Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-16 / 7. szám
16 2000. február 16. Sport Több mint valószínű, hogy vége az Európai Unó és az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) közötti többéves hidegháborúnak Lesz-e fordulat a Bosman-ügyben? te már-már lerágott csontnak számít, érdemes felidézni, hogy az Európai Közösség Bírósága mit mondott ki 1995. december 15-én. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, igen sok a félreértés a határozat körül. Először is azt kell nyomatékosítani, hogy a bíróság ítélete csak az Európai Unió országaira vonatkozik, csak azokra nézve kötelező, és csak az ezeken az országokon belüli, illetve a közöttük való játékosmozgást érinti. (Az uniónak 15 tagországa van, de ez 18 labdarúgó-szövetséget jelent, tekintettel a Nagy-Britanniához tartozó Skóciára, Walesre és Észak-írországra). Ez az a kör, amelyre érvényes a Római Szerződésnek, az Unió „alkotmányának” a munkavállalók szabad áramlását rögzítő alapelve. Mivel pedig a bíróság a szerződéses labdarúgókat is munkavállalóknak tekinti, kimondta a következő, két fő pontból álló ítéletet:- A szabad munkavállalás elvének értelmében egyrészt nem korlátozható a csapatonként! és mérkőzésenkénti külföldi (azaz más EU-országbeli) játékosok száma.- A szerződés lejárta után az egyesületet semmiféle transzferdíj (átigazolási díj, nevelési térítés) nem illeti meg. A bíróság megállapította, hogy egyes labdarúgó-szövetségek ezzel ellentétben járnak el. Az Európai Közösség Bíróságának fent idézett határozata lavinaszerű változásokat idézett elő az európai labdarúgásban. Az UEFA többször felhívta a figyelmet a káros hatásra, arra, hogy nemkívánatos polarizálódás indult meg az európai fut- ballporondon, és a különbségek mára már elviselhetetlenek lettek a gazdag és a szegény szövetségek, illetve egyesületek között. Az átigazolási díj eltörlése különböző kerülő utakat nyitott meg. Ilyen például a szerződés lejárta előtti átigazolás (szerződésbontás), amelyért az átadó egyesület olyan lelépési díjat kér, amilyet akar. De a transzferért fizetett pénzt a vásárló klub lejárt szerződés esetén sem úsz- sza meg, csak az éppen nem az átadó klubhoz, hanem a játékoshoz (aláíráspénz) és részben a játékosügynökhöz vándorol. A szövetségi és klubvezetők minden évben szörnyülködnek az egeket ostromló átigazolási díSzlovákiára és Magyarországra egyelőre nem érvényesek az EU- szabályok. TA SR-felvételek értelmezésnek és végrehajtásnak azonban számos változata van. Az UEFA - egyebek között - a külföldi játékosok számának korlátozása helyett annak előírását tervezi, hogy mennyi hazai futballista (a tervek szerint hat) szerepeltetése kötelező. Igaz, Reding asszony nem túl nagy elismeréssel nyilatkozott erről a változatról, de a végső szó kimondását még sok vita előzi meg. Szlovákiára és Magyarországra egyelőre nem vonatkoznak az EU szabályai, így a bírósági döntés sem. A közvetett hatások azonban érezhetők. Uniós országba való átigazolás esetén a szlovák, illetve a magyar klub kérhet ugyan átigazolási díjat - és többnyire kap is -, de ezt behatárolja az, hogy a belső piacról (elvileg) transzferdíj nélkül lehet igazolni. Szlovákiát és Magyarországot jelenleg senki és semmi nem kötelezi az itt tárgyalt EU-szabá- lyok, illetve a Bosman-ítélet követésére, a hazai futballba való átültetésére. Nem is érdemes üyen lépéseket tenni, hiszen - amint a bemutatott változások is illusztrálják - az EU-hoz történő csatlakozás idején - minden bizonnyal - nem a jelenlegi, hanem más normákat kell átvennünk. Összeállítás „Európai Unió és futball - új korszak kezdete” - ezt a sokat ígérő címet viseli a FIFA News decemberi számának egyik írása, amely a FIFA és az UEFA vezetőinek az Európai Unió Bizottságának oktatási és kulturális ügyekkel megbízott új tagjánál, Viviane Reding asszonynál tett látogatásáról tudósít. Az optimista hangvételű tájékoztató arra enged következtetni, hogy vége az Európai Unió és az európai labdarúgás közötti, több éve tartó „hidegháborúnak”. A viszony 1995. december 15-én, a sokat emlegetett Bosman-ítélettel érte el a fagypontot, és azóta sem engedett fel. Az Európai Bizottság a közösség legmagasabb végrehajtó szerve, amelyet az egyszerűség kedvéért az Unió „kormányának”, tagjait pedig az egyes területek „szakminisztereinek” tekinthetjük. A barátságos hangulatú találkozón a labdarúgás nemzetközi szervezetei a futball nevelő értékét hangsúlyozták, és azt kérték, hogy az EU találjon módot a Bosman-ítélet által okozott kár enyhítésére. Reding asszony szerint: „...az Európai Bizottság egyik fő célja, hogy mindazt megadja a sportnak, ami megilleti. Ennek jegyében a bizottság elismeri a sportszövetségek autonómiáját, és számít a szakértelmükre a problémák megoldásában.” A témával kapcsolatos szakanyagot publikálásra kínáló dr. Szilágyi György, az MLSZ tiszteletbeli elnöke, az UEFA ifjúsági bizottságának alelnöke szerint Minden a Bosman-ítélettel kezdődött. feltűnő az új hang. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy mennyit hadakozott egymással az Európai Unió és az UEFA az előző évtizedben. Az 1995-ös Bosman-ítélet csak betetőzése volt a többéves szócsatának, amelyben az UEFA a futball érdekeit, sajátosságait és a belőlük eredő, máshoz nem hasonlítható helyzetét hangsúlyozta. Az EU képviselői viszont - ezeket szinte meg sem hallva - a futballra nem is egészen érvényes szabályok merev alkalmazását erőltették. Az ítélet meghozatala után pedig a rugalmasabb megoldásokkal szemben a keményebb értelmezéshez és végrehajtáshoz ragaszkodtak. Bár a Bosman-ügy Európa-szerÚj korszak kezdődik Európa labdarúgásában. jak miatt, hogy aztán a következő esztendőben ezek az összegek még magasabbra szökjenek. A sokkal korlátlanabb játékosmozgás következtében a klubok elveszítik nemzeti identitásukat (lásd az angliai Chelsea-t, amely egy-egy mérkőzésen egyetlen angol játékost sem szerepeltet). A legsúlyosabb probléma azonban a nevelőegyesületek tragikussá váló helyzete. Ezek a klubok a tehetségek tömegével látják el az élvonalat, és az átigazolási díj vagy nevelési térítés jelentette eddigi legfontosabb bevételüket. Küszöbön áll, sőt, meg is indult ezeknek az egyesületeknek a tönkremenetele, amely aztán véget vet a játékosképzésnek. Az Európai Unió tisztviselőit évekig nem hatották meg ezek az érvek. Álláspontjuk szerint „minden szépen helyrebillen” - de nem billent. „A piac majd mindent megold” - mondták, ám láttuk, milyen ez a megoldás. Az UEFA legtöbb érve - például az a meglátás, hogy a hivatásos labdarúgók nem vehetők egy kalap alá a munkásokkal és az alkalmazottakkal, hanem inkább a szabadfoglalkozá- súakkal tartoznak egy kategóriába - hatástalan maradt az ellenállás miatt. Ezeknek a falaknak az áttörése kezdődött meg az utóbbi időben. A változás annak (is) köszönhető, hogy a múlt évben tisztújítások voltak az Unióban, és kicserélődtek a bizottság tagjai is. A bizottság pedig a legutóbbi, Helsinkiben tartott ülésén napirendre tűzte A jelenlegi sportstruktúrák fenntartása és a sport társadalmi funkciójának megőrzése című témát, s ennek keretében megállapította, hogy a Bosman- ítéletnek romboló hatása (!) volt Európa labdarúgására, és súlyos következményekkel járt a világ többi részén.” A bizottság a probléma új megközelítését tartja szükségesnek, valamint azt, hogy tisztázódjanak a sportirányítás jogi keretei. Mi várható ezek után? Feltétlenül pozitív változás. Ez aligha lesz gyors, teljes fordulatra még kevésbé lehet számítani. A bírósági ítélet felülvizsgálata hosszadalmas és nehézkes. Az Az 1995-ös Bosman- ítélet csak betetőzése volt a többéves szócsatának. Futballkaleidoszkóp Mészöly Géza lehangoló élményei Mészöly Géza harminchárom évesen hétesztendei légióskodás után Tatabányán talált remek közösségre. Ősztől a Lom- bard labdarúgója, de a magyarországi újrakezdés nem volt zavarmentes: „Lehangoló élmények értek eleinte. Bárhova mentem, mindenhol fut- ballellenes hangulatot éreztem. Tudom, hogy rendkívül rossz évet zárt a magyar labdarúgás, s a közönség meg az újságírók joggal hiányolják az eredményeket. De a magyar labdarúgók lesajnálása, hogy azt ne mondjam, gúnyolása, azért mégiscsak túlzás. Mondok egy példát. Már Gálvölgyi János is azzal poénkodik, hogy „szereti a focit”. Nehéz ehhez hozzászokni.” Sebők József és a kudarc Sebők József, a Zalaegerszeg válogatott labdarúgója akármilyen külföldi szerződési ajánlatot nem fogad el. Ezzel függ össze élete legnagyobb kudarca is: „Eddigi legnagyobb csalódásomnak azt tartom, hogy nem sikerült még külföldre igazolnom. Ebben maximalista vagyok, így senki se csodálkozzon azon, hogy huszonnégy évesen nem az izraeli vagy a ciprusi, hanem erősebb bajnokságban szeretnék futballozni. Harmincéves korom után is ráérek még Izraelbe menni.” Megemelt játékvezetői díjak A Német Labdarúgó Szövetség (DFB) játékvezetői bizottságának vezetője, Volker Roth szerint legalább ötéves szerződéssel, évi 250 ezer márkás fizetéssel kellene foglalkoztatni a jövőben a legjobb profi dirigenseket. Roth a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) terveire reagált a Braunschweig Zeitungnak adott nyilatkozatában, amely alapján hároméves kontraktusokat kötnek majd a legtöbbet foglalkoztatott játékvezetőkkel. Az egykori FIFA-bíró üdvözölte, ugyanakkor azonban kicsit kevesellte a német szövetség következő idényben bevezetésre kerülő díjazását, az élvonalbeli találkozónkénti hatezer márkát, célozva az olasz kollégák juttatásaira, akik havonta 10 ezer, mérkőzésenként pedig négyezer márkát vehetnek fel. - A Bundesligában a legtehetségesebbek szerepelhetnek. Németországban nyolcvanezerjátékvezetőből csak huszonkettő juthat ehhez a lehetőséghez, s őket megfelelően kellene honorálni - nyilatkozott Volker Roth. Balakov és a kispad Kraszimír Balakov, a VfB Stuttgart bolgár világsztárja ősszel egyre gyakrabban volt kénytelen átengedni a helyét klubcsapatában Lisztes Krisztiánnak. Kiderült, hogy a harmincon túljáró karmester nem szokott hozzá korábban ahhoz, hogy csere legyen. A bielefeldi bajnoki idején már nagyon cudar volt az időjárás. Lisztest a ldspadon masszírozták, amikor megjelent Balakov, és azt kérdezte tőle: „Nagyon hideg van a kispadon?” Többen mondták neki, hogy bizony fel kell öltözni. Ám ő másra gondolt, és megkérdezte Ralf Rangnick vezetőedzőt, hogy nem nézhetné-e az öltözőből a meccset, és ha be akarják állítani, üzenjenek neki. Persze erről szó sem lehetett, és végül Balakov a kispadon dideregte végig a meccset. Erik Ribbeck a G14 ellen Erich Ribbeck, a német labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya továbbra is élesen kritizálja a G14-et, sőt a sportág nemzetközi szövetségeitől határozott fellépést kér a legnagyobb európai klubokat tömörítő szervezet ellen. Nyilatkozataiban a játékosok túlzott igény- bevétele miatt emelte fel szavát a német szakvezető, legutóbb pedig a müncheni sportkiállításon, a nemzeti válogatottak találkozóinak időpontjára tett GL4-es javaslatot - évente két terminust, októberi és májusi időpontot jelöltek meg - kritizálta élesen. „Képtelenség, hogy a nemzeti csapatok programját is egy szűk csoport határozza meg, fel kellene lépni ellenük” - hívta fel az európai (UEFA) és a nemzetközi (FIFA) szövetség figyelmét a jelenségre a német szövetségi kapitány.
