Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-03 / 18. szám

Politika 2000. május 3. 3 Beteg Ferkó Barnabás ____________ 19 89 novembere után nagy erő­bedobással fogtunk hozzá az új egészségügyi rendszer kialakí­tásához. A Magyar Koalíció kez­dettől fogva alapvető feladatá­nak tartotta az egészség, a testi, a szellemi és szociális jólét meg­őrzését, az egészséget veszé­lyeztető hatások elleni eredmé­nyes küzdelmet. Alapelveinket, alapvető céljainkat az alábbi pontokban lehet összefoglalni: 1. Az állam mindenkor garantál­ja az egészségmegőrzési, a be­tegségmegelőzési, valamint az alapvető egészségügyi szolgál­tatásokhoz való hozzáférhetősé­get. 2. Minőségileg javítani a be­tegellátást, kiemelten kezelve a kórházak felszereltségének szinten tartását, illetve fejlesz­tését. Az egészségügyi intézmé­nyekben erősíteni a szakmai fel­ügyeletet. 3, Áttekinthetővé ten­ni az egészségbiztosítást, növel­ni az állam arányos befizetéseit, az egészségügyi intézmények feladat- és költségarányos fi­nanszírozását. 4. Bevezetni a fe­lelősségarányos bérezést; az egészségügyi dolgozók jutalma­zása arányos legyen a viselt fele­lősségükkel. 5. Bevezetni a gyógyszerellátásban a maximált Románia Választási kampány Április 20-án hivatalosan is meg­kezdődött a június 4-i és 18-i helyhatósági választások kam­pánya. A polgármesteri, az al­polgármesteri, valamint a helyi és megyei tanácsosi tisztsége­kért csaknem kétszázezer jelölt indul. Az idei választások egyik sajátságos résztvevője az RMDSZ, amely előválasztásokat írt ki jelöltjei számára. Az RMDSZ az előválasztásokkal sa­ját autonómiájának kiteljesíté­sén kívül elméletileg esélyt adott minden romániai magyarnak vagy magyar érzelműnek, hogy jelöltesse magát. A tényleges je­lölésnek és a választásokon való részvételnek természetesen megvannak a szabályai, feltéte­lei. Például ha valaki korábban független volt, de az RMDSZ-t szeretné képviselni, rendeznie kell a tagdíját, a választási listán az RMDSZ-t kell képviselnie, s el kell fogadnia az előválasztások eredményét: nem indulhat füg­getlenként a tulajdonképpeni választásokon. Az előválasztá­sok előtti jelöltszelekciót a terü­leti választmányok végezték el; remény van hát arra, hogy a vég­ső, hivatalos RMDSZ-listákra a legmegfelelőbb jelöltek kerülje­nek. A Pro Democratia nevű ro­mániai civil szervezet pozitív, tisztességes kampányra, szélső­séges megnyilvánulások, vallási vagy nemzetiségi ellentéteket szító kijelentések mellőzésére, a magánélet kipellengérezésétől való tartózkodásra hívta fel a je­lölteket állító pártokat és a füg­getlen jelölteket. A kommunista rendszer politikai rendőrsége­ként, megtorló, félelmetes ál­lambiztonsági szervként ismert Securitate ténykedésének vizs­gálatára, az átvilágítások előké­szítésére és megkezdésére hiva­tott bizottság közölte a román parlamenttel, hogy a jelöltek esetleges szekusaktáinak átvilá­gítására időhiány miatt nincs le­hetőség. (mn) Bárdos Gyula: „A vitából a polgár is megtudhatja, hogy ki a szabad információáramlás híve, és ki korlátozná azt” Minden nyilvános, ami nem titkos Malinak István Márciusban első olvasatban hagyta jóvá a parlament az in­formációhoz való szabad hozzá­jutásról szóló, Ján Langos nevé­hez fűződő törvénytervezetet. Jelenleg a bizottságokban folyik az egyeztetés, majd a május 9- én kezdődő parlamenti ülésen tűzik napirendre a megtárgyalá­sát. Volt egy Simko-féle tervezet is, ezt az SDK képviselője vissza­vonta. A Magyar Koalíció Pártja kezdettől fogva a Langos-féle tervezetet támogatja, amelynek alapelve, hogy minden nyilvá­nos, ami nem titkos. A tervezet várható sorsáról Bárdos Gyula frakcióvezetővel beszélgettünk. Az eddigi nyilatkozatokból tud­juk, hogy az MKP a polgári tár­sadalom, a demokrácia egyik fokmérőjének tekinti ezt a tör­vényt. Elöljáróban arra utalnék, hogy az alkotmány is feltételezi a sza­bad információáramlásról szóló törvény elfogadását. A Simko- és a Langos-féle tervezet közötti különbség lényege: ez utóbbi komplexebb, az ügyek kezdeté­től a végéig biztosítja az infor­mációk áramlását, vagyis a pol­gár az egész döntési mechaniz­must nyomon követheti. Iván Simko változata ezt csak a dön­tés után tette volna lehetővé, te­hát a polgár nem kapott volna tájékoztatást a köztes állapotok­ról. Egy érdekességgel is szol­gálhatok: a kormány is készíti a saját törvényjavaslatát, lehet, hogy ez is a parlament elé kerül, így eléggé faramuci helyzet áll­hat elő. Maga Langos a közélet tiszta­ságát jelölte meg a törvény egyik alapvető céljaként. Meggyőződésem: ha korábban megszületetett volna a törvény, akkor sok olyan ügyből, amely ma gondot jelent, nem lett volna ügy. A törvény meghatározza, mi az információ, kik kötelesek információval szolgálni, és mi­lyen módon. Természetesen a személyiségi jogok nem sérül­hetnek, vagyis a magánügynek minősülő dolgok nem hozhatók nyilvánosságra. A lényeg, hogy elkerülhetők lettek volna külön­böző botrányok, a nyilvánosság tudomást szerezhetett volna pl. a pályázati kiírásokról, a kor­rupció elleni harc is sikeresebb lenne. Itt utalnék arra, hogy a kormány legiszlatív tanácsa eléggé el nem ítélhető módon majdnem lesöpörte az asztalról ezt a tervezetet; az MKP-nak is van része abban, hogy mégis a parlament elé kerülhetett, és az első olvasatban elfogadtuk. Miért kellett a hosszú szünet az első és a második olvasat kö­zött? Partnereink elfogadták azt a ja­vaslatunkat, hogy adjunk lehe­tőséget a tervezettel kapcsolat­ban elhangzott kifogások meg­tárgyalására. Valóban szükség van néhány módosításra, ponto­sításra, hogy a törvény ne csak jó, hanem alkalmazható is le­gyen, s lehetőleg mindenre ki­terjedjen az adott területen. Hangsúlyozni szeretném: az MKP képviselői teljes mérték­ben támogatják ennek a tör­vénytervezetnek a filozófiáját, azt, hogy a polgár számára transzparenssé, ellenőrizhetővé váljanak azok a folyamatok, amelyek ma még nem azok. Ha az információ szó elhangzik, az átlagember mindjárt a sajtó­ra gondol. Ez nem sajtótörvény, nem a saj­tóról szól, persze bizonyos mér­tékben rá is vonatkozik. Azt sze­retném ennek kapcsán elmon­dani, hogy a HZDS képviselői szintén benyújtottak egy tör­vénytervezetet, és első olvasat­ban azt is elfogadta a parla­ment. Az ún. sajtótörvényről van szó, a Meciar-éra alatt tör­tént már üyen kísérlet, melynek célja a sajtó kordában tartása volt. Ez a mostani annak kissé módosított változata. Az MKP- frakció volt az egyedüli, amely­től egyetlen szavazatot sem ka­pott; sajnos, a többiek lehetővé tették, hogy továbbmenjen egy olyan tervezet, amely a sajtósza­badság megcsúfolásának tekint­hető. Ez óriási hiba, politikai partnereink a mai napig nem tudják megmagyarázni, miért jártak így el. Tehát van egy kormánypárti képviselői tervezet, egy ellenzé­ki képviselői tervezet, és lesz kormánytervezet. Nem áll fenn az a veszély, hogy ismét csak Dömötör Ede felvétele vitatkozni fognak, és a végén nem sikerül elfogadni a tör­vényt? Ez elképzelhető, és nem zárható ki az sem, hogy valamiképpen a kormányjavaslatot akarják majd keresztülvinni. Annyit mondhatok, most adott a lehe­tőség arra, hogy elfogadjunk egy jó törvényt. Á politikai tár­gyalásoktól függ, sikerül-e. Tud­juk, hogy koalíciós partnereink­nél eléggé kusza a helyzet. De a vitából majd a polgár is megtud­hatja, hogy ki a szabad informá­cióáramlás híve, és ki korlátoz­ná azt. Mit gondol, mi állhat a kor­mánytervezet mögött? A Fogas­féle műhelyből kerül ki? Szerintem inkább a korábbi Simko-féle tervezet módosított változata lehet, de nem tudok róla véleményt mondani, mert nem ismerem. Mondjunk közérthető példát az olvasó számára, feltételezve az optimálisabb helyzetet, tehát azt, hogy megszületett a Langos-féle törvény. Ha egy fa­luban valaki részletekbe me­nően tudni szeretné, miből és hogyan gazdálkodott, mire mennyit költött a községi hiva­tal, kötelesek-e őt erről tájékoz­tatni? Igen, az önkormányzat köteles lesz a közérdekű információkat biztosítani a polgár számára, mind a gazdálkodásról, mind az egyéb folyamatokról. A törvény hiánya eddig lehetővé tette bi­zonyos dolgok elsumákolását, ezen kell változtatni. S ez nem­csak az önkormányzatokra, ha­nem a kormányra, a parlament­re is vonatkozik. A parlament például még azt is köteles lesz nyilvánosságra hozni, ki ho­gyan szavazott, természetesen a titkos szavazást kivéve. A technikai részleteket, mint az információnyújtás formái, anyagi vonzatai, még pontosí­tani kell. Tehát a cél az, hogy ha a kötelezően nyújtott tájékozta­táson kívül még további infor­mációt akar a polgár, akkor azt megkaphassa. Szerintem külö­nösen a volt szocialista orszá­gokban fontos egy ilyen tör­vénynek az elfogadása. Térjünk vissza a községekhez. Ha a polgár arra kíváncsi, hogy a polgármester milyen jutalma­kat osztott szét, azt is megtud­hatja? Természetesen. Minden adatot ki kell szolgáltatni, ha nem sér­tenek vele személyiségi jogokat, vagy nem számítanak államti­toknak. Hangsúlyoznám: lesz­nek olyan kategóriájú informá­ciók, amelyeket kötelezően köz­zé kell tenni, és lesznek olya­nok, amelyekhez hozzáférhet a polgár. Tisztelt Ház • • az egészségügy árakat. Az alapvető gyógyszer- ellátásban biztosítani a maxi­mális hozzáférhetőséget. Ezek voltak a célkitűzések. Néz­zük, milyen eredményeket ér­tünk el. A 10 éve tartó reformot több szemszögből is értékelhet­jük, pl. abból, hogy mi jót, illet­ve mi rosszat hozott az állam­polgárnak, az egészségügyben dolgozóknak, mit hozott a gyógyszer- ellátásban, stb. Ha ezeket a kérdéseket általánosítjuk, köny- nyebben összegez­hetjük a pozitívumo­kat és a negatívumo­kat. Az eredmények közé sorolhatjuk például a következő­ket: Létrejött a plu­ralitás elvén alapuló egészség- biztosítás. Létrejöttek nem álla­mi egészségügyi intézmények. Javult az egészségügyi dolgo­zók bérezése. Szakmai tömörü­lések (Orvosi Kamara, Gyógy­szerészkamara stb.) alakultak, amelyeknek lehetőségük van ar­ra, hogy aktívan részt vegyenek az őket érintő döntéshozatal­ban. Ugyanakkor tény: annak ellené re, hogy elvben pozitív eredmé nyékét is felsorolhatunk, alap A dél-szlo­vákiai kór­házakat érinti előny­telenül. vetően nem sikerült meggyógyí­tani a „beteg” egészségügyet. Orvosként elég komoly diagnó­zist állapítottam meg: pénzhi­ány okozta alultápláltság! A Ma­gyar Koalíció az elmúlt tíz évben az állami költségvetés tárgyalá­sakor rendszeresen terjesztett be javaslatokat az egészségügyi költségvetés növelésére. Nem nagy sikerrel. Igaz, kormánykoalíciós tagként sem sikerült elérnünk az egész­ségügy finanszírozá­sához való magasabb állami hozzájárulást, a Meciarék által ki­fosztott államkasszá­ból ez nagyon kevés ágazatnak sikerült. További gondot oko­zott az ún. „nyitott végű finan­szírozás”. Ebben az irányban ér­tünk el bizonyos eredményeket, bevezettük az ún. „zárt finanszí­rozást”, ám el kell ismernünk: nem lehetünk teljesen elégedet­tek. Nem hivatalos értesüléseim szerint az ún. „prospektív” költ­ségvetés éppen a dél-szlovákiai kórházakat érinti előnytelenül. Időszűke miatt még nem volt al­kalmam a hivatalos adatok be­szerzésére, ám a közeljövőben már ezek birtokában, személye­sen kérek magyarázatot, illetve jogorvoslást az egészségügyi minisztériumtól. Az egyes in­tézmények fejlődésére, költség- vetésére nem voltak jó hatással a kormányváltások utáni gya­kori igazgatócserék sem. Az MKP képviselői hathatós segít­séget ígértek az egyes régiók egészségügyi hálózatának meg­tartásához, illetve javításához. Sikerült is néhány drasztikus lé­pést megakadályozni, amelyek egészségügyi intézmények, kór­házi részlegek megszüntetésé­re, karcsúsítására irányultak (Királyhelmec, Tőketerebes, Komárom, Vágsellye stb.). Bizonyára senki nem vette jó néven, hogy a megszokott, in­gyenes gyógyszerért egy szép napon már térítést kért a pati­kus. Itt Szeretnék figyelmez­tetni: a kezelőorvos kötelessé­ge tájékoztatni a beteget arról, hogy a felírt gyógyszer térítés- köteles, mert minden gyógy­szercsoportban van legalább egy olyan, amely térítésmen­tes. Ezekből a gyógyszerekből is kellene tartani a patikák­ban, bár tudjuk, a gyakorlat más. A szerző a parlament egészség- ügyi bizottságának alelnöke. A ruha szokatlan, az arc ismerős. Magára vessen, aki nem ismerte fel a középső úrban Jörg Haidert, akitől a politikai életben sem idegen a bohóckodás. Haider május elsejével leköszönt a kisebbik osztrák kor­mánypárt, az FPÖ elnöki tisztéről, s hivatalosan csupán Karintia kor­mányzója lesz. De el ne higgye senki, hogy visszavonul, a háttérből ő fogja mozgatni pártjának minisztereit, s mint hírlik (és a kép is bizo­nyítja), nagy az ő étvágya, a kancellárságot is lenyelné, szőröstül-bő- röstül. TA SR/AP

Next

/
Thumbnails
Contents