Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-03 / 18. szám
2 2000. május 3. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor „Médiasztárok” Szűcs Béla _______________ Az utóbbi hetekben két „csillag” próbálta beragyogni Szlovákia politikai egét és elhomályosítani a kormányt. A sajtó naponta több tucatszor ismételgette a nevüket, szabad teret biztosítva nekik. A „vezérlő csillag” Vladimír Meciar, az ellenzék imádott vezére: villája előtt hőzöngő hívei között olyan anyóka is akadt, aki az életét is hajlandó lenne feláldozni érte. A kihallgatásra történt rendőri elővezetés visszhangja azt is bebizonyította, hogy agresszív hódolóinak egy része akár polgárháborút is megkockáztatna a vezér hatalomra juttatásáért. A HZDS kormányellenes tüntetésem elhangzott szidalmak, ócsárlá- sok előrevetítették, mit jelentene, ha Meciar újra hatalomra kerülne. Sajnos, a sajtó túl nagy teret biztosít ezeknek a szélsőséges kirohanásoknak, azt a látszatot keltve, hogy a kormány valóban bizonytalan, és minél előbb meg kell buktatni. Dzurindáék erőfeszítéseiről, lassan már eredményeket is jelző igyekezetükről csupán félmondatokat közölnek, ami elvész a szitko- zódás tengerében, és ezzel az ellenzék táborába terelik a nehéz gazdasági helyzetben élő bizonytalanokat. Holott a sajtószabadság nem azt jelenti, hogy minden bárgyú nyilatkozatnak politikai jelentőséget kell tulajdonítani, és dobra kell verni. Meciar mellett az elmúlt hetek másik „médiasztárja” Migas baloldali pártvezér és parlamenti elnök volt, aki a kormányfő leváltására tett ellenzéki kísérlet támogatásával bebizonyította, hogy akár Meéiar szövetségese is lehet. A koalíció belső bomlasztásával azt az energiát pazarolja el, amelyet az általa követelt szociális intézkedésekre lehetne fordítani. Miközben szóban szükségesnek tartja a kormány fennmaradását, mindent elkövet a kabinet átszervezéséért. Sajnos, egyelőre elvtársainak többsége is támogatja zűrzavarkeltését, a koalíció bomlasztását. A józan gondolkodású emberek többsége azt lesi, mikor lesz végre a két „médiacsillagból” hullócsillag. Jegyzet Panzió és gáncsok Róbert Kotian Az elmúlt két hétben két esemény uralkodott a belpolitikai életben. Az egyik a koalíciós tanács rég várt ülése volt, amely ugyan végre lecsillapította a kedélyeket a négypárti koalíción belül, ám nem várható, hogy meg is oldotta a problémákat. Kosovan visszatérése az energetikai üzemek élére nem valószínű, a mohi atomerőmű 3. és 4. blokkjának befejezése ugyanebbe a kategóriába tartozik, mint ahogyan a kormány átszervezése, pontosabban három-négy taggal történő karcsúsítása is nehezen képzelhető el, ha az SDK, az MKP és az SOP tartja magát eddigi elutasító álláspontjához. Hogy az SDE- ben lesz-e elég kurázsi a konfliktus további élezéséhez és a kormánykoalícióból való távozásához (s az ön- gyilkossághoz a legközelebbi választásokon), kérdés. Sokkal valószínűbb, hogy tovább folytatódnak a koalíción belüli seftek és gáncsok, amelyeknek széles a skálájuk (az alkotmány átformálása, a közigazgatási reform, az állami költségvetés, a stratégiai üzemek privatizálása). Meciar polgár előállítása azt bizonyította, hogy még egy államalapító sem teszi jól, ha ujjat húz az állammal. Még akkor sem, ha Szlovákia másik államalapítója - a Morván túlról - nem tartja civilizáltnak a rendőrségi fellépést. Klaus úr valószínűleg nem követi Meciar példáját, amikor kihallgatásra kell mennie az ODS pénzelésének ügyében. A nyomozóknak nem jelentett igazán nagy dilemmát, hogy ki húzza a rövidebbet: Meciar, vagy az állam. Ezt Meciar hűséges szekértolóinak is tanácsos megjegyezniük. A szlovák nép nem azért várt ezer évig, hogy valamiféle panziótulajdonos hülyét csináljon az államából. A szerző a Sme jegyzetírója. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratíslava: Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratíslava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, KoSická 1,813 81 Bratíslava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratíslava PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Te, nem tudom, a borovicskától van-e, de hiába olvasom az Elektrát, ebben nem emlegetnek semmiféle Meciart... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Illegális szexturizmus büszkeséget, hazai pályán az idegen betolakodókat részesítik előnyben. Mit’tegyünk hát, hogy az üzlet is virágozzék, és a nemzet becsületén se essék csorba? A legkézenfekvőbb megoldás mindenképpen a bikák gyorsított eljárású honosítása lenne, államalkotóvá tenni azokat a magyar bikákat, amelyek kozmo- politaságukra hivatkozva teljes lojalitásukról biztosítanák a hivatalban lévő hivatalokat. Ez a törvényesítési eljárás természetesen magában hordozza azt a veszélyt, hogy egyes honosított bikák esetleg különböző pozíciókhoz jutnak valamelyik távoli pagonyban, de az ügy nemzetközi megítélése mindenképpen kedvezőbb lenne, mint az eredeti változatban, amikor a turistákat egyszerűen lelőtték. Végső oron az sem elhanyagolható körülmény, hogy az emberek társadalmában már valami hasonló kiegyezés teret nyert. Most a szarvasbikákon a sor, elkerülendő a felszarvazás mindennapos lehetőségét. át (bár nem osztatlan sikerrel), farizeusként nyilvános helyeken, mind több ember előtt tárják fel „aggodalomtól” kis híján megszakadt szívüket, s megkísérlik a lehetetlent: visszaszerezni elvesztett becsületüket. Az emberek nagy része tudatában van nemcsak a problémák okainak, de ismerik okozóikat is, akiknek zsebéből kifolyt az adófizetők pénze, s hozzáértés híján veszendőben van az ösz- szeharácsolt vagyon. Az igazi demokratikus társadalmat megteremteni akaró állampolgárnak kötelessége megakadályozni e hamis próféták politikai szerep- vállalását minden tövényes eszközzel! Nekünk, magyaroknak sincs alternatíva: demokrácia vagy megsemmisülés. Sárközi János, Szentpéter Soóky László Nagyon kevesen tartják számon, hogy a magyarországi szexuális turizmus évente ismétlődőn, meghatározó rendszerességgel milyen jelentős valutabevételhez juttatja Szlovákiát. Az adóhivatal végképp nem, a vámosok és a határrendőrség pedig bölcsen szemet huny a turisták ez irányú tevékenysége fölött. A probléma csak az, hogy turistáink megkerülik a határátkelőhelyeket, ugyanakkor megkerülik az érvényben levő, ide vonatkozó törvényeket is. A zöld határon kelnek át, szinte a szlovákmagyar határszakasz teljes hosszában, behatárolva, mondjuk, a Csereháttól a Csallóközig. A vidéki turizmusnak ez a fajtája a rendes turistaidényjezárá- sa utáni időszakra tehető, az első látogatók úgy Kisasszony napja körül érkeznek, s hozzávetőlegesen három hetet töltenek Szlovákia területén. Számuk éves átlagban meghaladja az ezret. Itt-tartózkodásuk idején átlagosan három-négy partnerrel teremtenek kapcsolatot, s mivel a szexuális érintkezés alkalmával óvszert nem használnak, majd mindegyik aktus egyben utód- nemzést is jelent, nem kis fejtörést okozva ezzel a tiszta genetikai állományra oly sokat adó mélynemzetieknek. A problémakör természetesen Trianonra vezethető vissza, amikor is a mélysoviniszta Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó nem közölte vadaskertjei szarvasbikáival az új határok megszületését, mint ahogy azt sem, hogy akkortól kezdve a vonzó csehszlovákiai szarvasünők tabuvá lettek a buja magyar szarvasbikák számára. Bikáink, illetve hát a magyarok bikái azóta is az első szeptemberi dér megérkeztekor útra kelnek észak felé, és útlevél híján mély hangú bőgéssel jelzik a határőröknek a turistaidény kezdetét. Erre a hangra kapják fel a fejüket a kacér szlovák szarvasünők és a harmatos havasi réteken csinosítva magukat, várják a külföldi, valutás legényeket... Csapodár természetűek, annyi bizonyos. Még szerencse, hogy a szocreál időkből itt rekedt nemzeti érzelmű vadászok éjt nappallá téve, korabeli munkásőr egyenruhákban, mint élő fegyveres testület megtizedelik a szerelmi mámortól eszét vesztett revizionista magyar bikákat. Mindenképpen megoldást kellene keresni és találni erre a kényes becsületbeli ügyre, hiszen mégiscsak tarthatatlan állapot, hogy a betolakodó hungarista bikák rendre elnáspángolják a kevésbé daliás kishatársávi kérőket, s még tűrhetetlenebb az a folyamat, hogy a kacér szarvasünők sárba taposva a nemzeti Olvasói levél Népsirató álpróféták Bármilyen furcsának tűnik is, ez a legtalálóbb megnevezése napjaink jajveszékelő vészmadarainak, akikkel teli e kis ország. Szerintük a nagyarányú munka- nélküliségnek, az égbe szökő áraknak, a romló közbiztonságnak egyedüli felelőse a jelenlegi kormány, vagy jobb esetben úgy szabadul a népre, mint annak idején Egyiptomra a tíz csapás. Érdemes megszívlelni a régi bölcsességet: „Ne azt nézd, hogy mit mondott, hanem hogy ki mondta.” Valóban, ha egy picit visszatekintünk e hangosan siránkozó, népet „sajnáló” atyafiak múltjába, rájövünk, hogy csupán a régi szép idők szabad rablását sajnálják. Mivel tudatában vannak felelősségük súlyának, erőteljesen támadnak mindenkire, hogy saját becstelenségüket homályba burkolják. Tudják, a gondolkodó ember nem hiszi el, hogy a társadalmunkban felmerülő negatív jelenségek spontán, minden ok nélkül jelentkeznék. Talán közhelynek számít, de érdemes megemlíteni a kommunista rendszer romlását mind a gazdaságban, mind az emberi értékrendben. Ugyanúgy az előző kormány tevékenységét, mellyel majdnem sikerült bennünket teljesen elszigetelni Európától, s pár év múlva biztosan az orosz medve barlangjában találtuk volna magunkat, és osztozhattunk volna a csecsének sorsában. A fent említett figurák mindkét időszaknak haszonélvezői voltak, ezt elkendőzendő mutogatják „népért vérző szívüket”. A szocializmusban elvégezték a marxista egyetemet, ennek jutalmaképpen valamilyen diplomával vehették át az állami vállalatok vagy szövetkezetek vezetését, ahol szinte sportot űzve a nemzeti vagyon fosztogatásából, jelentős tőkére tettek szert. S mivel bizonyára többször is elolvasták Kari Marx Tőke című művét, a rendszerváltás után tudtak is vele mihez fogni. Pályafutásuk csúcsára az előző kormány működése alatt jutottak fel, egy-egy átmulatott éjszaka, baráti tivornyázás jutalmaképpen számolatlanul kapott milliók segítségével. Most, amikor a kormány megpróbálja stabilizálni a gazdaságot, megteremteni a polgári demokráci
