Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-03-15 / 11. szám

2 2000. március 15. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Politikai mókuskerék Szűcs Béla Belpolitikai életünk fő témája továbbra is a HZDS aláírás- gyűjtése utáni események la­tolgatása, a népszavazás ki­írásának esélyei és egy új vá­lasztás várható kimenetele. Ezekről az elcsépelt problé­mákról újat már nehéz mon­dani. Ma már csupán egyet­len dolog biztos: a következő hónapok bizonytalansága. Az egymást követő közvélemény­kutatások csak fokozzák a ké­telyeket. A politológusok többsége szerint ha Mecia- réknak sikerülne is győztesen kikerülniük egy esetleges vá­lasztásból, elenyésző esélyük lenne kormánykoalíció össze- tákolására. Ugyanis Fico, aki a mérleg nyelvét jelenthetné, nemigen asszisztálna egy Meciar vezette kormány meg­alakításához. Igaz, hogy egyesek már azon spekulál­nak, ő lehetne az új minisz­terelnök, és a HZDS mágusa átadná a helyét fiatalabbak­nak. Persze mindez egyelőre csupán illúzió, hiszen a vén róka átszervezi pártját, hogy besurranhasson a néppártok nemzetközi szervezetébe, és közben megerősítse pártelnö­ki hatalmát. Közben a kor­mánykoalíció is szorgalmasan tapossa a maga mókuskere­két, s egyre nehezebben ké­pes megtartani a túléléshez szükséges összhangot. Számunkra kiábrándító, hogy a magyarok minden kezde­ményezése komoly ellenállás­ba ütközik. A 15 magyar képviselő támo­gató szavazatát természetes­nek veszik a koalíciós partne­rek, de amint ők javasolnak valamit, nyomban előbújik a mélyszlovák gyanúsítgatás mindegyik pártból. A magyar koalíciónak így is ki kell tarta­nia, mert a kormányból kilép­ve akaratlanul is a HZDS- SNS ellenzék oldalán találná magát. Bízunk benne, hogy Bugárék sikeresen végigpoli­tizálják ezt a nehéz ciklust, és stabil választói táboruk lehe­tővé teszi, hogy új választá­sok esetén is esélyesek legye­nek a szerepvállalásra egy de­mokratikus kormányban. Rá­szolgáltak a bizalomra, ha er­ről hallgatnak is jelenlegi ko­alíciós partnereik. Jegyzet Hasznos szervezetet! Kövesdi Károly Folyik a vita, ki legyen a Ma­gyarok Vüágszövetségének elnöke. Az idén leköszönő Csoóri Sándor helyére három jelölt neve merült föl: az er­délyi Tőkés László püspöké, a felvidéki Duray Miklósé és az ugyancsak romániai Patrubány Miklósé. Minden más körülményt leszámítva erkölcsileg az első kettő vala­melyikét illetné meg legin­kább e tisztség, hiszen Tőkés az életét tette kockára a ro­mániai diktatúra megdönté­séért, Duray pedig a magyar­ságáért került többször is a Husák-féle kommunista Csehszlovákia börtönébe. Az MVSZ elnökének pedig olyan személyt kellene választani, aki azt erkölcsileg kiérdemel­te, aki a legtöbbet tette a ma­gyarságért. A legfurcsább az egészben, hogy Tőkés és Duray nemigen erőlteti a dol­got, míg Patrubány attól sem tartóztatta meg magát, hogy nálunk kampányoljon (lásd múlt heti, szinte titkos pozso­nyi látogatását). Az sem vé­letlen, hogy a volt kommu­nisták, a mai szocialisták és a nemzetet piaci bódénak te­kintő figurák mindent meg­tesznek az erkölcsileg fölöt­tük álló Tőkés és Duray lejá­ratására, s minden alkalmat megragadnak, hogy beléjük törölhessék a cipőjüket. Sze­rencsére nem ők fogják el­dönteni, ki legyen a világszö­vetség elnöke. Megjegyzendő viszont, hogy a gyalogmagyart is érdekel­né, mire szolgál, mit és, kit képvisel egyáltalán a Magya­rok Világszövetsége. Eszik-e vagy isszák? Van-e gyakorla­ti haszna a világ magyarsá­gának belőle, vagy csak né­hány öregúr, pár kiválasztott gittegylete? Ha megmarad annak, ami eddig volt, dísz­magyarok gyülekezetének, és alig tapasztalni gyakorlati hasznát, továbbra is támad­ható lesz bárki által. Ha már a HTMH (Határon Túli Ma­gyarok Hivatala) újabban azon ügyködik, hogy vissza­szorítsa a magyar-magyar agyelszívást, a világszövet­ségnek egyre inkább minden magyart integráló szervezet­té kellene válnia. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Enged­élyszám: 591/95. Index: 480 201. A határon túliak maradjanak otthon Minden áron? Kövi_____________________ Vegyes érzelmeket váltott ki a közelmúltban, hogy az anyaországban ta­nuló határon túli fia­taloknak nyilatkoza­tot kellett aláírniuk: az egyetemi éveik alatt nem kérnek lete­lepedési engedélyt Magyarországon. Egyrészt érthető az aggodalom, hogy a nemzet „kinnlevősé­ge” gyöngül, ha kiművelt fői ott­hagyják a szülőföldjüket, más­részt ez a lépés többek szerint alkotmányos és emberi jogokat sért. Az ombudsman jelezte: hogyha ké­rik, felülvizsgálják a döntés jogszerűsé­gét. Kinek van igaza? Aki minden eszköz­zel megakadályozná a magyar-magyar „agyelszívást”, vagy aki azt állítja, mind­egy, hol magyar a magyar, ha a nem­zetét gazdagítja? O Helyes volt a döntés. G Jogtalan­ság történt. A csillaghullás szépségei? Hogy őszinte legyek, szomszéd, jobban él­vezném, ha a politikusok hullanának... Rajz: MS-Rencín Kiss Péntek József színházi rendező: 0^ Éppen tegnap este hallot- ™ tam a tévében egy prog­nózist, hogy ha így folytatódik a népesség csökkenése, ötven éven belül nyolcmillióra csök­ken a lakosság száma Magyaror­szágon. Ezt a problémát betele­pítéssel lehetne megoldani - hangzott el a prognosztikustól. Nem azt akarom mondani, hogy a Kárpát-medencei magyarság árassza el Magyarországot, de ha az európai határok átjárható­ak lesznek, akkor mitől ilyen iszonyatos ez a probléma? An­nak ellenére, hogy lokálpatrió­tának vallom magam, s azt tar­tom, ott kell helytállni, ahova le­tett a sors: erőszakkal meghiúsí­tani egy fiatalember tervét, hogy hol akar élni, nem fair do­log. Mindenkire rá kéne bízni, hol akar élni. Színházigazgató­ként a bőrömön érzem, hogy a fiatal színészek elmennek, pe­dig égető szükség lenne rájuk. Ugyanakkor kifejezetten tiltako­zom az ellen, hogy bárki pálcát törjön fölöttük. Ezek a fiatalok olyanok mint a pillangó: men­nek a fény felé. Ez egy ilyen pá­lya. Ismétlem, morálisan senki fölött nem lehet pálcát törni amiatt, hogy hol akar élni. Tököly Gábor történész: 0t^ Kétszeresen is érint a kérdés, ” hiszen két lányom is Ma­gyarországon tanul. Személy szerint inkább azt tartanám he­lyesnek, ha a Magyarországon tanuló egyetemisták innen kap­nának ösztöndíjat, ettől az ál­lamtól, amelynek a polgárai. Azt a döntést, hogy a Magyarorszá­gon tanuló határon túli fiatalok a tanulmányaik idején nem kér­hetnek letelepedési engedélyt, semmiképp sem tartom jónak, még csak praktikusnak sem. Mi­ért ne kérhetnének, ha felnőttek, és így döntenek? Ez valamilyen vonatkozásban az emberi jogaik­nak a megcsorbítása. Ráadásul mindegy, hogy valaki hol szol­gálja az összmagyarság érdekeit. Ha a kör bezárul, úgyis menni Sípos Zoltán menedzser: 0^ Őszintén megmondom, ha ” lehetőségem lesz rá, én is ki fogom küldeni a fiamat Ma­gyarországra tanulni, és azon leszek, hogy ott is maradjon. Ha tehetném, magam is kimennék családostul. Persze az ember­ben él a dilemma: mi lesz a szü­fognak, ha nem Magyarország­ra, akkor Nyugatra. Nem látok semmit, ami vonzóvá tenné szá­mukra Szlovákiát, az itthon ma­radást. Hacsak nem akar politi­kus lenni az illető. lőfölddel? Ezért nem megyek ki. De sokakkal együtt ismerem azt az érzést, amikor átlépem a ha­tárt, más embernek érzem ma­gam. így vagyok vele, mióta az eszemet tudom. A leglényege­sebb kérdés persze, hogy mihez kezdhet itt egy értelmiségi pár év múlva. Milyen perspektívája lesz? Koncsol László író: O A Nem tudom eldönteni ” a kérdést. Többször gondoltam rá, de sosem sikerült végiggondolnom. Egyik unokám Jugoszláviából menekült Ma­gyarországra a lányommal. Ma­gyarországon jár iskolába, és természetesen magyar állampol­gár lesz, és otthon marad, Ma­gyarországon. A másikat most vették fel Pápára. Remélem, visszatér, és itt fog dolgozni. A nővérem Nyíregyházán végezte a tanítóképzőt. Történelmi okok­ból Magyarországon maradt. Én Sárospatakon végeztem a tanító­képzőt, és hazajöttem. A fiam hajszál híján Magyarországon járt egyetemre, mégis örültem neki, hogy Pozsonyban végezte a tanulmányait. Ma már bánom, hogy nem ott tanult, és ragadt le, hanem itt él. Ennek ellenére azt mondom, helyes az az elv, hogy a Magyarországon végzett diákok térjenek vissza, és dolgozzanak a szülőföldjük magyarságáért, kü­lönösen akkor, ha humán pályá­kon készülnek mozogni, mert égető szükségünk van az értelmi­ségre. Van azonban itt még egy másik szempont is: Magyaror­szág népessége végzetesen csök­ken, rettenetes jóslatokat hallok erről már húsz éve, s ezek most kezdenek beteljesedni. Lehet, hogy a nálunk született, de ott ta­nuló diákok segítenek Magyaror­szág népesedési gondjain? Olvasói levél Hazaszeretet Kedves vendéget kaptunk a ka­rácsonyi szünidőben; a 12 éves kislányunk legkedvesebb barát­nője látogatott haza szüleivel Amerikából. Értelmiségi szülei úgy jártak, mint sokan mások idehaza: képességeiket nem fi­zették meg kellőképpen, más­részt annak a veszélye is fenn­állt, hogy bármikor az utcára kerülhetnek. A család elment Amerikába, úgymond, szeren­csét próbálni. Egyelőre „csak” két évre írtak alá munkaszer­ződést, de az újabb szerződés már tíz évre szólna. Dilemmá­ba kerültek. Évente csak egy­szer jöhetnek haza, karácsony­kor. Ezek ismeretében vártuk kis vendégünket, és ő a megbe­szélt időre meg is érkezett. Óriási örömöt váltott ki a lá­nyokból a viszontlátás. Ujjong­va ölelkeztek össze. Amikor ka­bátját a fogasra akarta akaszta­ni, a zsebéből egy tárgyacska esett a földre. Egy kis magyar zászlócska. „Mindenhol velem van!” - mondta elpirulva a kis­lány. Mivel szülei engedélyével itt is aludhatott, a két kislány hamar magára csukta az ajtót. Másnap mi, felnőttek is elbe­szélgettünk vele. Szomorúan mondta, hogy ott ugyan nem nehéz az iskola, a kosztra, la­kásra sem lehet panasza, pén­zük is több van, de ő mégsem érzi jól magát. Az első évben a szíve majd megszakadt az isko­lája után, és még most is így van vele. Szívünkbe zártuk a gyereket, és meghívtuk erre az évre is. Másnap ebéd után jöt­tek a szülők érte. Első kérdé­sük ez volt: „Jól kibeszélgetté­tek magatokat?” Dicsértük a kislányt, a jólneveltségét, ud­varias modorát, és tőlük is megkérdeztük, hogy megy a soruk. Az anya válaszolt: jó volna minden, de szívet cserél­jen, aki hazát cserél... „Nem tudok én olyan helyen élni, ahol nincsenek magyarok.” Na­gyon melegen búcsúztunk el egymástól. A gyermekek meg­egyeztek a levélváltásban. Még a hatása alatt voltam a kis ven­dég látogatásának, amikor az új év első napján a tévében néztem a Szent Korona átszál­lítását. Orbán miniszterelnök szavai most is a fülemben csengenek: „Kisebb darab ke­nyéren élve, sok esetben talán még fedél nélkül is, azért még ember maradhat az ember; de hit nélkül, anyanyelv nélkül, gyökerei nélkül, hazája nélkül biztosan nem!” Igaza van. In­gadozó hit és nemzeti hovatar­tozás a lelki sivárság meleg­ágya. Ezért volt a kislány visel­kedése magával ragadó. íme, a mai világban egy gyermek, aki nem kérkedik, henceg azzal, hogy ő most hol él, hanem jó­zan komolysággal, nem szokvá­nyos érettséggel, érdektől mentesen szeretetteljes tudott lenni a hazaszeretet dolgában. Pleváné Petrovics Éva, Ipolyság

Next

/
Thumbnails
Contents