Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-26 / 17. szám
2000. április 26. Sport Fernyák István, a pozsonyi Dunajplavba bősi szabadfogású birkózója a selejtezőkön kiharcolta az olimpiai részvétel jogát A harmadik nekifutásra sikerült Fernyák István (kék szerelésben) ilyen pozícióban nem kegyelmez ellenfelének. Szabó Zoltán A birkózók öt olimpiai selejtezőn harcolhatták ki a sydneyi ötkarikás részvétel jogát. Fernyák István, a Dunajplavba 26 esztendős bősi versenyzője sikeresen vette az akadályokat, s pályafutása során első ízben indulhat a játékokon. A vártnál nehezebben sikerült révbe érned. Én is arra számítottam, hogy lényegesen könnyebb dolgom iesz, naivan azt hittem: a jobb forma dönt majd, s minden versenyen a teljes mezőny rajthoz áll. Aztán egészen máshogy alakultak a dolgok... Rosszul rajtoltál, de később belelendültél. Sajnos, a minszki nyitóviadalon kiestem, pedig ott lehettem volna a dobogón, a sorsdöntő mérkőzésen a régóta mumusomnak számító román Mungiev ellen már 4:0-ra vezettem, mégis kikaptam a hosszabbításban. Tudtam, ha Lipcsében nem leszek eredményes, elszállnak a reményeim. Szerencsére Németországban nem okoztam csalódást, harmadikként zártam a viadalt. Az igazat megvallva a döntőbe jutásért az orosz birkózó ellen nem volt esélyem, 7:l-re simán kikaptam. Tokióban negyedik lettem, ekkor már reális közelségbe került az olimpiai részvétel. Az éremszerzés óriási bravúrnak számítana. A hajrában több meglepetés is történt. Mexikóváros adott otthont a negyedik selejtezőnek, meglepetésemre csak nyolcán indultunk, a harmadik helyen végeztem. De ezzel nem sokat léptem előre, mert a nemzetközi szövetség versenykiírása szerint a győztes any- nyi pontot kap, amennyi a nevezettek száma, a további helyezettek pedig mindig eggyel kevesebbet. Tehát ha nem volt sok induló, kevés pontot lehetett szerezni. Minszben 26-an, Berlinben, 24- en, Tokióban 19-en indultak. Természetesen mindenki eljött Mexikóba, ám míg mi a szőnyegen küzdöttünk, addig az élen állók napozással töltötték idejüket. Egyiptomban az utolsó pillanatban neveztek. Úgy utaztam Afrikába, hogy csak néző leszek, de senki sem tudta megmondani, hogy mi dönt holtverseny esetén; csak a rend kedvéért, ismét Mungiev számított legnagyobb riválisomnak. Két perccel a mérlegelés vége előtt rohant hozzánk a svájci edző, hogy induljak, mert azonos pontszám esetén a jobb helyezést elérő sportoló jut ki az olimpiára. Tehát ha például a román két induló közül második lesz, ő utazhat Sydneybe. Végül tizenketten álltunk rajthoz, a döntőbe jutottam, de már nem kellett szőnyegre lépnem, mert a ellenlábasom sikere esetén sem tudott beérni. Egyébként a zárótorna már szinte a cirkuszhoz hasonlított: például a korábbi selejtezőkön remeklő orosz sportoló rendre betlizett; kiderült, - nem kis pénzért - eladta a meccseit... Miként értékeled ezt a rendszert? Nem tartom túl szerencsésnek, szerintem három viadalon dőlhetett volna el a továbbjutás, s akkor nem a, taktikázás és az üzletelés jellemezte volna a selejtezőket. Barcelonába és Atlantába nem sikerült kijutnod. Kilencvenkettőben még tapasztalatlan voltam, mégis közel álltam a nagy sikerhez, ám a kaposvári kontinensviadalon nem tudtam az első hatban végezni. Négy évvel később csak a budapesti Európa-bajnokságon lehetett kvótát szerezni, rendkívül nehéz volt a sorsolásom, tizenkettedik lettem; így ismét csak a televízión keresztül nézhettem a küzdelmeket. Minden sportoló álma, hogy induljon az olimpián. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült kivívnom az ötkarikás részvételt. Testsúlyod 69 kilogramm, a fogyasztás után nem érzed magad gyengének? Már megszoktam, nem okoz különösebb problémát, a hat kilót könnyen leadom. Egyébként felmerült, hogy esetleg egy súlycsoporttal feljebb mennék, de a 74- esek mezőnyéhez képest túlságosan könnyű vagyok. Annak idején szinte üstökösként robbantál be a legjobbak közé, 18 évesen országos bajnok lettél, 20 esztendősen az isztambuli Európa-bajnokságon bronzérmet szereztél. Elégedett vagy az eddig elért eredményekkel? Sikeresebb is lehettem volna, ám mindig valami közbejött, legtöbbször sérülés miatt nem tudtam hozni megszokott formámat. Talán a kezdeti sikerek is megzavartak; azt hittem, majd maguktól jönnek az érmek, a trencséni évek alatt valamelyest lazítottam. Négy évig a trencséni katonacsapatnál szerepeltél. Hányszor volt rajtad az egyenruha? Először őrmesteri, majd alhad- nagyi rangot kaptam, ennek ellenére csupán egy alkalommal öltöztem zöldbe, amikor fényképeztek bennünket. Hosszú hajjal és fülbevalóval jól mutattam a felvételen... Miért igazoltál a Dunajplav- bához? Közelebb akartam kerülni Bőshöz. A pozsonyiak kedvező feltételeket kínáltak, így gyorsan megegyeztünk. Anyagilag megéri birkózónak lenni? Közel sem keresünk annyit, mint például a futballisták, ám amióta Jozef Svoboda lett a szövetség elnöke, nincs okunk panaszra. Pechemre én még az ő színre lépése előtt lettem Ebbronzérmes; ezért tízezer koronát kaptam. Egyébként a legtöbben kaszinókban biztonsági emberként dolgozunk. A napokban kezditek az olimpiai felkészülést. Kemény munka vár ránk, főleg a bajmóci edzőtáborozáson alaposan megdolgoztat bennünket Eubomír Lohyna. Már reggel hét órakor futással, erősítéssel kezdünk, délelőtt és délután kétórás gyakorlások várnak ránk. Előreláthatólag a magyarokkal, az ukránokkal és románokkal együtt tréningezünk, így megfelelő erősségű edzőpartnereink lesznek. Sydneyben mire számítasz? Legalább az első hat között szeretnék végezni, az éremszerzés óriási bravúrnak számítana. Maximális erőbedobással készüNeve: Fernyák István. Született: 1973. június máso- dikán Dunaszerdahelyen. Magasság, testsúly: 169 cm, 69 kg. Családi állapota: nőtlen. Egyesületei: Dunaszerdahely, Dukla Trencín, Dunajplavba. Sikerei: junior vb-n 3. (1989), junior vb-n 3. (1991), lök az olimpiára, bízom benne, hogy Ausztráliában nem okozok csalódást. Persze nagyon erős a mezőny. A húszas listáról csak az afrikai és az ausztrál birkózó számít a gyengébbek közé. Kis szerencsével két győztes mérkőzés is elég lehet a négy közé jutáshoz. Remélem, sérülés nem zavarja meg a munkát, s teljesen egészségesen léphetek szőnyegre. Biztató, hogy bár korábban nyert állásból is gyakran veszítettem, az utóbbi időben rossz kezdés után gyakran sikerül fordítanom. Kik a legnagyobb riválisaid? Az orosz versenyzők ellen a legnehezebb boldogulni, nekik saját iskolájuk van. Annak idején közülük csak egy indulhatott, most viszont ukrán, moldáv, azerbajdzsáni és kazahsztáni színekben is orosz birkózó szerepel. junior Eb-n 2. (1992), Eb-n 3. (1993), vb-n 6. (1994), Eb-n 6. (1997), Eb-n 6. (1998). Edzői: Hakszer Tibor, író Ferenc, Peter Hirják, Eubomír Lohyna. Példaképei: Növényi Norbert és Komáromi Tibor. Kedvtelése: a futball és a biliárd. Reméli, az olimpia után is lesz miért mosolyognia. Somogyi Tibor felvételei Névjegykártya Továbbpasszoljuk Gönci a csúcsok felé Jozef Gönci kassai puskás, aki egymás után kétszer volt fegyverneme legjobb mester- lövésze a világon, a nyilvánosság előtt felfedte felemelkedésének állomásait: „A kezdet kezdetén találkoztam egy lelkes edzővel. Neki köszönhetem, hogy máig a lőállásbán maradtam, és a sportlövészet megszállottja lettem. Nem kellett parancsolgatnia, egyedül is feltornásztam magam egy bizonyos szintre, az akkori, sportlövészetben erős Csehszlovákia legjobb juniorjai közé. Arra viszont már nem akármilyen edzőre volt szükségem, hogy gondolkodásban is ugyanarra a szintre kerüljek. Gondolatvilágom teljes átalakítására törekedtem. Kedvem volt hozzá, csak nem tudtam, milyen úton induljak el. Hiányzott az útvonal, a vezéreszme és a hit. Ekkor találkoztam Anton Bélákkal. Gondolkodásra késztetett. Eltüntette a repedéseket a belső énemben. Nagyon jelentős eredményeim voltak, csak nem értettem, hogy miért. Edzőm megmagyarázta. Az alkotókészség bennem volt, és meg is maradt. Beszélgettünk, s én válogattam. Bélák különleges érzékkel és megfelelő időben veti fel a helyes gondolatot. Kimondta, majd kivárt, hogy ráharapok-e, elfogadom-e. Gondolkodásom fokozatosan változott, s ez megmutatkozott a teljesítményemen. Az öt egymást követő tízesből tíz lett, aztán húsz... Már az 1993- as junior Eb-n elért érmeim jelezték, hova tartunk.” Dossena elvesztett aranyérme Könnyen jutott hozzá és könnyen meg is vált tőle - mondhatná a kívülálló a Giuseppe Dossenával történtekről. Az AC Torino egykori kiváló labdarúgója ugyanis nem vigyázott kellőképpen a pályafutása legnagyobb sikerének emlékét őrző éremre. Dossena tagja volt az 1982-ben Spanyolországban világbajnoki címet szerzett squadra azzura csapatának. Igaz, a vb-n egyeden percet sem játszott, de a döntő után ő is megkapta az aranyérmet. Melegítője zsebébe dugta, ám néhány perc múlva észrevette, hogy valaki elcsente. Talán nem is sajnálta, hogy ellopták. Kinská és a szabadidő Mit szokott szabadidejében tenni Klaudia Kinská kassai fimesz- világbajnoknő? „Télidőben legszívesebben olajjal illatosított forró fürdőre vágyom, közben ELLE vagy Harper’s Bazaart olvasok, esedeg kellemes zenét hallgatok. Nekem a sport a felüdülést jelend. Télen sízem, tavasztól őszig teniszezem, fallabdázom, kerékpározom. Nyárom szívesen úszom. Nagyon érdekel a divat, valamivel jobban a kozmetika és a parfümök. Kiskoromtól dédelgetett álmom, hogy megtanuljak zongorázni. Egyszer fogok tudni festeni és folyékonyan beszélni angolul és franciául is. Egy további álmom, hogy kozmetikai márkaboltom és kozmetikai szalonom legyen.” Maradona nehéz pillanatai Diego Maradona, a Kubában elvonókúrán tartózkodó argentin futballcsillag egy interjúban a kábítószer-fogyasztás hétköznapjairól beszélt: „Egykettőre eljutsz oda, hogy már semmi nem elég. Az egyedüllét érzése rátör ,az emberre, és ha valaki nem éppen kiegyensúlyozott, a „repülések” utáni leszálláskor egyszerűen megöli magát. Nekem is voltak nagyon nehéz pillanataim. Gyakran elbújtam a vécébe kislányaim elől, mert amikor valamelyikük egy pohár vizet kért tőlem, ahhoz sem volt erőm, hogy odaadjam neki. Az összes ajtónkra zárat szereltettem, hogy mindig elbújhassak valahova. Sokszor volt úgy, hogy a feleségem törte rám az ajtót. Már nem Diego voltam, hanem egy ember, aki nem szívesen néz tükörbe.”
