fölötte- seknek való megfelelés, a háborúskodás vágya tőlem mindig távol állt. Én mindenkor békepárti vagyok, miként a családom is az. A katonákat és a fegyvereket csak csokoládéból szeretem. Morális kifogásaim vannak minden hadviselés ellen. Ártadan gyerekeket, nőket, dvüeket látok a lelki szemeimmel. Nincs az a patriotizmus, amely hitelesíthetné a véráldozatokat. Az Öböl-háború abszurditását leginkább abban látom, hogy az emberek milliói számára videojátékként mutatták be. Mi is találkoztunk olyan iraki kis- katonákkal, akik inkább eltörték a kaijukat, csak hogy ne kelljen harcolni. Mindenütt, otthon is azt hangsúlyozom: nem kellene a demokratikus erők nevében őrült diktátorok módszereivel élnünk.
