Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-03 / 18. szám
Vasárnap 588001 690311 . május 3. • 33. évfolyam Riport Katarina Rachel Kraichovich szoros szimbiózisban él a megörökítés masinájával. 8 Szlovákiai magyar családi magazin 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. május 6-ától 12-éig 18. szám • Ara 16 korona Sport __________ Emili o Butragueno, a „Keselyű”:,, Nem hiszem el, hogy ma nincsenek Puskások...” 16 Az Elektrában történt vizitáláskor sok mindenre fény derült Hatalom és ízlés Dusza István________________ Vé gre egy ország tehette tiszteletét nála, amikor a kommandósok berobbantották a trencsénteplici villa ajtaját. Abban a pillanatban ugyanis az egyik szlovák kereskedelmi tévéadó munkatársai belülről rögzítették a történteket. A helyszíni riportokra kiszálló stáb ezúttal is alaposan felkészült arra, hogy ország-világnak megmutassa, milyen az, amikor akarata ellenére előállítanak valakit. Nem volnának mesterei a szakmájuknak, ha a legizgalmasabb pillanatokban nem mutatták volna a villa belsejét. De erről majd később. A tény két dolgot jelez. Me- ciarnak továbbra is szüksége van a nyilvánosságra, legalább annyira, mint a kereskedelmi tévének a nézettségi mutatókra és a botrányra. Kettőn állt a vásár. Márpedig a rendőrségi idézés elől bujkáló újkori Jánosík van annyira dörzsölt, hogy a legnézettebb tévéadót előre beengedte a villába. Másodsorban: a politikai és magánemberi álszemérme egy csapásra szertefoszlott, amikor az előbbi vágyának engedelmes- kedve kirobbantana villája ajtaját. Szereplési vágyának engedve tisztelgett a nemzet hősének pózában. Abban a pózban várta a rendőrségi osztagot, amelyben 1998 őszén a közszolgálati televízióban búcsúzott. Előállították hát, ahogyan előállítanak bárkit, aki megtagadja a kihallgatásra szóló rendőrségi idézés átvételét. Ennek jogi összetevőit azóta is csűrik-csavarják. Politikai érdekek fűződnek hozzá. A józan paraszti ész ezúttal az állampolgári jogegyenlőség mellett van. Szerencsétlensége Meciarnak, hogy a villájába beengedett tévéstáb pontosan rögzítette, hogy a kommandósok csak a golyóálló üvegű ajtón alkalmaztak fizikai erőszakot, s a földre is csak addig parancsolták a tévéstábot és a jelenlévőket, amíg meg nem győződtek ártalmatlanságukról. A velencei dózsék tudták, kit kell megfizetniük, hogy Velence szépüljön. Házkutatás nem volt, csak a keresett személy előállítása történt meg. Mindennél sokkal érdekesebb az az épület, amely - sejtelmem sincs, miért - az apja haláláért gyilkosa ellen bosszút esküdött görög királylány nevét kapta. Inkább nem gondolom végig, kik ellen esküdhetett bosszút a villa tulajdonosa. Érdekesebb maga az épület, amelyről a botrányos előállításig legfeljebb az utcáról, a környező fák ágai közül vagy a közeli házakból felvett képeket láthatott a néző. Nem kell különösebb műszaki szakismeret, hogy észleljük: az épületnek a falak méreteihez képest igencsak kicsik az ablakai. Építészeti tagolása olyan, hogy belülről szükség esetén jól védhető, és legalább négy kijárata van. Azt is láthatta a polgár, hogy Meciaréknak vagy csapnivaló az ízlésük, vagy előzetes egyeztetés nélkül hordták össze a látott belső terek burkoló anyagait, a padlótól a falakig és a hatalmas vestibulum mennyezetét kitámasztó oszlopokig. Ugyanezt a szedettvedettséget mutatták a látott belső terek bútorai is. Ez az épület, nevezzék akár panziónak, villának, nem a tulajdonos kényelmét szolgálja, hanem a hűbéresek fogadására, kegyosztásra alkalmas tereivel a tulajdonos hatalmát fejezi ki. Ennek a villának semmi köze a rómaiak bensőséges természetszeretetét tükröző életformához, amelynek lényegi jegyeit a huszadik század polgára pontosan át tudta vinni saját lakóhelyére. Ha már vagyonából jutott neki efféle hívságokra. Tévedés ne essék! Nem búsulok a gazdagság és a hatalom így is kifejeződő ízléstelenségén. Talán még örülnék is, ha nem tudnám: Szlovákia öt és fél millió állampolgárának zsebéből lopták össze az ízléstelenség árát. A jó hatalomnak jó volt az ízlése, és a velencei dózsék mindig tudták, kit kell megfizetniük, hogy Velence szépüljön. Azt meg régen tudom, hogy a rossz hatalommal együtt az ízléstelenség is arrogáns. Vezércikk Kövesdi Karoly Rózsahegyen nem élnek rasz- szista szlovákok és fajgyűlölő romák. Rózsahegy familiáris, kedves kisváros, csörgedező folyóval, a folyóban szép dunai galócák, a folyó mentén jámbor emberek, az európai jólétről szőtt álmokkal. S mi nem történik? Húsvét táján virágos hangulatban néhány szlovák atyafi csak úgy, szórakozásból, agyba- főbe ver egy roma fiatalembert, aki egy kislánnyal sétálgat. Nosza, botokra kapnak a romák is, vagy negyvenen végigjárőrözik a várost, és helybenhagynak minden útjukba kerülő kopaszt, gondolván, minél nagyobb a terítés, annál valószínűbb, hogy köztük lesznek a fajtájukat agyabugyálók. Ennyi a hír, melyből világosan kiderül, hogy fajok közti feszültség okozta az incidenst. A meccs végkimenetele - sportnyelven szólva - kettő egy: vérmérséklettől és a szervezettség képességétől függően enyhe agyrázkódás az egyik, súlyosabb agyrázkódás a másik oldalon. Mondhatnánk, jobb helyeken is előfordul üyen. Mondjuk, Németországban, ahol a szaporodó albánokat és törököket in- zultálták egy-két éve újfasisztapalánták, vagy például Zimbabwéban, ahol napjainkban fehér telepeseket próbálnak kitessékelni farmjukról a négerek. A két külföldi példa közt, illetve a konfliktuskezelés módozatában azonban van egy lényeges különbség. Míg Németországban kemény börtönévek várnak a rasszistákra, addig Zimbab- wéban, önös érdekeitől vezetve, maga az elnök szítja a kedélyeket. Az egyik országban európai módon, a törvény szigorával járnak el, a másikban afrikai módon kezelik a dolgot. Az eredmény egyik helyen sem várat magára. Németországban visszaszorulóban van a gyújtópalackokkal történő kapcsolat- teremtés aránya, Zimbabwéban talán polgárháborúvá fajul a helyzet. Németország nyugalmat és civilizált állapotokat akar, Zimbabwe fekete lakossága pedig földet foglalni és leszámolni az egykori büdös elnyomó fehérekkel. A fogas kérdés már csak az, hogy a két szélsőség közt hol foglal helyet Szlovákia. A múlt heti (sokadik) inzultust a rendőrségi szóvivő a szokásosan tálalta: kizárta a faji indítékot. Nem tudom, parancsba kapják-e a rendőrök, hogy bármilyen faji verekedés után azonnal ezt kell szajkózniuk, vagy csak szimplán hülyének nézik az embert. Szlovákia elemi érdeke, hogy társadalmi béke legyen, s hogy az ország tagjává váljék az Európai Uniónak. A hazudozás, a konfliktusok elkendőzése senkinek sem használ. Hasznos lenne viszont végre a törvény betűjét alkalmazni. Tudtommal nálunk még senkit sem ítéltek el azért, mert romát, magyart, kínait támadott meg, bizonyíthatóan faji indítékkal. Mint ahogy arra sem igen történt még kísérlet, hogy a tehetséges roma gyerekeket akár bentlakásos iskolákban pallérozzák, pedig lent, a „terepen” kínlódó pedagógusok a megmondhatói, mennyi remek fejű, tehetséges roma gyerek kallódik el, mert lehúzza a többség. Egyáltalán nem biztos, hogy a nagy hűhóval indított kosárfonó- és teknő- vájó-tanfolyamok jelentik a romakérdés megoldását. Sok-sok roma Bili Cosbynak kellene feltűnnie nálunk a képernyőn, roma rendőrnek a lepusztult lakótelepeken, roma orvosoknak és tanítóknak, nemcsak kormánybiztosoknak, akikre irigykedve néznek fel a többiek. Es hát nem ártana meg egy kis önkormányzatiság sem. De legelsősorban az újságírói szakmának kellene végre erőt vennie magán, és nem az etno- turizmusnak nevezett jelenség ragozásán csiszolni a humorérzékét. Mert minden jelenségnek megvannak az okai, és olcsó mulatság mások nyomorúságán ékelődni. Amíg a lapok bombasztikus szalagcímekben mutogatnak a romákra mint minden bajunk okozóira, addig azok malmára hajtják a vizet, akik a zimbabwei megoldásokat kedvelik. Bili Cosby Rózsahegyen ndiában 40 fokos hőség gyötri a lakosságot. tasR/AP-feivétei
