Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-15 / 11. szám
Yasarnap C^^Trn^^élí B^T>T«Tni??^f7??^y^^^FlF^n7?TPnnB^——■ Szlovákiai magyar családi magazin Riport Dardzsilingben, Körösi Csorna Sándor nyughelyénél, ahol közelebb ragyog- q nak a csillagok. O Sport Mário Jardel, az FC Porto csatára a Bajnokok Ligájában is igazolta klasszisát. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. március 18-ától 24-éig Mert a politika, ha tudná, ezt is megtiltaná nekünk Magánforradalmak Dusza István ___________________ A fiam a Szózatot tanulja. Némán, mert működnek benne a kollégiumi reflexek. Mégis hallom, hallani vélem: „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar...” Az autóban ketten ülünk, tanulhatna akár hangosan is. Kérlelni kezdem, mondja fennhangon a sorokat. Különben, önmagát is jobban tudja ellenőrizni, mennyire haladt előre a memoriterben, s nekem is jólesik a teljes költeményt hallani. Eszembe jut, hogy amikor Vörösmarty Mihály a Szózatot 1836- ban megírta, Petőfi Sándor aszódi gimnazista volt. Alig tizenhárom éves akkor, s talán már fabrikált dalokat, hiszen mire eljött az 1838-as iskolaév vége, tanára, Korén István kérésére évbúcsúztató verset írt. Akkor még Pet- rovics néven élt a világban, s a jó Stefan Korén komoly pánszláv beütéssel, olykor még pofonokkal is kérte volna rajta számon a származáshoz való hűségét. Hiába. Pedig a legújabb kutatások szerint Petőfi mindkét ágról szlovák származású, mert az öreg Petrovics is a Felvidékről került a Kiskunságba. Furcsa, hogy a Csallóközön át elindulva ezek a dolgok jutnak eszembe. Magunk mögött hagyva Pozsonyt, mit is gondolhat február végén a megcsonkított Petőfi-szoborral a háta mögött egy szülő, aki gyermekét viszi tanulni. Hazát tanulni persze itt is lehet. Keményebben, s talán kitartóbban. Az illyési „haza a magasban” elvileg bárhol megtanulható a haza határain kívül is. Kényszerűség ez, ami a magyar nemzet egyharmada számára immár nyolcvan éve kötelezően megtanulandó lecke. De elő le- het-e azt írni kötelező érvénnyel, ahogyan azt manapság egyes politikusok szeretnék, hogy csak ott tanulhasson a gyerek, ahova született? „Hazádnak rendületlenül...” mormolja mellettem a fiam, aki Hazát tanulni itt is lehet. Keményebben, kitartóbban. számomra a mai napig érthetetlen módon Pozsonyt birtokolja szülőfaluként. Amolyan jó értelemben vett pressburger, aki a magyar mellett a szlovákot és a németet is megtanulta. Ha zavarom is, itt-ott magyarázom neki a hazát. Somolja után látjuk, hogy a felújítás után már visszakerült helyére a pipagyújtói honvédemlékmű. Fehéren világít, mintegy kőgyertyaként lobog a napfényben. A fiam hallgatja a mondát, s rácsodálkozik a hely nevére: az emlékművet a város határa előtt éppen egy pipa elszívásához szükséges időnyi járásra emelték. Persze előbb volt a név, aztán a honvédhalál, majd az emlékmű. Szülőfalumban is van egy honvédtiszti sír. Amolyan kripta, amin gyerekkoromban még vasajtó volt. Ma már csak az öntöttvas sírtáblán betűzhető ki a név, de a mai gyerekeknek szerencsére már ez negyvennyolcas emlékhely. Biztos pont annak a lelki hazának a megtanulásában. A mi nemzedékünk majdnem felnőttként tanulta meg, kinek a nyugalmát zavarták olykor ostobán .vitézkedő sírgyalázók. Mellété és Horka között az Ezredes tanya ennek a honvédtisztnek a családjáé volt. Mi már csak a romok fölöttjárva borzongtunk bele az elmúlásba. Gondolataimmal Komárom falait látva kerülök vissza a mába. A Szózat már megtanultatott, s áll még Komárom vára. A főúttól balra azok a bástyák is, amelyekben nem is olyan régen még laktak. „Jókait már tanultátok?” - kérdezem a világ legtermészetesebb módján. „Vörösmartyt tanuljuk, de majd őt is fogjuk”. Valami megnyugtatott ebben a kijelentő mondatban. A bizonyosság? De hiszen a magam idejében is bizonyosak lehettek a szüleim, hogy Jókai Kassán sem marad ki a tananyagból. A határon az utunk célja felől kérdezősködő magyar határőrnek legszívesebben azt válaszolnám: „Megyünk egy kis magánhonfoglalásra, hogy magánforradalmat csináljunk.” Elvégre a politika, ha tudná, már ezt is megtiltaná nekünk. A Pipagyújtónál, március 15-én Somogyi Tibor felvétele VKV-177/A
