Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-05 / 14. szám
Politika 2000. április 5. 3 Tisztelt Ház Hajógyári capriccio Fehér Miklós______________ Több törvénytervezetet elfogadott, két képviselői javaslatot pedig elutasított a parlament a legutóbbi ülésszakán. Ez utóbbiak egyikét a Demokratikus Baloldal Pártja (SDE) javasolta, s lényegében megszüntette volna a munka- viszonyon kívüli (alkalmi) munkavégzés lehetőségét. A nyugdíjasmunka „megadóztatása” után ezt a méltánytalan javaslatot még koalíciós partnerünk nyomására sem voltunk hajlandóak támogatni, aminek meg is lett az „eredménye”: az SDE viszont azt a javaslatot buktatta meg, amely lehetővé tette volna a közhasznú munkák finanszírozását a szociális alapból. Leegyszerűsítve: ez a javaslat szociális segély helyett munkalehetőséget kínált. Több kérdés is felmerül az emberben: az elutasításban talán a Kosovan-ügy is szerepet játszott? Kicsinyes bosszú mindenáron? Fontosabb egy ember, mint sok ember sorsa? Az elmúlt hét egyik régiónkat érintő híre: kifőzde létesült Gútán. Oda jutottunk, hogy ingyenkonyhákkal fogjuk megoldani a munkanélküliséget? Mit szólnának ehhez Komáromban az utóbbi napokban sokat emlegetett hajógyáriak? Én tíz évig dolgoztam ebben a gyárban, ott volt az első munkahelyem. Amit az életben elértem, azt nagymértékben a hajógyárnak, a hajógyáriaknak köszönhetem. Lehetőséget kaptam a rendszerváltáskor, ott lehettem az első Nyugatra irányuló hajó megtervezésénél. Ezer szállal kötődöm a gyárhoz, alkalmanként még most is tervezek hajókat. Mindent megteszek a hajógyár megmentéséért. Különbség van szavak és tettek, a felelősségteljes cselekvés és csevegés között. Sokszor az a látszat, hogy aki sokat beszél, az tett is valamit az ügyért, pedig csak az ismert „Meciar-jelenség” ez, amikor az illető olyan meggyőzően, határozottan hazudik, hogy sokan hisznek neki, s mire fény derül a hazugságra, már késő. Ilyen hazugság volt a szlovák újgazdag (kapitalista) réteg létrehozásának terve. Százmüliós vagyonokhoz juttatták a mozgalomhoz közeli személyeket, akik tízmilliókat zsebre vágtak, a rájuk bízott vagyont elkótyavetyélték, és felelőtlenül munkanélkülivé tettek több ezer embert. A komáromi új tulajdonosok, akiknek semmi kötődésük nincs a hajógyárhoz, már majdnem mindent tönkretettek. Természetesen a balkáni háború hatása is érezhető, de ki hisz, ki fog hinni azoknak az embereknek, akik már máshol is tönkretettek több vállalatot? A tulajdonosok felelnek a tulajdonuk működtetéséért, senki más! Övék a felelősség. Más bűnöst keresni lehet, de most a legfontosabb teendő meggyőzni mindenkit, aki segíteni tud, hogy segítsen. Ne a tulajdonosoknak, hanem az alkalmazottaknak. Adott a helyzet, adott egy teljesen magánkézben lévő részvénytársaság, amelynek teljes vagyona zálogban van. Nincs pénz a fizetésekre, alapanyag vásárlására, hatalmasak az adósságok. Tudok-e én itt bármit is tenni, én, aki két hónapja vagyok képviselő?! A segítség feltétele a tulajdonosváltás. A kormány részéről már volt ilyen ajánlat, ezt - valamikor novemberben - a tulajdonosok visszautasították. Most képviselői nyomásra kijelentették: hajlandóak zálogba tenni részvényeiket. Ha hazudtak, a hajógyárnak vége, ha nem, meg kell próbálni a kassai forgatókönyv megismétlését. Vagyis a tulajdonosi jogok gyakorlásának felügyeletét a szükséges időre vegye át az állam, és szigorúan ellenőrizze a pénzmozgásokat. Úgy, ahogy megmentették a kassai vasművet, a hajógyárat is sikerülhet megmenteni. Jó lenne, ha ez ilyen egyszerű lenne! De mindenkinek megvan a saját szerepe, a munkásnak, a szakszervezetnek, a polgárnak és a képviselőnek is. Egységesen, s főleg összehangoltan kell cselekedni. Nagyszerűen demonstrálták erejüket azon a pénteki felvonuláson a szakszervezetek, csaknem az egész város ott volt. Csodálattal figyeltem a résztvevőket, nehéz helyzetükben is fegyelmezettek, méltóságteljesek voltak. Megérdemlik a segítséget, mert dolgozni akarnak. Nem kérnek az „ingyenkonyhából”! A szerző a parlament alkotmány- jogi bizottságának tagja. Meg kellene ismételni a kassai forgatókönyvet. Március 24-én azért is tüntettek a hajógyár dolgozói, mert akkor még mindig nem kapták meg (március 13-án kellett volna) a februári fizetésüket. Jelenleg is mintegy ezer alkalmazottat fenyeget az elbocsátás veszélye - tavaly 637 embert bocsátottak el a gyárból. Még egy érdekes adat: március végén 1920-an dolgoztak a hajógyárban, a kilencvenes évek közepén az alkalmazottak száma kb. háromezer volt. A múlt év őszén az alkalmazottak zömét kényszerszabadságolták. TA SR-felvétel Kmef Tibor: „Tárgyalások folynak arról, hogy a következő tanévtől Komáromban nyitnánk kihelyezett tagozatot” Még sokáig kell várni az önálló karra Archív felvétel Vrabec Mária _____________ Az oktatási tárca a közelmúltban jóváhagyta a nyitrai Konstantin Egyetem új statútumát, amely hosszú idő után újra jogi alapokra helyezte a magyar pedagógus- képzést az intézményben. Kmef Tiborral, a kisebbségi pedagógusképzésért felelős rektorhelyettessel arról beszélgettünk, mire kötelezi az egyetemet a „részt vállal a nemzetiségi pedagógusok, kulturális dolgozók és népművelők felkészítéséből” megfogalmazás. Az akadémiai szenátus döntése alapján az ún. nemzetiségi szekciók irányítják majd a kisebbségi pedagógusképzést. Mikor várható a szekciók tanácsainak megalakulása, és milyen jogkörei lesznek majd? A rektor nemzetiségi tanácsadó bizottsága már kidolgozta a magyar, roma és német szekció statútumának javaslatát, a rektorjóváhagyta, s egy hónapon belül megtárgyalja az akadémiai szenátus is. Ezt követően megalakulhatnak a tanszéki és kari tanácsok, majd az egyetemi tanács. Ami a magyar szekciót illeti: a tanszéki tanácsokat az egyes tantárgyakat magyarul oktató pedagógusok, doktoranduszok és egy diák alkotná, a kari tanácsba pedig a tanszéki tanácsok választott képviselői és két magyar diák kerülne. Végül az egyetemi tanácsba mindhárom kar két-két pedagógust delegálna, és helyet kapna benne az egyetem magyar diákjainak három választott képviselője is. A szekciók tanácsai a tanszékvezetőnek, a dékánnak vagy a rektornak tehetnek javaslatokat, döntési jogkörük azonban nem lesz. Ily módon továbbra is az egyetem mindenkori vezetésének jó szándékán múlik majd, figyelembe veszi-e a nemzetiségi szekciók javaslatait. A felsőoktatási törvény értelmében a döntés joga és felelőssége is a dékánra és a rektorra hárul. Nem ruházhatjuk fel a nemzetiségi szekciókat olyan jogkörökkel, amelyekért más viseli a felelősséget. A magyar tagozat legnagyobb gondja évek óta a pedagógushiány. Tervezik újabb, magyarul is tudó tanárok felvételét? A pedagógushiány az egész egyetemre jellemző, az egy tanárra eső diákok számát illetően országos elsők vagyunk, viszont a bérek valamennyi szlovákiai felsőoktatási intézmény közül nálunk a legalacsonyabbak. Idén 3,5 millió koronával kevesebbet kaptunk béralapra, mint 1999- ben. Jelenleg kb. 50 magyarul is oktató pedagógus dolgozik az egyetemen, 23 a természettudományi, 17 a pedagógiai és 12 a bölcsészkaron. Ha a kormány és a tárca komolyan gondolja a magyar pedagógusképzés megoldását, akkor változtatnia kell az anyagi támogatáson. Magyarul is hallgatható tantárgyak híján valószínűleg folytatódni fog az a tendencia, hogy évről évre kevesebb magyar diák jelentkezik Nyitrára. Úgy tűnik, az idén tartani tudjuk a tavalyi szintet. Nem kizárt, hogy a szekciók megalakulása után, a sikeresen felvételizett diákok számától függően, az egyes szakokon pótfelvételit hirdetünk. Az egyetem vezetőségének célja a magyar levelező diákok számának növelése, ezért jelenleg tárgyalások folynak arról, hogy a következő tanévtől Komáromban nyitnánk kihelyezett tagozatot, ahol a tervek szerint a magyar nyelvet biológiával, matematikával, politológiával vagy etikával lehetne választani. A »szétszórt« tantárgyválasztás miatt sem alakulhattak ki az egyes tanszékeken magyar csoportok. Várható-e pl. a kötött szakpárosítások meghirdetése? Bizonyos tantárgyak esetében a dékán hozhat ilyen döntést, de a felsőoktatás az egész vüágon a kreditrendszer felé halad. Mi jövőre térünk át az EU-kompati- bilis ECTS kreditrendszerre, amely már a karok közötti tantárgypárosítást is lehetővé teszi, és megkönnyíti a külföldi tanulmányutak szervezését. A magyar csoportokat illetően a megoldás kulcsa a megfelelő létszámú magyar diák és magyarul is oktató tanár - így a sokféle kombináció ellenére is együtt hallgathatnának egyes tárgyakat a különböző szakot választó diákok. Lesz önálló nemzetiségi kar, vagy a szekciókkal megoldottnak tekintik ezt a kérdést? Elvben az egyetem vezetőségének nincs kifogása a nemzetiségi kar ellen, de ehhez jelenleg sem a személyi, sem az anyagi feltételek nem adottak. Az akkreditá- ciós bizottság által meghatározott feltételek alapján a kar működéséhez legalább egy, 65 évesnél fiatalabb professzor, megfelelő számú docens, számítástechnikai információs rendszer, könyvtár és laboratórium szükséges. A tárca anyagi támogatása nélkül mindez elképzelhetetlen. A magyarországi főiskolákon szerzett diplomák honosítása kapcsán sok bírálat érte az egyetemet, egyrészt a csaknem kétéves késés, másrészt a négyszemeszteres továbbképzés miatt. Sokan úgy tesznek, mintha ez kizárólag a mi hatáskörünkbe tartozna, holott nem mi döntünk arról, hogy milyen végzettséggel kell rendelkeznie a Szlovákiában oktató pedagógusnak. Nem tudok róla, hogy a komáromi városi egyetem vezetői tárgyaltak volna a nyitrai egyetemen bárkivel is a diplomák majdani honosításáról, mielőtt meghirdették az első felvételi vizsgát. És vajon a városi egyetemeken tájékoztatták-e a diákokat arról, hogy ott nem szerezhetnek Szlovákiában is érvényes pedagógusi diplomát. Mivel nem kötelességünk a külföldi diplomák honosítása, részünkről lezárhattuk volna az ügyet azzal, hogy kijelentjük: a szóban forgó pedagógusok végzettsége nálunk a baccalaureatusi fokozatnak felel meg. ’98 decemberében az akkreditációs bizottság is úgy döntött, a magyarországi tanítóképző főiskolák diplomái egy az egyben nem azonosíthatók az általunk kiadott diplomával, és javasolta a kérdés felülvizsgálását, ezért kellett az érintetteknek várniuk. Az volt a célunk, hogy segítsünk azokon, akik talán mások hibájából kerültek ilyen helyzetbe, ezért ajánlottuk fel a négyszemeszteres továbbképzés lehetőségét, amit később háromra csökkentettünk. Az első negyven jelentkező már elkezdte a továbbképzést. Meddig vállalja a Konstantin Egyetem a magyarországi diplomák honosítását? 2001-ben indítjuk az utolsó csoportot, szemeszterenként kb. negyven diákot tudunk felvenni, jelentkezési sorrendben. Ezután valószínűleg újra nyitott kérdés lesz a Magyarországon végzett pedagógusok érvényesülése, ezért meggyőződésem, hogy a magyar pedagógusképzést itthon kell megoldani. A Konstantin Egyetem felvállalta ezt a feladatot, szándékunkban áll növelni a nappali tagozatos magyar diákok számát, új kihelyezett tagozatot nyitni a levelező hallgatók számára, és különösen fontosnak tartjuk a működőképes magyar szekció kiépítését. Benes-dekrétumok Vonakodnak a csehek Ottó Pick cseh külügyminiszterhelyettes a napokban kijelentette: a szudétanémet-probléma miatt az osztrák parlamentben gondok lehetnek Csehország jövőbeli uniós csatlakozásának jóváhagyásával. „Az osztrák kormány minden nyilatkozatában azt állítja, hogy a két kérdést nem kötik össze, Haider azonban mást állít. Tudatosítanunk kell, hogy csatlakozásunkat minden tagállam parlamentjének jóvá kell hagynia. A német parlamentben nem lesznek problémák, az osztrákban azonban lehetnek.” Pick leszögezte, hogy a cseh-szudé- tanémet viszony súlypontja jelenleg áttevődött Németországból Ausztriába. Németországban a szociáldemokraták választási győzelme után csökkent a szudé- tanémetek befolyása a kormányra, míg Ausztriában Haider Szabadságpártjának sikere nyomán felerősödött. A Benes-dekrétumokról az eredetileg januárra tervezett osztrák-cseh .jogtörténeti” tárgyalásokat a cseh fél immár meghatározatlan időre elhalasztotta - erről a Pick-nyilatkozat után számolt be a Die Presse című bécsi lap. Christian Prosl, a tervezett tárgyalások kijelölt osztrák résztvevője közölte: Prá- gá bejelentette, hogy „nincs kellő bizalma a jelenlegi osztrák kormány iránt”, s ezt Bécsben mély sajnálkozással vették tudomásul A tárgyalásokon mindenekelőtt a Benes-dekrétumokról lett volna szó, amelyek alapján a náci bűnökben való kollektív részességgel vádolták meg és űzték el Csehszlovákia német és magyar nemzetiségű lakosságának jelentős részét. Bár a dekrétumoknak ma már nemigen van gyakorlati jelentőségük, mind Csehországban, mind Szlovákiában érvényben vannak, s a politikai vezetés, a társadalom és a tudósok köre is vonakodik visszavonni a dekrétumokat és vállalni, hogy a németek és magyarok elüldözésével jogtalanságot követtek el. MTI
