Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-22 / 12. szám
Politika 2000. március 22. 3 Tisztelt Ház Törvény és lelkiismeret Sárközy Klára_____________ A képviselő is csak ember. Neki is vannak - bármily hihetetlen is talán - rokonai, ismerősei, jó barátai. Egy-egy törvényjavaslat megvitatásakor illenék rájuk is gondolni, de minden képviselőnek kötelessége a köz érdekeit szolgálni. Miért írom ezt le? Azért, mert egy-egy szociális törvény megvitatása során bizony nagyon sokszor vívódom a lelkiismeretemmel, de mindig igyekszem szem előtt tartani azt, hogy ha már kemény és megszorító döntéseket kell hozni, akkor azok valóban a köz érdekeit szolgálják. A szociális és lakásügyi bizottság tagjaként több olyan törvényt kellett a bizottságban megvitatni és a plénumban elfogadtatni, amelyek negatívan érintették sok embertársamat. Igen, január elsejétől megszűnt korkedvezményes nyugdíj, de a törvény előterjesztésekor abból kellett kiindulni, hogy bár a szociális biztosító nagy hiánnyal küzd, a kormány és a parlament mindent megtesz azért, hogy a nyugdíjasok a 2000. évben is megkapják a nyugdíjukat. Ha nem ilyen döntés születik, és továbbra is érvényben marad a korkedvezményes nyugdíj, megtörténhetett volna, hogy a biztosítónak esetleg két hónapig nem lesz anyagi fedezete a nyugdíjak kifizetésére. A parlament a kisebbik rosszat választotta, még ha az érintettek számára kedvezőtlen hatása volt is. Gyakran teszik fel nekem a kérdést, hogy most, amikor ilyen magas a munkanélküliség, miért nem a fiataloknak biztosítunk munkahelyet, és miért ne az idősebbek élvezzék a megérdemelt pihenést. Ez látszólag így van, de azért érdemes szélesebb összefüggéseiben megvizsgálni a kérdést. Nem szabad és nem is volna helyes, ha a munkanélküliséget a szociális biztosítóval mint közszolgálati intézménnyel akarnánk megoldani. Ez nem tartozik a feladatai közé. Másrészt széles körű vita zajlott a szociális biztosítási rendszer teljes megváltoztatásáról, ami az elkövetkező időszakban nagymértékű változásokhoz vezet. Igen, emelnünk kell a nyugdíjkorhatárt, de nem egyik napról a másikra, ahogy sokan állítják. Ez hosszabb folyamat lesz, amely részét képezi az egész rendszerváltoztatásnak. Azt hiszem, abban mindnyájan egyetértünk, hogy a nyugdíjnak idősebb korban is biztosítani kell a tisztességes megélhetést, de ha nem változna a rendszer, akkor a nyugdíj csakhamar alamizsnává válna. Ma a nyugdíjak a reálbérek kb. 40 százalékát teszik ki. El kell érni azt, hogy Szlovákia is felzárkózzon a fejlett országok közé, ahol értékarányuk eléri a 60-75 százalékot. Ehhez viszont sok olyan módosítást is el kell fogadni, amelyek most ugyan drasztikusnak tűnnek, de hosszabb távon reméljük, meghozzák gyümölcseiket. Sok olyan törvényt is elfogadott a Tisztelt Ház az elmúlt időszakban, amelyek a foglalkoztatást érintették. Először tartalmazza a törvény azt a megkülönböztetést, hogy valaki szubjektív vagy objektív okokból vált munkanélkülivé. Úgy vélem, az utóbbi időben - talán ezeknek a törvényeknek köszönhetően is - az érintettek jobban meggondolják, hogy minden ok nélkül felmondjanak-e, illetve otthagyják-e a munkahelyüket. 1999. július elsején érvénybe lépett a szociális segélynyújtásról szóló törvény, amely nagyon sok módosító javaslatot tartalmazott. Egy teljesen új filozófiájú törvényről van szó, az elfogadása óta eltelt idő és a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy rövidesen módosításra szorul, mert sok bonyodalmat okozott, főleg a kerületi hivatalok költségvetésében. Készülőben van a közszolgálati, illetve az állami alkalmazottakról szóló törvény, az új családjogi törvény és sok olyan törvénymódosítás, amely jelentős mértékben befolyásolja a foglalkoztatást. Reméljük, sikerül olyan törvényeket is alkotni, illetve elfogadtatni, amelyek ha nem szüntetik is mege de mindenképpen csökkentik a „feketemunkát”, és amelyek végre arról fognak szólni, hogy Szlovákiában is érdemes dolgozni. Ez ugyanis, sajnos, ma még nem egészen így van. Sok esetben még mindig magasabb a szociális segély, mint a munkabér. Ezek ugyancsak nem újkeletű dolgok, ezeket a problémákat is az elmúlt évek rablógazdálkodásának „köszönhetjük”, de mindig az a kormány, az a törvényhozás issza meg a levét, amelynek meg kell hoznia az ellenintézkedéseket. A kibicnek pedig semmi sem drága. A szerző a parlament szociális és lakásügyi bizottságának tagja. Emelnünk kell a nyugdíjkorhatárt, de nem egyik napról a másikra. A baloldal esete Kosovannal az utóbbi napok egyik legrázósabb belpolitikai problémájává nőtte ki magát. A Szlovák Villamosművek igazgatótanácsának elnökét a részvényesek rendkívüli közgyűlésén leváltották, s ebbe sem az érintett, sem a baloldal nem kíván belenyugodni. A sértődött Migas-fiúk törvénytelenséget, indokolatlanságot emlegetnek. Egy biztos: Dzurinda kormányfő és Harach gazdasági miniszter felkészülhet arra, hogy az SDL. mindenképpen törleszteni akar majd. TA SR-felvétel Kvarda József: „Nemcsak a magyar, hanem a többi kisebbség kultúrájának, identitásának védelméről is szó van” Az állam nem vonulhat ki teljesen e területről Somogyi Tibor felvétele Malinak István ________________ Kv arda Józsefet választották a másfél héttel ezelőtt megtartott közgyűlésen a Csemadok országos elnökévé. Kvarda tisztségei: Csenke polgármestere, parlamenti képviselő, az MKP alelnö- ke. A Csemadok most megválasztott három alelnöke közül ketten szintén az MKP-hoz kötődnek. Elnök úr, helyesnek tartja, ha egy társadalmi szervezet csúcs- vezetése pártemberekből áll? Lesznek olyan vádak, hogy a Csemadok nem megújul, átalakul, hanem <átpolitizálódik». Nem tartom egészen jónak ezt a megoldást, magam is azt mondtam, a Csemadok elsősorban a magyarság kulturális életének szervezésére hivatott, ezért helytelen, ha politikus kerül az élére. Az alapvető gond az volt, hogy generációs problémák kerültek előtérbe, a fiatalok, a középnemzedék és az idősebbek valahogy nem találkoztak a Cse- madokon belül, és az a fura helyzet állt elő, hogy gyakorlatilag nem volt, aki elvállalja az elnöki posztot. Ezzel nem azt mondom, hogy a »ha ló nincs, a szamár is jó« alapján fogadtam el a jelölést, hanem úgy véltem, perszonális kérdésen nem bukhat el a Csemadok, hiszen az tarthatatlan lenne, hogy hosszú távon ne legyen elnök. Megpróbálok - amennyire ez csak lehetséges - pragmatikusan viszonyulni a kérdéshez, nem áll szándékomban politizálni a Cse- madokot. Miért önre esett a választás? Azért - legalábbis én így tudom -, mert az MKP-ban a közigazgatási kérdésekkel megbízott alel- nök vagyok, az önkormányzatokkal a legszorosabb kapcsolatokat tartottam, és ezután is tartani fogom, és a Csemadok kulturális aktivitását, népművelői tevékenységét a településeken éppen az önkormányzatokkal kell egyeztetni. Az sem titok, hogy a Csemadok pénzügyi gondjait a helyi - és esetleg majd a regionális - kultúra vonatkozásában szintén az önkormányzatokkal közösen, az ön- kormányzati költségvetés segítségével lehet megoldani. Hiszen az önkormányzatoknak a törvény alapján - önkormányzati funkciójuk ellátásakor - a kulturális életet is biztosítaniuk kell. Az év legfontosabb politikai feladata Szlovákiában a közigazgatási reform. Az MKP-ban ez az ön területe, nem lenne jobb csak ezzel foglalkozni, nem aprózza el magát? Igen, ez volt a másik nyomós ellenvetésem, amikor megszólítottak Csemadok-ügyben. Ez az év sorsfordító lehet Szlovákia számára, részben az EU- csatlakozás kapcsán, részben a közigazgatási reform miatt. Azt ígérték, olyan csapat vesz majd körül, hogy mindkét elvárásnak meg tudok felelni. Az persze más kérdés, hogyan lehet tisztességgel ellátni a sokféle funkciót; én arra vállalkoztam, hogy ezt megpróbálom. Még egy dolgot említenék, a Magyarországon készülő státustörvénnyel kapcsolatos: a MÁÉRT állampolgári és önkormányzati ügyekkel foglalkozó albizottságában is én foglalkozom ezekkel a kérdésekkel. Azt akarom ezzel jelezni: sok érvet hoztam fel amellett, hogy nálam kevésbé elfoglalt embert kellene jelölni az elnöki posztra. De a közgyűlésen az történt, hogy gyakorlatilag egyedülijelölt voltam, és ezt kifogásoltam is. Mit tart a legfontosabbnak a Csemadok alapszabályának módosításából? Nem az elnöki a fizetett tisztség, hanem lesz egy fizetett főtitkár. Ki kellene építeni egy komoly apparátust - azért a feltételes mód, mert ez pénzkérdés. Nagyon fontosnak tartom a módszertani központ létrehozását, a Csemadok sokrétű tevékenysége hosszú távon nehezen képzelhető el komoly szakmai háttér nélkül. Változás az is, hogy regionális alelnököket választottunk; a napi operatív munkát a főtitkár fogja irányítani. Miből akarják eltartani a Cse- madokot, kiépíteni a - nem is oly régen éppen a pénzhiány miatt megszüntetett - központi apparátust? A kisebbségi kultúrákra szánt 150 millióból százmillió a kerületeknél van, ötven a minisztériumnál. Ezért a pénzért pályázni kell - vagy ismét adni fognak az apparátus fenntartására is? Kérni fogom a miniszter úrtól: keressünk valamilyen megoldást arra, hogy ebből a pénzből működtetésre is fel lehessen használni valamennyit. Információim szerint van erre hajlandóság, sőt úgy tűnik, a területi választmányok működési feltételeit is részben meg lehet majd oldani az említett ötvenmilliós keretből. Bármennyire rossz a szociális helyzet Dél-Szlovákiá- ban, a tagsági díjak rendezése nélkül a Csemadok fenntartása nehezen képzelhető el. Statisztikailag van hetvenezer tagunk, nyilvánvaló, hogy differenciált módon - tekintettel a munka- nélküliekre, idősekre és a legfia- talabbakra - emelni kell a tagdíjat. Vagyis a pályázati lehetőség mellett mindenhol a sajáttagdíjnak is fontos forrásnak kell lennie. Másrészt tekintettel arra, hogy a Csemadok állami feladatot is ellát, elképzelhetetlen, hogy az állam teljesen kivonuljon erről a területről. Ezért kell elérni a Csemadok pénzügyi hátterének törvényes garantálását. Erre van nálunk precedens: a Maticáról is szól törvény. Itt nemcsak a magyar, hanem a többi kisebbség kultúrájának, identitásának védelméről is szó van, ezért meg kell hozzá találni a szükséges politikai konszenzust. Ha a kisebbségi kultúrák védelméről szóló törvény megszületne, az intézményes háttér finanszírozása is történhetne költségvetési eszközökből. Mekkora állami támogatás kellene a Csemadoknak az említettek megvalósításához, s a Dzurinda-kormánytól eddig mit kapott? A százötvenmillióból százmillió a kerületi hivatalok költségvetésében vész el, a pénznek csak kisebb hányada ér célba, a többit a költségvetési hiány pódásá- ra használják fel, és ez tarthatatlan. A jelenlegi kormány támogatja saját kereteiből a Csema- dokot, például több mint egymilliót utalt ki a pozsonyi székház felújítására. Meggyőződésem, hogy a kormányfővel folytatandó tárgyalások után újabb lehetőségekhez jutunk. Az sem mellékes, hogy az MKP-nak három tagja van a kormányban. Bízom az ő segítségükben, a parlament alelnökének segítségében - ahogy Bugár Béla a közgyűlésen ezt deklarálta is. VMSZ-közgyűlés Platformok elnapolva Ismét Kasza Józsefet választották a párt elnökévé a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) március 11-i közgyűlésén. A VMSZ a legerősebb vajdasági magyar párt, a szerb parlamentben 4, ajügosz- lávban 3, a vajdasági tartományi parlamentben 11, a községi képviselő-testületekben 139 képviselővel rendelkezik. Józsa László alel- nök az MTI-nek elmondta: a közgyűlés elsősorban belső pártügyekkel foglalkozott, módosították az alapszabályt, fegyelmi szabályzatot fogadtak el, tisztújítást hajtottak végre, és megvitatták a párton belüli platformosodást. Megerősítették a VMSZ autonómiakoncepcióját és a Páll Sándor vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségével kötött együttműködési megállapodást. Többek között megválasztották a VMSZ-tanácsot, amely a közgyűlések között a párt legfelsőbb szerve, s most nagyobb szerephez jutnak benne a szórványmagyarság képviselői. Józsa László szerint az igazi vita a platformoso- dásról folyt; a pártban kialakult egy csoport, amely ideológiai, felekezeti vagy más nézetközösségen alapuló, a pártvezetéshez való viszonyában kiegészítő vagy a belső ellenzék szerepét játszó platform létrehozását kívánta. A közgyűlés ezt szavazattöbbséggel elnapolta. Az elnöki beszámoló, amelyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott, a VMSZ elmúlt évekbeli tevékenységét összegezte, méltatva az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács megalakítását, a szerb ellenzéknek a kisebbségekkel kapcsolatos szemléletváltozását. Utalt továbbá Orbán Viktornak arra a kijelentésére is, melyben a magyar miniszterelnök NATO-kisebbségnek nevezte a vajdasági magyarokat; az autonómiakoncepció nemzetközi ismertetésével kapcsolatban ugyancsak Orbán Viktor és Martonyi János külügyminiszter hathatós támogatását emelte ki.
