Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-16 / 290. szám, szombat
Kultúra ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 16. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A rejtélyes kulcs szombat 11 A hattyúk tava sz. 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve sz. 19 Háztűznéző vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Székek sz. 19 Inkognito v. 19 * KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Káin és Ábel v. 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Nabucco v. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Csongor és Tünde sz. 19 v. 15 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: A szerelemmel nem szabad játszani sz. 18 MOZI POZSONY HVIEZDA: Űrcowboyok (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 OBZOR: ' Segíts, majd segítek (cseh) sz., v. 15.30,18,20.30 MLADOSÍ: Öcsém születése (cseh) sz., v. 15.30,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Dínó (am.) sz., v. 14,16,17.30 Tájkép (szlov.) sz., v. 18 Charlie angyalai (am.) sz., v. 17,18.45 Megszállottság (fr.) sz., v. 19 A bölcsek kövére 2 (am.) sz., v. 17.30, 20.30 Cella (am.) sz., v. 20.30 Én miért nem? (ff.) sz., v. 20 Jánosík II. (szlov.) sz. 19.30 A hóhér (szlov.) v. 19.30 KASSA ÚSMEV: A Grincs (am.) sz., v. 16, 18, 20 CAPITOL: Amerikai psycho (am.) sz., v. 15.45,18,20 DRUZBA: Amerikai psycho (am.) sz., v. 16,18, 20 TATRA: Boiler Room sz., v. (am.) 15.30,17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Bruce Willis: A kölyök (am.) sz., v. 19.30 NFG-l-FILMKLUB: Éden, na és? (csehszl.-fr.) sz. 17.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Charlie angyalai (am.) sz., v. 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Dínó (am.) sz., v. 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Öld meg Rómeót! (am.) sz. 17.30, 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Esőcseppek a forró kövön (fr.) sz. 19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Viharzóna (am.) sz. 18 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Bölcsek kövére 2 - A Klump család (am.) sz., v. 18 FELHÍVÁS A Rimaszombati Kazinczy Ferenc Kulturális Értékközvetítő Társaság meghirdeti a II. Országos Szlovákiai Magyar Blaha Lujza Ének- és Táncfesztivált. E rendezvénnyel szeretnénk felkarolni és segíteni a szlovákiai magyarság ifjú tehetségeit, és egyúttal bízunk benne, hogy e kimagasló egyéniség nevéhez kötődő rendezvényünk az évek során egyre nagyobb hagyományra tesz szert. A verseny szabályai és feltételei Életkor szerint: I. kategória: 6-10 év II. kategória: 10-14 év III. kategória: 14-19 év IV. kategória: 19 évtől Műfaj szerint: Tánc: ♦ modern tánc ♦ népi tánc ♦ társas tánc ♦ akrobatikus tánc ♦ színpadi tánc Műdal: ♦ műdal ♦ népi dal ♦ táncdal A jelentkezési díj egyének esetében 70 Sk, csoportok esetében: 200 Sk (2 személy = 1 csoport) A jelentkezési íveket a megadott címen lehet igényelni. A jelentkezési íveket a megadott határidőn belül, azaz 2001. január 15-ig küldjék el a közölt címre. A határidő letelte után a jelentkezési íveket nem tudjuk elfogadni. Cím: Tóth Róbert Sídlisko Rimává 17/111 979 01 Rimavská Sobota. A jelentkezési ívekhez kérjük csatolják hozzá a jelentkezési díj befizetését igazoló utalvány másolatát, és a fellépő vagy a fellépő csoport rövid jellemzését. A beérkezett jelentkezési ívek csoportosítása után, legkésőbb 2001. január 30-ig minden versenyzőt személyesen értesítünk az elődöntők és a döntő pontos helyszínéről és időpontjáról. New York a fotográfus Huszár Tibor szemével A tolerancia városa SITA-TUDÓSfTÁS Pozsony. New York - a tolerancia városa a címe Huszár Tibor fotóművész negyedik albumának, amely a napokban látott napvilágot. Amint azt a kötet megjelenése alkalmából rendezett sajtótájékoztatón a szerző elmondta, a könyvön öt éven keresztül dolgozott, és New York több millió lakójának vüágát próbálta megragadni benne. A metropolisban több mint száz különböző nemzet él, New Yorkban a vüág valamennyi 'Vallásának híveivel találkozhatunk, ezek az emberek azonban toleránsak egymással, magyarázta meg a könyv címét Huszár Tibor. Előző műveihez hasonlóan a fotóművész a szokásostól eltérő képet kínál a nagyvárosról - a hatalmas katlanról, amelybe a nyolc és fél millió állandó lakón kívül naponta további ötmillió érkezik, majd munkája végeztével, este távozik. New York nem a kövek, a falak, az utcák, a parkok városa, hanem elsősorban az emberekről szól. „Sehol másutt a vüágon nem találkoztam még egy helyen ennyifajta nemzetiséggel, fajjal, bőrszínnel, hagyománnyal, szokással, kultúrával és ízzel. Ebből a szempontból New York egyedülálló. Mindig is szerettem volna ott élni, és amikor ez sikerült, azonnal beleszerettem. Bejártam műiden részét, és az ott élő embereken keresztül próbáltam megértem” - mondta Huszár Tibor. Az album 200 feketefehér fotó révén nyújt bepillantást a város életébe. Huszár Tibor (TA SR-felvétel) A „látszólagosan biblikus" Káin és Ábel a Thália Színházban. Sütő András darabját holnap mutatja be a társulat Szenvedélyeket akar kavarni Gáli László: „Az előadás célja nem egy prehisztorikus téma, hanem egy máig égető konfliktus színre vitele." Jelenet a próbáról. Öllé Erik (Ábel), Kövesdi Szabó Mária (Éva) és Tóth Tibor m. v. (Káin) (Svátopluk Písecky felvételei) „A nézőközönség esetleges csodálkozását azzal szeretném elhárítani, hogy fölhívnám figyelmét a Bibliában is szereplő Káin és Ábel-törté- net tulajdonképpeni forrásvidékére: ez a héber mítoszok világa.” JUHÁSZ KATALIN Sütő András 1979-ben ezekkel a szavakkal indította útjára művét, mivel valószínűleg már akkor sejtette, hogy a publikum egy része felháborodik a darab láttán. Sütőnél ugyanis Káin nem egyértelműen negatív hős. Sőt. A többit mondja el a kassai előadás rendezője, a Jászai-dí- jas Gáli László. Sütő egyszer azt nyilatkozta, hogy őt a sors, a közeg tette drámaíróvá, nem annak készült, és a Káin és Ábelt sem azért írta, hogy eggyel több darabja legyen, hanem azért, hogy egy gombóccal kevesebb legyen a torkában. Én ezt fontos gondolatnak tartóm, ezért izgat Sütő életműve, olyannyira, hogy tizennégy évvel ezelőtt az egri Gárdonyi Géza Színházat is egy Sütő-darabbal nyitottuk meg. Úgy gondolja, hogy az ezredfor- duíó színházi közönségét megszólítja a Káin és Ábel? Igen, mivel Közép-Európa térségében e darab kérdései máig aktuálisak, a kimondott dolgok megszen- vedettsége, erkölcsi tisztasága pedig különösen fontos lehet egy kisebbségi létben élő színház és közönsége számára. A szereplők sorsa óhatatlanul azt veti fel, hogyan éljünk, minként őrizzük meg identitásunkat, személyes szabadságunkat, lelkiismeretünk tisztaságát, illetve hogy szolgáljunk-e vagy szembeszegüljünk. Ezek a kérdések Sütőnél az Istennel való viaskodásban jelennek meg. Milyen választ fogalmaz meg a szerző? Kétfajta alaptípus jelenik meg a darabban. A lehajtott fejű, belenyug- vó, alázatosan szolgáló ember, a magát oltárépítőnek tekintő Ábel, és a felemelt fejű ember, Káin, aki Sütő szerint tovább forgatja a világ kerekét. Az embert szerinte meg lehet ugyan alázni, de amíg legalább önmaga lehetőségein belül ellent tud mondani, addig nem kényszeríthetik négykézlábra, vissza az ember-lét kezdetéhez. A szerző a héber mítoszok világába visz, ez nem teljesen azonos az Ószövetségben megírtakkal. A héber mítoszokban több olyan meglepő dologra is bukkanhatunk, mint például Arabella figurája, aki a családba bekerülő, égből érkezett, tiszta lány. Ő sem Sütő találmánya. Káin és Ábel viszonya is több változatban szerepel ugyanitt. Sütő tehát visszanyúlt a történelem előtti időkbe, de ugyanakkor „a történelem utáni időkbe” is helyezhető ez a történet. Ha egy eszeveszett zsarnok megnyomja azt a bizonyos gombot, és felrobban a Föld, és néhány túlélő újrakezdi az emberiség történetét, velük ugyanúgy megtörténhet a darab cselekménye. A díszlet is egy kataklizma utáni állapotot sugall. Ezzel is a bibliai környezettől igyekezett távolodni? A Sütő által ajánlott, hangsúlyozottan biblikus vagy a Biblia előtti időket idéző képzőművészi teret lényegesen leegyszerűsítettem, mert az előadás célja nem egy prehisztorikus téma, hanem egy máig égető konfliktus színre vitele, azé a kérdésé, hogy mit tud elkövetni a hatalom az ember ellen. Ez lehet politikai hatalom, lelkiismereti kényszer vagy társadalmi elvárás. Persze Sütő annak idején konkrét közegből, a Ceaucescu-rezsimből indult ki. Az előadás bizonyára eléggé meg fogja osztani a közönséget, mivel várhatóan csak egy része fogadja majd el a bibliai történet ezen értelmezését. Nem véletlenül tettük bele a műsorfüzetbe Sütő magyarázatát, amelyben elmondja, hogy ez a darab nem Biblia-illusztráció, hanem a téma kapcsán fogant szuverén látomás. Amikor a darabban Istenről beszélnek, Isten ellen lázadnak, a nézőnek világosan meg kell értenie, hogy ez az isten nem azonos a mi keresztény istenünkkel. Ez a magát isteni eredetűnek képzelő hatalom, Ceaucescutól Pinochetig. Ugyanez az életünkbe beavatkozni képes hatalom jelenik meg lírai formában Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról vagy Márai Sándor Mennyből az angyal című versében is. Mindhárom szerző hisz abban, hogy elérkezik egy pillanat, amikor az emberek szembeszállnak a múló istenségekkel, azzal a politikai hatalommal, amely belenyúl az életükbe, a hitükbe, a lelkiismeretükbe, az asszonyok méhébe, mert hiszen megszabta, hány gyerek születhet... Hisznek abban, hogy az emberi méltóság a legfőbb érték, melyet meg kell védeni. Én ezt a darabot hívő embereknek ajánlom, mert a hit nem feltétlen hajbókolás, hanem elsősorban értelem. Ön szerint lehetőséget teremt a darab az emberek számára, hogy átértékeljék saját hitüket? Nem. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem a kereszténység kritikája, Sütő az emberi magatartással foglalkozik. A Káin és Ábel egy trilógia harmadik része, az első az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a második pedig a Csillag a máglyán; melyekben egyre általánosabb szinten fogalmazza meg a gondolkodó kisember igazságát, az ember és a hatalom mindenkori viszonyát, illetve azt, hogy a zsarnoki hatalom idején hogyan viszonyulnak egymáshoz az emberek, akár egy szűk családi közösségen belül is. Mai szemmel nézve ez egy statikus darab, hiszen kevés benne a manapság olyannyira kedvelt akció, ezzel szemben sok a mély gondolati elem. Milyen eszközökkel igyekezett „nézőbaráttá” tenni az előadást? A darab rendkívül akciódús, legalábbis a mi előadásunkban. Tudjuk, hogy a mai néző türelmetlen, ezért kisebb-nagyobb húzásokra, karcsúsításokra volt szükség az , eredeti szövegben, annál is inkább, mivel enélkül több mint négyórás lenne az előadás. Szerencsére a szöveg úgy van megírva, hogy akkor is akció van, ha két ember egymással beszélget, mivel a gondolatáramlás olyan intenzív, hogy nincs hozzá szükség fizikai helyzetváltoztatásra. Gondolatilag nagyon aktív műnek tartom, mellesleg a szereplők számára komoly fizikai igénybevételt is jelent, és a nézőktől is átélést kíván. Nem egy filozofáló, beszélgetős, langyos előadást szeretnénk, hanem szenvedélyeket akarunk kavarni. Talán ha lehetne fordítani. De az ember mindig csak magát mondja olvasás közben is A hatalmas vágy, hogy megértsenek NÉMETH ZOLTÁN A változás félelmetes és elviselhetetlen. Egyetlen erő győzheti le, a vágy. A vágy erejével mérhető dolgok köre különösen tágas Mila Haugová verseiben. Milyen erős és mennyire izgalmas az a vágy, amely Mila Haugová szövegeiben a nyelvre irányul! Főleg a viszonyok tematizálódnak, a szavak közötti viszonyok, amelyek emberi érzelmek sejtjeit táplálják. A szavak vágya az egész kötetet áthatja: vágyakozás az érintésre, összekapcsolódni egy másik szóval, közös értelemben olvadni fel, „beléme- rülni, csúszni, mozdulni” a másikban, másikunkban, ez a szavak vágya. Mégis: kegyetlen költészet ez. Áz Őzgerinc szavainak többsége végletes elválasztottságban él vágyától. „Paralel szeretkezés”, írja Haugová a Litorális zóna című opuszban, igen: így szeretkeznek magukban, egymástól elválasztva, szeparálva e kötet szavai, igen, mindez nem más, mint: „homokszerelem”. A szavak csak álmodják, hogy verset írnak, parafrazá- hatnánk a kötet első mondatát, verssé úgyis az olvasó tekintet látja majd. Mila Haugová szlovák költő, németül már két kötete jelent meg, az Ózgerincet magyarul írta. Vajon melyik vágy volt a nagyobb? Haugová vágya, hogy magyar nyelven (is) írjon, vagy a magyar nyelv vágya, hogy megszerezze magának a Mila Haugová név alá rejtőző szerzőfunkciót? A szavak vágyáról, az összekapcsolódás iránti vágy(uk)- ról már volt szó, de: nem segíthet- e ez a vágy az Őzgerincben megszólaló szerző vágyának felismerésében? Talán ugyanarról a vágyról van szó? Megnyílni a (magyar) nyelvnek, meghúzódni az ágyában, hogy „le tudjon ülni”, megfogni a kezét? Magába simítani az ujjait? Belé nyúlni? Kiszabadulni belőle, elmenni, majd újra visszajönni? Azt hiszem, mindnyájunkat így tart fogságában a nyelv: szerelmes simogatások, észrevétlen be- cserkészés, váratlan megnyílások, és máris bennünk van, belénk nyúl a nyelv - megcsinál minket. „Olvasok” - mondja Haugová. „Csúsztatom az ujjamat.” Hová csúsztassa hát az olvasó az ujját? Melyik nyelv izgul fel érintésétől? Úgy tűnik, szerzőnk gyakorlott már az efféle praktikákban, mármint a becsúsztatásokban. Sikeresen felizgatta már a szlovák nyelvet, nyelvtant, aztán a németet (némethet?), most a magyarra került sor. Aztán olvastam én máshol is szövegeket Mila Haugová tollából. Például a pozsonyi As- pektben, ebben az igen színvonalas feminista lapban, azt is sikerült felizgatnia, és olvastam fordításait is, egy komplett antológiát az osztrák költészet egyik érvényes vonulatáról, Záhyby reci - Sprachfalten - Nyelvredők címmel, azt is jól megdolgozta. A változás, mégis, félelmetes és elviselhetetlen. Van, aki már saját, egyetlen nyelvébe beleőrül, mert kénytelen és egyúttal, mégis képtelen harcolni azzal a lénnyel, aldt a nyelv eléje állított, önmagával. Három nyelvben lakozó önmagunkkal harcolni nem veszélyesebb? Vagy létezik az egyetlen, nyelv mögötti tartomány, ahonnét mintegy tőlünk elválasztva tudjuk szemlélni azt a három nyelvet, amely működik bennünk? És milyen nyelven? És valamelyik nyelven? Talán ha lehetne fordítani. De az ember mindig csak magát mondja olvasás közben is. Mindig csak a nyelvet, a nyelvét mondja el. „: obrovsky priestor, ktory sa otvára kazdym novym dotykom slova preklad/poklad? pre koho tó prekladám? na co dávat’ pozor? naco dávaf pozor? defilujú básne tesne za sebou, potom v presnych odstupoch: priblizovanie aby som mohla »pochopit« text, vzdalb- vanie, aby som mohla prelozif.” Nem lehet lefordítani semmit a Másik nyelvére. (Mila Haugová: Őzgerinc, Kalli- gram, Pozsony, 2000)
