Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-04-26 / 17. szám

2000. április 26. Sport Fernyák István, a pozsonyi Dunajplavba bősi szabadfogású birkózója a selejtezőkön kiharcolta az olimpiai részvétel jogát A harmadik nekifutásra sikerült Fernyák István (kék szerelésben) ilyen pozícióban nem kegyelmez ellenfelének. Szabó Zoltán A birkózók öt olimpiai selejtezőn harcolhatták ki a sydneyi ötkari­kás részvétel jogát. Fernyák Ist­ván, a Dunajplavba 26 esztendős bősi versenyzője sikeresen vette az akadályokat, s pályafutása so­rán első ízben indulhat a játéko­kon. A vártnál nehezebben sikerült révbe érned. Én is arra számítottam, hogy lé­nyegesen könnyebb dolgom iesz, naivan azt hittem: a jobb forma dönt majd, s minden versenyen a teljes mezőny rajthoz áll. Aztán egészen máshogy alakultak a dolgok... Rosszul rajtoltál, de később be­lelendültél. Sajnos, a minszki nyitóviadalon kiestem, pedig ott lehettem vol­na a dobogón, a sorsdöntő mér­kőzésen a régóta mumusomnak számító román Mungiev ellen már 4:0-ra vezettem, mégis ki­kaptam a hosszabbításban. Tud­tam, ha Lipcsében nem leszek eredményes, elszállnak a remé­nyeim. Szerencsére Németor­szágban nem okoztam csaló­dást, harmadikként zártam a vi­adalt. Az igazat megvallva a döntőbe jutásért az orosz birkó­zó ellen nem volt esélyem, 7:l-re simán kikaptam. Tokióban ne­gyedik lettem, ekkor már reális közelségbe került az olimpiai részvétel. Az éremszerzés óriási bravúr­nak számítana. A hajrában több meglepetés is történt. Mexikóváros adott otthont a ne­gyedik selejtezőnek, meglepeté­semre csak nyolcán indultunk, a harmadik helyen végeztem. De ezzel nem sokat léptem előre, mert a nemzetközi szövetség ver­senykiírása szerint a győztes any- nyi pontot kap, amennyi a neve­zettek száma, a további helyezet­tek pedig mindig eggyel keveseb­bet. Tehát ha nem volt sok indu­ló, kevés pontot lehetett szerezni. Minszben 26-an, Berlinben, 24- en, Tokióban 19-en indultak. Ter­mészetesen mindenki eljött Me­xikóba, ám míg mi a szőnyegen küzdöttünk, addig az élen állók napozással töltötték idejüket. Egyiptomban az utolsó pillanat­ban neveztek. Úgy utaztam Afrikába, hogy csak néző leszek, de senki sem tudta megmondani, hogy mi dönt holt­verseny esetén; csak a rend ked­véért, ismét Mungiev számított legnagyobb riválisomnak. Két perccel a mérlegelés vége előtt rohant hozzánk a svájci edző, hogy induljak, mert azonos pont­szám esetén a jobb helyezést el­érő sportoló jut ki az olimpiára. Tehát ha például a román két in­duló közül második lesz, ő utaz­hat Sydneybe. Végül tizenketten álltunk rajthoz, a döntőbe jutot­tam, de már nem kellett szőnyeg­re lépnem, mert a ellenlábasom sikere esetén sem tudott beérni. Egyébként a zárótorna már szin­te a cirkuszhoz hasonlított: pél­dául a korábbi selejtezőkön re­meklő orosz sportoló rendre betli­zett; kiderült, - nem kis pénzért - eladta a meccseit... Miként értékeled ezt a rend­szert? Nem tartom túl szerencsésnek, szerintem három viadalon dőlhetett volna el a továbbjutás, s akkor nem a, taktikázás és az üz­letelés jellemezte volna a selejte­zőket. Barcelonába és Atlantába nem sikerült kijutnod. Kilencvenkettőben még tapasz­talatlan voltam, mégis közel áll­tam a nagy sikerhez, ám a kapos­vári kontinensviadalon nem tud­tam az első hatban végezni. Négy évvel később csak a budapesti Európa-bajnokságon lehetett kvótát szerezni, rendkívül nehéz volt a sorsolásom, tizenkettedik lettem; így ismét csak a televízi­ón keresztül nézhettem a küzdel­meket. Minden sportoló álma, hogy induljon az olimpián. Na­gyon boldog vagyok, hogy sike­rült kivívnom az ötkarikás rész­vételt. Testsúlyod 69 kilogramm, a fo­gyasztás után nem érzed magad gyengének? Már megszoktam, nem okoz kü­lönösebb problémát, a hat kilót könnyen leadom. Egyébként fel­merült, hogy esetleg egy súlycso­porttal feljebb mennék, de a 74- esek mezőnyéhez képest túlságo­san könnyű vagyok. Annak idején szinte üstökös­ként robbantál be a legjobbak közé, 18 évesen országos baj­nok lettél, 20 esztendősen az isztambuli Európa-bajnokságon bronzérmet szereztél. Elége­dett vagy az eddig elért ered­ményekkel? Sikeresebb is lehettem volna, ám mindig valami közbejött, legtöbbször sérülés miatt nem tudtam hozni megszokott for­mámat. Talán a kezdeti sikerek is megzavartak; azt hittem, majd maguktól jönnek az ér­mek, a trencséni évek alatt vala­melyest lazítottam. Négy évig a trencséni katona­csapatnál szerepeltél. Hányszor volt rajtad az egyenruha? Először őrmesteri, majd alhad- nagyi rangot kaptam, ennek el­lenére csupán egy alkalommal öltöztem zöldbe, amikor fényké­peztek bennünket. Hosszú haj­jal és fülbevalóval jól mutattam a felvételen... Miért igazoltál a Dunajplav- bához? Közelebb akartam kerülni Bős­höz. A pozsonyiak kedvező fel­tételeket kínáltak, így gyorsan megegyeztünk. Anyagilag megéri birkózónak lenni? Közel sem keresünk annyit, mint például a futballisták, ám amióta Jozef Svoboda lett a szö­vetség elnöke, nincs okunk pa­naszra. Pechemre én még az ő színre lépése előtt lettem Eb­bronzérmes; ezért tízezer koro­nát kaptam. Egyébként a legtöb­ben kaszinókban biztonsági em­berként dolgozunk. A napokban kezditek az olimpi­ai felkészülést. Kemény munka vár ránk, főleg a bajmóci edzőtáborozáson ala­posan megdolgoztat bennünket Eubomír Lohyna. Már reggel hét órakor futással, erősítéssel kez­dünk, délelőtt és délután két­órás gyakorlások várnak ránk. Előreláthatólag a magyarokkal, az ukránokkal és románokkal együtt tréningezünk, így megfe­lelő erősségű edzőpartnereink lesznek. Sydneyben mire számítasz? Legalább az első hat között sze­retnék végezni, az éremszerzés óriási bravúrnak számítana. Maximális erőbedobással készü­Neve: Fernyák István. Született: 1973. június máso- dikán Dunaszerdahelyen. Magasság, testsúly: 169 cm, 69 kg. Családi állapota: nőtlen. Egyesületei: Dunaszerdahely, Dukla Trencín, Dunajplavba. Sikerei: junior vb-n 3. (1989), junior vb-n 3. (1991), lök az olimpiára, bízom benne, hogy Ausztráliában nem okozok csalódást. Persze nagyon erős a mezőny. A húszas listáról csak az afrikai és az ausztrál birkózó számít a gyengébbek közé. Kis szerencsével két győztes mérkő­zés is elég lehet a négy közé ju­táshoz. Remélem, sérülés nem zavarja meg a munkát, s teljesen egészségesen léphetek szőnyeg­re. Biztató, hogy bár korábban nyert állásból is gyakran veszí­tettem, az utóbbi időben rossz kezdés után gyakran sikerül for­dítanom. Kik a legnagyobb riválisaid? Az orosz versenyzők ellen a leg­nehezebb boldogulni, nekik sa­ját iskolájuk van. Annak idején közülük csak egy indulhatott, most viszont ukrán, moldáv, azerbajdzsáni és kazahsztáni színekben is orosz birkózó sze­repel. junior Eb-n 2. (1992), Eb-n 3. (1993), vb-n 6. (1994), Eb-n 6. (1997), Eb-n 6. (1998). Edzői: Hakszer Tibor, író Fe­renc, Peter Hirják, Eubomír Lohyna. Példaképei: Növényi Norbert és Komáromi Tibor. Kedvtelése: a futball és a biliárd. Reméli, az olimpia után is lesz miért mosolyognia. Somogyi Tibor felvételei Névjegykártya Továbbpasszoljuk Gönci a csúcsok felé Jozef Gönci kassai puskás, aki egymás után kétszer volt fegyverneme legjobb mester- lövésze a világon, a nyilvánosság előtt felfedte felemelkedésének állomásait: „A kezdet kezdetén találkoztam egy lelkes edzővel. Neki köszönhetem, hogy máig a lőállásbán maradtam, és a sportlövészet megszállottja let­tem. Nem kellett parancsolgat­nia, egyedül is feltornásztam magam egy bizonyos szintre, az akkori, sportlövészetben erős Csehszlovákia legjobb juniorjai közé. Arra viszont már nem akármilyen edzőre volt szük­ségem, hogy gondolkodásban is ugyanarra a szintre kerüljek. Gondolatvilágom teljes áta­lakítására törekedtem. Kedvem volt hozzá, csak nem tudtam, milyen úton induljak el. Hiányzott az útvonal, a vezéreszme és a hit. Ekkor találkoztam Anton Bélákkal. Gondolkodásra késztetett. Eltüntette a repedéseket a belső énemben. Nagyon jelentős ered­ményeim voltak, csak nem értet­tem, hogy miért. Edzőm meg­magyarázta. Az alkotókészség bennem volt, és meg is maradt. Beszélgettünk, s én válogattam. Bélák különleges érzékkel és megfelelő időben veti fel a helyes gondolatot. Kimondta, majd kivárt, hogy ráharapok-e, elfogadom-e. Gondolkodásom fokozatosan változott, s ez meg­mutatkozott a teljesítményemen. Az öt egymást követő tízesből tíz lett, aztán húsz... Már az 1993- as junior Eb-n elért érmeim jelezték, hova tartunk.” Dossena elvesztett aranyérme Könnyen jutott hozzá és könnyen meg is vált tőle - mondhatná a kívülálló a Giuseppe Dossenával történtek­ről. Az AC Torino egykori kiváló labdarúgója ugyanis nem vigyá­zott kellőképpen a pályafutása legnagyobb sikerének emlékét őrző éremre. Dossena tagja volt az 1982-ben Spanyolországban világbajnoki címet szerzett squadra azzura csapatának. Igaz, a vb-n egyeden percet sem játszott, de a döntő után ő is megkapta az aranyérmet. Melegítője zsebébe dugta, ám néhány perc múlva észrevette, hogy valaki elcsente. Talán nem is sajnálta, hogy ellopták. Kinská és a szabadidő Mit szokott szabadidejében tenni Klaudia Kinská kassai fimesz- világbajnoknő? „Télidőben leg­szívesebben olajjal illatosított forró fürdőre vágyom, közben ELLE vagy Harper’s Bazaart olva­sok, esedeg kellemes zenét hall­gatok. Nekem a sport a felüdülést jelend. Télen sízem, tavasztól őszig teniszezem, fal­labdázom, kerékpározom. Nyárom szívesen úszom. Nagyon érdekel a divat, valamivel jobban a kozmetika és a parfümök. Kiskoromtól dédelgetett álmom, hogy megtanuljak zongorázni. Egyszer fogok tudni festeni és folyékonyan beszélni angolul és franciául is. Egy további álmom, hogy kozmetikai márkaboltom és kozmetikai szalonom legyen.” Maradona nehéz pillanatai Diego Maradona, a Kubában elvonókúrán tartózkodó argen­tin futballcsillag egy interjúban a kábítószer-fogyasztás hétköz­napjairól beszélt: „Egykettőre eljutsz oda, hogy már semmi nem elég. Az egyedüllét érzése rátör ,az emberre, és ha valaki nem éppen kiegyensúlyozott, a „repülések” utáni leszálláskor egyszerűen megöli magát. Nekem is voltak nagyon nehéz pillanataim. Gyakran elbújtam a vécébe kislányaim elől, mert amikor valamelyikük egy pohár vizet kért tőlem, ahhoz sem volt erőm, hogy odaadjam neki. Az összes ajtónkra zárat szereltet­tem, hogy mindig elbújhassak valahova. Sokszor volt úgy, hogy a feleségem törte rám az ajtót. Már nem Diego voltam, hanem egy ember, aki nem szívesen néz tükörbe.”

Next

/
Thumbnails
Contents