Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-29 / 13. szám
Kultúra 2000. március 29. 13 Fényképeken mutatták be a Duna menti népéletet a komáromi múzeumban Koszorú Rozikának A komáromi múzeumban fényképeken mutatták be a Duna menti népéletet - néhány használati tárggyal kiegészítve, de az érsekújvári Honismereti Múzeum kibővítette az anyagot, sőt a Duna mente határait is kitágította. A járás legészakibb falujából, Nagykérről is kiállítottak tárgyakat, sőt a Garam mentéről is, a Komáromi járásból pedig Martosról és Nasz- vadról. Az érsekújvári múzeum csodaszép kiállítótermében, a ferencesek kolostorában a régió népéletének dokumentumai láthatók. A mezőgazdaságot taglaló rész nem új; az állattartással állandó kiállításon találkozhattak a látogatók. Gudmon Ilona etnográfusnak személy szerint a halászatot illusztráló anyag tetszik. - Ezt Újvárban még nem mutattuk be. A komáA Duna mentén a fő megélhetési forrást a földművelés jelentette. romi múzeum anyagát kibővítettük a miénkkel, ugyanis a mi három-négy tárgyunk kevés lett volna ahhoz, hogy egy kiállításnak akár csak részét is alkossa. A Duna mentén a fő megélhetési forrást a földművelés jelentette, számottevő volt a halászat, állattartás. A családok önellátók voltak, nemcsak az élelmet, a táplálékot biztosították maguknak egész évre, hanem szinte teljes mértékben a ruházatot is, a házi felszereléseket, konyhaeszközöket. A viseletek- ből is bemutat a tárlat kettőt, a martosi menyasszonyi ruhát és Tótmegyerről egy női ünneplő viseletét.- Martos református magyar falu, egykéztek - ha két egyke összekerült, nem volt unoka- testvér. Viszont gazdagok voltak, ami látszik is a ruházatukon. A mi járásunkból egy tótV ecelin vezető és döntő szerepe a Koppány elleni csatában igen kétséges, ugyanis leszár- mazottainak, a Rád nemzetségnek a története inkább arra enged következtetni, hogy csak a családi hagyomány tette meg őt az egész háború legendás hősének. Biztos azonban, hogy Koppány felkelése nem volt „németek és magyarok közti háború”, mint ahogy a pannonhalmi alapítólevél átdolgozója és bővítője a 12. század második felében beállította. Épp oly kevéssé lehet egyszerűen a pogányság és kereszténység közti harcnak tekinteni, mint ahogy a legendák teszik. A Géza alatt és főként Gizellával bejött német vendégek egyedül nem tudtak volna helyt- állani a Koppány részéről felvonultatott tömegekkel szemben. A társadalom pedig, amelynek erőit István azonnal mozgósítani tudta a felkelés ellen, még a régi jogrendben gyökerezett. Ez magyarázza meg az elesett lázadó holttestének ma oly kegyetlennek látszó felnégyelését. A Koppány megkísérelte „sógorházasság” csak a keresztény egyház Keretben a koszorú A szerző felvétele megyeri ifjú menyecske nyári ünneplő viseletét tettük ki. Jellegzetessége, hogy sokkal színesebb, mint a mi vidékünk ruhája. Nálunk a fekete-fehér színek mentek, esetleg rózsaszín vagy halványkék szalaggal feldíszítve. Az esküvői ruha is fekete volt. Tótmegyerről azt kell tudni, hogy lakói egy morva faluból, Zubríból szöktek ide, a monda szerint kegyetlen földesuruk elől. A hímzésük nagyon szép, elüt a környező falvak hímzéseitől. Az egyik vitrinben bekeretezett menyasszonyi koszorú. Különös és hiteles történetét az egykori menyasszonyok gyerekei és unokái mesélték el: Kanovszky Ferenc és Ilona.- A nagyapám csináltatta a nagymamámnak valamikor a múlt század végén. A nagyapa Kürtről származott, Szekeres Istvánnak hívták, a nagymamát Kanyicska Rozáliának. Mi a Laska Kanyicskák vagyunk - pontosít Ferenc. - Nagyapa sokszor mesélte, hogy nem tudom hány hold földet eladott, hogy az ő Rozikájának szép koszorúja legyen. A gáláns vőlegény Pesten csináltatott menyasszonyi koszorút. - Anyu 1901-ben született, 1921-ben ment férjhez. Ő is ebben a koszorúban esküdött. A testvérei már nem, mert akkoriban már divatba jött a papírvi- rág-koszorú. Anyu, szegény, sajnálta és bekeretezte. - Ilona felhívja a figyelmemet a pókhálóvékony fátyoldarabra, meg a három papírcédulára. Az egyiken a szöveg: „így volt.” Azt jelenti, hogy megvolt a lakodalom; az „így legyen” felirat azt a kívánságot fejezi ki, hogy érjék meg az ezüstlakodalmat, a harmadik „így legyen” pedig azt, hogy az aranylakodalmat is üljék meg. A család nagy becsben tartotta a koszorút - Szekeres István és Kanyicska Rozália lánya édesanyja menyasszonyi koszorújában ment az oltár elé - s az esküvő után az ifjú pár illesztette rá a cédulákat, majd bekeretez- tették, és kiakasztották a szobában. Az ezüstlakodalmat megérték, de valami ok miatt (talán sajnálták megbolygatni a koszorút?), nem cserélték ki a cédulát „így volt”-ra. Az aranylakodalmat már nem ülhették meg - a férj egy évvel hamarabb meghalt. - A szüleim halála után az volt a szándékom, hogy leteszem a koszorút a sírba, de aztán arra gondoltam, kár lenne. Megismerkedtem kukával, nagyon tetszett neki. Odaajándékoztam a múzeumnak. Kanovszky Ilona örül, hogy édesanyja és nagymamája menyasszonyi koszorújában oly sokan gyönyörködnek, IcuA koszorú különös és hiteles történetét az egykori menyasszonyok gyerekei és unokái mesélték el. ka, Gudmon Ilona pedig szívesen meséli el a koszorú történetét a látogatóknak. Most éppen a harmadikosoknak és negyedikeseknek. A harmadikosok és a negyedikesek - minden iskolából egy-egy osztály - a múzeumba járnak - honismereti órára... (kopasz) Millennium felfogása szerint számított vérfertőzőnek. A volgai bolgárok, akikkel a magyarok a honfoglalás előtt és után is kapcsolatban voltak, a paráznaságot a bűnösök testének feldarabolásával és kifüggesztésével büntették. Koppányi tehát a keresztény fejedelem mondta ki bűnösnek, de egy félnomád társadalom Stephanus rex Történelem és legenda Bogyay Tamás 8. rész szabta ki rá az elrettentő büntetést. Király Isten kegyelméből Koppány bukása után nem volt már senki, aki elvitathatta volna Istvántól a nagyfejedelemséget, ő pedig szilárdan eltökélte magát, hogy azon az úton megy tovább, amelyen apja elindult. Géza, amikor Pannónia Szent Hegyén letelepítette a bencéseket, megteremtette a szervezett térítőmunka első támaszpontját, István pedig Szent Adalbert tanítványainak a segítségével megkezdte a püspöki szervezet kiépítését. Már Gézának volt egy „saját püspöke”, most a missziós püspökök állandó székhelyet kaptak azokon a helyeken, ahol a dinasztiának jelentős vára volt. Úgy látszik Veszprém és Esztergom volt Magyarországon a két első püspöki székhely, de a püspökségek határait csak később állapították meg pontosan. Időközben a fiatal nagyfejedelemnek gondoskodnia kellett hatalmi szervezete vezetéséről is. Ez személyes bizalom dolga volt. Minden jel arra mutat, hogy István nagykorú megbízható vérrokonok hiányában a trónörököst, illetve az idősebb Árpád-házi hercegeket megillető ducatus- területeket egyelőre a Koppány ellen bevált három német hívére, a mai magyar nevükön Hontra, Pázmányra és Orcira bízta. Magyarország keleti részein voltak azonban még hatalmas területek, amelyeknek az urai nem voltak hajlandók az Istvántól elindított keresztény térítő- és szervezőmunkát a fennhatóságuk alatt álló vidékeken megengedni, és még kevésbé tettekkel támogatni. István egyelőre nyilván nem akart újabb harcokba bocsátkozni. Tartózkodása azonban nem gyöngeség jele volt, mert a rákényszerített élethalálharcban megsemmisítő vereséget tudott mérni Koppányra. Utána beérte csak azzal, hogy Koppány testének negyedrészét elküldte nagybátyjának Erdélybe. A szörnyű figyelmeztetés mindenkinek szólt, aki vonakodott rálépni az általa mutatott útra. De hogy az intést tettek kövessék, ahhoz több kellett, mint pusztán katonai erő. Nélkülözhetetlen volt hozzá a keresztény király Isten adta szerencséje. Épp ezért az ifjú nagyfejedelem politikáját ve- télytársának bukása után csakis a kora középkori királyi méltóság erkölcsi tartalmából lehet megmagyarázni. A korai középkor keresztény királya ugyanis nemcsak „defensor christianitatis”, a kereszténység védője volt, hanem „vicarius Christi”, Krisztus helynöke, „rex et sacerdos”, egy személyben uralkodó és pap is, akire magasztos vallási-nevelői feladat hárult. Hogy a király, akiHeti kultúra Könyvespolc Magyar Zoltán: Petőfi a Felvidéken Magyar Zoltán könyve Petőfi életének azon bő évnyi időszakát dolgozza fel, melyet 1838 és 1848 között a mai Szlovákia, illetve a történeti Felvidék területén töltött el (nemegyszer kulcsfontosságú események résztvevőjeként). A szerző személyesen is végigjárta a kötetben szereplő helyszíneket, - a vonatkozó szakirodalom számbavételén és az itt felsorakoztatott új adatokon túl - ez adja a könyv stílusának megkapó üdeségét. Mint irodalomtörténeti munka a Petőfi-kutatás talán utolsó adósságát törleszti, s mint olvasmány egyaránt ajánlható mind az irodalomtörténet szerelmesei, mind pedig a szélesebb olvasóközönség figyelmébe. A „felvidéki” Petőfit bemutató kötetünket rendkívül gazdag, szemléletes képanyag teszi élményszerűvé. (Lilium Aurum, Dunaszerdahely) Vasárnap Kisgalérla Philippe Paché: Az éjszaka takarója nek tisztsége feltételezte a keresztény idoneitást, azaz alkalmasságot, eleget tehessen ennek az erkölcsi kötelezettségének, szüksége volt az Isten különös kegyelmére, amelyet a királyavatás adott meg neki. Szent István szemében is a királyrí méltóság elnyerése sokkal több volt, mint egyszerűen tekintélyi kérdés vagy eszköz a politikai függetlenség biztosítására. A nacionalizmus korának történészei hajlamosak arra, hogy a magyar királyság megalapítását főként a külpolitika szempontjából értelmezzék és méltassák. Az bizonyos, hogy Isten épp úgy ragaszkodott országa függetlenségéhez, mint az apja, és bajor rokonsága nagy súlyt helyezett a sógor rangemelésére. A magyarok fiatal uralkodója azonban népe vallási átnevelését tartotta igazi feladatának. Elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy letörjön minden ellenállást, és felépítsen egy új rendet. De ott volt jórészt Szent Adalberttól formált és élesített keresztény lelkiismerete, amely visszariadhatott attól, hogy fegyverrel menjen a dacolok ellen. A liturgia viszont általánossá tette a gondolatot, hogy mind a császárságnak, mind a királyságnak a pogányok legyőzése a feladata. Még Adalbert és tanítványai, István legfontosabb tanácsadói is tisztában voltak azzal, hogy az európai Kelet fiatal államaiban felülről kell kezdeni a missziót, és csak a fejedelmek támogatásával van küátás a nép megtérítésére. Querfurti Brúnó, aki egész életén át különleges buzgalommal igyekezett követni mintaképét, Szent Adalbertét, el- vüeg ellene volt minden közvetlen hittérítő háborúnak. Amikor azonban a kereszténység terjesztését tűzte ki legfőbb politikai céljának, elismerte, hogy királyának, II. Henriknek, de csak egyedül neki, joga van ennek a célnak az érdekében háborút viselni a pogányok ellen. Kétségtelen, hogy Adalbert tanítványai, valamint a bajor rokonságnak szintén az új reformszellemtől áthatott papjai ugyanígy vagy igen hasonlóan gondolkoztak a királyok kötelességeiről és jogairól, és így tanították Szent Istvánt is. folytatjuk
