Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-12 / 2. szám
Politika 2000. január 12. 3 Tisztelt Ház --------------------------------------------------Mi van a kulisszák mögött? Duka Zólyomi Árpád _________ Az eddigi tapasztalatokat összegezve: messzemenően nem lehetünk elégedettek a szlovák parlament tagjainak tevékenységével. A képviselőknek nem nagy hányadáról mondható el, hogy szakavatottan és lelkiismeretesen részt vállal a törvényhozói munkából. Nagy részük csak sejti, hogy miről van szó, és sokan vannak, akik csak utasításra szavaznak. Jó néhány képviselőtársunkat nem is ismerjük, mivel még egyszer sem szólalt föl. Tudvalévő az is, hogy a kormánypártiak és az ellenzékiek között szinte áthidalhatatlan szakadék tátong. Messze vagyunk még attól az állapottól, attól a demokratikus felfogástól és gyakorlattól, hogy a törvényeket bizonyos konszenzus alapján - felhasználva minden jó ödetet - szavazzuk meg, hiszen e jogszabályoknak az egész lakosság érdekeit, javát kell szolgálniuk. A nagyközönség, elsősorban a tévénézők már tapasztalhatták, hogy a nagyteremben ádáz küzdelem folyik. A céltudatosan destruktív ellenzék minden eszközt felhasznál arra, hogy húzza az időt, megakadályozza a szükséges törvények elfogadását. A DSZM és az SZNP képviselői részéről gyakran az emberi méltóságot mélyen sértő ocsmány kifejezések hangzanak el, elsősorban a miniszterek és a kormány- párti, különösen a magyar képviselők címére. Ha a mindennapi életben az emberek így sértegetnék egymást, a felek a bíróságon kötnének ki. De hát a parlamentben minden lehetséges. E téren az ellenzéknek (DSZM, SZNP) vannak gyógyíthatatlan ellenségeskedést, sőt gyűlöletet magukban hordozó díszpéldányai. Elsősorban nekik „köszönhető” a tisztelt Ház folyamatos lejáratása. Ilyen diagnózis után feltételezhető, hogy a magánéletben, a színfalak mögött sem állunk egymással szóba. Igen, vannak olyan „képviselőtársak”, akikkel szinte nem ismerjük egymást, hiába találkozunk nap mint nap, tárgyalunk rendszeresen ugyanabban a bizottságban. Nem mindennapi, mondhatnám, komikus élményben volt részem a múlt választási időszakban egy külföldi látogatás során. Az egyik jeles, fiatal SZNP-képviselővel voltam a küldöttségben. De ő nem köszönt, a szálloda folyosóján is elkerült, és csak messziről nézegetett, mintha leprás volnék. Egyébként az ellenzék nagy részével a bizottságokban, a külföldi utakon, esetleg a folyosón normális emberi hangnemben is lehet társalogni. A tárgyalótermen kívül, a folyosókon, az irodákban, vagyis a színfalak mögött zajlik az élet. Folyik az egyezkedés, a lobbizás. Gyakran itt fogadjuk ügyfeleinket, választóinkat, akik problémáik orvoslását kérik tőlünk. A csütörtöki nap a legmegfelelőbb arra, hogy a kérdések órája előtt és után elérjük a minisztereket, és rávegyük őket az ügyes-bajos dolgok elintézésére. A kétórás ebédszünet sem mindig az ebéd ideje, gyakran csak arra jó, hogy a házon kívüli, illetve a pártügyeket próbáljuk intézni. A parlamenti folyosók, előcsarnokok nemegyszer a legvadabb jelenetek tanúi, pl. az egyik SZNP-képviselő fölpofozott egy ismert újságírót, aki nem volt rest, és visszaadta a pofonokat. Az interjúk is leginkább a folyosókon születnek, ahol prédára lesve ólálkodnak az újságírók, a tévé- és rádióriporterek, hogy lecsapjanak kiszemelt áldozataikra, a képviselőkre. A kormánypárti képviselőknek nem könnyű a sorsuk. Ha megszólal a harangjáték, rövid távú vágtázókat meghazudtoló sebességgel igyekszünk az ülésterembe, hogy le ne késsük a szavazást. Gyakran nosztalgiázva sóhajtozunk: hol vannak a régi, szép ellenzéki idők! Akkor nyugodtan társaloghattunk, uzsonnázhattunk, hiszen a Meciar-féle demokratikus többség úgyis mindent megszavazott magának. Most mi vagyunk a kormányzó többség, főleg mi felelünk azért, hogyan működik a törvényhozás, a végrehajtó hatalom - minden egyes szavazatra szükség van. A parlamenti rend és fegyelem tekintetében még sok a hiányosság. Nem dicsekvésből mondom: az MKP képviselői a legfe- gyelmezettebbek. Tudatában vagyunk annak, hogy ha választóink érdekében akarunk cselekedni, akkor rendszeresen és felelősségteljesen kell végeznünk törvényhozói munkánkat. A szerző az MKP elnökhelyettese, parlamenti képviselő. Csak messziről nézegetett, mintha leprás volnék. Az orosz szkeptikusok szerint Jelcin túl későn mondott le. Abban sem bíznak, hogy valami változni fog. Sőt: inkább azért mondott le az óév utolsó napján, hogy ne változzon semmi - a hírhedt Család, vagyis korrupt famíliája és szűk holdudvara számára biztosította a büntetlenséget. Ez volt a fő szempont, ezért mindenre kapható volt, még arra is, hogy kiirtson egy népet, a csecseneket. A kijelölt utód, Vlagyimir Putyin kormányfő politikai portréját a 4. oldalon olvashatják. TA SR/AP Bugár Béla, az MKP elnöke: „Nem szoktam félreérthető kijelentést tenni, különösen nem egy kongresszuson.” A személycseréktől sem kell visszariadni Dömötör Ede felvétele Malinak István _______________ Mú lt heti számunkban Csáky Pál miniszterelnök-helyettessel készítettünk interjút az MKP vezetősége, illetve az MKP-s kormánytagok közötti kommunikációs zavarokról, amelyeket korábban a pártelnök többször is bírált a nyilvánosság előtt. A „hallgattassák meg a másik fél is” elv alapján most Bugár Bélát kérdeztük ugyanarról. Ön tett valamilyen újévi fogadalmat? Igen, többek között azt, hogy igyekszem visszafogni az idegességet, a feszültséget, nem fogom mindezt mások előtt kimutatni. Az ember néha annyira ideges, hogy az asztalra is csap; ez pedig nem jó, mert a munkatársakban is növeli a feszültséget. Milyen a pártvezetés és az MKP által delegált kormánytagok viszonya? Vagyis: voltak úgynevezett kommunikációs zavarok vagy nem? Voltak. És ez a kritika azért fogalmazódott meg, mert mi úgy éreztük, hogy a különböző figyelmeztetések nem jártak eredménnyel. Ezért döntöttünk úgy, hogy az országos közgyűlésen is közöljük: volt ilyen hiba, és mondjuk azt, mindkét fél ludas benne, mert nem figyeltünk oda. Idén, amikor olyan fontos kérdésekben kell dönteni, mint a közigazgatási reform, ezt már nem engedhetjük meg magunknak. Csáky Pál az MKP miniszteri klubjának elnöke, ő felel azért, hogy azt ott elhangzottakat keresztülvigyék a kormányban. Tehát: voltak hibák, és ezeket igyekszünk folyamatosan felszámolni. Beszéljünk a kormány húszpontos tervezetéről. Kormánytagjaink ennél minimum nem figyeltek fel arra, hogy a húsz pontban nem szerepelnek az MKP prioritásai, konkrétan a nevesítetlen földek kérdése, a dotációs politika megváltoztatása, a kisebbségi oktatás problémái. Csáky Pál azt mondta, amikor erről tárgyalt a kormány, ő Almatiban egy ENSZ-konfe- rencián vett részt. Lehet, hogy akkor éppen külföldön volt, de az előző három héten nem. Elég lett volna kissé több energiát kifejteni azért, hogy legyen egy találkozó a kormányfé-és a mi miniszteri klubunk, illetve kormánytagjaink között. Ez nem történt meg. Amit még nem tartok nagy problémának, de azt igen, hogy míg az SDL, az SOP és az SDK elképzelései bekerültek a húsz pontba, a mieink nem. Nekünk a koalíciós tanácsban kellett kierőszakolnunk azt, hogy a kormánynak tett javaslatként megfogalmazódjanak az általunk fontosnak tartott kérdések. így egészítettünk ki a húsz pontot még kettővel, két pontot pedig módosítottunk. Ön az MKP kongresszusán a kisebbségi nyelvtörvény kapcsán bírálta a miniszterelnökhelyettest. Csáky Pál szerint az félreérthető mondat volt, amit az is bizonyít, hogy a kongresszuson a párt kormánytagjai több szavazatot kaptak, mint azok, akik a bírálatot megfogalmazták. Nem szoktam félreérthető kijelentést tenni, különösen nem egy kongresszuson. A nyelvtörvényről mi olyan információt kaptunk, konkrétan Csáky Páltól, hogy ez olyan anyag, amelyhez még lehet módosító javaslatokat tenni. Viszont a koalíciós tanács ülésén azt mondták, ők Csáky Pállal már megegyeztek abban, hogy az anyag végleges, csupán néhány nyitott kérdés van, és csak azokhoz lehet hozzászólni. Tehát én a kongresz- szuson erről beszéltem, és ismétlem: volt információzavar. Ami pedig a szavazás eredményét illeti: nem hiszem, hogy a dolog úgy működött volna. A szavazás során már érezhető volt a különböző lobbicsoportok aktivitása. Azt is lámi kell, hogy egy kongresszuson nem mindenki vállalja a konfrontációt, vannak, akik végighallgatják az egészet, és lavíroznak az egyik vagy másik irányba. Csáky Pál szerint figyelembe kell venni, hogy a kormány tagjai sokkal több információval rendelkeznek, és hogy ők vannak a tűzvonalban. Azzal egyetértett, hogy javítani kell az együttműködésen. Igen, nagyon szoros együttműködésre van szükség. De mást is látni kell, s most egy konkrét példát mondok. Amikor a kormányban mind a három miniszterünk felemeli a kezét, és megszavazza a költségvetést, utána azzal jönnek hozzánk, hogy ti a parlamentben dolgozzatok másképp, ezt ne szavazzátok meg, mást nyomjatok keresztül, akkor valami nincs rendjén. Mástól várják, hogy elvigye a balhét - ők jófiúk maradnak. Hát ez így nem működik. Tőlünk többet várnak el, mint saját maguktól, annak az információnak a birtokában, amit sokkal hamarább szereznek meg, mint mi. Ez az, amin változtatni kell, ebben egyeztünk meg. 1999-et lezártuk, jó lenne, ha 2000 januárjától azt mondhatnánk, hogy sokkal jobb, hatékonyabb módszer alapján dolgoznak együtt kormánytagjaink és képviselőink. Jó két hónappal ezelőtt, amikor a kommunikációs zavarokról és a húsz pontról volt szó, ön nagyon keményen azt mondta: ha ilyesmi még egyszer előfordul, annak komoly következményei lesznek. Mire gondolt? A személycseréktől sem kell visszariadni, nemcsak államtitkári és miniszteri posztokon, hanem a parlamenti alelnöki, illetve a bizottsági elnöki és alelnöki tisztségeket illetően is. Milyen szerepet tulajdonít az MKP miniszteri klubjának? A miniszteri klub eddig is úgy működött, és ezután is úgy fog működni, hogy azokat a kérdéseket, amelyekről pl. szerdán tárgyal a kormány, a klub hétfőn már megvitathatja, és dönthet, hogy a mi minisztereink, államtitkáraink ezeket miként képviseljék a kormányban. Előfordulhat az, hogy - a koalíciós szerződés értelmében is - kormánytagjainknak blokkolniuk kell valamit. Tehát valamelyik miniszternek a kormányülésen ki kell jelentenie: az MKP valamely előterjesztéssel nem ért egyet, azt kívánja, hogy a kérdésről először a koalíciós tanácsban szülessen politikai döntés. Ennek a mechanizmusnak kell az eddiginél jobban működnie. Kettős állampolgárság 3,5 millió külföldinek Január elsején lépett érvénybe Németországban a kettős állam- polgárságról szóló törvény. Marieluise Beck, a külföldiek jogaival foglalkozó kormánytisztviselő szerint az ott élő 7,3 millió külföldinek csaknem a fele megkaphatja a német állampolgárságot. „Több mint 3,5 millió, Németországban élő külföldi felel meg a törvény szabta követelményeknek.” Az előző törvény az állampolgárságot vérségi alapon határozta meg, az új pedig a-területi elven alapul, lehetővé teszi, hogy a német területen külföldi szülőktől született gyermekeknek és fiataloknak 23 éves korukig kettős állampolgárságuk legyen. De ez csak altkor lehetséges, ha a szülők egyike legalább 8 éve Németországban él. Évente így várhatóan mintegy százezer újszülött kapja majd meg automatikusan a német állampolgárságot. Norvég aggodalmak Hatvannyolc titkai A norvég hatóságok 30 év elteltével feloldották az egykori dokumentumok titkosítását, s ennek alapján számolt be nemrégiben az Aftenposten oslói napilap hatvannyolcról: „Szovjet inváziótól tartva, a megerősített, éleslőszerrel sebtében ellátott norvég határvédelem 1968-ban négy napon át közvetlen közelből farkasszemet nézett orosz páncélos egységekkel, amelyek a határtól alig 30 méterre sorakoztak fel; mindez két hónappal azelőtt történt, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregei lerohanták Csehszlovákiát. A szovjet »ha- tártüntetés« egybeesett az akkor Észak-Norvégiában megkezdett NATO-hadgyakorlattal, a Polar Express-szel. A norvég határvédelmi erőket utasították, hogy a lehető legerőteljesebb ellenállást tanúsítsák, ha a szovjetek átlépnék a határt. Erre nem került sor, a szovjetek négy nap elteltével visszavonták csapataikat.”
