Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-05 / 14. szám
10 2000. április 5. Tudod-e? Uralkodói rekordok A leghosszabb uralkodás Minden idők leghosszabb uralkodása II. Phiópsz nevéhez fűződik, aki az ősi Egyiptom VI. dinasztiájának fáraója volt. Kr. e. 2281 körül, 6 éves korában lépett a trónra, és kb. 94 éven keresztül uralkodott. Minthi, Rakán királya (Burma) 95 éven át viselte a koronát, 1279 és 1374 között. A nyugat-tanganyikai (Tanzánia része) Nzega tartomány törzsfőnökéről, Musoma Kanijóról úgy tudják, hogy 1864-től 1963. február 2-án bekövetkezett haláláig, több mint 98 éven át uralkodott. Az európai koronás fők közül legtovább I. Alfonso Henriques portugál király uralkodott, aki 1112. áprilisában lépett trónra, és 1185. december 6-án halt meg. 74 évig uralkodott. A legrövidebb uralkodás Luis Filipe herceg, portugál trónörökös halálos sebesülése egy időben történt az édesapja, az akkori uralkodó halálát okozó pisztolylövéssel, amely 1908. február 1-jén dörrent el egy lisszaboni utcán. A herceg II. Dóm Luis néven mintegy 20 percen keresztül volt Portugália királya. Gondolkodom, tehát... Folytasd a sorozatot az alul látható F-fel jelölt ábrák egyikével. Jelöld meg, melyik következik, ragaszd fel egy levelezőlapra, és a megfejtést küldd el szerkesztőségünk címére, Kópé jeligével ellátva. A jó megfejtést beküldők könyvjutalmakat sorsolunk ki. ________Kópé_______________________________ A szegény ember és az ördög Nagyon régen, a Cangpo folyó vidékén élt egy szegény ember, Agvan volt a neve. Nem volt senkije, se rokona, se barátja. A szüleitől maradt rá egy kis darab föld, egy tehénke meg egy kutya. Eléldegélhetett volna békességben, ha nem félt volna annyira az ördögöktől. Folyton attól rettegett, hogy megjelenik az ördög, és magával viszi. Egy este, mikor a hegy mögött már felkelt a hold ezüst korongja, egyszer csak felvonított Agvan kutyája. Mintha bottal suhintottak volna végig rajta. A távolból patakopogás hallatszott. Egyre hangosabban, egyre közelebbről... Kinézett Agvan az ablakon, s a hold fényénél meglátott egy selyembe-brokátba öltözött férfit, fekete lovon. „Ördög ez, nem ember - gondolta rémülten -, nemhiába, hogy úgy vonított a kutya.” Az ördög ezalatt odaért Ag-van kunyhója elé, leugrott a lováról, s egy rúgással betaszította az ajtót. Agvan rémülten hajolt földig előtte, a nyelvét is kinyújtotta tisztelete jeléül - az egyszerű tibetiek így köszöntik az előkelő vendéget -, s reszkető hangon így szólt:- Tessék, kerüljön beljebb! Megkínálom jó vajas teával... Elnevette magát az ördög, és így felelt:- Ma éjjel a te gyáva szívedet akartam megenni vacsorára. De mivel ilyen tisztelettudóan fogadtál, most még meghagyom az életedet. Várj rám hét nap múlva, akkor újra eljövök. Azzal felpattant a lovára, és elvágtatott. Egész éjjel hánykolódott Agvan, nem jött álom a szemére. Végül döntött: „Nem ülhetek összetett kézzel, tétlenül várva a halált. Holnap reggel útra kelek, elhagyom ezt a vidéket, elindulok szerencsét próbálni oda, ahol nincsenek ördögök.” Másnap útra készítette a tehénkét meg a kutyát, búcsút vett a kunyhójától, és elindult más vidékre. Két nap, két éjjel vándorolt meg sem állva, mikor egy nagy, vörös kapus ház elé érkezett. Be akart kéretőzni éjjeli szállásra, de eszébe ötlött az öregek szava, hogy az ördögök legszívesebben vörös kapus házban laknak, így aztán sürgősen továbbállt. Újabb öt napon át vándorolt Agvan, míg csak meg nem pillantott egy fehér kapus fehér házat. „No, itt már csak nem lelek ördögöt” - gondolta, és bátran benyitott. De alig lépte át a küszöböt, majd holtra vált rémületében. A szoba közepén magas karszékben terpeszkedett éppen az az ördög, aki elől meg akart szökni. A szegény embernek vakmerő terv született meg az agyában. Odalépett az ördöghöz:- Ma van a napja, hogy értem kellene jönnöd. Gondoltam, megkíméllek a fárasztó úttól, hát eljöttem én magam.- Hahaha! - nevetett az ördög. - Ha már ennyire megadod nekem a tiszteletet, viszonzásul meghagyom az életed. Itt maradsz nálam mindörökre a lovaimat, teheneimet, jakjaimat gondozni. De válaszolj egy kérdésemre: hol tartod a szívedet?- Itt - felelte Agvan a mellére mutatva. - Hát a tiéd hol van?- Az enyém a tömjénfüstölőben - válaszolt az ördög, és mindjárt kiadta a parancsot:- Gyorsan nyergeid fel a lovamat. A szomszéd faluba indulok, ott van beszédem a többi ördöggel, csak késő éjjeljövök haza. Addig te lásd el a jószágot, és főzz nekem vacsorát.- Jól van, jól - mondta Agvan, de közben ezt gondolta: „Eredj csak, ahová kedved tartja, most már tudom, hogy bánok el veled.” Elment az ördög, Agvan meg nem késlekedett, szaporán dologhoz látott. Összegyűjtött egy nagy halom rozsét, meglocsolta olvasztott vajjal, és hatalmas tüzet gyújtott. Aztán fogta a füstölőt - valóban benne volt az ördög gonosz, fekete szíve és behajította a lángok közé. Megreszketett a tűz csóvája, szikrák hányódtak szerteszét, és bűzös füstoszlop csapott fel az égre. Ekkor jött el az ördög halálának perce. Agvan pedig összeszedte az ördögnek minden jószágát, és visszatért a kunyhójába. Attól kezdve sose félt az ördögöktől. (tibeti mese) A magyar történelem nagy alakjai Dobó István (1502-1572) 1502 körül született felvidéki nagybirtokos családban. Kora ifjúságától katonáskodott, több magyar főúr, köztük Török Bálint szolgálatában. 1548-tól az ország egyik legfontosabb végvárának, Egernek lett a kapitánya Mekcsey Istvánnal együtt. 1552-ben a török közeledtének a hírére megerősítette a várat, amire nagy szükség volt. A szeptemberben támadó Ahmed nagyvezér és Ali budai pasa három nagy erejű támadással akarta bevenni a várat. Az eredménytelen harc után az ostrom harmincnyolcadik napján a bátor egn védők or- szágraszóló diadalt arattak. Végül a törökök visszavonultak délre. Dobót katonai sikeréért I. Ferdinánd erdélyi vajdának nevezte ki 1553- ban. 1556-ban Erdély elszakadt a Habsburgoktól, ezért Ferdinánd Dobónak ajándékozta a lévai várat és uradalmat. 1556-ban, amikor a török újabb hadjáratot indított Magyarországra, Dobó is felvonult seregével Szolimán ellen, hogy Bécset megvédje. 1569-ben I. Miksa, Ferdinánd utóda Habs- burg-ellenes szervezkedés és János Zsigmonddal való összejátszás vádjával felvidéki földbirtokosokat vettetett börtönbe. Köztük volt az idős Dobó István, a bányavárosi főkapitány is. Később azonban ráébredt a császár, hogy jobb lesz megbékélni a tekintélyes urakkal, akiknek erdélyi és lengyel kapcsolataik is voltak. Ezért 1572- ben, mivel a hűtlenséget nem tudta rábizonyítani, szabadon bocsátotta az akkor már betegeskedő főkapitányt. Dobó István, az egri ostrom nagy hőse szabadulása után nem sokkal meghalt. Verssarok Pierre Gamarra A bolha és az elefánt Volt egyszer egy pici bolha, és ahogy ment, mendegélt, egy elefánt, tömzsi, lomha, állta útját, ki se tért. Szólt a bolha: - Uram, megkövetem szépen, sürgős az én utam, baj lesz, ha elkésem. Engedjen át előbb az út túlfelére, és én, amíg élek, hálás leszek érte! - S annyi kedvesség szólt szelíd szavaiból, hogy az óriás félreállt. Ebből látjátok tehát, mily fontos a jómodor. Egyszer meg egy másik bolha találkozott másik elefánttal máshol. Ez is nagyon kedves szókkal tudakolta:- Átengedne, uram, udvariasságból? De a behemót csak ment toronyiránt, s a picinkét eltiporta. Nem tudhatta szegény bolha, hogy süket az elefánt! Látjátok, mindent elérhet a jómodor, gyerekek! Hanem jól ügyeljetek, hallják-e, amit beszéltek!
