Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-29 / 13. szám
12 2000. március 29. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Egy tél az Isten háta mögött Közelebbről meg nem határozott kelet-európai ország eldugott hegyi falvában játszódik a történet. A főhős, az iskoláskorú Radi szemével látjuk az eseményeket, ő a film narrátora. Radi minden idejét néhány évvel idősebb barátjával, Laduval tölti, együtt csavarognak a környéken, lesik a falu alatti úton elhúzó teherautókat. Együtt járnak moziba. De nemcsak ők, az egész falu lelkes mozirajongó. Egy napon balesetet szenved a motoros futár, aki a városból szállítja a filmeket. A gyerekek megsiratják barátjukat, a település filmek nélkül marad. A tél beköszöntével Rodán, a kocsmáros elfeledett filmtekercseket fedez fel a mozi pincéjében. Ladu és Rodán felesége, Lina újabb és újabb történetekké ragasztják össze a régi tekercseket. A külvilágtól elzárt emberek örömmel fogadják a Ladu által elmesélt filmtörténeteket, ám a feszültség mindenkiben nőttön-nő. Mire véget ér a tél, szembesülnek saját befejezetlen történeteikkel, és a tavasz beköszöntével egy arra tévedő teherautó-sofőrtől megtudják, a világ felfordult körülöttük. Megtörtént a rendszerváltozás... Can Togay rendező a mozimegszületése 100. évfordulójának évében pályázati felhívásra írta meg a forgató- könyvet. A film egyszerre tiszteleg a mozgókép előtt, és emlékezés egy letűnt korszakra. Az Egy tél... egyszerre idézi a Cinema Paradiso nosztalgikus hangulatát (bár a rendező, Can Togay egy nyilatkozatában kijelentette: nem látta Tornatore munkáját) és Gothár Péter Részlegének különös világát. A Rodánt játszó Eperjes Károly a tavalyi filmszemlén a legjobb alakítás díját nyerte. Heti hír Ismét együtt A Tágra zárt szemek világsikere után újabb közös filmre vállalkozik Nicole Kidman és Tóm Cruise. A Criminal Conversation hősnője a bájos angoltanárnő, aki szerelmes lesz abba a férfiba, akiről csakhamar kiderül, hogy maffiózó. A bonyodalom abból származik, hogy a hölgy férje kerületi ügyész, aki megfigyelés alá helyezi a maffiózót, majd amikor észreveszi, hogy szeretője van, a nőben látja a nyomozás „kulcsát”. Amikor pedig kiderül, ki is a gengszter barátnője, elkezdődik a bonyodalom. Szabó István és A napfény íze három Európa-díjat kapott Berlinben A megfelelés kényszere SÓS B. PÉTER _______________ Mi ndenki inkább csak meg akar felelni, ahelyett, hogy önmaga volna - mondja Szabó István. A napfény íze című legújabb filmje kapcsán, amelyet januártól láthat majd a hazai közönség. A mű alkotói Berlinben három Európa Filmdíjat vehettek át: Szabó István a legjobb forgatókönyvért, Koltai Lajos a legjobb operatőri munkáért és Ralph Fiennes - akit Az angol betegből ismerhetünk - a legjobb főszerep-alakításért. Legelőször azt kérdeztük a rendezőtől, hogy mi volt a fűm megszületésének kulcsfogalma.- Az azonosságtudat válsága - mondja Szabó István. - Népek vannak úton Európában: törökök Németországban, írek Angliában, angolok Írországban, albánok Olaszországban. Jugoszlávia darabokra hullott, és százezerszámra bolyonganak a menekültek a vüágban. Kérdés, hogy ők elvesztik-e identitásukat, vagy megőrzik gyökereiket, gazdag kultúrájukat. Nekem nagyon szimpatikus Kanada hivatalos filozófiája, hogy az ország olyan, mint egy mozaikkép, és mindenki, aki ott él, ennek a része, és meg kell őrizze eredeti színét és formáját. Ralph Fiennestől, a film főszereplőjétől, aki három generáció férfiait alakítja, megkérdezték egy sajtókonferencián, mi köze ehhez a magyar zsidó származású családhoz neki, a Royal Shakespeare Companyban játszó angol színésznek. Elmesélt egy történetet: angol kisfiúként a szüleivel Írországba költöztek, és ő lett az idegen az új osztályában, amikor pedig öt év múlva visszaköltöztek, akkor ott lett az ír kisfiú, akit gúnyoltak és kiközösítettek. Ismét ltitaszítottként kellett megtalálnia saját magát. »Ez a film rólam szól« - mondta Ralph. Az azonosságzavar visszatérő téma a munkásságában. Nagyon érdekel ez a téma. A mai Magyarországon is reggeltől estig látom magam körül az azonosságzavart. Senki nem tudja, kicsoda, és hol van. Mindenki megpróbál valaki lenni, aki nem ő, de azt hiszi, így felel meg az elvárásoknak. Mert inkább csak meg akar felelni, ahelyett, hogy önmaga volna. Mindenki elképzelt képet akar kialakítani magáról. Hogyan születik meg ebbői a történet? Elkezdtem gondolkodni azon, hogy az azonosság válsága, a gyöRalph Fiennes, a film főszereplője kerek elvesztése, az állandó megfelelési igény hogyan alakulhat történetté. Egy családtörténetet választottam, amelyben három generáció sorsán követhetők végig a megfelelési vágy és a biztonságérzetért való alkalmazkodás kulcspontjai. Ez a család kénytelen áUandóan vátoztatni a társadalomhoz való viszonyát, hogy életben tudjon maradni. A forgatókönyv megírásakor rengeteg elbeszélésre támaszkodtam. Élő emberek vannak a szereplők mögött, de minden karakter esetében legalább négy-öt címet és telefonszámot tudnék felsorolni. Munkájában a színészekkel folytatott szerepértelmező beszélgetések a legcsodálatosabbak, mondta egyszer. Hogyan alakul eközben a megálmodott történet? Egy filmforgatókönyv nem irodalmi mű. Semmi más feladata nincs, mint hogy inspirálja a színészeket, hogy megtestesüljön bennük egy karakter. Helyzeteket tartalmaz, amelyekbe a színészek bele tudnak helyezkedni. Olyan mondatokat, amelyek mögé emberi tartalmat tudnak tenni. Az elhangzó szó csak a jéghegy csúcsa, mögötte ott kell lennie rengeteg gondolatnak, érzelemnek, ami a Kovács Zita felvétele tekintetben, a mosolyban jelenik meg. A néző egy színész arcának sugárzásán keresztül találkozik a film történetével. Akadnak rendezők, akik formai megoldásokkal előtérbe próbálnak helyezkedni, de nekik is csak akkor sikerül, ha a színészek elég erősek ahhoz, hogy felhívják a figyelmet a filmre. A színész reprezentálja a karaktert, az üzenetet. Ezért kapcsoljuk a filmeket a színészekhez, nem pedig a rendezőkhöz. A sztár egy-egy időszak érzelmeit, gondolatait reprezentálja. A sztár ugyanis nemcsak jó színész - olyanok nagyon sokan varrnak -, hanem aki egy adott kor nézői számára a legjobban képes kifejezni vágyaikat, álmaikat. Elég belegondolni, hogyan változtak meg a vásznon szereplő sztárok Greta Garbótól Marilyn Monroe-n át Jane Fon- dáig, Melanie Griffithig. A közkedvelt arc úgy változik, ahogy változik a nők szerepe a társadalomban. Tizenöt évvel ezelőtt egy interjújában a mozi globális válságáról beszélt. Hogyan látja ezt most? Egyet tudok: amióta először bemutattak filmet, megszületett a technikai lehetősége egy olyan művészetnek, kifejezési lehetőségnek, amelyet az emberiség addig nem ismert. Ennek az a lényege, hogy az élő emberi arcon a néző előtt megszülető érzelem és gondolat kifejezhetővé vált. Nemcsak egy állapotban tudjuk megmutatni, hanem a mozgást is, ahogy megszületik egy érzelem, és átalakul egy másikká. Ez olyan csoda, amely megadja a lehetőségét, hogy többet ismerjünk meg az emberből. A film lényege a közeli arc és a rajta megjelenő érzelem. Minden mást le lehet írni vagy festeni. Csak a mozgókép tudja ábrázolni, hogy valaki egyszer csak féltékeny lesz, és ez meglátszik a tekintetén. Minden más részletkérdés. Ennyire bízik a filmművészet értékeiben, amikor annyi a silány film? A világon közel ötezer film készül egy esztendőben, amiből huszonöt ha igazán jó, az már nagy dolog, és ugyanakkor megjelenik százezer regény, amiből ha egy jó, már nagyon örülünk. A művészetek történetére visszatekintve könnyű a dolgunk, mert nagy korszakokat messziről nézünk: mennyi ócskábbnál ócskább kép született ugyanakkor, amikor Rembrandt festett? Miféle muzsika öntötte el az embereket ugyanakkor, amikor Mozart írta zenéit? Milyennek látja a magyar film és szakmája felől nézve a kultúra helyzetét? Kétségbe vagyok esve, mert lassan elpusztul az az infrastruktúra is Magyarországon, amely lehetővé tenné a filmkészítést. Az illúzió, hogy a fümeket rendezők készítik. Munkatársak készítik, akik korhű ruhákat tudnak varrni, akik maszkokat tudnak készíteni. Ezek szakmák, amelyeket régi mesterek örökítenek át a fiatalokra. Ha ez a lánc megszakad, akkor megszakad a filmszakmai tudás. Nem a filmrendezők álmai szűnnek meg, mert a kávéházak tele vannak rendezőkkel, akik elképzelt filmekről beszélnek. A megvalósítás lehetősége szűnik meg. Természetesen létezhet egy ország saját filmgyártás nélkül. Csak az a baj, hogy az otthonosság érzése szűnik meg, ha a saját kultúra nem része az életünknek. A jóléthez szükséges termelés csak akkor tud fejlődni, ha gyökereiket, önmagukat vállaló állampolgárok élnek az országban, akiknek a szellemi és a fizikai egészségük is rendben van. Ha nem akarnak senkit sehonnan kizárni, hanem mindenkinek igénylik a tehetségét, hogy az gazdagítsa az országot. Hajnóczy Péter, a magyar irodalom legendás egyénisége írásainak megdöbbentő jelenetei új értelmet nyernek Németh Marcell szövegében Az olvasás és értelmezés sosem változó komolysága Németh Zoltán ______________ Hajn óczy Péter a magyar irodalom egyik legendás, egy időben sokat emlegetett egyénisége, akinek nevét különösen azzal a „nagy fordulattal” hozzák kapcsolatba, amely a 70-es évek végén játszódott le a magyar irodalomban, azon belül is a próza nyelvében. Hajnóczyt a „Péterek” nagy nemzedékéhez szokás sorolni: ebbe a sorba Nádas Péter, Esterházy Péter és Lengyel Péter mellett maga Hajnóczy tartozik. Ennek a fordulatnak a jellemzői közt szokás emlegetni az elfordulást az ún. nagy elbeszéléstől, azokat a felismeréseket, hogy az adott mű szövege sosem utalhat a megidézett valóságra, hanem csak az olvasók tudatában hoz (hat) létre jelentést, hogy minden szöveg más, időben őt megelőző szövegekből épül fel, s nem a „valóságból”, s az olvasó is a már olvasott szövegek felől értelmezi azokat, hogy a közösségi értékek és maga az egyéniség is „csak” nyelvi konstrukciók, hogy az írás mindig egyúttal olvasás is, hogy minden olvasat egyenrangú lehet, amennyiben kellően meg tudja indokolni önmaga létét... Németh Marcell monográfiája a strukturalizmus talajáról kiinduló Gérard Genette által képviselt retorikai-narrációs értelmezési módot alkalmazza Hajnóczy szövegeinek megközelítéséhez. Ennek az értelmezési eljárásnak azok az előnyei, hogy megpróbál mindig a nyelvi tényekből kiindulni, megpróbálja meghatározni azt a beszédhelyzetet, amelyben a szöveg kijelentései, illetve a mögötte álló trópusok, retorikai alakzatok egyáltalán értelmezhetők. Viszonylagos formalizmusa következtében ez az eljárás nagyszerűen használható olyan alapként, amelyre építve szigorúan a nyelvi fényekhez, a szöveg önmozgásaihoz hű értelmezés akár olyan új problémák felvetéséig is eljuthat, amelyek a műveket, szövegeket körülvevő értelmezői teret is módosítják, átértelmezik. Németh Marcell is már monográfiája elején leszámol Hajnóczy legendás alkoholizmusával, pontosabban azzal a megközelítéssel, amely értelmezési lehetőségként képzeli el az életHajnóczy szövegeiben az író alkoholizmusának példáit keresi. rajzi és szövegbeli tények keverését. Minden olyan értelmezői eljárás, amely Hajnóczy szövegeiben az író alkoholizmusának példáit keresi, meghatározottságainál fogva értelemszűkítő jelentést von maga után. Ugyanez a helyzet áll elő egyéb életrajzi tényeknek a mű öntörvényű játékára való vonatkoztatása során. Hiszen Hajnóczyról tudhatjuk ugyan, hogy törvénytelen gyermekként, jogszerűtlenül fogadták örökbe, hamis keresztlevéllel, hogy miután megtudja, nevelt gyerek, elhagyja szüleit, hogy volt segédmunkás, modell, kabinos, fűtő: mindezek a tények azonban nem vetíthetők rá automatikusan azokra az írásokra, amelyek fölött a Hajnóczy Péter név szerepel. Ennek tudatosításával tehát magának Németh Marcellnek a szövege is éppúgy túljutott a naiv értelmezési modelleken, mint ahogy Hajnóczy írásai is a naiv valóságvonatkozású szövegeken. A fűtő (197) és az M. (1977) novellái, A halál kilovagolt Perzsiából (1979) című, legismertebb regénye vagy a Jézus menyasszonya (1981) című kisregény már összetettebb vüágképet alakít ki, s így méltán vált az „új érzékenység” előfutárává. Hajnóczy írásainak megdöbbentő jelenetei új értelmet nyernek Németh Marcell szövegében: a Pókfonálban a nyers lóhúst faló család, A fűtőben Kolhász lázadása, a Jézus menyasszonyában az államilag „dotált” embervadászat képei. Németh Marcell könyvei újraolvasására ösztönöz. (Németh Marcell: Hajnóczy Péter, Kalllgram, 1999)
