Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-03-08 / 10. szám

2000. március 8. Sport Villanófényben Szalay Gyöngyi, a magyar női párbajtőrvívás elmúlt évtizedének legmarkánsabb egyénisége Kijut Sydneybe a csapatszellem kovácsa? Amikor a csapattársak a legfiatalabbat (Tóth Hajnalka, jobbról az első) ka, távolabb Szalay Gyöngyi. J. Mészáros Károly __________ Nél küle elképzelhetetlen a ma­gyar női párbajtőr-válogatott. Meghatározó egyénisége, csa­patszellemének alakítója. Egy­előre azonban még egyáltalán nem biztos a helye a Sydneybe utazók között. Pedig Szalay Gyöngyi nagyon vágyik az olim­piára, akárcsak öt további, közel azonos felkészültségű társa. Májusig tépelődhetnek meg ver­senyezhetnek mindannyian, az­tán Kovács Tamás technikai igazgató közli a döntését. Gyön­gyi reméli, hogy őt sem hagyja ki a csapatból. Idén szokatlanul hamar kiesett a februári pozsonyi Világ Kupa­viadalon. Milyen gyorsan feled­hető a kudarc? Ha számunkra nem volt is válo­gató a verseny, de azért egy edzésnél biztosan jobb elindul­ni rajta. Meg aztán a VK-pon- tokért is érdemes harcolni. De előtte sem szerepeltem valami fényesen, így egyáltalán nem ártott, hogy eljöttem ide. Po­zsonyhoz azért szép emlékeim Címeres mezben fűződnek: már kétszer nyertem, egyszer az utolsó csörtében buktam el. Igaz, idén nem sike­rült ezt folytatnom, de korai bú­csúm nem tört le. Az elmúlt há­rom versenyen mindannyiszor a ráadás egy percében kaptam ki. Remélem, hogy ezt fel tudom úgy fogni, hogy mindössze egy állomásról van szó. Lesz időm feldolgozni magamban a tör­ténteket, mert a következő VK- viadal csak március tizedikén esedékes. Évek óta mindig eljön Po­zsonyba, pedig már másod­szor nem volt az itteni verseny válogató a magyar hölgyek­nek. Mi vonzza annyira főváro­sunkba? Mindenképpen mellette szól, hogy nekünk közel van. Rá­adásul jól rendezett viadal. Pergő lefolyása össze sem ha­sonlítható a sydneyi előolimpi- ai seregszemlével, amelyet na­gyon elhúztak az ausztrálok. Az idén népes mezőny gyűlt össze, és ez jelzi: sokan ver­senyben vannak még a fennma­radt olimpiai helyekért. Archív felvétel Évek óta járja a világot. Melyik város pástjaira tér vissza szíve­sen? Ebben nem teszek különbséget. Nekem teljesen mindegy, mert amúgy is szeretek versenyezni, s erre mindenhol van módom. Ki­mondottan kedvenc helyem nin­csen. Ragaszkodó típus. Ennek követ­keztében a mai napig Tapolcán maradt, nem hagyta, hogy Bu­dapestre sodorja az ár, mint olyan sok élsportolót. Otthon ragadásom előnyeit ab­ban tudom lemérni, hogy meny­nyire ismernek, szeretnek en­gem Tapolcán, egy kisvárosban, ahol ha egy verseny másnapján kimegyek az utcára, akkor sorra szólítanak meg az emberek. A győzelmek után gratulálnak, a kevésbé sikerült szereplést köve­tően pedig elnézőbbek, mindig biztatnak, hogy lesz még jobb is. Hetente kétszer Budapestre kell mennem keretedzésre. Az uta­zás fárasztó, de más különösebb hátrányom nem származik ab­ból, hogy nem költöztem fel a fővárosba. Nemrég megváltozott az egye­sületének a neve. Mi történt a régi klubjával? Szakosztályunk immár több vá­ros versenyzőiből tevődik össze. Egy ideje térségünkben Tapol­cán kívül Keszthelyen és két to­vábbi településen is van már ví­vásoktatás. Mindenkinél a váro­sa neve szerepel a klub elneve­zése mellett. Bízunk abban, h°gy így mind a négy önkor­mányzattól támogatást kapha­tunk, meg a szponzorok is csak jobban adnak pénzt a saját váro­sukból való sportolóra. Volta­képpen korábbi egyesületem re­gionális vívóklubbá alakult. Évek óta a magyar női párbaj­tőr-válogatott csapatszellemé­nek meghatározó egyénisége, kovácsolója, istápolója. Úgy ér­zi, ilyen szerepkörében minden­képpen ott lenne a helye a syd­neyi olimpián? Szerintem szükség lenne rám. Olimpiai rutinomra mindenkép­pen. Van merítenivalóm az at­lantai csapatkudarc tapasztala­taiból is. Elég kemény csata folyik a ki­küldetésért, mert Magyarorszá­gon legalább kétszer annyi jó párbajtőrvívónő létezik, mint amennyien beférnek a három­tagú csapatba. Májusban Ko­vács Tamás dönt az utazók személyéről. Hogyan éli át eze­ket a ritkán ismétlődő hónapo­kat? Ennyire ádáz küzdelem még aligha volt a csapatba ke­rülésért... Ugyanilyen csatákat hozott már a kilencvenkilences év is, ami­kor a hatból csak négyen vehet­tünk részt a szöuli világbajnok­ságon. Kemény dió! Komoly ide­gi rákészülés csak magunkkal foglalkozni. Mindnyájan elég profik vagyunk, nagy a rivalizá­lás közöttünk. Arra nincs szük­ség, hogy odaálljunk egymás mellé a pástnál, és az egyik a másiknak szurkoljon. Senki sem hinné el, hogy szívből jön. In­kább akkor egyszerűen nem me­gyünk oda. Utána legfeljebb megnézzük, vagy nem nézzük meg az eredményt, és igyek­szünk magunkba szállni. Csak az motoszkál bennünk, hogy minden versenyen jól kell szere­pelni. És utána számolgathatjuk a VK-pontokat. Az eredményesebb szerep­lésért, a csapatba kerülésért mit tesz másképpen az idén, mint korábban? Már az őszi, szöuli világbajnok­ságra való nyári felkészülésem is eltért az előzőktől. Szinte mindvégig vívásmentesen telt el: tollasoztam, futottam és úsz­tam. Ez korábban nem volt rám jellemző. Egy volt gimnáziumi testnevelő tanárom, Koleszárné Lelkes Katalin segített ebben. Ugyanezt megismétlem a márci­usig szünetelő versenyidény alatt is. Úgy gondolom, legfő­képpen az dönt egy viadalon, hogy ki-ki hogyan bírja idegileg. Ha valaki nem kerül be a kiválasztott hármasba, van-e még esélye arra, hogy utazó ember legyen? Négy fő megy ki, de a negyedik csapattag még az olimpiai falu­ba sem mehet be. Csak akkor le­het majd cserélni, ha valaki le­sérül. Az meg kiszámíthatatlan. Név: Szalay Gyöngyi. Született: 1968. március 24- én, Tapolcán. Családi állapota: férjezett. Sportága: női párbajtőr. Edzője: Borosné Eigner Kin­ga­Egyesülete: Balaton Vívó­hallgatják. Mellette Király Hajnal- M. Nagy László felvétele Pályafutása megkoronázásá­hoz hiányzik az olimpiai egyéni és csapatarany... Hogy egyéniben vagy csapatban jön-e össze, az már teljesen mindegy. Maga az aranyérem az álom. Sydney után már pályafutása befejezésén is gondolkodni akar? Elmondtam már kilencvenhat­ban is, hogy az olimpia után jön a gyerek. Fiatalabb már nem le­szek. Addig azonban nem aka­rom abbahagyni, amíg a világ- ranglistán az első nyolcban ma­radok. Tehát a szülés után is megpróbálnék visszajönni, mert szeretek vívni, szeretek verse­nyezni, és nem olyan jó az után­pótlás, hogy ne lenne esélyem a későbbiekben is. klub, Tapolca. Olimpiai sikerei: egyéni bronzérem (Atlanta 1996). Vb-éremlistája: csapatarany (1989, 1991,1992,1993, 1995,1997,1999), egyéni ezüst (1995), bronz (1997, 1998). Névjegykártya Továbbpasszoljuk Rehhagel a teremtorna ellen Németországban évről évre lab­darúgó-teremtornát rendeznek, s bár a januári kispályás foci sok nézőt vonz, pénzt is osztanak szépen, egyes edzők ellenzik az ilyen rendezvényeket. Ottó Rehhagel, a Kaiserslautern szak­vezetője negatívan értékelte az idei Masters-döntőt: „Részt vet­tünk, a stuttgarti győzelemért kaptunk 90 ezer dollárt, népsze­rűsítettük a játékot, de ezért az egyszerű cirkuszért, amely csak a tévének és a szurkolóknak fe­lel meg, nagy árat fizettünk: megsérült egyik kulcsjátéko­sunk, Ratinho; más klubok játé­kosai sem úszták meg kisebb- nagyobb horzsolások nélkül.” Hét idegenlégiós helyett nyolc Fontos korrekció történt a svájci futballbajnokság őszi alapsza­kasza után kialakult táblázaton a tavaszi rájátszás előtt. Erede­tileg az FC Zürich vívta ki a playoffban való részvételt, az utolsó fordulóban l:l-re ját­szott a Xamax Neuchatel pályá­ján. A hazaiak azonban megóv­ták a meccset, mivel a zürichi csapat listáján nyolc légiós sze­repelt, a szabályok azonban csak hetet engedélyeznek. A szövetség egész télen az üggyel „pingpongozott”, végül sok-sok vita és tanácskozás után a 3 pontot 3:0-s gólaránnyal a Xamaxnak ítélte, ami azt jelen­ti, hogy az említett együttes játszhat az elit társaságban a bajnoki címért, a Zürich pedig a kiesés elkerüléséért. Forsberg minden idők legjobbja Az olimpiai és kétszeres világbaj­nokot, a Stanley Kupa-győztes (Colorado) Peter Forsberget vá­lasztották minden idők legjobb svéd jégkorongozójának. Leif Boork, Tommy Sandlin, Anders Parmström, Conny Eversson, Curt Lundmark, a Tre Kronor egykori edzői, Peter Wallin, a válogatott menedzsere, Rickard Fagerlund, a szövetség elnöke és három újságíró szavazása alapján a második helyen a le­gendás hátvéd, Börje Salming, a harmadikon az 50-es és a 60- as évek kiválósága, Sven Tumba Johansson, a negyediken Mats Sundin, az ötödiken Ulf Sterner, a hatodikon a kapus Leif Holmqvist végzett. Legnehezebb sport a labdarúgás A 2000. esztendő első nagy mondását a brazil Placar című havi futballszaklap közölte, idézve Toninho Cereza hihetet­len anatómiai ismeretét. A bra­zil válogatott egykori középpá­lyásának, a Vitoria Bahia edző­jének így hangzik az aranykö­pése: „Minden létező sport kö­zül a labdarúgás a legnehe­zebb. Ugyanis főleg lábbal játsszák, de az emberi testen ez a végtag van legtávolabb az agytól.” Ronaldóék bébit várnak. Archív felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents