Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-03-29 / 13. szám

2000. március 29. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Három veszedelmes „k” Szűcs Béla______________ A szlovákiai politikai életet figyelemmel követő lakosság naponta találkozik három idegen szóval: korrupció, klientelizmus, kriminalitás. Teli vannak velük a lapok, a rádió és a tévé hírei, a politi­kai viták. Nem csoda, hiszen egyre gátlástalanabbul mér­gezik közéletünket. Igaz, minden országban jelen van­nak, és több-kevesebb siker­rel küzdenek ellenük, de úgy tűnik, nálunk nem sok ered­ménnyel. Már a Meciar-kor- mány által meghirdetett szé­pen csengő „tiszta kezek” program is a legszennyesebb privatizálási csalásokba ful­ladt. (Sokéves tagadás után a HZDS legutóbbi kongresz- szusán az újjáválasztott el­nök elismerte kormányának a Gbelyhez hasonló „hibáit”, és mosta kezeit.) A demokra­tikus koalíció kormányának megalakulása után is tovább virágzik azonban a korrup­ció. Dzurinda miniszterelnök kijelentette, hogy ha a kor­rupciót nem számoljuk fel, az semmisít meg bennünket. Ezért a kormány meghirdet­te nemzeti programját, amely kísérletet tesz arra, hogy a közélet minden terü­letén kíméletlen harcot foly­tasson a megvesztegetések minden formája ellen. Ez igen nehéz feladat, hiszen a megvesztegetések tanúk nél­kül, titokban történnek, rá­adásul életünk számos terü­letén a rosszul fizetett embe­reket továbbra is csábítani fogja a könnyű pénzszerzés lehetősége. Ha nem fogják szigorúan büntetni a korrup­ciót, ez a program is hiába­valóvá válik. Sajnos, amíg vi­rágzik a korrupció, a politi­kai klientelizmus felszámolá­sára sincs sok remény. Ennek hátterében többnyire a poli­tikai pártok állnak, és egyes politikusok csak bocsánatos bűnnek tekintik. A fent említett két „k” gyak­ran a harmadikhoz, a krimi­nalitáshoz vezet, amely egy­re nagyobb veszedelmet je­lent az ország lakosságára nézve. Itt az ideje, hogy ne csak beszéljünk, okoskod­junk a bűnözés leküzdéséről, hanem mindenki tegyen is érte valamit. Csak így nem lesz pusztába kiáltott szó a kormány által meghirdetett program.-------------------Figyelem! A Vasárnap ünnepi, húsvéti számának tartalmából: * AZ UTOLSÓ ÓRÁBAN, avagy hogyan mentsük meg népi kultúránk gyöngysze­meit. Klein Melinda riportja. * JÉZUS SZENVEDÉSEI Rembrandt festményei alapján. *Nincs már nekem vágyam semmi Új magyar film Rába Rolanddal a Katona József Szín­ház tagjával a főszerepben. *Egy kassai européer 100 éve született Márai Sándor. *Portré Szkukalek Igorról - Egy szlovákiai ma­gyar, aki a cseh első ligában kergeti a bőrt. *Sok publicisztika, nagy, egész oldalas keresztrejtvény, humor. A Hang-Kép ünnepi számának kínálatából: *Mit jelképez a kereszt? A ,jel” mindenütt feltűnik, ahol keresztények vannak. *A TEMPLOMOS LOVAGOK FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA Történelmi visszapillantó. *Kösse megi Blúz fölött vagy önmagában is viselhető színpompás kardigán. *Magasabb szinten. A térelválasztásnak egyik ked­velt módja a szintkülönbségek kialakítása a lakásban. Jó tanácsokkal, ötletekkel szolgálunk. *TÉVÉ- ÉS RÁDIÓMŰSOR ÁPRILIS 15-ÉTŐL 28-ÁIG. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szeikesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefbn: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz daée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava PoSta 12,1995. június 16-án. Enged­élyszám: 591/95. Index: 480 201. Ez nem az elnök békéscsabai vonata, marhák! Ezzel a demokratákat fogjuk Szibériába internálni! Karikatúra: Agócs Ernő Felülnézet Haiderrel, a Fontanában Soóky László ____________________ Marcelhá za nevű felvidéki nagyközség Fontana elnevezésű kocsmájában könyöklünk a ha­verokkal, és isszuk az Aranyfá­cánnak becézett sört, amelyet egy felvidéki kisvárosban, Ógyallán gyártanak zömében felvidéki magyar emberek. A sörgyár tulajdonosa egy hol­landus, aki Marcelházán bérel magának és családjának villát, amiből egyenes ágon adódik, hogy az Európai Unió már Marcelházán is megvetette a maga ágyát. A hollandus úr a helyi közéletben és politikában nem vesz részt, megy és jön. Mi, a Fontana törzskönyöklői sörözés közben szabadon politi­zálhatunk, az ideiglenes beté­rőknek az adott irodalmi irány­zatban kussolniuk kell. Ez így demokratikus. A 16 négyzet-méteres helyiség­ben átlagosan egyszerre har­mincán beszélgetünk, s napi feladatunk a Monarchia azon­nali visszaállítása, földrajzi és intézményes elrendezése. Ter­mészetesen nacionalisták és ir­redenták vagyunk mindannyi­an, mi magyarok, csabaiak és reszlovakizáltak. Amitől rette­günk, csupán az, hogy hogyan véleményezi majd az Európai Unió jelen törekvéseinket. Ag­godalmunk abból adódik, hogy figyelemmel kísértük az Auszt­riával kapcsolatos Európa uniós reagálásokat, és majdnem egy­hangúan úgy döntöttünk, hogy nem szabad beleesnünk azokba a hibákba, amelyekbe Jörg Hai- deren keresztül Ausztria beleesett. Nem szabad belees­nünk azért, mert ez egy nagy csapda. A legelső feladatunk az, hogy még véletlenül se nyerjük meg a sza­bad és demokratikus választásokat. Ez vég­zetes hiba lenne. El­szigetelődne tőlünk elsősorban Belgium, Hollandia, Izrael s ta­lán Kuba is. Ugyanak­kor atyai, mégis meg­rovó tekintettel nézne ránk Franciaország, Anglia és a szigorúan demokra­tikus Oroszország. Itt jutott eszünkbe az is,-hogy ezek a nagyhatalmak már több eset­ben szigorú és atyai szemmel néztek ránk különböző háborúk befejezésekor, amikor kizárólag humánus és demokratikus el­vek alapján átrajzolgatták Euró­pa térképét, kínosan ügyelve ar­ra, hogy Európa magyarsága mindig a rövidebbet húzza. Ér­dekes módon, amikor Magyar- ország nyolcvankilenc után rá­bírta Európát arra, hogy újfent átrajzolják a térképeket, megint vesztesként került ki a győze­lemből. "Ez a felvetés bizony el­bizonytalanított bennünket itt a. Fontanában. Zava­rodottságunk min­den bizonnyal ért­hető, hiszen Auszt­ria a Monarchia ré­sze, s amennyiben az Európai Unió hasonló demokrati­kus módon közelíti meg a dolgokat, mint mondjuk pár évvel ezelőtt a szin­tén népi demok­ratikus Szovjetunió a Varsói Szerződés tagállamainak a szuverén jogait, akkor akár baj­ba is kerülhetünk. Ez a felvetés megosztott bennünket, szeren­csére a szűk helyiségben nem volt lehetőség nagyot ütni. Any- nyi bizonyos, hogy ez a Haider gyerek feladta nekünk a leckét. Egy csapásra kiderült, hogy aki valahol másként tud vagy mer gondolkodni, mint Európa dik­tátorai, annak bizony ebestül, országostul hátrakötik a sarkát, aki pedig szegény, de többre vá­gyik, azon majd jól elverik a port. A Fontanából hazafelé menet, odafönn imbolyogtak a Holdak, míg egykomámmal megcéloztuk az akácifa tövét, úgy döntöttünk, hogy a monar­chia sem megoldás. Egyetlen le­hetőségünk az, hogy felnyerge­lünk, és ha véráldozatok árán is, de Verecke felé tartva elhúz­zuk a csíkot az őshazába. Ott, valahol Ázsiában, vagy Afriká­ban talán európai szemmel is európaiak lehetünk. S itt nem­csak a közhely igazolódik be, hogy gyáva népnek nincs hazája, hanem az a gyermeteg dolog is, hogy az Európa ügyeit intéző derék emberek otthon, a kuckó mélyén arra játszanak, hogy ők a Haiderek. Jó játék. Kicsit klónozott, kicsit együgyű, kicsit fogyatékos, de hát melyik diktá­tor nem az? Ott, az akácifa tö­vében Árpival egy sorsdöntő kérdést kellett eldöntenünk: hogyan tovább. Rádöbbentünk, hogy ezt a kérdést csak egy sör mellett dönthetjük el. Legyen meg az Úr akarata. A szerző költő, publicista. Aki más­ként mer gondolkod­ni, annak ebestül, országostul hátrakötik a sarkát. Olvasói levél Fából vaskarika Egy csinos kis újságcikk ragadta meg figyelmemet a Vasárnap 9. számában. Mészáros Károly Nem minden út vezet Rómába című jegyzetében szatirikus hú­rokat pengetve derűsen előad­ja, miként nyüzsögnek a hullák egy fatornyos kisváros szemét­dombján. Még a kukák is tömve vannak velük. Ni csak, most is kilóg egy halott a törpe Volks­wagen apró csomagtartójából! Ott van az istenadta hanyatt fekve, golyóval a kobakjában. Sehogy sem tudom elképzelni, hogy férne el egy hulla a kisko­csi mini-csomagterében. Még­hozzá hanyatt fekve! Ennek csak a szerző a megmondható­ja. (Netalán csecsemőről vagy kisbabáról van szó?) No, de kár ezen morfondírozni. A városka lakói rá se rántanak már az ilyesmire. Az első bukfenc után nincs is semmi probléma Mé­száros Károly gördülékeny, ér­dekfeszítő és humorral átitatott előadásában. Mindaddig, míg fel nem bukkan a porondon a szerencsétlen „kispap”, hogy a még szerencsétlenebb tetemet elkísérje utolsó útjára a sírjá­hoz. Nem szeretnék a kiállha- tatlan, ellenszenves és minden kákán csomót kereső szőrszál­hasogatók fényében tündököl­ni, csak emlékeztetni szeretném a mélyen tisztelt szerzőt és jótollú írót egy-két apróságra. Szíves figyelmébe ajánlom a tényt, hogy kispapok nem szok­tak halottakat temetni. Nincse­nek rá feljogosítva. A humorizá­ló tollforgató alkalmasint sú­lyos fogalomzavarban szenved, bizonytalanul botorkál az egy­házi fogalmak területén. Vagyis összekeveri a babot a lencsével. Nyilván összetéveszti a káplánt, a felszentelt segédpapot a még fel nem szentelt teológiai hall­gatóval, a kispappal. „Ők is a mi gyermekeink” - mondja szelí­den a pap (érdekes, itt már nem kispapot említ!), s megy elöl a lila reverendában.” Ez már a szerző harmadik baklövése, mert újból keveri a szezont a fa­zonnal. Netalán színvakságban szenved? A fekete reverendát li­lának látja. A lila palást az nem reverenda, úgy, mint a félcipő sem bakancs, a nyakkendő sem téveszthető össze a fejkendővel, * sa hátizsákra se lehet ráfogni, hogy retikül. Vagy ha ing he­lyett jó a gatya is, akkor nyu­godtan adhatta volna a szerző jegyzetének a következő címet: „Fából vaskarika”. Szalay Miklós, Ipolyság

Next

/
Thumbnails
Contents